Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-06 / 184. szám
.'"Tejfehér hajnali pára gomolyog a Sió felett.- És szúnyogok. .Szúnyogok elképesztő tömegben és olyan méretben, ' hogy egy afrikai vastagbőrűt is megkínoznának. A vízhez nem szokott „szárazföldi patkányok” mindkét keze szüntelen mozog az ellenük vívott harcban, akár a cséphadaró és egyik elszívott cigaretta csikkje a másik után kerül a vízbe, de meddő a remény, hogy a füst. hatásos védekezés. A indulásnál vendégszereplő újságíró legőszintébb irigységéről. Elképzelni is bajos egészségesebb, üdítőbb és test- edzőbb táborozási formát, mint amin a szekszárdi iskolások érdemtelenül keveset emlegetett víziúttörői évek óta részt vesznek. Ebben az évben — végre — a csapat komolyabb összeghez jutott. A megyei és a városi KISZ, valamint a megyei és városi tanácsok jóvoltából kevés híján hetvenezer forinthoz, aminek révén már fel lehetett újítani a fel1 Sűrűn fordul naponta a Sió-toroki mű építéséhez szállító komp. * Sió vizének szennyezettségét a cigarettacsikkek egyébként csak elenyésző mértékben növelik. ■'Cjízeresztés van, ami hatalmas, mennyiségű uszadék és hulladék sodródását is jelenti. Eatörzs és döglött malac, tejes zacskó; villanykörte és vala- piilyen mosogatószer műanyag flakonja egyaránt elúszik mellettünk. : Hajnalban indulunk Szek- szárdról a városi víziúttörő- szakkörnek a „döglött Sión” lévő csónakházától. Csónakunk hatalmas alumíniumtest, melyét : újdonatúj 500-as Moszk- va-motor hajt előre. Mögöttünk drótpányvára fűzve a TL 07-es jelzésű őrsi csónak haiad pokrócokkal, sátorlapokkal, gumimatracokkal, csomagokkal és gázpalackkal megrakva. A TL 04-es ugyanígy megterhelve már jóval előttünk jár, azt egy kisebb 250-es Móázkva-motor hajtja. A hajó- karaván — vagy, hogy még nagyképűbbek legyünk „convoy” — úticélja háromszázhatvan kilométernyi víziúttal odébb van, Győrben, ahonnan, miré ezek a sorok megjelennék, már. útban vannak az úttörők „völgymenetben” evezve hazafelé. Felfelé Bodrogi István tanár, táborparancsnok és az őrsvezetők viszik a csónakokat. Oda három nap az út, vissza két hét lesz, amit remélhető- lég kevés eső és sok szerencse kísér majd, nem beszélve az szerelést és például új evezőket vásárolni, méghozzá harminc darabot, ami egyáltalán nem csekélység, hiszen egyetlen evező ára négyszázhatvan forint. A Városgazdálkodási Vállalat az, amelyik már évek óta műhelymunkákkal patronálja az úttörőket és az említettekkel, meg az MHSZ-szel együtt bőséges része van abban, hofey az idei túrát is nyélbe lehetett ütni. Tulajdonképpen szinte jelképesnek mondható összegért, fejenkénti háromszáz forintért. — Ebből napi ötszöri étkezést sikerítünk, — mondja Bodrogi István. — Méghozzá *»-• • . bőségeset, mert az én : gyerekeim úgy esznek, akár a farkasok. Mi sem érthetőbb, hiszen a vízen még a nap is másképp süt, a visszaverődő fény kiszívja, a kemény, testedző izommunka pedig fogyasztja az energiát. Arra a’kérdésre, hogy mit tart-a vízi életben a gyerekékre gyakorolt' legfontosabb hatásnak, a csapat parancsnoka habozás nélkül válaszol: " — Az önfegyelmet és''az egymásért való felelősségvállalást. Ezt, ha úgy tetszik, akár közösségi érzésnek is lehet mondani. • Itt nincs egyénieskedés,' hiszen mindenki felelős mindenkiért. Egyetlen rosszul. össze- hángóit; ‘ if 'pvezőmozdulKt •; á? egéj csónakot felbőhithaíjá. Amikbr'i-háhólihturík ’ 'CW/« ipihdçhki iud’£ kérdésre, igazság szerint még nem érezzük valóban az alapos vízijártasság, az idegen elemben nélkülözhetetlen ' íö- köletes biztonság fontosságát. Bármennyire rohan.' is az árasztott Sió piszkossárga vize, ez itt még nem érzékelhető tökéletesen. Bármi,, történjen, elég .egy alapos, rugaszkodj és az ember -máris elérné a három ölnyi szélességű'víz valamelyik partját. Nem történik semmi, de .