Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-23 / 225. szám
♦ — Ezt először mondod nekem, Klót. __ — Először, de most már sokszor fogom mondani — felelte. — Miért, Klót? Miért fogod mondani? Kicsit eltartott magától, és úgy felelt: — Mert eddig féltem kimondani. Anyucitól féltem. Ettől a Darkótól féltem. Tőled féltem. Valószínűleg magamtól is féltem. És most ki- mondtam. S méghozzá, más előtt mondtam ki. Most már nem lehet visszacsinálni. Olyan vagyok, mint a palackos sör, amikor anyuci a kedves vendég elé teszi. Amíg nem bontotta ki, nem látni, hogy habos. Akkor leveszi a kupakot. Odateszi az üveget az asztalra. Egyszerre csak kezd följönni a hab. Láttad már? Följön és kidudorodik az üveg száján. Nincs, ami visszatartsa. Szeretlek, Dávid. Szeretlek, Dávid. Hányszor mondjam, mi? Akkor is mondom, ha nem válaszolsz. Na, válaszolj. Két kezével megragadta a kezemet. Forogni kezdett, és vitt magával a forgásba. Arca kipirult, szoknyája vadul lebbent a combja körül. Szeme még könnyes volt, de azért mosolygott. Mintha azt könyörögte volna: Na, mondd ki már, te is. Mondd te is, hogy szeretsz. Mondd azt, hogy szeretlek, Klót. — Szeretlek, Klót — mondtam neki. — Ugye, jólesik mondani? — kérdezte. — Nagyon jól — feleltem. — Akkor mondjuk egymásnak, míg csak ki nem fáradunk. Szeretlek Klót, szeretlek Dávid, szeretlek Klót, szeretlek Dávid — így feleseltünk egymásnak. Egyre gyorsabban forogtunk, egyre gyorsabban dobáltuk egymásnak a szavakat. (Folytatjuk) minél gyorsabban válogassák, csomagolják, s továbbítsák az árut. Kell a hely a következő rakomány friss szedésnek. A válogatók és csomagolok nem mondhatják, hogy táncolhatnának, akkora a helyük. A hűtőházban mostoha körülmények között végzik a kiszállítás előtti munkafázisokat. De bővítik a hűtőterületet. A négyszázezer forintért készülő DCS-színben néhány nap múlva már válogatják az almát. A szín 300 tonna tárolására lesz alkalmas. A hűtőház mellett még egy vasszerkezetű üzemcsarnok készül a közeljövőben. A ládaüzemé. A régi épület korszerűtlen. Úgy látszik érdemes almát termeszteni Madocsán. KÁDÁR PÉTER Madocsa két dologról ismert. Az egyik, hogy hajósközség. Nincs vasútállomása, ezért régebben a fő közlekedési eszköz a hajó, — a legkedveltebb foglalkozás a hajós lett. Egy képviselőjelölt megválasztása esetére azt ígérte a ma- doesaiaknak, hogy aszfaltutat épít a hajóállomásig. Az ígéret nem volt kortesfogás, de az úton ma elsősorban az almaszállító teherautók járnak. A hajóállomás régen megszűnt. A másik az alma. 237 hektáron termesztenek almát Madocsán. A papkerttel kezdődött Negyven éve, közel a Dunához négy hektár almást telepítettek. Az volt a papkert. kan esküsznek rá , a jonathán előtt. Ládát! A fák közötti úton asszonyok egyensúlyoznak óriási ládahegyekkel. — Nem lesz így jó! — mondja egyikük — Miért nem hoznak elegendő ládát? Azért mert kömlődiek vagyunk? — Dehogy — mondja a főkertész. — Amint visszamegyünk a faluba, szólok, hogy küldjenek egy kocsival. — A madocsaiaknak bezzeg hoztak! Láttuk! — Mindnyájunk érdeke, hogy sok almát szedjenek le. Higgyék el. — Láda van elég, — magyarázza később a főkertész, — Üzemünkben 150 ezret készítenek évente. Többet, mint amennyire szükségünk van. Ez a melléküzemág. — Nem a vasöntöde — teszi hozzá kis maliciával. — Csak