Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-15 / 244. szám
Tizenöt éve történt... A Nefelejcs őrs tagja Lapunk 1957. október 15-i számában a szakályi Nefelejcs őrs úttörőinek kirándulásáról Británszky Mária tájékoztatta az olvasókat. Az őrs tagjai voltak: Vass Éva, ' Máthé Melinda, Andirkó Rózsa, Mayer Erzsébet, Simonyi Zita, Varga Éva. Az alábbiakban róluk lesz szó, arról, hogy mi történt velük az elmúlt tizenöt év alatt., * MÁTHÉ MELINDA Virágh Balázsné a művelődési ház igazgatója. Máthé Melinda háromgyerekes édesanya. Mos éppen a legkisebb fiúnak, Balázsnak a reggelijét készíti a konyhában. Onnan szól ki: — Sajnos, csak engem talál Szakályban. — Emlékszik-e még a csi- csói kirándulásra? — Inkább csak rémlik valami. Rég volt... — Mi történt azóta? — Elvégeztem a nyolc általánost, azután Dombóvárra kerültem gimnáziumba, ott érettségiztem, 1962-ben. Akkor ősszel kezdtem el. Szombathelyen a felsőfokú tanítóképző népművelő-könyvtár szakát. Azután Pincehelyre mentem dolgozni a művelődéFétisünk, a közönségigény? A bálvány, aminek odaadó szolgálatára kész híveivel manapság is olyan sokszor találkozhatunk, nem ma született. Létezésének vénségesen vén gazdasági, társadalmi gyökerei vannak, amelyek még 1945 előtti múltunk talajában burjánzóitok el. Néha úgy látszik, kiirthatatlanul, noha a felszabadulás óta eltelt több, mint negyedszázad során nem egyszer és nem is kétszer indítottunk művelődéspolitikákkal frontális támadást a tovább-burjánzás ellen. Mindez miért jut eszembe éppen most? Nem véletlenül. A fétis nyomasztó hatalmára a megyei művelődési központ 1972— 73. évi színházi műsorának első félévi programja döbbentett. Fölelevenítve egyúttal nagyon idevágó tapasztalataimat is, melyeket színházzal foglalkozó újságíróként részben Szegeden, részben Kaposvárott szerezhettem. Legjobb emlékezetem szerint, utoljára Kaposvárott volt szerencsém találkozni a közönségigény mienkhez hasonló fétisével. Hovatovább majd tizenöt éve már ennek és hozzátartozik az igazsághoz, hogy akkortájt a Kaposvári Csiky Gergely Színház volt az ország legfiatalabb színháza, s mintegy ráadásul a gyakori igazgatóváltozások, a jó művészi erők állandó fluktuációja miatt meglehetősen válságos időket élt. De nem ez a lényeges. Ott és akkor találkoztam utoljára a közönségigénynek azzal a föltétien kiszolgálását meghirdető buzgalommal, mely a jelenlegi színházi évad első felének műsorából árad. Tessék megfigyelni az arányokat; Próza, opera, balett: 10 előadás. Operett, zenés vígjáték, vígjáték: 11 előadás. Az évad első felének 21 bemutatójából egyébként hat az ifjúságé. Nem sokkal az évadkezdés előtt panaszolták a műsor kialakítói, hogy rendkívül nehéz helyzetben vannak, mert a szekszárdi közönségnek még ma sem kell a szó nemesebb értelmében vett színház, igényei ugyanis nem szálnak többre, mint amennyit a színház művészetéből az operett és zenés vígjátékok műfaja adni képes. Egyszóval, gazdaságilag kudarcra ítélt vállalkozás lenne más arányokat kialakítani a programban. Akkor ezt tudomásul vettem. Utólag bevallom, úgy hatott rám ez a panasz, mint azé a könyvtárosé, akit a szemléletesség kedvéért képzelek el, s aki Nick Carterekkel és bestseller-írókkal rakná meg inkább könyvtárának polcait, mint Balzac-kal Tolsztojjal, Móriczcal, Thomas Mann-nal, mivel ezeket „nem olvassák a tömegek". Én ugyanis Kaposvár óta nem hiszek abban, hogy a közönségigényt — szóljon az színháznak, zenének, irodalomnak, filmnek — csak kiszolgálni lehet és formálni nemi Nehéz időszakokban ugyanis mindig ott tört ki — elsőként — színházi berkeken beiül a pánik, hogy a jellegzetesen kisvárosi, kispolgári közönségnek nem kell Kaposvárott a dráma, csak a Csórdáskirálynő, vagy a Mágnás Miska. A vállalkozás csak kudarcba fúlhat, megbukik, s a hosszan üresen tátongó kassza veszélyezteti majd a színház létezését. És amikor stabilizálódott •>— belülről — a színház, egyre-másra dőlt meg a „tétel", s derült