— Történhetne! ' A motoros furcsa kacskaringókat ír le a vízen. A kormánynál ülő Bodrogi István gyakorlott szeme a- vízből itt- ott kiálló kétarasznyi' ágból is észreveszi, hogy az valamelyik elsüllyedt törzs része, ami pillanatok alatt végighasítaná a huszonöt kilométeres sebességgel haladó csónak fenekét. Odakinn, az ugyancsak alaposan áradó nagy Dunán aztán nagyon hamar leckét kapunk a gyorsan megváltozott helyzetből. Bal kéz felől elhagy bennünket három hatalmas uszályt maga előtt terelve a Vilnusz nevű szovjet tolóhajó. A teljés gázzal haladó motorcsónak a :nagy hajó verte hullámökon olyan táncba kezd, akár egy vízbe vetett gyufás- doboz. Ügyelni kell, hogy a mögöttünk haladó „vonta” drótkötele ki . ne ugorjon a rögzítésből. Az őrsi csónak két utasával néha méternyi magasra emelkedik fölénk a hátunk mögött. Vízen más az ember látószöge. A Sió.t szegélyező zöld erdőfalakon csak itt-ott lehet átlátni, a levelek festői sugarakban szűrik a nap sugarait. Minden kanyar új és új változatosságot, szépséget kínál azonban. Elhaladunk a gógai rév mellett, majd csapatostól verjük fél a vízimadarakat, gémeket es vadkacsákat. Bármennyire védett terület, rezervátum Gemenc, Szekszárd- tól kezdve mindenütt felbukkannak az emberi munka jelei, érzékelhető a termelő tevékenység. Öntözőrendszer vízemelő csövei kúsznak fel a part oldalán. Sódert szállító uszályok mellett motorozunk -el, alább az erdőgazdaság emberei rakodnak. Keselyűsnél kisebb „flotta” horgonyoz, ‘az csúszunk a drótkötele alatt és csak azután indul terhével. ' A torkolatnál, vagyis pontosan százhuszonhárom kilométernyire Siófoktól, horgász ül .a a ladikjában, ügyet se vet ránk, hanem elmerülten figyeli zsinórjait. A Tolna megyei Duna-part eleven, horgásztanyák, házak tarka színei váltják egymást. A túlsófélen szigorú fal az erdő lombja, csak egyetlen helyen bukkan fel egy partmenti vadászház és magasles. Nem sokkal a „Vilnusz” után elúszik mellettünk a hajótörténeti ritkaságnak tűnő „Radetzky”, lapátkerekes osztrák kirándulóhajó, amelyik már alighanem I. Ferenc József idején is a Dunát járta. Aztán felbukkan a tolnai halászok lefelé tartó karavánja, végül ismét uszályok. Sóderrakodás folyik, a faddi hajóállomásnál, ahol elegáns ívben parthoz fordulunk és kikötünk a kacér „Liliké” névre hallgató haj ócska mellett. A parton egy másik víziúttörőcsapat tagjai. Újpestiek, akik a dombori táborba érkeztek. Rövid búcsú, Bodrogi István és őrsvezetői „hegymenetben” ha. L. í i - í . I Indulás előtt Idegenforgalmi Hivatal kirän- dulóhajöja mellett két másik, kisebb, magánembereké. — Ezekre ’ haragszom” — mondja a tanár. — Van köztük, amelyik szinte hagyományosan hangjelzés- nélkül szeret élibénk fordulni. A, Sió-toroki műhöz vezető komp irányítója megvárja amíg fejünket lehajtva áti j 1 it 1 . , I a holt Sión. ladnak tovább. Jócskán benne járunk a délelőttben és — Estére legalább Érdnél kell lennünk! Foto: Gottvald Károly 1 A „Vilnus” szovjet tolóhajó három uszályával méteres hullámokat kavart. A Bonyhádi Cipőgyárban működő munkahelyi • konyhánkra érettségizett adminisztrátort keresünk. Jelentkezés az üzletvezetőnél: Bonyhád, Cipőgyár étterem. Dunavidéki Vendéglátó Vállalat (37)
