Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-07 / 211. szám
Nemzetközi barkácskiállítás Budapesten Vietnami hétköznapok Gépesített embertelenség A Nam Dinh-i II. számú kórház egyik épülete állt ezen a helyen... A nyári egyetemek sikere ii. Tudják-e az amerikai pilóták, hogy mit művelnek a Vietnami Demokratikus Köztársaságban ? Természetesen tudják, de más tisztában lenni a fegyverek pusztításával, esetleg felvételekről ellenőrizve a hatásukat, mint közvetlenül, saját szemünkkel meggyőződni a rombolásról, amit mi megtehettünk. Egyáltalán azért leltet így felvetni a kérdést, mert a VDK ellen jelenleg olyan modern légiháború folyik, amelyben a technikai eszközök sokszor pótolják és kiegészítik az embert. Látszatra tehát à „technikára” lehet hárítani a felelősséget. A VDK helyzetét nemcsak az jellemzi, hogy nagyon kiterjedt és intenzív légiháborút folytatnak ellene az amerikaiak (átlagban napi 200— 300 bombatámadás éri az országot), hanem az is, hogy ez a légiháború megfélemlítő és megtorló céllal a polgári lakosság ellen folyik. Kint járva jó néhány, a Johnson-időszakban még nem használt vagy azóta jelentősen továbbfejlesztett harci eszközt láthattunk. Az egyik ilyen eszközt távolról cserjének, bokornak hinné az ember. Aztán közelebb megy, látja, hogy műanyagból van. S ahol a valódi bokornál a gyökér kezdődne, itt hegyes véget találunk. Amerikai repülőgépek szórják le ezeket a „cserjéket”, amelyek belevágódnak a földbe, ágaik kinyílnak, s adóberendezésként kezdenek el működni. Az „ágaik” — antennák. Ha valaki közeledik feléjük — legyen az vietnami paraszt vagy kisgyerek — az adóberendezés minden zajt, hangot továbbít. Néhány percen belül repülőgépek érkeznek és kioldják bombáikat. Persze védekezni is lehet ellenük. Agaikat felhajtva össze kell kötni azokat — s az adás megszűnik. Ugyancsak a polgári lakosság ellen készült az un. golyósbomba. Időközben már ezt is módosították — nem golyók, hanem szábálvtalan fémdarabok vannak benne. Roncsoló hatásuk így többszörös. Ezekből a kisméretű bombákból 150—200 darabot beletesznek e^y-egy konténerbe. Egyszerű szorzás kérdése. hány ezer gyilkos fémdarab röppen szét, ha ledobják. Láttunk olvan parasztot, aki ilven bomba robbanásának közelében volt — testének szinte nvnden négyzet- cent: méterén volt seb. Amikor a kiteleoített kórházban meglátogattuk, még élt. A fúróbombát a polgári lakosság óvóhelyei ellen használják az amerikaiak. Ezt a bombát a tankelhárító rakétából fejlesztették ki. Lényege, hogy a bomba nem robban fel, ha az óvóhely falának ütközik, hanem áttöri és bent vagy mélyen a föld alatt robban. Elsősorban tehát a bent- lévők megsemmisítése a célja. Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi bombázások minden korábbi időszakot felülmúlnak. Csak néhány összehasonlító adat: márciusban még csak 45 B—52-es óriásbombázó* volt a térségben, jelenleg 250. — több mint az USA összkészletének a fele (150 van az egyéb támaszpontokon). S ma ezeket a légierődöket nemcsak a határövezetek ellen vetik be, mint a Johnson-időszakban, hanem a sűrűn lakott települések és a nagyvárosok ellen is. Ugyancsak márciusban még csak 600 amerikai repülőgép tartózkodott az indokínai térségben — jelenleg 1300, s ezek a legkorszerűbb típusok. A John- son-időszskban alkalmazott F —105-ös hely.'t most a sokkal korszerűbb F—4-es vadászbombázót használják, összesen mintegy 60 típusú gép tartozik az itt állomásozó amerikai haderő fegyvertárába. Egy korábbi háborúhoz, a koreaihoz viszonyítva a helyzetet: akkor összesen három bombázótípust használtak az amerikaiak. Hét nagy repülőgép-anyahajó és hatvan egyéb csatahajó cirkál Vietnam partjai közelében. Egy B—52-es egyszeri támadása 41 ezer dollár — s átlag naponta százszor támadnak a B—52-esek. A taktikai légierő egy gépének egyszeri támadása 8500 dollár. A 22. ... vagyis akkor kell szólnom, mert ha utánamegy, a halálába megy. Az órám a pilótánál, de nem sok híja lehet annak a fél ötnek, átbukik a folyam a dombokon. Állok, s úgy gondolkozom, hogy belemelegszem. Nincs énnékem semmi közöm ehhez a vénemberhez. Ami dolgom volt vele, az csak gyalázat volt. Gorombán bánt velem, talán a kutyájához is ő rakott be. Úgy nézett át