ki, hogy az igazi színházi közönség ha úgy tetszik operett-sikerrel tudja ünnepelni a Hamletet, az Elektrát, Otellót, vagy éppen a Ruy Blast is. Világért sem szeretnék megbántani senkit, hiszen kinek-ki- nek^. szuverén joga dönteni, hogy az önművelés igencsak gazdag lehetőségeiből mit, mikor, miért szerez meg magának. De a népszerűtlenség árán is közhírré teszem itt, s akárhányszor még ha szükséges, hogy a színház funkciója ősidők óta nem volt soha csak a könnyed szórakoztatás! A valódi színház mindig a tudós, a megismerés temploma volt. Tanított, tanít és tanítani fog, amíg csak a közvetlen élmény szomjúsága, és a közönség létezik. A római császárság széthullásának küszöbe tóján röppent föl lumpengyökérzetű demagóg ajkáról az a ma szállóigeként ismert és használt óhaj, mely kenyeret és cirkuszi játékokat követelt a lezüllött néprétegek számára. Nem tehetek róla, amikor a közönségigény kielégítésének egyedül üdvözítő voltáról manapság hallok, mindig felbukkan képzeletemben az a sorsának kézbevételére alkalmatlan tömeg, amelyik Panem et circenses-t ordítozva vélte megvalósíthatni önmagát. Csak kenyérrel akarta jóllakatni a testet és véres cirkuszi játékokkal a szellemet. Hogy mindez kissé gorombán hangzik? Egy csöppet sem gorombábban annál az állításnál, mint amelyik azt, tartalmazza, hogy az elmúlt két év alatt kialakult szekszárdi színházlátogató közönség olyannyira igénytelen, hogy nem kell neki operetten és zenés vígjátékokon kívül egy^b! Kell neki Sybill és Maya hatszor, de Illyés Gyula Dózsa-drámája csak háromszor. Kell a négy szerző Ellopták a vőlegényemet c. alig közepes zenés vigjátéka két alkalommal, Gorkij Éjjeli menedékhely című drámája viszont csak egyszer. .... Nem sorolom, de..i Talán nem haszontalan folytatni a . megkezdett tűnődést. Kérem, folytassák! — jászla i — i — ma si házba, majd miután megesküdtünk, hazajöttem. Azóta itt élünk. Van egy kislányom és két kisfiam. — Révbe jutott? — így is mondhatom. — Tart-e a barátság az egykori őrstagokkal? — Részben. Andirkó Rózsával, Vass Évával barátnők vagyunk azóta is. — Segítene felkutatni a többieket? / — Vass Éva édesapja itt dolgozik a szomszédos iparcikk- holtban, * VASS ÉVA — Kislányom Keszthelyen él, a férje katonatiszt. — Mi történt Évával az általános iskola után? — Éva Dombóvárra ment gimnáziumba, majd Budapestre dolgozni, a gyógy- és tápszergyárba. Tanulni akart, de nem sikerült. — Vass Lajos mosolyog. — Férjhez ment. Tudja, a lányok milyenek. Éviké nagyon háziasszonynak való. Mindene a család, meg a kisgyerek, Viktorka. A feleségem sokkal többet tudna mondani, de 5 éppen náluk van, Keszthelyen. — Én úgy látom, boldog asszony lett belőle. Ha majd a szülési szabadsága leiár, a katonaságnál dolgozik tovább, mint polgári alkalmazott. Vass Lajos hirtelen odaszól a sovány, szemüveges férfinek, aki a kerítésdrótokat mustrálgatja : — Lajos, gyere csak. A gyerekekről van szó. A férfi hozzánk lép. — Británszky Lajos vagyok. — mondja, s nyújtja a kezét. » » británszky maria — Mit is mondjak Marikáról? Pesten van, két éve. — Mi történt vele az általános iskola után? — Gimnáziumba ment. érettségizett. Azután ott is maradt Dombóváron dolgozni, az OTP-nél. öt évig volt ott, mint pénztáros. Most két éve Pestre ment, ugyancsak az OTP- hez. Havonta egyszer látogat haza. Még nem ment férihez. — Mit‘tud még a lányáról? — Annyit, hogy nagy akaratereje van. Mindig nótaénekes akart lenni. Ezért ment Pestre is, mivel ugye ott több a lehetőség. Sok pénzt költ az éneklésre, mert ugye ingyen nem tanítják. Sokfelé föllép, szép hangia van. Néha itthon is énekel. Fárasztó életet él, napjában több millió megy át a kezén, s utána meg indul énekelni. — Mit gondol, sikerül-e Marika terve? — Én már nyugdíjas vagyok, sok mindent tapasztaltam. Azt mondom, ha valaki nagyon akar valamit, annak sikerül. Kívánom neki tiszta szívemből. * VARGA ÉVA Británszky Lajos bácsi mondta : — Ha egy kocsit Iát, előtte egy szürkével, akkor az a Varga Máté fogata lesz. A vasútállomáson találkoztunk Varga Mátéval, Varga Éva édesapjával. Az öreg szenet lapátolt a hatalmas szívlapáttal. — Máté bácsi, beszéljen Éváról. — Mît? — Mindent, ami 1957 óta történt vele. — Nézze, azt tudom, hogy Pesten van, az Ikarusban. Állandóan tanul. Hanem mondanék én valamit. Otthon van a feleségem, az anyja csak- többet tud. Vargáné a kiskonyhában éo- • pen az ebédre való tésztát gyúrja. — A lányom? Évámnak már forgószéke van a hivatalban. Társadalmi munka Kitesznek magukért a szekszárdi 505-ös szakmunkásképző intézet diákjai. Kedd óta mindennap százan építik a Wosinsky Lakótelep játszóparkját. A területen egy bitumenes és egy füves focipálya, valamint többféle játszóeszköz várja majd a gyerekeket. A társadalmi munka értéke körülbelül ötvenezer forint. Nem hittem volna, hogy a kislányom idáig viszi. Fuvaros család gyereke. — Hova ment Éva az általános iskola után? — Fel Pestre, az Ikarusgyárhoz, kárpitostanulónak. Három éven keresztül reggel négykor kelt. Miután felszabadult, rá egy évre férjhez menti Utána tanulni kezdett, esti tagozaton járt a gyors- és gépíróiskolába. Elvégezte, így aztán felkerült irodára gépírónak. Jól dolgozott, s titkárnő lehetett belőle. Most az értékesítési főosztály vezetőjének titkárnője. Az idén érettségizett levelezőn, négyegész kettőre. — így lett forgószéke. Varga néni, járt-e a lányánál Budapesten ? — Jártam. A főosztályvezető is dicsérte a lányomat. Nagyon anyás az én lányom, még mindig. Ha sikerül, felmegyünk mi is Pestre, hogy együtt legyünk. • Közösen építkeztünk ott fönt, úgy, hogy együtt lehet a család. — Akkor, 1957. október 15- én azt írta Británszky Marika, hogy a kiránduláson Éva harmonikázott.., — Most már nem játszik, de a harmonika még megvan. Őrzöm. * SIMONYI ZITA Újra Máthé Melindával beszélgetünk, mivel Simonyi Zi- táék édesapja halála után Budapestre költöztek. — Sajnos, nem sokat tudok Zitáról. Szorgalmas, jó tanuló lány volt. Dombóváron érettségizett, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát. Négy-öt éve élnek Pesten. Még nem ment férjhez, legalább is így tudom. Édesanyjával él együtt. Valamelyik vállalat közgazdásza. * ‘ ANDIRKÓ RÓZSA A falon nagy családi kép. Andirkóék. Középen a két szülő. — Rózsám az ötödik lány. Éppen a hét végén volt itthon, bánom, hogy nem találkozott vele. Mit mondjak? Nagyon kedves lányom. Az idős asszony fényképeket vesz elő. Gyerekkori képek Rózsáról. — Mi történt Rózsával öt- venhét óta? — Tanulni kezdett az általános iskola után. de abbahagyta. Mit tehettünk? Dolgozni ment, majd újra tanult. Budapesten, az ápolónőképzőben. Elvégezte, most a dombóvári új kórházban dolgozik. Munkahelyén szeretik, azt mondják róla, ég a keze alatt a munka. Hetente egyszer haza jön, mert ott lakik a nővérszállón. Ha itthon van, sokszor átmegy Melindáékhoz, beszélgetni. * * MAYER ERZSÉBET Mayerékhez, ahogy Andirkó néni mondta, úgy találok könnyen, ha eljutok előbb a Törő-féle bolthoz, azután az azzal szemközti, ház a Mayeré- ké. Mayer István, Erzsiké édesapja nyugdíjas vasúti munkás. — Ha a feleségem itthon lenne, könnyebb lenne. Mit mondjak én Erzsikéről? Jó lányunk, csendes, halk szavú. A nyolc elemi után dolgozni ment, varrónő akart lenhi. Abbahagyta, nem bírta a háta. Utána Pincehelyre ment a kórházba dolgozni. Előbb valami munkára, de mostan szakácsnő. Oda ment férjhez is. Vasutas a férje, mint én voltam. Csak hát ő a krampá- csolást már géppel végzi. Gyerekük még nincs. Ennyit tudok mondani. Ha az asszony itthon lenne, talán többet mondana. Az örég leül a lépcsőre, s fosztja tovább a kukoricát. * Az egykori Nefelejcs őrs tagjainak élete nem bővelkedett' látványos fordulatokban, különösebb öröm, tragédia sem érte egyiküket sem. Egy azonban mindnyájukra érvényes: az elmúlt tizenöt év elegendő volt számukra, hogy ..révbe” jussanak, s a becsületes, dolgozó emberek hétköznapjait éljék. VARGA JÓZSEF
