Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 250. szám

f I 1 t I T ^ ® 90 'S 'S F « Ivóvizünk vendegei „Baktériumtengerben élünk !” Korunk biológusainak immár szállóigévé v áló mondása ez, s ha meggondol­juk csak első pillanatban meghökkentő ez a megállapí­tás. A mikrokozmosz kulti- milliárdnyi parányi lénye hemzseg körülöttünk, a tenge­rekben, a talajban, s a leve­gő porában, amit felkavar a szél. Igaz, a baktériumok, al­gák, planktonok, véglények mérhetetlen tömegének egye- dei zömében nem ellensége­ink, sőt, életünk fenntartásá­hoz nélkülözhetetlenek. E szabad szemmel láthatat­lan mikrovilág mindenütt je­len van, s nem kivétel ez alól a kristálytiszta forrásvíz, s az sem, ami a hálózati veze­téken át a csapból folyik. A hazai kutatók közül az elsők között jutott erre a megálla­pításra dr. Török Piroska még a negyvenes években. E kiváló bakteriológus-vegyész fárad­hatatlan szorgalommal éveken át sűrű szövésű planktonhálón át szűrte át a csapvizet. Az összesen 96 köbméternyi szü- redéket centrifugával ülepítet­te, majd cseppenként vizs­gálta a mikroszkóp tárgyleme­zén. Ez a maga nemében párat­lan, és ma is korszerű vizsgá­lati mód érdekes és tudomá­nyosan nagy jelentőségű ered­ményhez vezetett. Dr. Török Piroska nem kevesebb, mint nyolcvan fajhoz tartozó mik- roszkópikus élőlény jelenlétét mutatta ki a csapvizben. Többek között gyökérlábúak, napállatocskák, kerekes- és halacskaférgek, medveállatocs- kák és evezőlábú rákok népes családja alkotta az ivóvízi vendégsereget. A nyolcvan fajból mindössze négy olyan akadt, ami a föld alatti vizek őshonos lakója, a többi lé- nyecske csak alkalmi látogató­ként került a vízbe. A vérbeli oslakók között akadt egy fau- nisztikai ritkaság is, egy vak, színtelen, parányi evezőlábú rákocska. A tudósok megálla­pítása szerint ez a parányi lé- nyecske a geológiai harmad- korbán, amikor még Európában tropikus klíma uralkodott, a föld felületén mohafélékben élt. A jégkor elején, amikor az éghajlat megváltozott, a föld alatti vizekbe menekültek a rákocskák, napjainkig élő kövületként vészelték át az évmilliókat. ' Akik netán érdeklődéssel, de némi viszolygással vették tudomásul ivóvizünk hívatlan vendégeinek jelenlétét, azok számára szolgáljon megnyug­tatásul e nem mindennapi vizsgálat zárómondata: „Egész­ségre ártalmas szervezet a csapvízben nem fordult elő...” Szemüreges fácánok A bulgáriai Jambol város környékén különleges fácánte­lepet létesítettek. A telepen érdekes kísérletre került sor: az elmúlt évben ezer fácán egy hétre zöld szí­nű szemüveget kapott. Az eredmény? Abbahagyták az állandó hangos kiáltozást Ezenkívül a szakemberek sze­rint a „szemüveges” fácánok­nál az elhullás körülbelül 20 százalékkal csökkent. Delfin és YÍzsla barátsága Furcsa barátság alakult .ki Big Boy a delfin, és Belly Button, német vizsla között. A különös barátság színhelye Kalifornia egyik természetes akváriuma, vagyis az óceán egyik elkerített része, amely­ben az állatok természetes körülményeik között élnek. A delfin, ez a rendkívül rokon­szenves emlős gyakran jelenik meg az akvárium partján és valósággal csalogatja barátját a vízbe. Hívó szavára Belly Button a víz alá merüL Víz alatti teljesítménye természe­tesen jóval elmarad Big Boyé mögött, azonban a kutyáknál igen ritka, hogy képesek le­merülni két méter mélységbe és 15 másodpercen át kibírják lélegzés nélkül. Belly Button ez idő alatt 7—8 métert „sé­tál” a mélyben. Ez a képessé­ge annál is inkább rendkívüli, mert — az emberrel ellentét­ben — a kutya nem képes végrehajtani a mellúszás moz­dulatait, ami pedig a víz alat­ti _ közlekedés legkönnyebb módja. Belly Button a víz alatt összeköti a kellemest a hasznossal : megragad