rajtam, mint az üvegen. Köteles vagyok én az ő életével foglalkozni? Huszonötször bemehéttek volna a városba, a mérnök szerint napok óta riasztják a szigetieket, tudnia kell a veszélyről. Egy öngyilkosságot kellene tehát énnekem visszacsinálni, s mint mikor a víz- befúló ide-oda csapkod, eltalálja azt is, aki menteni akarja, úgy érzem én magam. A fenébe!... De hát mégis Margit apja, a barátom — a volt barátom apja. Ember. S ha nem volna az, én mégiscsak az vagyok. Lehet, hogy nem is őmiatta szólnék, hanem magam miatt... — Margit! Itt lehet, közvetlenül alattam, innen szól. Le kell mennem. Ha feljön és itt talál, tolvajnak tarthat. Még átfut a fejemen, hogy hagyni kellene feljönni, s a fejére csapni a padláslépcső tetejét — de ez már megint csak gyávaság. Mozdulok. Megyek. — Na! — mondja az öreg békétlenül, föl se nézve, a zajra. Azt hiszi, a lánya. — Erő, egészség — mondom én. Muszáj köszörülni a torkomon. taktikai légierő naponta 800- szor támadja az indokínai országokat. Tehát egynapi bombázás ára 10 millió dollár, így jön ki az a végösszeg, amely szerint az USA-nak évente 20 milliárd dollárba kerül a vietnami háború. Egy összehasonlító adat: a meghirdetett „nagy társadalom” program megvalósítására évente csak kétmilliárd dollár jut. Nem véletlen, hogy az USA aranytartalékai az 1949. évi 24,6 milliárd dolárról 1971- re 9,7 milliárd dollárra csökkentek. Marajkó László (Következik: Hó „apó” és Buddha). Ott dermed a lépcső végében, magasba szegve a feje. A ritkás bajsza remeg, mint a macskáé. A vén kalap alatt, észreveszem, egy vastag ér lüktet a halántékánál. Nem férek tőle lejjebb lépni: nem mozdul. A szeme mögém csúszik, aztán vissza rám. Aha, azt hiszi, cicázni voltunk odafönn. — A lánya elment, Bibok bácsi. — Meg kell törnöm a csöndet. — Autóval... autó jött érte... A szigetet elönti a víz. Le kell lépnem, elmennem mellette. Megüti az orromat a szaga, mint afféle öreg parasztemberé; istállószag, ruhaszag, bagószag. Megteszem a két lépést lefele, s hármat-négyet mellette, hogy megfordulhassak, szembe állhassunk. Ebbe az öt-hat lépésbe beleizzadok. De úgy, hogy érzem végigfolyni a vizet a gerincemen. — Miska várta a révnél. — Ez a hazugság egyszer már bevált. — Én meg ittmaradtam. .. — Azt akarom mondani: segíteni, de ha már hazu- dok, hazudjak folyamatosan : — ... ittmaradtam, csak egy hely volt a kocsiban. — De az úristenit. Alig hallom, amit mond. Káromkodna? Könnvedébbre kellene váltanom, kerüljük a fölösleges balhét. — Ha rám hallgat, amit lehet, magasabbra akasztunk, ami biztos, biztos — és finoman rámosoly- gok. — Én már evvet-rpást föltranszferáltam. Kár volna a sok szép holmiért. — Az istenit. — Ezt már érthetőbben lihegi. Intek kifelé, de közben megyek is, jobb lesz tágasabb helyen, fene tudja, mit akar ez; Kiállítások, íesztiválok, seregszemlék színesítik a szeptemberi közművelődési programot Mint a Népművelési Intézetben elmondták, különös érdeklődésre tarthat számot az a nemzetközi barkácskiállítás, amelyet szeptember 22. és október 2. között rendeznek meg a fővárosban. Ez lesz az első ilyen jellegű nemzetközi seregszemle hazánkban. A BNV egyik pavilonjában bemutatásra kerülő kiállításon a legkülönfélébb szakkörök szerepelnek legkiválóbb munkáikkal. Érdekesség még, hogy szeptem- ben 25. és 29. között ebből az alkalomból kerül sor a fővárosban a barkácsszaklapok szerkesztőnek nemzetközi tanácskozására is. A magyarországi nyári egyetemek egyre jelentősebb eseményei a nemzetközi kulturális programoknak. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nyári egyetemeire tíz év alatt nemcsak kontinensünk különböző országaiból, hanem Észak- és Dél-Amerikából, Japánból, Ausztráliából is jelentkeztek részvevők. Hazánkban ebben az évben IX nyári egyetem működött az ország különböző részein, különböző programokkal. Az első nyári egyetemet, csaknem fél évszázaddal ezelőtt Debrecenben nyitották meg, részvevői a magyar nyelvet akarták megtanulni, illetve nyelvi ismereteiket tovább fejleszteni. A debreceni nyári egyetemnek ez a jellege ma is megmaradt. — A mérnök az életére esküdött, hogy a dombokat is ellepi a víz. Sikerül kijátszanom magam a konyhába — mert már ott vagyok. S tovább fecsegek, játszom