Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-15 / 244. szám
Dombóvár, 24 lakásos panelház Tárva hagyott kiskapuk A rendelet, melynek —képletes értelmű — „körüljárására” vállalkoztunk, a 30/1971. (XII. 30) ÉVM—PM számú. Megjelent a Tanácsok Közlönye tavalyi 61. számában. Joggal feltehető, hogy olvasóink jelentős részének nem mindennapi olvasmánya a Tanácsok Közlönye és az is, hogy ilyen hosszú szám- és betűjelzésektől inkább megijednek, sem mint töprengenének felette. Szögezzük le tehát nyomban, hogy az idézett számú rendelet része a lakáskérdés megoldására hivatott koncepciónak és a tanácsi értékesítésű lakásokkal foglalkozik. Körsétánkra egy konkrét példa szolgáltatott okot, anélkül. hogy e példa tárgya — Vásárhelyi Pál, a dombóvári kórház volt főkönyvelője — ezt sejtette, vagy éppen különösebben óhajtotta volna. Esete azonban, melyre a lesilleté- kesebbek hívták fel figyelmünket. megérdemel némi töprengá„f Kériük az olvasót, hogy — közérdekből — töprengjen velünk! « Hogyan fiadzik a forint ? Amint az majd az alábbiakból kiderül, a következő okvételár: a vevő egy kiskorú gyermeke után járó kedvezmény: maradt: A vásárló befizette a kötelező tizenöt százalékot, vagyis 31 940 forintot és természetesen kötelezte magát az elkövetkezendő részletek fizetésére, ami havi 520 forintot jelentett. A fennálló rendelkezések mindkét esetben segítségére voltak. Ugyanis előző bérlakásának elhagyásakor kapott harmincháromezer forint lakás-használatbavételi díjat, amiből természetesen bőven telt a tizenöt százalékra. Ha ezt az 'összeget a fentiből levonjuk, a háromszobás lakásra már csak 181 600 forint teher maradt. A részletek befizetésével sem volt semmi hiba. Nemcsak azért,, mert havi 520 forintot még a főkönyvelőinél alacsonyabb szintű javadalmazásból is el lehet viselni. Azért sem. mert a munkahely a vevőnek előző főbér- le*e után 278 forint lakbér- pótl^kot fizetett, vagyis a havi törlesztés összeBénok több mint felét, a havi 520. pontosabban ő0'1—779—242 forintért la’'o*t p lakásban. f/Tpsprit a lakáson, teher: o’O forint. Maradiunk egyelőre mi is ennél az összegnél' és y’zszáliuk tovSHb p forint fiadzásának lehetőségeit. Egy lakás eladó Vásárhelyi Pál időközben megvált a helyi kórháznál betöltött állásától és Kaposvárott helyezkedett el. Mi sem érthetőbb, mint az, hogy lakásától meg szeretne szabadulni, hogy a szomszéd megye székhelyére ne kelljen ingáznia. Mint említettük, jártunk a lakásban. 1972. október 11-én délelőtt 9 és fél 10 közt. Az újságírónak nincsenek ugyan háromszobás lakás megvásárlására alkalmas anyagi lehetőségei, érdeklődése azonban annál nagyobb. Arra, hogy ez az érdeklődés kielégíthető, a Vásárhelyi-lakás ajtajára ki1972. október 15. fejtés egyelőre csak feltételezés, de kötve hisszük, hogy jogosulatlan feltételezés lenne. Vásárhelyi Pál, akivel egyébként személyesen nem sikerült találkoznunk, a dombóvári kórház főkönyvelójeként fontos beosztást töltött be. Senkit nem érhet bírálat azért, mert segítségére volt abban, hogy a városban meggyökeresedjen, amihez egy megfelelő lakás kétségtelenül hozzájárul, így kapott lehetőséget Vásárhelyi Pál arra, hogy az új, huszonnégy lakásos panelhág első emeletén tanácsi értékesítésű lakáshoz juthasson. Jártunk a lakásban, bárki megirigyelhetné. Három szép szoba, beépített szekrény az előszobában, tágas konyha, faburkolatos erkély. Igazán megérte az árát, amit a következő számfejtés is bizonyít, melyben Bérdi József, a városi tanács vb-titkára volt segítségünkre. Vásárhelyi Pál ez év február '24-én kötött szerződést az OTP-vel a 6/1971. (II. 8.) ÉVM—PM—AH. rendelet 2. §-ában foglaltak pontos betartásával. 