Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

ppfap Minden szerdán fél nyolckor... Fekete Sándor : Petőfi élete 6. Ha Pesten az egyhangúsá­got unta meg, felvidéki utazá­sa során a változatossággal telt el, Rimaszombaton „Isten és Gömörmegye kegyelméből” tiszteletbeli táblabíró lett, de azzal meg is elégelte a dicső­séget és kezdett hazafelé kí­vánkozni. Hazafelé, ami azt jelentette, hogy Pestre. Gye­rekként két évet, felnőttként alig egy esztendőt töltött a vá­rosban, s mégis igazi pestinek érezte magát, mert ott zajlott az irodalmi élet. 1845. június utolsó hetében érkezett vissza Pestre, tele új élményekkel, bizakodással, re­ményekkel. Petőfi még nem gondolt po­litikai forradalomra, amikor versein már a közelgő forra­dalom előjelei ütköztek ki. A kiváltságosok előbb csak meg­lepődve figyelték e kihívóan nyers népi hangot, azután hir­telen észbekaptak és rászaba­dították irodalmi szolgáikat (köztük, mint utólag kiderült, hivatásos rendőrügynököket is) a „botránytokozó” ifjú költőre. Persze nemcsak a reakció, a maradiság emberei sorakoztak fel a költő ellen. Mérsékelten haladó, vagy éppen derék re­formbarátok is akadtak Petőfi gyorsan szaporodó ellenségei­nek sorában, olyan különben tisztességes irodalmárok is, akik ízlésük korlátái miatt nem érthették meg az új köl­tészetet. Sokakat taszított Pe­tőfi modora, tüskés magatar­tása is, de a legtöbb irodalmi ellenfélben egy igen egyszerű, igen természetes, ám alantas érzés dolgozott: az irigység. Az ócsárlók kórusába tehát sokféle hang vegyült — a ha­lágy régi pesti szájhagyo- mány szerint a múlt század 70-es—80-as éveiben Budapesten egy nagykörúti ház sötét és kivilágítatlan ma­radt, amikor I. Ferenc József nagynéha ellátogatott a magyar fővárosba. Ilyenkor az esti órákban Budapest főútvonala­in a paloták ablakait kivilá­gították és díszes szőnyegek pompáztak mindenütt. De ab­ban a sötét, néma házban egyetlen gyertya sem égett, s a redőnyök le voltak eresztve. így tüntetett Zichy Antónia egész haláláig I. Ferenc József ellen, akinek személyes meg­bízottja, Julius Haynau osztrák tábornok 184Ô. október 6-án a pesti Uj-épületben vér­szomjas módon kivégeztette férjét, gróf Batthyány Lajost. A magyar forradalom és szabadságharc tizenhárom hős tábornokának aradi kivégzése szintén Haynau bosszúműve volt. De hóhért szerepére a vé­res koronát Batthyány kivé- geztetásével tette fel. Ez való­jában gyilkosság volt. Bat­thyány halálát sokan egyene­sen az udvari ármánynak és a személyes gyűlöletnek tulajdo­nították, mely a nagyhatalmú dölyfös Windischgrätz herceg­től indult ki, s a végrehajtó hóhér szerepét Haynau vál­lalta. Nemrégiben egy nagyon rit­ka könyv került elő, melyet Heckenast Gusztáv adott ki 1870-ben „Gróf Batthyány La­jos, az első magyar miniszter- elnök élete és halála” címep. A szerző (érthető okokból nem , nevezte meg magát) „hiteles kútfőkből és kortársak emlé­kezéseiből” állította össze könyvét, és sok olyan adatot tár elő, amelyek a mai kor előtt ismeretlenek. Batthyány Lajos, aki 1807- ben született Pozsonyban, ré­gi magyar családból, alig volt 41 éves, amikor 1848 márciu­talom vak eszközeinek rikolto- zásaitól a sanda pályatársak pusmogásáig. De amikor együtt és szinte vezényszóra zúgott ez a kórus, már nehéz volt kü­lönbséget tenni és a költő nem is akart. Válaszaival nem csök­kentette, hanem növelte ellen­ségei számát. De a barátaiét is. A közön­ség gondolkozó részét az el­fogult és tajtékzó támadások még inkább az üldözött újító mellé állították. De az új és új hívek között — a dolog ter­mészetéből következően — nem sok jómódú ember akadt. Mindenütt Petőfiről