Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-07 / 211. szám
I NAPIRENDEN t Az általános iskolák körzetesítése ' • * ■’* '* Beszélgetés Vida JánosnévaU a megyei tanács művelődési osztálya iskolai csoportjának vezetőjével Ma már csak a negyvenötven évesek, meg az idősebbek emlékeznek, emlékezhetnek azokra az időkre, mikor egy-egy község, falu két-há- rom felekezeti iskolájában okította a rektor, vagy a kántortanító a nebulókat az elemi ismeretekre. Az akkori oktatási rendszer egyik hátránya éppen a széttagoltság volt. Ennek ellenére a felszabadulás, az egységes állami oktatás bevezetése után is további egv-két tanerős kis iskolákat hoztak létre. Közel három évtized távlatából vizsgálva, beigazolódott, hogy szükség volt rájuk. Az új kisiskolák tették lehetővé, hogy a legeldugodttabb falvak, puszták gyerekei éljenek művelődéshez való jogukkal, melyet számukra is biztosított az alkotmány. Az elszórt tanyákon élő tanulók hozzászoktak a rendszeres iskolába járáshoz, és — bár kezdetleges formában — megvalósult a falusi gyerekek szak- rendszerű oktatása. A részben osztott iskolákban az alaptan- tárgyakat (magyar, matematika, történelem, biológia) szaktanárok tanították. — Hasznosak voltak ezek az iskolák még akkor is, ha a szaktárgyi oktatást csak a volt tanítók gyors, néha bizony felületes átképzésével tudták megoldani. Segítettek átformálni a szülők szemléletét, jelentős szerepet játszottak abban, hogy évről évre kevesebb lett azok száma, akik nem fejezték be az általános iskolát — kezdi a beszélgetést Vida Jánosné. — Aztán az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején kiderült, hogy az említett előnyök ellenére, mindez csak félmegoldás. A kis létszámú, osztatlan, vagy részben osztott falusi iskolák nem tarthattak lépést az egyre növekvő követelményekkel. Egy, vágy két tanár, tanító — bármilyen lelkiismeretes legyen is — nem tudta átplántálni tanítványaiba a szükséges tudást. Az a pedagógus, aki nyolc, négy, vagy akár két osztállyal foglalkozik egyszerre, gyengébb eredményt ér el, mint az, aki saját szaktárgyát egy időben, csak egy osztályban tanítja. A gazdasági, társadalmi fejlődés szabta követelmények teljesítésére már nem vállalkozhattak a négy osztályt egyesítő, összevont tanulócsoportos, de még a részben osztott felső tagozattal rendelkező iskolák sem. Az itt végzett gyerekek a középiskolai felvételi követelményeknek nem feleltek meg, vagy egyszerűen el sem jutottak a felvételiig. — Tehót az alt jalantetta, hogy e tanyai, lalusi tanulóknak nom volt lahatóségük, tehetségük, adottságaik kibontakoztatására. Hátrányos helyseiben voltak az osztott községi, városi iskolákban tanuló társaikkal szemben. — Igen. Éppen ezért vált szükségessé 1961-től annak a feladatnak a végrehajtása, amelyet a közvélemény úgy ismert meg, mint az általános iskolák körzetesítése. Vida Jánosné statisztikai kimutatásokat, grafikonokat tesz az asztalra. Ezek szemléltetik, azt a mozgást, mely az elmúlt több, mint tíz évben a megye általános iskoláiban végbement. 1961-ben 26 központi -iskola volt Tolna megyében, 1971-ben 38, 1975-re pedig számuk eléri a negyvenhármat. Népújság 3 Aé fejlődést mutatja az is, hogy míg a kezdett időszakban elsősorban vonattal' jutottak el a tanulók a körzeti iskolákba, addig ma már a legtöbben autóbusszal utaznak. Majdnem ötszázan. laknak'1 a hétközi diákotthonokban. — A körzetesítéssel, a diákotthonokban történő elhelyezéssel kapcsolatban a szülők véleménye sokát változott,— folytatja a beszélgetést Vida Jánosné. — Emlékszem, az első időszakban előfordult, hogy a szülők' azt’, mondták, n&m elég,, hogy elveitek a földünkét, még' a gyerekeinket is elviszik tőlünk. Most — elsősorban ott, ahol a felső, .tagozatosoknál már mutatkoznak a körzetesítés előnyei — az alsósokat, sőt az, óvodásakat is fölrakják az iskolabuszra. Felvételi kérelmekkel ostromolják a járási művelődésügyi osztályokat, körzeti iskolákat. A decsi diákotthont például ■felsősök számára hozták létre, de az idén már negyven alsótagozatost is-felvettek. • — A diákotthoni elhelyezés milyen hatással van a szülők, a család, illetve d gyerek viszonyára? — Bár sokan úgy gondolják, ,hpgv qzzel megromlik, a család és a gyerek közötti kapcsolat, a tapasztalatok ennek ellenkezőjét bizonyítják. A - diákotthoni _ elhelyezésnek nincs semmiféle káros következménye, sőt -megszűnik >ó- néhány súrlódási felület, ami esetleg otthon rontaná a szülő, és "a gyerek viszonyát. Vé-.. leményem szerint a tanulóknak ’körzeti diákotthonokban történő elhelvézése jelenti az* igazi megoldást.- 'I-tt ^nemcsak- szálláshoz jutnak , és .jobb tanulási körűimén vek közé kerülnek, de a kialakuló közösség . olyan nevelési ténvezőt jelent, ■ melyhek hátasa felbecsülhetetlen. Az ‘ éVek során még a cigány tanulókban is kialakul a kultúrált, higiénikus életkörülmények iránti igény. A gyerekek megszokják a rendszeres tanulást, a szabad idő hasznos és kultúrált eltöltését, fejlődik közösségi erkölcsük. A diákotthonok tanulmányi átlaga helyenként jobb az iskolai átlagnál. — Sikerült-e megteremteni a kör* zetesítés személyi feltételeit? — A megye körzeti iskoláinak mintegy felében 85—100 százalék között mozog azoknak az óráknak a száma, melyeket szaktanár tanít. Ott, ahol tanárhiány van, a tanítók és képesítés nélküliek átképzésével, illetve kiemelt bérezéssel javítunk a helyzeten. A részben osztott iskolákból a tanulókkal együtt a tanárok is átkerülnek a körzeti iskolákba. Ugyancsak sokat várunk a jól bevált megyei ösztöndíj- rendszer fenntartásától, fejlesztésétől. Tolna megve összevont felsőtagozatú általános iskoláiból a tanulók kis része jelentkezett, illetve jelentkezik középiskolába, szakmunkáskéozőbe is csak kevesen. A hétközi diákotthonok lakóinak, a körzeti központokba bejáróknak már mintegy háromnegyed része tanul tovább. Talán ez a legdöntőbb érv. amely a további körzetesítés mellett szól. Ha sikerül megvalósítani a? 1975-ig tartó ötéves körzetesítést programot — és minden jel arra vall. hoev sikerül — akkor 1973-tól a kisiskolákban már nem lesz felsőtagozatos tanuló. Gvuricza Mihály Vb-ülés Szekszárdom Több szakmunkás kellene — Kevés a csatorna Tegnapi ülésén Szekszárd város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága két fontos, közérdekű napirendi pontot tárgyalt. Az első, a megyeszékhelyen folyó szakmunkásképzés helyzete volt. A cél az lenne, hogy a Mű. M. 505-ös intézet annyi szakmunkást képezzen, ahánnyal a vállalatok igényeit ki lehetne elégíteni. A feltételes mód használatát a tények indokolják, ugyanis' a vállalatok bejelentett szgk- munkásigénye háromszorosa a jelentkezett tanulók számának. Egyetlen példa: az Állami Építőipari Vállalat bejelentett igénye 275 fő, a beiskolázott tanulók száma 94. Az Intézet a beiskolázásoknál elsősorban azokat a vállalatokat részesíti -előnyben, amelyek biztosítani tudják a minimálisan tizenöt személyes csoportos képzés tárgyi és anyagi feltételeit. Az 1972/73-as tanévben 59 osztályban 1939 tanulót oktatnak. Az osztályok száma az előző évekhez képest- visszaesett, mert az egyébként nagyon gondosan folytatott átirányításoknál ‘ nem lehetett mindig biztosítani, hogy egyes szakmák ne legyenek túlterheltek, míg mások „üresek-’'. Az új tanévben a város területén a következők szerint oszlik meg a szakmunkástanulók képzése az egyes vállalatok és ktsz-ek között: Állami' Építőipari Vállalat 600. Tm. Tanácsi Építőipari Vállalat 300. MMG 200, MEZŐGÉP 80 —100. Bőrdíszmű 140—150. Nyomda 30—40, Szolgáltató Ktsz 400. Szabó Ktsz 70 fő. Javult a lányok aránya. Az intézetben az érettségizettek képezik az úgynevezett C-tagozatot, de velük kapcsolatban a végrehajtó bizottság —> a termelés-ellátásfelügyeleti osztály jelentése alapján —« megállapította, hogy a középiskolákban nem adtak semminemű tájékoztatást arról, hogy milyen szakmákban tanulhatnak tovább. A szakmák megoszlására jellemző, hogy az 1939 tanuló hetven százaléka tíz, míg harminc százaléka 33 szakmában tanúi. Az ülés második részében a végrehajtó bizottság tagjai