243 600 forint — 30 000 forint 213 600 forint ragasztott cédula hívta fel mindenki figyelmét. Eszerint a mondott napon a tulajdonosok csak este hat után készültek hazatérni, viszont megbízták a földszint 2-ben Szend- rey Lajosnét, illetve a Tanács- köztársaság tér 27. I. emelet 4-ben Lóki Miklósékat, hogy kívánságra mutassák meg a lakást. Kívánságunkat az előb2. A fiatalasszony elsiet. Rohan, szalad a „felelősség” elől, mert jaj neki, ha megtudják, hogy kifecsegte azt, amit mindenki tud és mindenki elítél. „Nevet nem mondok, nevet nem mondok.” Két hónapja történt. Az ember, a „névtelen” előbb magyar királyi végrehajtó, majd a tamási járásbíróság végrehajtója Nyugdíjas gyönki lakos, fia a tamási ügyvédi munkaközösség tagja. Az idős ember jelentkezett a tanácson, hogy egy 81 éves asszonnyal eltartási szerződést köt oly módon, hogy az asszony ltO ezer forint értékű házát ráíratja, ő meg fizeti a havi ezerkétszáz forintot, a szociális otthoni gondozás díját. Helyezze hát el a tanács az asszonyt szociális otthonba. Ötödrangú kérdés: a jogszabályok, amit neki — nekik — ismerniük kell, nem engedik, hogy ilyesmi előforduljon. Hogy fordulhat meg mégis ennek az embernek a fejében, más nyomorúságán meggazdagodni? Előrukkol egy ilyen jó- érzésű EMBERHEZ méltatlan kéréssel. A község ítéletet mond, „anyagias” de nyíltan senki sem merné a szeme közé vágni, vagy egy gyűlésen konkrétan őt, a névtelent névszerint elítélni. Félnek. Elítélnek, de még félnek. Senki se vállalja a nyílt kiközösítés következményét. önvédelem ! Gondolni kell a rokonságra, az emberekre, a munkahelyre. Bármennyire is azt parancsolja valakinek a lelkiismerete, hogy odaálljon és megmondja a véleményét: szégyelje mabi helyen tolmácsoltuk, ahol Szendrey Lajosné távollétében annak anyja mutatta meg az eladásra kínált objektumot. Az eladási árról azonban nem tudott felvilágosítást nyújtani, így felkerestük Szendrey Lajosnét munkahelyén, az ÁFÉSZ központjában, aki pontos választ ugyan nem adott, csak annyit, hogy: — Kétszázezer körül van! Ha ez így lenne igaz, akkor ebből a cikkből egy sort se írtunk volna meg. Hiszen ha valaki kétszázezret kér és neki magának 178 020 forint terhe van, akkor csupán 22 980 forint haszna maradna, ami elfogadható — lenne. Nem volt szükségünk arra, hogy a Vásárhelyi Pálnak küldött üzenetünkben tett ígéretünket valóra váltsuk. Nem hívtuk fel Szekszárdról telefonon, hogv pontos árajánlatot kapjunk és erre most már a jövőben sem kerül sor. A lakás iránt ugyanis érdeklődött. többek közt, dr. Kőszegi György, a dombóvári SZTK szemész főorvosa is. Öt kerestük fel. — Konkrét összeget nem említett. — mondotta. — Csak arra hívta fel a figyelmemet, hogy a lakás ie'enlegi forgalmi értéke 450 000 forint. Ezt az ilyen meeállanítások- ra hivatott OTP közölte. Ne merüljünk a részletekbe, hogy miért, de igaz. További számítások A fentiek alapján csepp túlzás sincs abban a feltételezésben, hogy