a derűset, a keményet. .. ...jókor fordulok meg: most lódul ki. S a lócán kezébe akad egy kés. Krumplit metélt vele Margit —Nono! — mondom izgatottan. — Legyen esze, Bibok bátyám... Most kezdi fröcskölni a szót. A legmocskosabbakat. S olyan fehér, mint a vászon, az ábrázata. De köztünk van a konyha- asztal. Nincs időm félni. Érzem magamban, hogy nem félek. Nekem van igazam. Figyelem a kést tartó kezét. Belémvil- lan, hogy milyen hülye voltam, a padláson hagytam a géppisztolyt, azzal féken lehetne tartani. Mikor sújt felém, elugrok. Részeg lehet, mert nekiesik a pad végének, onnan vágódik vissza. — Ide mertél gyönni! —ezt mondogatja. Gombóc támad a torkomban. Hülyeség, de: sirhatné- kom van. Jót akarok, s ez a hála. Közben kerülgetjük az asztalt: ha ő emerre, én arra. — Nem érti, hogy mindent el fog önteni a víz? Nem hallja, csak mondja a magáét. S próbál fölmászni az asztalra. Ugranom kellene, de nem megy. Csak húzódom a sarokba. A dühe ment meg. Hogy nincs türelme egészen föltérdelni. Fektéből dobja előre magát, célt téveszt, a kés hegye a falba vágódik, megbicsaklik, ki a kezéből, a támla mögé esik. De a másik keze elér. Be- lémkap. S ahogy ugranék, a súlya visszaránt. Leesünk az áztál alá, fájdalmasan megütöm a vállam. Még most sincs harag bennem, nem is fogom fel, hogy az életemet akarja. Ki akarok Az irodalmi színpadok és színjátszó csoportok hatvan művelődési központjában adnak egymásnak találkozót szeptember 15. és 17. között. Országos színjátszó fesztivál is lesz, dátuma: szeptember 22—24., színhelye pedig a székesfehérvári megyei művelődési központ. Ugyancsak Székesfehérvárott lesz az országos dalostalálkozó is a hónap utolsó napjaiban. Pécsett ismét sor kerül — szeptember 10-től — a kerámiai biennáléra. Tatán nemzetiségi könyvkiállítás lesz szeptember 14- én. A sámánizmus bemutatását választotta témájául a Magyar Néprajzi Múzeum vándorkiállítása, amelyet szeptember 16-án Kaposvárott nyitnak meg. A „Dunakanyar művészeti nyári egyetem” színhelye Esztergom volt, témája pedig: „A zenei anyanyelv használata és az aktív zenélés Kodály pedagógiai elvei alapján.”, Gyulán tizedszer rendezték meg az eszperantó nyári egyetemet, amely egyben alkalmul szolgál a különböző nemzetiségű esz- perantisták találkozására is. Sopronban az erdészettel foglalkozók, Budapesten a közgazdászok, Keszthelyen a mezőgazdászok, Egerben a műemléki szakemberek számára rendeztek nyári stúdiumot. Pécsett a „Népek barátsága nyári egyetem” címét viselte az előadássorozat. Szombathelyen a „Savaria nyári egyetemben művészeti és történelmi előadásokat tartottak. keveredni a sötétből, az asztallábak, s az öreg csápoló keze közül, amely a zubbonyomat tépi. Rúgok, hányom-ve- tem magam. A zajban, amelyet csapunk, hallok valami süvítést, de elnyomja a nyögés, a lihegés, a kiabálás — mert már én is kiabálok, megfeszülve vonszolom kifelé magam, de vonszolom magammal az öreget is. így esünk ki hirtelen a konyha közepére. S ha verekszünk is — de test test ellen. Egyszer le tudom rúgni magamról, de közben megkarmol, s ahogy a sebbel meg- vérződő Ujjaimra nézek, időt kap, megint rámveti magát. Nehéz, mint a föld. Bénítóan erős a fogása. Érzem, hogy gyengülök. Hangos zúgás van a fülemben. Ahogy a képembe markol, az annyira fáj, hogy belemarok a kezefejébe. Ordítunk mindketten a fájdalomtól. Kétfelé esünk, de én járok rosszabbul, mert arcra esek, s ő elkapja a torkomat. Fény gyullad a szemem előtt, hogy szinte belevakulok, minden porcikám megfeszül, hogy kitépjem magam a szorításából, tátogok a kezemmel, az ordítás, amelyet elszorít, szétveti a tüdőm, vízhullám csap az arcomba és megtölti a szájamat, megrendül alattam a vert földpadló, egész testem vízben ázik... .. .vége. Vége a szorításnak. Elereszt. Vízben fekszem. Káprázó szemem előtt víz fut, jéghideg, szennyes víz. Ez a halál? Tagolatlan ordítást hallok. Az öreg Bibok. Futni akar. Fröcsköl a lépése nyomán. Épp akkor nyitja meg az ajtót, amikor megpróbálok föltápász- kodni. A beömlő víz mindkettőnket leüt a lábunkról. Az udvar helyén, a völgy helyén egybefüggő, mozgó szürkeség. Térdig vízben állok fel, s még mindig nem jut el az agyamig, ez... (Folytatjuk.) Fülöp János: FÜLEMÜLE
