Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-15 / 244. szám
1 Fordulat, kis hibával Szeretni kell a számokat. A számok esetenként azt beszélik el a szavaknál' meggyőzőbben, szemléletesebben, ami gazdasági, társadalmi fejlődésünk ténye. Máskor pedig azt, hogy amit eddig építettünk, arra hol, mit kell még : építenünk. Következésképpen a számvetés szükségszerű, egyben jó dolog. Nem, egyáltalán nem arra hivatott, hogy átadjuk magunkat az- önelégültség laeynJatag gyönyörének. Inkább arra, hogy gondolkodásra, majd tudatos cselekvésre sarkantyúzzanák. Ismerek egy ■ költőt. Kissé goromba híre van, mert ádázul haragszik • mindenre, ami ma még megakadályozza az embert abban, hogy a Min- densésgel mérje önmagát. Nos, 5 írja egy helyütt: „Szomorú, s izgatott vagyok, na a jövő szava a számon. Érte ,az öröklétet, majd belehalok, úgy kívánom!” Miért hivatkozom rá? Mert, manapság sokan érzik, gondolják ugyaneztv I egföl- jebb nem így fogalmazzák, mert nem költők. De élik és tulajdon müveikben teszik ezt. Olyan alkotásokban amelyek miatt és amelyekért az ember örökké szeretne élni. Meglátni mintegy, hogy a jelenre mit „rímel” - majd a jövő, Milyen, lesz az, ami itt van máris — jelenként — a, kezünk alatt? E hasábokon nem is olyan régen írtuk le, hogy megvénk- ben az idő szerint 118 000 ember nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel, s azt is, hosv 5300-an nem végeztek egyetlen osztályt sem. Félre nem tehető dóig rnkra mégsem ez utóbbi számadat utal, hanem az előbbi. Mert igaz, hogy lakosságunk élet- színvonala jelentősen mesnö- vekedett az utóbbi években. Tény, hogy az emelkedő összjövedelemből elsősorban tartós fogyasztási cikkek vásárlása mutat emelkedést. Igaz, hogy ma már sokat költünk — mert kelthetünk — olyasmire is, ami nem feltétlenül életszükséglet, hanem bizonyos mértékig luxus. De mindez nem lehet igaz öröm számunkra mindaddig, amíg adóságaink vannak az általános műveltségi szintet illetően, amivel kapcsolatban mostanában mind többször mondjuk, hogy megyénkben rendkívül nagy a polarizáció. Mondiuk továbbá azt is. hogy szűkebb hazánkban a dolgozó emberek általános és szakműveltség! szintiének mai állapota gyorsabb ■ ütemű fejlesztést követel. t Hogyan? A társadalmi igényeknek megfelelően szélesítve az iskolarendszerű felnőtt- oktatást, mint legfontosabbat. E sorok írója élénken emlékezik még arra. hogy tíztizenöt évvel ezelőtt mint könyvelték ..fogadatlan prókátornak” (akinek a jó mögött, sőt ajtón kívül a helye!) azt a néoművelőt, aki a dolgozók általános iskolájának esti és levelező tagozataira verbuválta az érdekelteket. És e verbuváláshoz segítséget kért a fölkeresett üzem. vállalat, intézmény vezetőjétől, vezetőitől. Dehogy lehetett akkor jönni, látni és győzni. Sőt... azt hiszem, a legmeg- szállottabb népművelők között sem volt olyan, alá hitte volna, hogy egyszer megfordu! a kocka és a gazdasási vezetők jönnek a közművelődés isko- íán belüli és iskolán kívüli munkásaihoz kérni a dolgozók általános iskolájának megszervezését. Mostanában ugyanis ez történik meg egy- re-másra. S alig van már a tulajdon munkájának népgazdasági fontosságát, has-mát ismerő üz,em. vállalat, intézmény, amelyik”«"k Imre fölmérése az ál«-»'- ,n"r’tatottak általános és szálúnál