a szállítóeszköz kevés. Meg aztán... Talán nem is tartozik a nyilvánosságra. Volt egy kis ellentét a madocsaiak és a kömlődiek között. A zöldbabszedésnél. Feljelentés lett belőle. Lehet, hogy nincs ösz- szefüggés a ládahiány és aközött. Hiszen az is igaz, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. A kömlődiek iól dolgoznak, csak dicséretet érdemelnek. Jég — Jó termésre számítottunk — mondja a főkertész — s alapos jeget kaptunk. A mennyiségre így sem lehet panaszunk. A három évvel ezelőtti, országos almaáradatot kivéve idén szüretelünk legtöbbet. Körülbelül 2200 tonnát. De nézze ezeket a szép starkingokat. Ott van a jég nyoma minden másodikon. A szövetkezet 150 vagon első osztályú exportalmára kötött szerződést a HUNGARO- FRUCT Külkereskedelmi Vállalattal. A . jégen múlt, hogy 80 vagon lesz belőle. Belföldön a megyei boltokat látják el madocsai almával. Szerződést kötöttek a Népbolt Vállalattal és néhány ÁFÉSZ-szel. ötszáz tonna marad Tolna megyében. Milyen a jó hűtőház? Régen a magántermelők elraktározták a termés egy részét, hogy tavasszal vigyék a piacra, amikor már foga van az almaárnak. Később ezt az üzleti fogást a szövetkezetek is átvették. Addig, addig, míg az 1969-es almainvázió alaposan elvette a kedvét az ügyeskedőknek. Bizony, nem egy helyen előfordult, hegy kisebb tételre kötöttek export- szerződést, gondolván, hogy megéri tárolni tavaszig. Aztán az új alma két forint ötven filléres árral jelent meg a piacon... — Az a jó hűtőház — mondja a főkertész — amelyik üres. A hűtőház elsősorban átmenő forgalomra épül. A bölcsességet — részben — a szükség szülte. A termelő- szövetkezet hűtőházába mindig több alma érkezik szezonban, mint amennyit elszállítanak. A készlet gyűlik. Nincs fontosabb, mint hogy Nemes György: Szépen termett évről évre, kedvet kaptak a falubeliek. A paksi gyár is, amely nagyüzemi gyümölcsöst telepített Felhágóra. A környéken megszaporodtak az almások. A nadrágszíjparcellákon egész fajtakiállítás pompázott. Később. amikor a tsz tagosított, dönteni kellett a tulajdono-,. soknok: a szőlő maradjon-e a dombon, vagy áz almás. Mert f a törvény szerint szövetkezeti tagnak csak egy hold háztáji földje lehet. Persze mindenki a szőlőt választotta. A papkert gyümölcsöse tavaly termett utoljára. A vén fákat kivágták, a terület új telepítésre vár. De körülötte, ameddig a szem ellát: almafák. A madocsai Igazság Termelőszövetkezet körülbelül ötmillió forint bevételre számít idén a leggyümölcsösebb gyümölcsből. À sok, valaha divatos fajta többsége nem állta ki az idő próbáját. A fehér almák közül a golden ddicians az egvetlen, ami kedvelt. Van még húsvéti rozmaring, s hatul is, de nem sokáig. Egyik keveset terem, a másik kényes, nem elég jó ízű. Nagyüzemi termesztésre alkalmatlanok. A piros fajták legnépszerűbbje — természetesen — a jonathán. De csaknem ugyanannyi a starking, s soDávid és Klotild 1L — Honnan tudod a nevét? — Tudom. De nem válaszoltál a kérdésemre. — Elfogadnám, igen — válaszoltam. — Mert szerelmes vagy, mi? — mondta. — Nem igaz. — Tagadod? — Én nem vagyok szerelmes senkibe. — Mered neki is mondani? — kérdezte. — Merem — mondtam, és végignéztem ezen a Darkón. — Akkor gyere. Felköltjük a barátodat. Kíváncsi vagyok, tényleg szemébe mered-e mondani, hogy senkibe nem vagy