Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-28 / 255. szám
1 A szentesi „nöyényyédőszeres per tanulságai A vegyszerártalom elleni védekezés a felhasználók kötelessége Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, közületek, intézmények, általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek FIGYELEM! Az őszi-téli üzemanyag és tüzelőolaj tárolása biztosítja a zavartalan üzemelést és tüzelőolaj-ellátást. MÉG NEM KÉSŐ — MOST SZEREZZE BE A tárolókat raktárról azonnal biztosítjuk. 10 m’-es üzemanyagtartály 17 520,— Ft 25 m’-es üzemanyagtartály 35 040,— Ft Dómfedélszerelvény 5 150,— Ft Üzemanyagkút 26 239,— Ft A fekvőhengeres tartályok földbe süllyeszthetők, tárolására és kimérésére alkalmasak. üzemanyag Műszaki adatai: 10 m’-es 25 m’-es Teljes hosszúság 6500 mm 7370 mm Átmérő 1050 mm 2400 mm Súly 1540 kg 2597 kg Palástvastagság 5 mm 5 mm Fenékvastagság 8 mm 8 mm Búvónyílás 610 mm 610 mm Belső merevítők száma S db 5 db A tartályok beépítéséhez vázlatrajzot adunk. k. Tolna megye! Mezőgazdasági Ellátó Vállalatnál Beszerezhetők: *sSí Szekszárd ■i.. i. i i. .. .. ‘1?' Mátyás kir. u. 63—65. V Telefon: 13—338 (480) „Különös tekintettel a C-vitaminra...'" Az elmúlt év októberében az országos sajtó hírt adott arról, hogy a szentesi zöldségtermelő tájkörzetben több mint 20 mil- _ lió forint értékű termésveszte- ' séget okozott az öntözővíz szennyezettsége. A mai napig sem kiderített módon dikonirt és egyéb hormonhatású gyomirtó szerek hatóanyaga jutott az öntözőhálózatba, súlyos károkat okozva a zöldségfélékben. A veszteség hét gazdaságot érintett. . A szentesi Árpád és a Fel- szabadulás Tsz kártérítési igénnyel lépett fel, pert indítva a helyi vízgazdálkodási társulat ellen azon a címen, hogy szennyezett vizet szolgáltatott. A társulat azzal érvelt, hogy a növényvédő szerekkel kapcsolatos védekezés és ellenőrzés azoknak a feladata, akik ezeket a vegyszereket kezelik, felhasználják. Ha nem tartották meg a vizek mellett az előírt óvintézkedéseket és mérgező anyag került a csatornákba, ez csak arra utal, hogy a gazdaságok maguk követték el a hibát, kiderült az is, hogy az egyik szövetkezet nem tudott elszámolni 3 mázsa 26 kiló diko- nirttal, pedig ebből egy kiló mintegy 60,000 köbméter vizet képes megfertőzni. A Szegedi Megyei Bíróság elutasította a két perlő tsz követelését azzal az indokolással, hogy a növényvédő szerek alkalmazásának szabályait á felhasználók kötelesek megtartani. A vegyszer nyilvánvalóan csak a gazdaságok mulasztása, vagy a nem megfelelő kezelés révén kerülhetett az öntözővízbe és így a kárt is a gazdaságoknak kell viselniök. A bíróság egyben megállapította, hogy a társulat az öntözővíz minőségével kapcsolatos ellenőrző kötelezettségének eleget tett, ezen a téren mulasztás nem terheik Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a tavalyi szennyeződésre tekintettel az idén minden tőle telhető óvintézkedést megtett. Az öntözési idény megkezdése előtt átmosatták, átöblítették a csatornákat és csak utána engedélyezték a víz felhasználását a szentesi körzetben. Ennek ellenére az idén is több millió forintos kárt okoztak a hormonhatású vegyszerek. Az elemi csapással felérő, egymás után két évben megismétlődő vegyszerártalom, valamint a bírósági per tanulságai azt mutatják, hogy a vizek tisztaságának megőrzése e csak a vízügyi szervek és a gazdaságok jó együttműködésével lehetséges. Ez mindkét fél közös érdeke és egyben a népgazdaság érdeke is. (MTI) Vállalatok, szövetkezetek, intézmények, magánosok részére megkezdtük a RÓZSATŐ. ÉRTÉKESÍTÉST bő választékban. Értékesítés