a város közműhelyzetéről tájékozódtak. A tanácsi kezelésben lévő úthálózat 51 százaléka kiépített. A vízellátást tizenöt kút és a csúcsfogyasztás nehézségeit áthidalni hivatott 2100 köbméter űrtarlal- mú tároló medencék szolgálják. A vezetékes vízellátásba a lakások hatvanöt százaléka van bekapcsolva. Az év végéig történő bővítéssel a város vízvezeték-hálózata eléri majd a nyolcvan kilométert. Sajnos a csatornázás ezzel egyáltalán nincs arányban, a lemaradás nagy. A tavalyi év végén Szekszárd csatornáinak hossza éppen csak, hogy megközelítette a ’ huszonkét kilométert. A .csatornahálózatot a tanáós évente 2500 folyóméternyi szakasszal kívánja és tudja bővíteni.- További nehézség, hogy az 1969-be,n műszakilag átadott szennyvíztisztító rövid próbaüzemelés után használhatatlanná vált és máig sem működik. Ülése befejező részében a vb; Jolyó.ügy.eket tárgyalt. Indokínai szolidaritási hét (Folytatás az 1. oldalról), jöttünk a testvéri Magyarországra. Tolna megyei tartózkodásunk során, szeptember 5-én két igen meleghangú szolidaritási nagygyűlésen vettünk részt. Az egyiket Bony- hádon, a másikat Dunaföld- váron szervezték. Bonyhádon meglátogattuk a helyi ÁFÉSZ nagyáruházának Ho Si Minh brigádját, s a brigád tagjaival szívélyes, meleghangú , beszélgetésnek lehettünk részesei. Mindenütt úgy fogadtak bennünket; mint ahogy a messziről hazatérő testvéreket szokás. Nagyon örültünk ennek s egyben a fogadtatásért köszönetünket fejezzük ki. Megígérhetjük a testvéri magyar népnek, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a frontokon, a politikai és diplomáciai harcszíntereken minél nagyobb sikereket érjünk el, hogy méltók legyünk valamennyi magyar elvtársunk bizalmára. Újra elmondjuk, és ezt most már magyarul: köszönjük szépen. — Mi is köszönjük a beszélgetést, Nguyen elvtárs. — vj — •• Üzemi nagygyűlés a Simontornyai Bőrgyárban Tiltakozó akció Domboriban — Községi nagygyűlés Bátaszéken 1972. szeptember 7. A szekszárdi régi megyeházán megkezdődött az épület udvari részének tatarozása, hogy a műemlék fehérre festett falaival is megfelelő környezetet adjon a még régebbi műemléknek, az udvarán feltárt középkori temp- lomromnak. Fotó: G. KAz indokínai szolidaritási héttel kapcsolatos tegnapi események a következők voltak: Üzemi nagygyűlést tartottak Simontornyán, a bőrgyár éttermében. A mintegy háromszáz dolgozó előtt Perger Imre, a gyár szb-titkára tartott megnyitó beszédet, majd Király Ernő, a szakszervezetek megyei tanácsának vezető titkára emelkedett szólásra. — Sokan — mondotta többek között ünnepi beszédében Király Ernő, — a hosszú, háborús évek után akaratlanul felteszik a kérdést, a vietnami emberek nem ismerik a félelmet? De igen. Mindennek ellenére félelemérzetük nem kényszeríti megalkuvásra, ellenkezőleg, további, még elszántabb harcra serkenti a vietnami hazafiakat. Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségére küldött távirat szövegét a jelenlévők egyhangúlag elfogadták. Az indokínai szolidaritási hét keretében ugyancsak tegnap délelőtt tiltakozó. akciót szerveztek a dombori Mátai Antal KISZ-vezetőképző táborban. A tábor lakói akciójuk során tiltakozó táviratot küldtek az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagy- követségére, melyben elítélték az USA vietnami agresszióját. A szolidaritási hét következő eseményére tegnap délután, ,a Tolna megyei Szesz- és Üdítőipari Vállalatnál és a Bőrdíszműnél került sor. A dolgozók üzemi nagygyűlésen tiltakoztak a vietnami amerikai agresszió ellen. Ezt követően pedig szolidaritási táviratot küldtek a Vietnami Demokratikus Köztársaság, és tiltakozó táviratot az USA budapesti nagykövetségére. A tegnapi nap rendezvényei este fejeződtek be megyénkben. Hat órai kezdettel községi szolidaritási nagygyűlést tartottak Bátaszéken, a községi művelődési házban. A nagygyűlésen megjelent Csaj- bók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának titkára. Ünnepi beszédet Békés Ferenc, az Országos Béketanács tagja, Állami-díjas pedagógus mondott.