egy ha­lat és győztesen emeli ki a vízből zsákmányát. Ezt a te­vékenységét vadászösztöne irányítja. Mügydhtabói készült pótC$Qf A bremerhaveni állatkert gondozói valóban egy olyan operációval hozták helyre egyik féltve őrzött madaruk­nak a csőrét, amire eddig még aligha akadt példa a világon. Az állatkert értékes indiai ket­tős orrszarvúmadarának — ne­vét a fején képződött szarudu­dortól kapta — egyik társával való viaskodása közben letö­rött a felső csőre. Ez normális körülmények között egyenlő a halálos ítélettel A lélekjelen­létüket megőrző ügyes ápolók műgyantából készült proté­zist illesztettek a színes tollú madár letört csőre helyébe (felvételünk). A megfélemlí­tett, eleinte még gyanakvó: madár aránylag hamar hozzá­szokott műcsőréhez, amivel ma már ismét vígan táplálko­zik. rh Macskák kerestetnek... Bougainville sziget kor­mányzója sürgős segítséget kért az ausztráliai kormány­tól a patkányok kiirtásához, amelyek igén nagy károkat okoznak a sziget élelmiszer­Autóstop — kecskével Kétségkívül ritkaságszámba megy az olyan turista, aki egy kecske társaságában akar­ja autóstoppal bejárni Euró­pát. Sok gépkocsivezető meg­állt, amint megpillantotta a különös csoportot, — a sváj­ci Roger Smaisert, feleségét, Jacquelinet és kecskéjüket, Judyt. De alig-alig akadt olyan vállalkozó szellemű autós, aki mindhármukat ma­gával vitte volna. Mennyivel könnyebb lehetett volna autó­stoppot szerezni kecske nél­kül! Smaiser azonban nem engedett a magáéból. „Elő­ször is, a kecske — egyenjo­gú útitársam, — jelentette ki. Másodszor, a kecskéhez való viszony számomra a jó­ság és a humanitás legfőbb mércéje. Aki ma képes az út szélén hagyni egy kecskét, az holnap embertársát is ma­gára hagyja a bajban. Ez szi­lárd meggyőződésem.” Tanácsos nyíratkozniuk a bokszotoknak ? Tom Ostpo, a hollandiai Koog város 17 esztendős ököl­vívója ... saját frizurájának áldozata lett, az „Aranykesz­tyű” elnyeréséért indult ver­seny első mérkőzésén. Az el­lenfél egyetlen csapása ele­gendő volt ahhoz, hogy a hosz- szú haj teljesen eltakarja Tom Ostpo arcát. Az ökölvívó így gyakorlatilag szinte megva­kult. A bíró azonnal felfüg­gesztette a mérkőzést, és... az ellenfél technikai fölénye miatt Ostpot vesztesnek nyil­vánította. Krokodilkaland Az ausztráliai Queensland közelében egy bekötő úton „kimúlt” krokodit talált Rus­sel Yeullet. Az állatot felrak­ta a kocsijába és elindult ve­le a városi állatkert felé. Rus­sel csak itt tudta meg, hogy a krokodil egyszerűen elájult és máris kezd ébredezni. Á patkány éneke À patkány, az egér és szá­mos más rágcsáló ultrahang segítségével érintkezik egy­Szentségtörés — borjúsülttel Egy fiatal angol házaspár­nak megtiltották, hog.y borjú­sültet készítsen otthon. Szál­lásadójuk, egy indiai család, a tehenek rendíthetetlen tiszte­lője a bírósághoz fordult, mert —, mint mondották — nem kényszeríthetők arra, hogy la­kásukban nap mint nap szent­ségtörést kelljen végignézniük. mással. A legyőzött patkány 22 kHz-es kiáltással kér ke­gyelmet, a támadó patkány pedig 50 kHz-es kiáltással jut­tatja kifejezésre harci szándé­kát. Az amerikai Ronald Bar- field és Lynette Geyer meg­állapította, hogy- a szerelmi aktus befejezése után a kielé- gült hím 22 kHz-es erősségű kiáltásokat hallat. A patká­nyoknak ez az éneke egyedrői egyedre változik. Az ultrahangos monológok felfedezése talán megnyithatja a végleges patkányirtás felé vezető utat, amelynek során „hangos csalétekkel” lehetne csapdába csalogatni a patká­nyokat. raktáraiban. A különböző mérgek és a ravasz csapdák nem bizonyultak eredményes­nek, és a helyi hatóságok úgy döntöttek: az lesz az egyetlen eredményes megoldás, ha va­lahonnan kétezer macskát kül­denek a