Vásárhelyi Pál lakását ezért az összegért készül áruba bocsátani. Október ligát! Nem sül le a képéről a bőr? — Nem teszi, pedig szűk körben hangoztatott megvetés, elítélés kevés, ha pontosan azok nem érzik a megvetést, az elítélést, akik rászolgáltak. A könnyű pénzszerzésre hajlamos emberekre nagyobb nyomás nehezedhetne. De a falu óvatos, „szembe babám, ha szeretsz” alapon nem érezteti a megvetését. Támadástól fél, joggal, mert a harácsolok, a becstelen módon pénzhez jutni akarók közös tulajdonságokkal bírnak, s ezek egyike: az agresszivitás. Gyönkön se dőlt el még végérvényesen, hogy ki féljen. Olvasom a X. pártkongresz- szus ide illő részletét. „Teljesebbé kell tenni a szocialista erkölcs érvényesítését és arra kell törekedni, hogy az önzetlenséget és az áldozatkészséget a társadalom mindjobban megbecsülje, a hanyag munkát viszont határozottan elmarasztalja, a közerkölcsöt sértő fejlődésünket fékező jelenségeket határozottan elítélje. Erősíteni kell azt a közszellemet, amely nem tűri el a társadalomellenes magatartást, a cinizmust, a fegyelmezetlenséget, a közösség megkárosítását, viszont növeli a szocialista módon végzett munka, a szocializmus ügye iránti elkötelezettség becsületét és tekintélyét". Igen. Az emberek többsége ig még nem adta el, de akarja. Mi történik, ha sikerül? Bőségesen elég pénze lesz arbefizetett 15 százalékot: befizet, ha eladja a lakást: A Dombóvárott érvényben lévő forgalmi ár 450 000 forint. Ebből az előbbi összeget levonva, marad 263 560 forint. Ennyit lehet nyerni egy tanácsi értékesítésű lakáson. Ha az eladó a későbbiekben netán szolgálati lakáshoz jut, akkor még 33 000 forinttal szaporodik az elképzelhető nyereség, hiszen ide kell számítani a már említett lakás-használatbavételi díjat, ami ez esetben tisztán megmarad. Jog és erkölcs Hangsúlyoztuk az imént, hogy ez a nyereség egyelőre még csak elképzelhető, ha ugyan október 11. és a soraink megjelenése közti időben nem vált valóra. Abban az elmondottak alapján nincs okunk kételkedni, hogy Vásárhelyi Pálban van hajlandóság ennek az összegnek a megszerzésére. Idézzük Bérdi Józsefet, a városi tanács vb-titkárát: — Mindezt a jogszabály adta lehetőségek határain belül teheti. Valóban. A 30/1971. (XII. 30.) ÉVM—PM. sz. rendelet 2. §-a félreérthetetlenül lehetőséget ad arra. hogy ezt a módszert követhesse bárki, akine.k hem a sors, hanem az állam kedvezménves lehetőséget biztosít lakáshelyzetének megoldására. Hozzáteendő, hogv a tanácsi értékesítésű lakásokért is sorba o áll ás van. Ha Vásárhelyi Pál korábbi beosztása nem olvan, mint a mii ven volt, valószínűleg még jócskán várGyönkön is. másutt is így érez, így él és így gondolkodik. Befelé. Vajon messze van még az idő, amikor a többség hangja lesz at erősebb, amikor majd merünk a becsületes emberek nevében csipri-csup- ri és nagy dolgokban is következetesen szólni? A termelőszövetkezet párttitkára, Hegyi Andrásné napok óta rágódik. Okosan, megfontoltan mérlegel, vitatkozik önmagával és másokkal, hogy tisztába tegyen egy számukra szégyenletes ügyet. Még friss a seb. A termelőszövetkezet 250 férőhelyes tehenészeti telepe eredetileg úgy készült, hogy onnan az állatokat nem hajtják ki a legelőre. Mégis — mivel a rét közvetlenül az is- táló mellett van, úgy határoztak, hogy legeltetnek. A hónap elején az állatgondozók szerint a brigádvezető normája nem egyezőit az általuk ismert és kézhez kapott rendelkezésekkel. Egyszóval: bérvita támadt. Szó szót követett, s az állatgondozók két napig nem hajtották ki a jószágot. A párttitkárnő töpreng. Mi ez? Felelőtlenség? Hanyagság? Vagy egyszerűen a munka ■megtagadása? Mindössze egy ember akadt, aki igyekezett jobb belátásra bíni őket. A környéken dolgozók többsége kijelentette: szégyen amit csinálnak, mégsem az történt, aminek törvényszerűen történra, hogy egy összegben fizesse be' az OTP-nek a vételárat. Az ilyenkor előírt hiteltörlés és ártámogatás révén további 23 520 forinttal csökkennek kö-, telezettségei. 178 020—23 520= =154 500 forint lesz az az ösz- szeg, ami a lakást csupán már terheli. Végeredményként : 31 940 Ft. 154 500 Ft. 186 440 Ft. nia kellett volna arra, hogy a ritka szerencsés alaprajzú, szép, háromszobás lakásba költözzön. Véleményünk szerint ebben az esetben a tételesen lefekte- tetett jog és a szocialista erkölcs szöges ellentétben áll egÿmâssal. Az ellentétet még fokozza a rendelet egy másik oldalról is érzékeltethető visz- szássága. Ha valaki egy „régi” állami értékesítésű bérleményt vásárol meg, azt öt évig nem adhatja el, úgynevezett „elidegenítési tilalom” alatt áll. A vonzó, új és sokkal értékesebb tanácsi értékesítésű lakások miért nem? Hozzátéve, hogy szabályozni kellene egy másik kérdést is. Ha valaki állásánál fogva jut előnyös lakáshoz, munkahelye elhagy- takor se a vállalatot, se a várost ne érhesse érzékeny lakásveszteség. Jelenleg az a helyzet, ha Vásárhelyi Pál (vagy - bárki más, hasonló helyzetben lévő) valahol a már említett szolgálati lakáshoz jut, zsebében marad a horribilis összegű „tiszta” (?) pénz. Ha azonos feltételek mellett ismét lehetőséget teremt magának egy tanácsi értékesítésű lakás megszerzésére, akkor sem jár rosz- szul, sőt esetleg minden kezdődhet elölről. Az idézett rendelet tárva hagyott kiskapui erre egyelőre még módot adnak. A kapukat mihamarébb be kell zárni. Sőt, ha lehet: — riglizni is. nie kellett volna: nyíltan nem ítélték el őket. A lógás olykor egyfajta dicsőség, vagányság, Mint ahogy az ivás, az ittasság is bocsánatos bűn. Azt az embert, aki ittasan a gépre ül, aki részegen botorkál a munkahelyén, s az itt^s emberek módián hangoskodik, haza kellene küldeni. Vannak azonban napok, mikor nagyon sok embert kellene hazaküldeni; mégis a munkatársak sokszor mentegetik a spiccest, a részeg embert, valahogy majdcsak eldolgozgat és nem szégyelli, nem röstelli magát, mert ismételten elnézik neki, ahelyett, hogy következetesen tennének valamit ellene. A gyönki emberek külföldi vendégeskedésből hazatérve ígv fogalmaznak: vannak dolgok, amit csak itt, Magyarországon lehet megtenni. „Igaz, hogy a külföldi rokonoknak valamivel jobban megy, de ott az embernek még arra sincs ideje, hogy megtörölje az orrát. Ez túlzás, de az is túlzás, hogv vannak dolgok, amit csak Magyarországon lehet megtenni.” Az emberek jól tudják Gyönkön is, hogy mi a Szégyen, mi a felelősség és mi a dicsőség. Csak még nem mindig „vállalják” néven nevezni a „gyereket", ott és akkor, ott és azonnal, szemtől szembe. Dehát ez nemcsak Gyönkre érvényes. D. Varga Márta ORDAS IVÁN Cyonh Szégyen a szégyen, dicsőség a dicsőség ?