helye a szövetkezet központjában. Tavasz Tsz. Pogány. Telefon: Pogány 3. (496) Harmincöt évvel ezelőtt, 1937. október végén a világsajtó terjedelmes tudósításokban adta hírül, hogy Szent- Györgyi Albert, a szegedi egyetem' orvosi vegyészeti intézetének igazgatója Nobel-dí- jat kapott. A döntés indokolása így szólt: „azokért a felfedezésekért, amelyeket a biológiai égési folyamatok körül tett, különös tekintettel a C- vitaminra és a fumársav-kata- lizisre.” Szent-Györgyi akkor 44 éves volt, s az élő állati és növényi szövet légzésének, az oxidáció mechanizmusának kutatása közben fedezte fel az aszkor- binsavat, azaz a C-vitamint. A budapesti születésű tudós a pozsonyi egyetemen kezdte tudományos pályáját, majd PráDél-dunántúli HfÉM szekszárdi telepe azonnali belépéssel felvesz rakodógép-kezelőt és segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a telepen. Bogyiszlói út 6. Fizetés megegyezés szerint. ____________________(495) g ában, Hamburgban, Leyden- ben, Groningenben, Cam- bridge-ben, Rochesterben folytatta munkáit, mielőtt elvállalta a szegedi egyetemi kutatóintézet vezetését. A C-vitamint a mellékvesében találta meg, s mint kiderült, ez az élettani szempontból olyan mérhetetlenül fontos vegyület éppen a szegedi táj jellegzetes növényéből, a zöldpaprikából állítható elő elsősorban. Természetesen más növények is forrásai, hordozói a C-vitaminnak, például a csipkebogyó, a burgonya, a káposzta és nem kis mértékben a citrom. A C-vitamint a szervezet nem nélkülözheti, mert kulcsszerepe van a szövetek anyagcseréjében,- a mérgek elleni védekezésben; hiánya a hajósoknál régen ismert skorbutot okozza (tünetei a vérzékenység, bénulás). Gyermekeknél pedig a C-vitamin hiánya a csontfejlődés zavarát mutató Möller—Barlow-kór fellépéséhez vezet. A tavaszi fáradtság gyógyszere is a Szent-Györgyi által felfedezett aszkorbinsav. Szent-Györgyi professzor az utóbbi negyedszázadban az Egyesült Államokban folytatja tudományos munkásságát. Rákkutatási tevékenységét reménykedve figyeli a világközvélemény. Közéleti megnyilatkozásai az emberiség atomkorszakbeli sorskérdéseivel foglalkoznak és harcos kiállást jelentenek a béke ügye mellett Analfabéták Az analfabéta szó írástudatlant jelent, s a görög nyelvből került hozzánk. De jelenti — átvitt értelemben — a műveletlen, tudatlan, hozzá nem értő embert is. S ez nem véletlen, hiszen aki írni-olvasni nem tud, önmagát fosztja meg az ismeretek bővítésének legnagyobb lehetőségétől. Hazánkban a felszabadulás előtt mintegy 600 ezer analfabétát tartottak számon. A Föld lakosságának igen jelentős része — a legfrissebb adatok szerint 783 millió ember — még ma is írástudatlan. A hazai analfabétizmus jelenleg — így fejezik k! a hivatalos jelentésekben — már nem számottevő. Ennek ellenére semmi okunk a megnyugvásra. Igaz ugyan, hogy a statisztika szerint 1930-ban még a lakosságnak 9,3 százaléka egyáltalán nem járt iskolába, az arány 1970-re már 1,8 százalékra javult — és ez viszonylag valóban nem nagy szám, alig 18ó ezer ember... Egyes megyékben eléri a 17— 18 ezer főt — a lakosság 3—4 százalékát. S ez akkor is így van, ha mindjárt hozzáfűzzük, a legtöbb helyen az elmúlt húsz év alatt több mint felére csökkent az analfabéták száma. Lehet játszadozni ezekkel a számokkal, viszonyíthatjuk más országokéhoz, kimutathatjuk, hogy még a fejlettebb országokban is akad ennyi írástudatlan. A tényeken azonban ez mitsem változtat. Ha átlagot számolunk is, azt jelenti, hogy megyénként legalább tízezer ember, amikor az aláírását kérik, csak keresztet rajzol a neve helyett, vagy legfeljebb