beszéltek, rajongtak érte, vagy ócsárol­ták, könyvei azonban nem fogytak olyan mértékben, hogy biztos megélhetését lehe­tővé tegyék. Felvidéki útján sok helyütt országos nagyság­nak tisztelték, de hazaérkezé­se után nem egyszer napi gon­dokkal kellett küzdenie. A 45-ös esztendő további csalódásokat is tartogatott szá­mára. Huszonkét és fél éves volt. Gyermekszerelmek, majd az Etelka iránt érzett álomszere­lem, s legfeljebb futó fellángo­lások, ismerkedések, kalan­dok álltak mögötte, megérett az idő egy igazi szerelemre. O maga is így érezte, kereste, várta, szinte sürgette az al­kalmat, amely végül is elébe hozta Mednyánszky Bertát, egy hercegi jószágigazgató sző­ke leányát. Hercegi jószágigazgató... Ha a költő tapasztaltabb, előre tudja mi vár rá. De talán az sem riasztotta volna vissza, mert annyira akarta már a boldogságot (vagy az új szen­vedést ...) : sában Magyarország első al­kotmányos miniszterelnökének kinevezték, Batthyány min­dent elkövetett, hogy politikai célkitűzéseit megvalósítsa, de az események vészes gyorsa­sággal robogtak a végkifejlet felé. Jellasich bán betört az országba, a föparancsnoki megbízással Budapestre kül­dött Lamberg tábornokot • az utca népe a Lánchídon meg­gyilkolta. Közben növekedtek az ellentétek Batthyány és Kossuth között is. Végül Batthyány 1848. október 2-án lemondott a minisztevelnök- ségről. Ugyanez év decemberében a 18 éves Ferenc József került az osztrák trónra. Közben Windischgrätz az osztrák ha­dakkal közeledett a magyar fővároshoz. Az országgyűlés az év utolsó napján ülést tartott, melyen Kossuth indítványára úgy határoztak, hogy az or­szággyűlést és a kormányt a Tisza-vonal által védett Deb­recenbe teszik át. Másnap Kossuth a kormánnyal és az országgyűlés számos tagjával Debrecenbe indult. Batthyány a fővárosban maradt, ahová az osztrák fővezér 1849. január 5-én vonult be seregével. Ja­nuár 13-án este erős katonai őrcsapat vette körül gróf Ká­rolyi György palotáját, ahol sógora, Batthyány is töltötte az estét. Két osztrák tiszt fel­ment a magyar vendégek kö­zé az emeletre, és Batthyányi fogolynak nyilvánította. Bat­thyány meg volt lepve, de minden ellenállás nélkül kö­vette őreit a börtönbe. Ami ezután történt Bat- thyanyval, az a zsarnoki ön­kény, a kiáltó igazságtalan­ság és az aljas udvari intrika Oh leányka, ha te nem szeretsz is, Engedd meg, hogy szerethesselek. Berta kisasszony megenged­te. Hervadhatatlan érdeme, hogy „közreműködésével” a magyar szerelmes ' dalkölté­szet minden korábbi csúcsot meghaladó magaslatra emelke­dett. Mindehhez Mednyánszky Bertának nem kellett sokat tennie — kicsit bíztatta a köl­tőt, alkalomadtán háromszínű szalaggal átkötött bokrétát adott neki, meghallgatta az Etelkáról szóló, s a régi ked­vest az újjal egybeszövő el­beszéléseket, sétálgattak olykor a gödöllői temetőben, a ha­raszti erdőben — s máris ösz- szegyűlt egy kötetre való vers — a Szerelem gyöngyei. A jószágigazgató úr nem avatkozott a dolgokba: egy kis irodalmi csevegés még sen­kinek sem ártott meg. De ami­kor a költő odáig merészke­dett, hogy levélben megkérte Berta kezét, a hercegi birtok kormányzójától, kitört az osz­tályöntudat és röviden, de ha­tározottan visszautasította Pe­tőfit. „Leányomat sem szí­nésznek, sem poétának nem adom, ezzel tartozom őseim­nek” — valami ilyesmi állt az azóta elveszett levélben. A lecke megértette Petőfivel, hogy társadalmi falakba ütkö­zött. Akinek az apja jó öreg kocsmáros, méghozzá elszegé­nyedett kocsmáros, s ezt rá­adásul versben világgá is kür­tőit., épp a Berta dalokkal egy időben, azt csak tolakodónak tekinthetik a kastélyok