szigetre. Az ausztrá­liai kormány egyetértett a ja­vaslattal, és a macskákat elő­készítették az indulásra. Ek­kor váratlanul beavatkozott a dologba az állatbarátok szö­vetsége, és élesen tiltakozott a macskák elszállítása ellen, azzal indokolva a dolgot, hogy a macskák helyzete siralmas lesz a szigeten, ha minden patkányt kipusztítanak. A kér­dés eldöntését mindaddig el­napolták, amíg sikerül tisz­tázni a macskák további sor­sával kapcsolatos minden kö­rülményt Kormányrendelet értelmé­ben Jordániában a dús hajú ifjakat megfosztják sörényük­től, Az országban kampány kezdődött „a férfiasságot és az arab hagyományokat megcsúfoló divat" ellen. Lószalon Párizsban május 3—14 között — az autó- és a repülőgépszalonok mintájá­ra — megrendezték az első lószalont. A közönség nagy tetszéssel fogadta a sújtásos egyenruhát viselő lovasgár­distákat, az ugratásokat, a kocsiversenyeket stb. A szalon megnyitását kö­vető harmadik napon 300 lovas sor"’- —ott fel a pári­zsi polg' steri hivatal épülete előír, és táblákat emelt magasba, ezzel a jel­szóval: „Az autó öl, az autó mérgez. Éljen a ló!” Hangyaaxámlátáa Az észtországi erdőkben han- gyaboly-számlálást hajtottak végre. Ennek nyomán térké­pek készültek, amelyek feltün­tetik, mekkorák a hasznos ro­varok települései. A hangya­bolyokat megszámozták, az utak közelében lévőket pedig védőléckerítéssel vették körül. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha egy hektáron leg­alább 3—6 hangyaboly van, ott gyakorlatilag nem képesek elszaporodni a lombos és tű­levelű fák kártevői. A han­gyák a talaj porhanyósításá- val is segítséget nyújtanak az erdészeknek. (APN—KS) Ne ingereljük a cápákat Mi az oka, hogy a cápa — anélkül, hogy provokálnák — megtámadja a tengerben a , sebesülteket, a halászokat és mindazokat, akik cápákjárta vizekre keverednek? Vajon van-e lehetőség arra, hogy kivédjük a vizek e gyá­szos lakóinak agresszivitását? Ezekre a kérdésekre a tenger­rel ■ foglalkozó szakemberek — részben személyes benyomá­sokra, részben mások megfi- , gyelésére támaszkodva — mend ez ideig meglehetősen eltérő választ adnak. Ezzel a témával foglalkozik az ame­rikai tengerészet és a mary­landi Bethesda kórház orvosa, H. D. Baldridge és L. J. Re- ber. Laboratóriumi kutatásaik során olyan vegyi anyagokat akarnak kikísérletezni, ame­lyek felhasználhatók az em­berre támadó cápák ellen. A Mexikói-öbölben, valamint a Bahama szigetek mentén spe­ciális medencékben elhelyezett cápákat ' vettek megfigyelés alá. ’ Általában az emberek. azt hiszik, hogy a friss, vér és a Veszélyben lévő ember sza­bálytalan úszómozdulatai iri- ger\ik a cápát, amely ráveti magát a könnyű zsákmányra. Ebből a feltételezésből kiin­dulva nagy fehéregereket használtak fel, csalétek gya­nánt. a kísérleteknél. Várat­lan dolog történt. A szokatlan laboratóriumban a cápák kez­detben mutattak ugyan némi érdeklődést, később azonban teljesen figyelmen kívül hagy­ták az élő fehéregereket. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy a cápa rendkívül érzé­keny arra a spriccelő vízsu­gárra, amely akkor keletke­zett, amikor a kísérleti pat­kányokat hirtelen mozdulattal kiemelték a tengervízből, majd visszaejtették a tengerbe. Ezt az elméletet látszik igazolni, amely szerint, ha valaki cápák közelébe kerül, nyugodtan, szabályos mozdu- iatpkhal kell tovább úsznia anélkül, hogy fröcskölné a vizet. A vizsgálatok során még egy gyakorlati tanács született: akik szigonnyal halásznak, zsákmányukat nyomban elej­tés után vontassák a fedélzet­re, mert a vér szagára odaér­kező cápák mind a zsákmányt, mind a halász életét veszé­lyeztethetik. •ál -v.. ■­MAGAZIN , MAGAZIK MAGAZIN « MAGAZIN isik

Next

/
Oldalképek
Tartalom