műveltségi szintjéről. -'Egyúttal tehát arról is, melyek az emberekkel való gazdálkodás legfontosabb — társadalmi és egyéni érdekeket szolgáló tennivalói. A-fordulat- tehát :száz- nyoicvan fokos. Persze; önámítás lenne azt állítani, hogy általánosan. De... A munkáltatók zömére az okos 'gazdálkodni -akarás a jellemző. S e mögött az akarás mögött ott yan a felismert • társadalmi érdek. Az a gyakorlatban ható' tisztánlátás, amelyik az általános és szakmai műveltséget a termelési kultúra emelésének tényezőjeként tartja számon, . Sokszor adtunk-már. hírt árról, hogy az iskolarendszerű felnőttoktatás — országos figyelemmel kísért — új formája, az osztályozó vizsgákra felkészítő ' tanfolyamok milyen sikereket eredményeztek. A kérkedés gyanúja nélkül ismételhetjük meg itt, hogy az elmúlt három év alatt — ebben az..,, oktatási .formában — ötszázan végezték el általános iskolai tanulmányaikat. A dicsérgetés szándéka nélkül idézzük azt is, hogy a munkáltatók — termelőszövetke-r zetek, üzemek, állami gazdaságok — nemcsak a tanfolyamok megszervezésének igényével keresték föl a művelődés- ügyi szerveket, hanem különböző kedvezményeket biztosítottak — és biztosítanak — tanuló dolgozóiknak. Ehhez aligha kell kommentár, hiszen ma mindössze még csak 11448 főként fiatal ember rendelkezik megyénkben szakmunkásbizonyítvánnyal. S ahhoz, hogy a termelési • kultúra fejlesztését jól szolgáló szakmunkásaink . száma tovább gyarapodjék, az kell, hogy évről évre csökkenjen az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők -száma: Miért? ' Mert szakmunkás-bizonyítványt szerezni általános iskolai végzettség nélkül már ma sem lehet! A közművelésnek ezen a frontján tehát előreléptünk. A fordulat azonban mégsem hibátlan. Lépten-nyomon tapasztalható ugyanis, hogy a tanulni szándékozó dolgozók támogatása már--nem olyan egyértelmű és konfliktus mentes akkor, amikor a dolgozó ember középiskolai, netán fő-), iskolai, Vagy egyete'mi tanulmányokra szánja magát. Vi- samylag sok olyan- jelzés érkezik szerkesztőségünkbe is, hogy X vállalat nem engedélyezi' Y dolgozójának a to-' vábbfanulá'st, mert ebből átmenetileg munkaszervezési problémái támadnak. S a tanulókat megillettő kedvezmények biztosításából úgyszintén. Egyszóval, van még mit tenni™- , — li — KÉT ÖREG Foto: Gottvalá A szomszédság VT vélet- len, mert többnyire ritka eset, ha valaki maga választhatja meg szomszédait. A szomszédság ugyanakkor emberi kapcsolat is, hiszen az említett véletlen nem egy növénytársulás tagjait, aszteroidákat, vagy kristálykép- ződményeket vet egymás mellé. Mit tudunk a szomszédainkról? Ki mit a legközelebbi- ekről? . _ • — Azt, hogy hány húst klopfolnak ki egy vasárnapi ebédhez. — Hogy napjában hányszor rántják meg a WC láncát. — Mindent, amit éppen csak nem suttogva mondanak el egymásnak. — Tudom, hogy a férj —• pedig orvos — elég sűrűn veri a feleségét. A gyerekeket pedig mindketten. — A nevét azt mindegyiknek tudom, aki nálam alacsonyabban lakik, mert naponta elmegyek a névtáblájuk mellett. A fölöttem lakókét már nem ismerem. (Szekszárdi bérház) válna Demaígonért, vagy 'Dóidért — Sosem tudom, melyiknek, mi a heve .— mint: Julish'oz, ^ üiszeh náluk az új fürdőszobában 'valóságos. kis háZipatiká váh, ■Tudta,'1' doktornak tanul a lánya Pécsett, . aztán ... de minek is magyá- . rázzam, máshol is van gyógy-- , szer, csak époçn nálunk meg a bal szomszédaiknál, a Faragó Antiéknál nincs, mert hát mi.rpár ilyen öregesek vagyunk. Az Anti’ meg, szegény boldogult. nászuram sógorának a y éjié, így ,J»át "átyáfiságbán is vagyunk, nemcsak szomszédságban és .■ (Közepes nagyságú község) r—í Äzt"tudbm róluk,*' hogy szüntelen bôge'tîk a gyerekeik a magnót, a rádiót, a lemezjátszót, a tévét, szóval éppen»1 azt. av bőgethetö alkalmatosságot, amelyik 'eszükbe-, jut, v.agy . a kezük ügyébe kerül.-.rNem.' néni ’ járunk - össze.’ Minek? Én. iszeratem à. csendet, ők- aligha, ezt sajnos' tapasztalom...Nemi ’hiszem, hogy a szomszédság. feltétlenül garanciát ■ kelléne.;;.,' -hogy -jelentsen különösebb emberi kap- cáőlatokra. Persze nem rontok buzogánnyal az ajtajuknak. hogy beverjem, mint Botond, a ; bizápci - érckaput, bár sokszor úgv :.érzem, ez lenne a .lte'gmé'gfelelőbb eljárás. .De rrjinek? A .lakás azért van, hogy az. ember ; benne őrizze még lelke' nyugalmát és nem azért,, hogy kívül keresse.«! - ; . ■ (Szekszárdi bérház) — A szomszédaimról, kérem?. Még azokról is mindent, akik, ' csak voltak. - Mert fogynak-,; évről évre fogynak. Ott, ha balra- ■ kinéz a konyha kis ablakán, a három jegehye közt az a földkupac Darkóék tanyája volt ;valamikor. Beköltöztek a falubà.' Rendes, -szorgalmas gazdaemberek voltak, a kút- jukban meg a legjobb víz, amit -a kornyéken csak találni lehetett. A< kút bedőlt,’ megette g fene.- Amarról, hogy idejöttek, a - dűlőút végéből láthattak egy másik tanyát, így: kocsival persze messze van, de gyalogúton nincs több, mint négyszáz lépés. Ott az öcsém- özvegye lakik, a lányával, akit otthagyott az ura, meg az unokájával, — A Julisról? Jaj, háttu.d- ja, szegénykémnek most rengeteg baja van. .ArthÚL^jiéten megdöglött az à négy," gyönyörű magrécéjé, meist meg éppen reggel azéftpW^ltoft.át, hogy na látom a'^amffdr. tírat — mármint az állatorvost -— állítsam még, mert minddn- hógyan szükség Van. a segítségére. A nagyobbik hízó'kor- ifyádózik, pedig mennyi tenger pénz van' abban? Én innen hamarább észreveszem a doktor urat,, hiszen élőbbre áll a házunk.- Amikor szegény öregapám, nyugodjék, eladta a belterületünk egy részét a Julis apósának, akkor;, azért arra ügyelt, hogy. a' miénk maradjon a rangosabbik, ,.*a fa-lu felé forduló. Már hogyan is ne tudnánk egymásról;-, hiszen szomszédok vagyunk, egyike a másikára utalt.' Jó- mültkorában, amikqr • az ■ én Jánosomat, 'elkezdte szaggatni a fogfájás, de úgy, hogy se a pálinka, se a tömjén nem segített rajta, a patika meg zárva volt, a gyógyszerész úr távol, ki máshoz mehettem Miért tűrjük? Lassan nem tud az ember hová elfordulni, napjában számtalanszor úgy tenni, mintha süket lenne, és nem hallana semmit, annyira ellepi az utcát, a munkahelyeket, a szórakozóhelyeket a káromkodás és a durva beszéd. És ha csak a „csudába” külde- nék egymást e sport művelői, vagy azt mondanák „ariemjójátl", s ettől pillanatnyi mérgük lecsillapodna. Csakhogy nem erről van ám szó, hanem a féktelen drasztikumról, a trágárságról! Legszembetűnőbben a kisiskolások és a kamaszok között szedi áldozatait a csúnya beszéd, de persze nem kíméli az. éltesebb férfiakat sem. Sokszor úgy