vilá­gában. (Folytatjuk.) bosszúműve volt. Win­discngrátz tábornagy haditör­vényszék elé állítatta a ma­gyar íöurat, de végleges íté­letet nem hoztak ellene. Mi­kor azonban a diadalmas ta­vaszi hadjárat során Görgey visszafoglalta a fővárost, a tá­bornagy utasítására Bat­thyányi és fogolytársát, id. gróf Károlyi Istvánt Laibach- ba szállították. Útközben Sár­váron a lakosság felismerte őt, fegyvert ragadott és erő­szakkal ki akarta szabadítani a gyönge kíséret kezéből. Batthyány meglévén győződve felmentéséről, békére intette az embereket, s önmaga tétet­te le a fegyverüket. Ez tör­tént az ausztriai Ciliében is, ahol a szabadságszerető stájer nép akarta őt erőszakkal ki­szabadítani. A bírósági tortúra Olmütz- ben folytatódott, ahol a hadbí­róság több évi sáncfogságra ítélte Batthyányt. Felix Schwarzenberg elnökminisz­ter azzal küldte vissza az íté­letet, hogy miután a bíróság a vádlottat súlyosabban ter­helve nem találta, az udvar őt börtönnel sem kívánja bün­tetni. A felmentésnek azonban egészen a kegyelem színét kell viselnie, ezért utasította a hadbíróságot, hogy ítélje Batthyányt halálra, de mint hasonló esetekben történni szokott, az enyhítő körülmé­nyekre való tekintettel ajánl­ja őt a császár kegyelmére. Nem tudni, hogy ez a ke­gyelemre ajánlás komédia volt-e, és a bécsi udvar min­den áron elakarta veszíteni a magyar főurat. A hadbíró­ság végül is kötél általi ha­lálra ítélte a vádlottat, de a legmelegebb indokolással ke­„Ülnek az apók. Ravasz mind. Szántja a földet és ver­seket ír”. Majakovszkijnak ezek a jó 50 évvel ezelőtt irt sorai ma is mosolyt keltenek, hiszen a versfaragás közismer­ten a fiatalok kedvelt foglal­kozása. Itt meg az apóké, méghozzá olyanoké, akiknek főfoglalkozása a szántás. „VAROS A VÁROSBAN" A szovjet főváros proletár kerületében nagy területet foglalnak el a moszkvai Liha- csov autógyár műhelyei. Va­lósággal „város a városban”. Ha hirtelenjében egy helyre le­hetne tömöríteni a ZIL — a Lihacsov autógyár — 8 külön­böző egységét, ugyancsak te­kintélyes ipari központ ala­kulna ki, csaknem 200 000 em­berrel, egy főiskolával és két technikummal, szakmunkás­tanuló-iskolával, rendelőinté­zetekkel és kórházzal, étter­mekkel és óvodákkal, úttörő­táborokkal, üdülőkkel, szana­tóriumokkal, stadionnal és fe­dett uszodával, nagyszerű mű­velődési házzal. És természe­tesen napilappal a Moszkvai Autógyári Dolgozóval (Mosz- kovszkij Avtozavogyec). Látogatást tettünk a lap szerkesztőségében. MŰSZAK UTÁN..; Szerda. Vége a műszaknak. Ilyenkor benépesül a szerkesz­tőség. Valamennyien a gyári irodalmi kör tagjai. Nevükkel gyakrap találkoz­hatunk a gyári és a központi lapokban egyaránt. Van, aki­nek már önálló kötete is meg­jelent. A GYÁR IRODALMI „ITÉLÖSZÉKE” A Lihacsov autógyár iro­dalmi köréből sok tehetséges gyeimet kért számára. Köz­ben Haynau a császár megbí­zottjaként a magyar főváros­ba érkezett, s meg mielőtt a fotörvényszék a kegyelmi ügy­ben intézkedhetett volna, megkövetelte, hogy mint Ma­gyarország teljhatalmú fő- parancsnokának, adják ki neki Batthyányt — perének irataival együtt. Azt a szabályt, hogy a kegyelemkéréssel ellátott halálos ítéletet mindig ke- gyelmezés szokta követni, Haynau semmibe vette. Az ítéletre saját kezűleg írta rá: „Kihirdetendő és végrehajtan­dó.” A kivégzés dátumát La­tour osztrák hadügyminiszter meggyilkolásának évforduló­jára, október 6-ra tűzte ki. Október 4-én este Batthyány még fogadhatta feleségét és gyermekeit. Akkor még nem sejtették a borzasztó jövőt. Másnap reggel a porkoláb szi­gorúan megmotozta a foglyot. Ezután a haditörvényszék elé vezették, s kihirdették előtte az ítéletet. Eszerint