Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

> f I í I A ' 4 Utazás a köszönöm körül Száz lakás Talán ez úgy van, hogy ahány ház, annyi szokás. He­lyenként fölfelé még mond­ják, lefelé ritkán, vagy soha. Lefelé elfelejtették. De fordítva is előfordul. Megyek az utcán, előttem két hivatalnokféle ember be­szélget. — Képzeld, felállt, és el­kezdte megköszönni a főnök­ségnek a jó munkát. — mondja az egyik. — Bevágódás. — állítja a másik. Nem értem. Miért? Fölfelé megköszönni valamit miért ti­los? Szerintem szép szokás, hogy a termelőszövetkezetekben a zarszámadó közgyűlésen a vezetőség nevében az elnök mindig megköszöni a tagok szorgalmát, fáradozását. S a tagok közül mindig feláll valaki, megköszöni a vezetők, a szakemberek odaadó mun­káját. Csakhát ahány ház, annyi szokás. Ülök egy szűk körű megbeszélésen. A titkárnő behozza a kávét és szíves mo­sollyal honorálja, hogy vala­mennyien megköszönjük. Négy kávé, öt köszönöm. A vendégek udvariasak, rendesek, s ha már a számon van, kimondom:, jól neveltek, pedig egyiknek se volt gye­rekszobája. Persze, nem a gyerekszobán múlik az ilyen. Gondolkodom. Min múlik? Később bejön a takarítónő „csikkteleníteni” a hamutartó­kat, összeszedni a kávéscsészé­ket. Végzi a dolgát, a tárgyaló­felek észre se veszik, s mikor az asszony ' kimegy,’ ölván, az egész, mintha nem járt volna bent senki. Hogyan is vagyunk ezzel a köszönömmel? A pincérnek, a borbélynak jár. A jegyeket kezelő kalauztól a taxisofőr­től mindig megkapjuk. Olykor meghajlás kíséretében. De né­hol nem divat, bizonyos be­osztásokkal nem jár együtt. Konyakot iszunk, a szünet­ben kérésemre jó játéknak tartva az egészet, sorban min­denki elmondja, hogy mit jegyzett meg magának a , tit­kárnőről. Két karikagyűrű van az uj- ján, nem használ körömlak­kot, csontszínűt használ, festi a haját, jól ápolt, tartózkodó... Felesleges folytatni, a titkár­nőt jól megnézték. A követke­ző lépés: tessék beszélni a takarítónőről. Csend. Volt gyűrű az ujjpn? Nem figyelte a kezét senki. Szőke, barna, fekete? Nem nézte meg „ilyen szempontból” senki. Fiatal, öreg. sovány,, kövér? Ki: tud­ja? Senki. Tudósítónk írja Bátaszék- ről: „Egy búcsúzó kultúrott- hon-igazgatóval beszélgettem, természetesen a községünkben végzett munkájáról és újabb terveiről. Tudtam, hogy a népművelési munka nálunk nem könnyű, ezért őzt kérdez­tem tőle, mi volt nehéz ebben a munkában. Válasza a követ­kező'volt: A legtöbbször egyedül érez­tem -ma rámát, csak néhányan segítettek nekem néha-néha. A vállalatok vezetői senç nvúj- tittr.k segítséget, köztük olyan is fka.-’: aki kijelentette, hogy a műveltség terjesztése telje­sen vállalaton belüli ügy, ez a vállalat szuverén joga. De az fáj.-legjobban, hogy a ta­nácsi vezetők sem segítettek, még az objektív tárgyi felté­teleket sem biztosították, a másfél év során azt sem kér­dezték, hogy miben segíthet-- nék munkámat. Amikor a hallottakon elgon­dolkoztam, az is eszembe ju­tott. hogy. á gimnáziumból tá­vozó igazgatónak sem köszön­ték meg a helvi illetékesek kétéves munkáját. Az illetékesek helyett, legyek én illetékes, csák annyit: jó munkát ezután is!” Megfigyelték? A tánácsko- zások végén a résztvevőknek mindig megköszönik a meg­jelenést, még akkor is, ha a tanácskozásban nincs semmi köszönet. Ez pazarlás. A má­sik. amiről a bátaszéki tudó­sítónk ír, az visszatetsző spó- rolás. Gondolkodom. Ä köszönöm értékén. Si- möfttofhyán a bőrgyári 'nyug­díjasokat búcsúztatva arany­alapra helyezik. Kemény va­luta. Amikor a nyugdíjas megnézi, mindig eszébe jut: a köszönöm. Sok munkahelyen évek óta bevett szokás, hogy a jubiláló, a nyugdíjba vonuló dolgozó aranygyűrűt kap, s így a köszönöm tulajdonkép­pen testet ölt. Tartósan érték, elsősorban nem a gyűrű arany volta miatt, sokkal in­kább az miatt, amire emlékez­tet. Megismétlem: ahány ház, annyi szokás. Elindul n hatodik turnus Tájékoztató az NDK-ba utazó fiataloknak Idén ősszel már hatodik al­kalommal utaznak Tolna me­gyei fiatalok az NDK-ba, hogy a kormányközi megállapodás alapján hároméves időtartam­ra munkát vállaljanak. Tegnap délelőtt Szekszárdion, a közalkalmazottak klubjában Németh József, a megyei ta­nács munkaügyi osztályának vezetője köszöntötte azt a negyvenegy fiút és három lányt, aki szeptember 21-én, október 5-én és 12-én indul útnak, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaság kilenc vál­lalatánál munkával töltse el a következő három esztendőt. Németh József ismertette az egyezmény gazdasági, politikai jelentőségét, kérte a fiatalo­kat, hogy becsülettel álljanak helyt a kezdetben bizonyára szokatlan körülmények , között is. Részt, vettek a megbeszélé­sen a KISZ, a kiegészítő pa­rancsnokság, a rendőrség, va­lamint az MHSZ megyei szer­veinek vezető beosztású mun­katársai és szakterületüknek megfelelően tájékoztatták a kiutazó ifjúmunkásokat. Kodály Zoltán emlékesete Gazdag és színes program­mal emlékezik meg a rádió szeptember 25. és december 16. között Kodály Zoltán szü­letésének 90. évfordulójáról. Ebből az alkalomból az. or­szág összes középiskolája szá­mára zenei műveltségi ver­senyt hirdet a Művelődésügyi Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a KISZ Köz­ponti Bizottsága és a Magyar Rádió. Dokumenfumösszeállí- tás készül Mátyás János szer­kesztésében „önarckép és ars poetica” címmel, amely ere­deti Kodály-hangfelvételekből áll. Szabolcsi Bence előadás- sorozatának címe: „Utón Ko­dályhoz”. Szeptember 25-től december 17-ig Kodály-zene- művek sorozata lesz a rádió­ban* v . — fiataloknak Sz István húszéves szolgálat után vállalatától megkapta a hűségpénzt. Borítékban vette át. Rendesen, pontosan utal­ták, miként a kollektív szer­ződés előírja. Sz. István mégis kedvetlen. A köszönöm még mindig ké­sik. Késik, mert a kollektív szerződés csak a hűségpénzt írja elő. Velem együtt sokan halljuk a keserű és gyakori kifaka- dást: megkaptam a magamét. Megköszönték. Eszembe jut az egyik terme­lőszövetkezeti elnök. Felszó­lalt a bemutató értekezleten, hosszasan sorolva saját érde­meit. Elmondta magáról, hogy szigorú, igazságos, lelkiismere­tes. s ott van mindenütt. Epv állítás, egy bizonyítás. Jól belemelegedett. Zsebkendőjé­vel megtörölte homlokát, s előadta: elvtársak, ma reggel a Aőállattenyésztő nem volt a helvén. Mi következik? Kö­vetkezik a felelősségre vonás. Kihúzta magát. A főállattenyésztő keserű­en felnevetett. — ügy tesz, mintha negj tudná: búcsú lévén, nekem kellett kimérni a húst. Min­denesetre megköszönte. Van ilyen is. Ilyen köszö­nöm. Bárcsak ebből lenne a leg­kevesebb. Van olyan igazgató, aki vi­dékről hazatérve a gépkocsi­vezetőnek mindig megköszöni a fuvart. A másik: kiszáll, be­csapja maga mögött az ajtót és köszönés nélkül távozik. Ahány ház, anftyi szokás? Vagy ez műveltség, intelli­gencia és tisztesség dolga? Előveszem a rrtagyar nyelv értelmező szótárát, a „k” be­tűnél megkeresem a köszö­nöm szót, megtudom, hogy „1. ts — vkinek — vmit: háláját nyilvánítja vkinek vmiért. —:öm a - fáradságát; —i vki­nek a fáradozásait, a figyel­mességét, a szívességét. —öm, hogy eljöttél. —öm, hogy gon­doltál rám.” Tehát: valaki valakinek, va­lamiért háláját nyilvánítja. Ez a legfontosabb tudnivaló a köszönömről. Köszönöm, hogy elolvastak. SZEKULITY PÉTER A Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalat százlakásos épület alapozását kezdte meg a Hermann Ottó lakótelepen. A lakásokat a vállalat fiatal­jainak építik. A négyemeletes épület outinord alagútzsalus rendszerrel épül, s az első öt- venet — ha az időjárás engedi — még az idén összeszerelik. Alapozás a vasbeton szerkezetek között. Foto: Gottvald Alapásás géppel

Next

/
Oldalképek
Tartalom