tűnik, hogy az erősebb nem képviselői már- már egymással versengenek, ki tudja durvábban, közönségesebben és brutálisabban kifejezni magát, és mindezt teszik a nők jelenlétében, a nők fülehallatára, mintha ezzel a- legtermészetesebb módon járnának el, mintha irodalmi nyelven beszélnének. Nem lehet az igaz, hogy ezt a káromkodási hullámot el kell fogadnunk és el kell tűrnünk a mai kor, a „gyorsuló idő" velejárójaként. Mindezt ugyanis nélkülözni tudnánk. Jó lenne, ha akadnának férfiak, akik ebben segítségünkre sietnének. Mert már ott tartunk, hogy az újabb brutalitástól tartva, ezeket - a- fenegyerekeket nem merjük megkérdezni; vajon íqy beszélnének édesanyjuk, feleségük, menyasszonyuk, esetleg kishúguk előtt, és eltűrnék-e, hogy más férfiak így társalogjanak a hozzájuk tartozó nők füle hallatára?! A legelemibb tiszteletadás, ha env férfr nem; bestéi «fúrván és közönségesen nők társaságában. Úgy tűnik mintha az’ ifjú nemzedék egy része erről mit sem tudna. Egyre inkább tért-hódit és polgárjogot nyer mindenfajta társasérintkezésben, úton és útfélen a csúnya beszéd, Persze igazán eredményes és hatásos az lenne, ha hallatán mi lányok-asszonyok nemcsak elpirulnánk és süketet tetetnénk, hanem mernénk felháborodni, tiltakozni' és msqszéqyeníteni is azt, aki megsért bennünket. J KOCSIS ÉVA aki az erdőre jár dolgozni.' Nemcsak szomszédok,. rokoJ nők is. A többi szomszéd? A ' boltban, a régi iskola Mellett — amelyikben én még valamikor-tanultam, de vhó’st már nem tanul senki — két-háJ rom naponként többnyire ta-J íálkozunk. Megiszunk esv-két Üveg sört,- féídécit iS olykor, aztán' 'elbeszélgetünk a világ folyásáról' (Decs! tanyavilág)’ * — Annyit nem tudok róluk,- mint otthon a falumban, ez biztos, de elég sokat. Mellettem egv gépkocsivezető lakik, alattunk egy tanár, annak a szomszédja köpyvelő. ' Köszönünk persze, mindannyian köszönünk egymásnak, hiszen nagyjából egykorúak vagyunk, meg amikor a ház éoült (te szent Pilátus!, de lassan éoült!) egy gondban főtt • a feiünk. Az asszonyok még inkább beszélgetnek, há másért nem, a gyerekek Miatt, •vagv mert éppen vasárnap délelőtt fél tizenkettőkor derül ki, hogy nincs itthon fű- szerpaprika és innen, vagy amqnnan kérni kell. Ilyenkor adnak, vagy adunk. Állandó, vagy rendszeres összejárásróí nem lehet beszélni, de nem is hinném, hogy ez lenne a cél. Mindenkinek megvan a magánélete, otthon azt szereti- élni. Bajban azonban segítünk a másikon. Ez lehet jód is, mert, a tanárék fia éppen -a térdével szántotta fel a salakot. Vagy olyan baj, ami múltkorában minálunk volt. Az ilyesmi persze ritka esetj azért is említem. Egyszer, kivételesen rászántuk magunkat a " felségemmel, hogy otthon hagyjuk a két gyereket és elmegyünk moziba. -Valamelyik rosszat álmodott, elkezdett ordítani, a másik meg kontrázott neki. Felverték a fél házat, bemenni nem lehetett, végül az egyik szomszéd értünk indult, de már szerencsére útban találkoztunk. Volt ijedelem, azt mondanom sem kell... (Uj társasház Szekszárdon) * A szomszédság véletlen^ mert többnyire ritkaság, ha valaki maga választhatja meg szomszédait. A szomszédság ugyanakkor emberi kapcsolat is. Egy a sok, változóban, át- ‘ alakulóban lévő emberi kapcsolat közül. Csák az a kérdés,. hogy milyen....? O.J. SZOMSZÉDSÁG
