Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
> f I í I A ' 4 Utazás a köszönöm körül Száz lakás Talán ez úgy van, hogy ahány ház, annyi szokás. Helyenként fölfelé még mondják, lefelé ritkán, vagy soha. Lefelé elfelejtették. De fordítva is előfordul. Megyek az utcán, előttem két hivatalnokféle ember beszélget. — Képzeld, felállt, és elkezdte megköszönni a főnökségnek a jó munkát. — mondja az egyik. — Bevágódás. — állítja a másik. Nem értem. Miért? Fölfelé megköszönni valamit miért tilos? Szerintem szép szokás, hogy a termelőszövetkezetekben a zarszámadó közgyűlésen a vezetőség nevében az elnök mindig megköszöni a tagok szorgalmát, fáradozását. S a tagok közül mindig feláll valaki, megköszöni a vezetők, a szakemberek odaadó munkáját. Csakhát ahány ház, annyi szokás. Ülök egy szűk körű megbeszélésen. A titkárnő behozza a kávét és szíves mosollyal honorálja, hogy valamennyien megköszönjük. Négy kávé, öt köszönöm. A vendégek udvariasak, rendesek, s ha már a számon van, kimondom:, jól neveltek, pedig egyiknek se volt gyerekszobája. Persze, nem a gyerekszobán múlik az ilyen. Gondolkodom. Min múlik? Később bejön a takarítónő „csikkteleníteni” a hamutartókat, összeszedni a kávéscsészéket. Végzi a dolgát, a tárgyalófelek észre se veszik, s mikor az asszony ' kimegy,’ ölván, az egész, mintha nem járt volna bent senki. Hogyan is vagyunk ezzel a köszönömmel? A pincérnek, a borbélynak jár. A jegyeket kezelő kalauztól a taxisofőrtől mindig megkapjuk. Olykor meghajlás kíséretében. De néhol nem divat, bizonyos beosztásokkal nem jár együtt. Konyakot iszunk, a szünetben kérésemre jó játéknak tartva az egészet, sorban mindenki elmondja, hogy mit jegyzett meg magának a , titkárnőről. Két karikagyűrű van az uj- ján, nem használ körömlakkot, csontszínűt használ, festi a haját, jól ápolt, tartózkodó... Felesleges folytatni, a titkárnőt jól megnézték. A következő lépés: tessék beszélni a takarítónőről. Csend. Volt gyűrű az ujjpn? Nem figyelte a kezét senki. Szőke, barna, fekete? Nem nézte meg „ilyen szempontból” senki. Fiatal, öreg. sovány,, kövér? Ki: tudja? Senki. Tudósítónk írja Bátaszék- ről: „Egy búcsúzó kultúrott- hon-igazgatóval beszélgettem, természetesen a községünkben végzett munkájáról és újabb terveiről. Tudtam, hogy a népművelési munka nálunk nem könnyű, ezért őzt kérdeztem tőle, mi volt nehéz ebben a munkában. Válasza a következő'volt: A legtöbbször egyedül éreztem -ma rámát, csak néhányan segítettek nekem néha-néha. A vállalatok vezetői senç nvúj- tittr.k segítséget, köztük olyan is fka.-’: aki kijelentette, hogy a műveltség terjesztése teljesen vállalaton belüli ügy, ez a vállalat szuverén joga. De az fáj.-legjobban, hogy a tanácsi vezetők sem segítettek, még az objektív tárgyi feltételeket sem biztosították, a másfél év során azt sem kérdezték, hogy miben segíthet-- nék munkámat. Amikor a hallottakon elgondolkoztam, az is eszembe jutott. hogy. á gimnáziumból távozó igazgatónak sem köszönték meg a helvi illetékesek kétéves munkáját. Az illetékesek helyett, legyek én illetékes, csák annyit: jó munkát ezután is!” Megfigyelték? A tánácsko- zások végén a résztvevőknek mindig megköszönik a megjelenést, még akkor is, ha a tanácskozásban nincs semmi köszönet. Ez pazarlás. A másik. amiről a bátaszéki tudósítónk ír, az visszatetsző spó- rolás. Gondolkodom. Ä köszönöm értékén. Si- möfttofhyán a bőrgyári 'nyugdíjasokat búcsúztatva aranyalapra helyezik. Kemény valuta. Amikor a nyugdíjas megnézi, mindig eszébe jut: a köszönöm. Sok munkahelyen évek óta bevett szokás, hogy a jubiláló, a nyugdíjba vonuló dolgozó aranygyűrűt kap, s így a köszönöm tulajdonképpen testet ölt. Tartósan érték, elsősorban nem a gyűrű arany volta miatt, sokkal inkább az miatt, amire emlékeztet. Megismétlem: ahány ház, annyi szokás. Elindul n hatodik turnus Tájékoztató az NDK-ba utazó fiataloknak Idén ősszel már hatodik alkalommal utaznak Tolna megyei fiatalok az NDK-ba, hogy a kormányközi megállapodás alapján hároméves időtartamra munkát vállaljanak. Tegnap délelőtt Szekszárdion, a közalkalmazottak klubjában Németh József, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője köszöntötte azt a negyvenegy fiút és három lányt, aki szeptember 21-én, október 5-én és 12-én indul útnak, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kilenc vállalatánál munkával töltse el a következő három esztendőt. Németh József ismertette az egyezmény gazdasági, politikai jelentőségét, kérte a fiatalokat, hogy becsülettel álljanak helyt a kezdetben bizonyára szokatlan körülmények , között is. Részt, vettek a megbeszélésen a KISZ, a kiegészítő parancsnokság, a rendőrség, valamint az MHSZ megyei szerveinek vezető beosztású munkatársai és szakterületüknek megfelelően tájékoztatták a kiutazó ifjúmunkásokat. Kodály Zoltán emlékesete Gazdag és színes programmal emlékezik meg a rádió szeptember 25. és december 16. között Kodály Zoltán születésének 90. évfordulójáról. Ebből az alkalomból az. ország összes középiskolája számára zenei műveltségi versenyt hirdet a Művelődésügyi Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Rádió. Dokumenfumösszeállí- tás készül Mátyás János szerkesztésében „önarckép és ars poetica” címmel, amely eredeti Kodály-hangfelvételekből áll. Szabolcsi Bence előadás- sorozatának címe: „Utón Kodályhoz”. Szeptember 25-től december 17-ig Kodály-zene- művek sorozata lesz a rádióban* v . — fiataloknak Sz István húszéves szolgálat után vállalatától megkapta a hűségpénzt. Borítékban vette át. Rendesen, pontosan utalták, miként a kollektív szerződés előírja. Sz. István mégis kedvetlen. A köszönöm még mindig késik. Késik, mert a kollektív szerződés csak a hűségpénzt írja elő. Velem együtt sokan halljuk a keserű és gyakori kifaka- dást: megkaptam a magamét. Megköszönték. Eszembe jut az egyik termelőszövetkezeti elnök. Felszólalt a bemutató értekezleten, hosszasan sorolva saját érdemeit. Elmondta magáról, hogy szigorú, igazságos, lelkiismeretes. s ott van mindenütt. Epv állítás, egy bizonyítás. Jól belemelegedett. Zsebkendőjével megtörölte homlokát, s előadta: elvtársak, ma reggel a Aőállattenyésztő nem volt a helvén. Mi következik? Következik a felelősségre vonás. Kihúzta magát. A főállattenyésztő keserűen felnevetett. — ügy tesz, mintha negj tudná: búcsú lévén, nekem kellett kimérni a húst. Mindenesetre megköszönte. Van ilyen is. Ilyen köszönöm. Bárcsak ebből lenne a legkevesebb. Van olyan igazgató, aki vidékről hazatérve a gépkocsivezetőnek mindig megköszöni a fuvart. A másik: kiszáll, becsapja maga mögött az ajtót és köszönés nélkül távozik. Ahány ház, anftyi szokás? Vagy ez műveltség, intelligencia és tisztesség dolga? Előveszem a rrtagyar nyelv értelmező szótárát, a „k” betűnél megkeresem a köszönöm szót, megtudom, hogy „1. ts — vkinek — vmit: háláját nyilvánítja vkinek vmiért. —:öm a - fáradságát; —i vkinek a fáradozásait, a figyelmességét, a szívességét. —öm, hogy eljöttél. —öm, hogy gondoltál rám.” Tehát: valaki valakinek, valamiért háláját nyilvánítja. Ez a legfontosabb tudnivaló a köszönömről. Köszönöm, hogy elolvastak. SZEKULITY PÉTER A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat százlakásos épület alapozását kezdte meg a Hermann Ottó lakótelepen. A lakásokat a vállalat fiataljainak építik. A négyemeletes épület outinord alagútzsalus rendszerrel épül, s az első öt- venet — ha az időjárás engedi — még az idén összeszerelik. Alapozás a vasbeton szerkezetek között. Foto: Gottvald Alapásás géppel