szerelmes. Megfogta a kezemet, és húzni kezdett maga után. Nem ellenkeztem. Valami megbénított. Mentem vele, nem is kellett nagyon húzni se. Anyucinak se mondtam, hová megyek. Nem is vette észre, hogy elmentem. Útközben nem szólt hozzám ez a Darkó. Én se szóltam egy szót se. Csak Dávidék háza előtt húztam ki a kezemet a kezéből. — Nyugodtan elengedhetsz. Nem szököm meg — mondtam. — Szóval, mered neki mondani, hogy nem vagy szerelmes senkibe? — Merem? — Akkor kezdjél fütyülni. Hadd keljen fel, és hadd jöjjön ki — mondta. — Mit fütyüljek? — kérdeztem, mintha semmit se tudnék.-T Ne tettesd magad. Azt, amit én olyan hamisan fütyülök — mondta. És várt. Fütyülni kezdtem a málnadalt. A Kis éji zenét reggel negyed hétkor, mert annyi volt. Dávidék háza falán, a tető alatt volt egy fecskefészek. Ott vezetett el a villanydrót egy oszlophoz. A dróton két fecske ült. Bizonyára férj és feleség. Vagy inkább Jancsi és J'uliska fecskében. Vagy Rómeó és Júlia fecskében. Vagy Daphnisz és Chloé, ugyancsak fecskében. Vagy mi ketten Dáviddal, de ez a tökfej ezt nem tudta. Mert ő nem ismerte azokat az operákat és baletteket. A két fecske éktelenül csicsergett, mielőtt jöttünk. Mikor fütyölni kezdtem, elhallgattak. Élesen fütyültem, mert nagyon élesen tudok fütyülni. Hét osztrák erdei fenyő övezi a házat. A tűleveleken átcsúszott a füttyszavam. Besurrant az erkélyre. Végigszaladt Dávid szobájában. Megcsiklandozta Dávid talpát. A combján táncolt végig. Megcsiklandozta a mellét, a nyakát, a fülcimpáját. Most belekúszott a fülébe. Dávid felébredt. Már észbe kapott, ki fütyül. Az édes Klót fütyül. Hívja őt. Gyere Dávid, gyere, gyere. Tanúságot kell tenni. Az erkélyen, szemét dörzsölve, megjelent Dávid. Pizsama- nadrág volt rajta, a felsőteste meztelen. Széles, izmos a válla, a nyaka a sok fújástól vastag. Karját a kelő napsugár ellen felemelte. Az izmai megfeszültek. A csípője keskeny. — Dávid. Ez a Darkó kora hajnalban azt akarja hallani, hogy nem vagyok szerelmes senkibe — kiáltottam. — Mit beszélsz? — kérdezte Dávid, és hunyorgott a szemével. Most vette észre Darkót. — ö a Kati bátyja, tudod — mondtam. — Mit akartok? — Dávid morcos volt — Azt mondta, hogy nem merem megmondani — mondtam. — Mit nem mersz megmondani? — Hogy nem vagyok szerelmes senkibe. Ezt. Pedig tényleg nem vagyok. Én csak a virágokba vagyok szerelmes. Meg a madarakba. Meg a muzsikába. És mindenekelőtt a táncba, a táncba, a táncba. Érted, te Darkó? Ugye, nem erre gondoltál? Elkaptam az egyik fenyőfa legalsó ágát. Felhúzódzkodtam. Néhány kúszó mozdulat és már az erkélyen voltam. Dávid mellett. Megfogtam a kezét. Úgy kiáltottam le ennek a Darkónak: — Öt pedig szeretem. Egy pillanatig bámult ránk ez a Darkó. Aztán megfordult, hogy elmenjen. De már meg is torpant. Kivette zsebéből az egyiptomi királylányt Kicsit ló- bálta a kezében. Aztán odakiáltotta Dávidnak: — Kapd el. És már hajította is fel a láncot. Dávid elkapta. — Te add oda Klotildnak. Tőled biztos elfogadja — mondta, és elindult visszafelé. Pár lépésre lehetett, s megint visszafordult. — Ha szeret, akkor biztosan te is szereted — mondta. És aztán végleg elment. Én meg átkulcsoltam Dávid nyakát. Sírni kezdtem. Ilyen korán reggel van, és már másodszor sírok. — Tényleg szeretlek, Dávid — mondtam neki. • így válaszoltam Klóinak: \