a nevét tudja, lekörmölni. Minden megyében egy nagyközségnyi ember ‘számára a könyvesboltok kirakatai csak színfoltok, az újságok címlapjai csak tarka ákombákomok. A rohamosan fejlődő technika korában ennyi ember még az útjelző táblákat sem tudja kibetűznb Az UNESCO teheráni világkongresszusán 1965-ben t határozták el, hogy világszerte harcra buzdítanak az írás- tudatlanság felszámolásáért. De nemcsak abszolút írás- tudatlanság létezik. Van átmeneti állapota is ennek. Van olyan, aki csak éppen hogy elvégzett egy-két iskolai osztályt, aztán kimaradt. Igénye, műveltsége, szellemi fel- készültsége alig különbözik az írástudatlanokétól. S ezeket ki tartja számon? A felkutatásuk is nehéz, mert rejtőznek, szégyenkeznek, leplezik tudatlanságukat, s takargatják ezt még a hozzátartozók is. Nem nagy ügy az a megyénkénti tíz-húsz ezer analfabéta, mondhatja bárki, kár ennyit beszólni róluk. De ha ez alatt nem csak írástudatlant, hanem az alapvető műveltség megszerzéséből kirekesztett embert is értünk, már nem lehetünk közömbösek. Van még tennivaló bőségesen. F. TÓTH PÁL Llteráti Nemes Sámuel nem tartozik azon személyiségek közé, akinek születési-halálozási évfordulójáról az évfordulónaptárak megemlékeznek. Kapcsolata a magyar irodalom történetével ugyanis tagadhatatlanul, különös: 24 általa „gyűjtött" kódex, nyelvemlék, régi okirat található a Nemzeti Múzeum gyűjteményében, rajtuk Mátray Gábornak, a múzeumi könyvtár egykori igazgató- őrének figyelmeztető jelzésével: mind a 24-et Literáti Nemes hamisította. A tudós Mátray Gábor, a Regélő neves szerkesztője, a kitűnő zenetörténész, akit korának egyik elismert polihisztoraként tiszteltek, nem mindig vélekedett így Literátirói. 1854-ben nagy kegyelettel tartott felo'vasást a Magyar Tudományos Egy „régiséggyáros'' fantasztikus esetei Akadémián Literáti egyik hihetetlen irodalmi, történelmi és nyelvészeti ismerettel készített hamisítványáról, az 1301. évi magyar képes krónikáról. Mentségére legyen mondva, hogy a krónikát eredetileg nem kisebb személyiség, mint Toldy Ferenc, „a magyar irodalomtörténet-írás atyja" mutatta be az MTA ülésén. Egy másik korhű hamisítványát, az I. András korabeli magyar imádságot pedig Jerney János akadémikus magyarázta abból a szempontból, hogy régies szavait, hangzását hogyan kell érteni modern magyar nyelven, majd a hamisítványt közzétette a Magyar Nyelvkincsek II. kötetében. Időközben Literáti Nemes Sámuel, foglalkozására nézve vándor régiséggyűjtő és régiségárus, éppen 130 éve, elhunyt: 1842 őszén érte utol a halál egy komáromi gyűjtöútja alkalmából. Tíz évvel később, az 1852-ben megjelent Toldy-féle irodalomtörténet még mindig valódiként foglalkozik Literáti kódexeivel, oz 1862-es kiadás nevezi először gyanúsnak az anyagot, majd Szabó Károly bibliográfus és történetíró 1866-ban bebizonyította, hogy a Literáti által „főilelt" ősiratok- hártyaanyag és függőpecsét ide — archaikus szöveg oda — vitathatatlanul hamisítványok. Literáti régiséggyárából a már említett legnevezetesebbeken kívül a Nemzeti Múzeum birtokába került még egyebek közt a Speculum celebrorum Hungarorum, amely a magyar királyok és kiváló férfiak arcképeit tartalmazza a XV. századból és amelyet a hamisító állítása szerint a Nógrád megyei Rád községben talált meg; egy 1590-es dátumot viselő okirat Simon Benedek körmendi főbíró és 12 esküdt aláírásával; a győri káptalan keskeny hártyaszalagra rótt nyugtatványa 1347-ből. Ez utóbbit Raisiís Ferenc budai ügyvéd adta el 1857-ben a múzeumnak, s Raisits Tóth Béla Maqyar ritkaságok című könyve szerint Literáti veje volt...