a pragma­tics sanctio megsértése, az al­kotmány felforgatása, a fel­kelők sorában való harcolás és felségsértés miatt a hadbí­róság kötél általi halálra ítél­te a vádlottat és összes va­gyonát a kincstár részére elko­bozta. Ezután a siralomházba ve­zették Batthyányt,, akitől még azt is megtagadták, hogy fe­leségétől és gyermekeitől el­búcsúzzék. Este 9 órakor le­velet irt feleségének, aki min­dent elkövetett, hogy. enge­délyt nyerjen férjéhez menni, de kérését nem teljesítették. A megrendítő dráma utol­só felvonása este fél hatkor vette kezdetét. Belépett a bör­tönőr, s megkérte a grófot, író lépett a nyilvánosság elé. Innen indult az első szárny- próbálgatások után Maja Ganyina, Bella Ahmadulina, Alekszandr Markov, akiknek nevét ma már az ország ha­tárain kívül is ismerik. 17 óra 30 percet mutat az óra. Vlagyimir Grisajev köl­tő, a Szovjet írószövetség tag­ja — egykor a kör neveltje, ma pedig vezetője — megszó­lal: — Mai találkozónkon meg­vitatjuk a jellemábrázolást az írói művekben. És megkezdődik az eszme­csere. Kérlelhetetlenül és kí­méletlenül ostoroznak min­dent, ami szürke, banális és támogatnak mindent, ami jó, őszinte. Az ilyen viták értékét jelzi, hogy például Pavel An- tokolszkij, az idősebb szovjet költőnemzedék jeles képvise­lője, Állami-díjas, elbeszélő költeményeit, a „Fiú”-t és a „Sikátor az Arbát mögött” cí­műt először az autógyáriak ítélőszéke elé bocsátotta. GORKIJ ÖRÖKSÉGE Az autógyár irodalmi köre 1969-ben ünnepelte fennállá­sának 40. évfordulóját. A kör Makszim Gorkijnak, a proletár irodalom megalapí­tójának nevét viseli. A nagy írót nemcsak azért tisztelik, mert elsőnek nyúlt munkás témához, hanem azért is. mert éppen Gorkij kezdeményezé­sére vonták be a legjobb mun­kásokat az irodalomba, szer­vezték meg az első irodalmi köröket. Az autógyári írók és költők nincsenek egyedül. orszáaszer- te minden nasvobb gyárban működik hasonló kör. Moszkvában járva bárki előtt nyitva áll a Lihacsov- gyáriak irodalmi köre, min­den szerdán 17.30-kor... (BUDAPRESS—APN) hogy öltözzék át. A gróf... ki­merültsége miatt nem tudott maga felöltözni. Segítettek ne­ki, s egyenként nyújták oda ruháit, ... s öltözékének kiegé­szítéséül végre a börtönőr béklyót tévé fel kezeire és lá­baira. „A gróf még egy arannyal horgolt kékselyem házi sap­kával fedé be fejét, s azután megindult a szomorú menet. A lépcsőig ketten vezettük, balról én, jobbról pedig a lel­kész, egy francia pap, ki Ká­rolyi Istvánnal volt... az ud­varon ismét felajánlám neki a karomat, ő azonban vissza­utassá az ajánlatot, azt mond­va: ,Köszönöm, barátom, most elég erőt érzek magamban,’ — írja az elítélt orvosa. Az elítélt szemeit fekete kendővel köték be, s araeny- nyire gyengesége engedé, han­gosan kiáltotta: .Éljen a haza! Allez Jäger! A vezénylő tiszt intett, mire a lövések eldör­dültek:’ Az egyik golyó Batthyány homlokába, kettő pedig a mel­lébe fúródott, s .kiölték Bat- tyhány Lajos nemes lelkét anélkül, hogy legkisebb izma is megrándult volna”. Elvégeztetett ! „Feltűnő látványt nyújtott (a kivégzett gróf) szép, nagy szakálla” — írja Ludvigh dr. katonaorvos megemlékezése végén, — „Fehér mellényét a puskoporfüst egészen megfe- ketíté szíve táján.” Batthyány Lajos holtteste a katonai vésztörvényszék hatá­rozata értelmében három óra hosszat illetlenül hevert a vesztőhelyen. így végződött Batthyány La-' jas tragédiája, akinek özvegye 1888. október 1-én bekövetke­zett haláláig mindig gyászruhát hordott, és sohasem gyújtott ünnepi gyertyát, ha I. Ferenc József a magyar fővárosba lá­togatott el. HAYNAU, A HÓHÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom