Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-30 / 204. szám
Alkalmazottak Szeptember elsejétőlt Tavaly — a termelőszövetkezeteket nem számítva — 54 ezer fővel növekedett a népgazdaságban foglalkoztatottak száma. Ez kevesebb, mint a negyedik ötéves tervben erre az időszakra számítottak. Az iparban 22 ezer fővel csökkent a munkáslétszám, ugyanakkor az alkalmazottak csoportja 11 ezer fővel gyarapodott, ebből 8 ezer az adminisztratív munkakört ellátókra jut. A tények tükrében világosan meglátható az a folyamat, amely immár évek óta tartósnak bizonyul. Az állami iparban a munkások száma 1964-ben jutott túl az egymillión, 1969-ben volt a legnagyobb, azóta csökken. Az adminisztratív alkalmazottak tábora 1965—1967 között, tehát három esztendő alatt mindösz- sze ezerrel bővült, 1968-ban viszont 9 ezer, a következő évben 8 ezer, 1970-ben pedig 20 ezer volt a növekedés. NINCS KIVÉTEL! Mielőtt elhamarkodott következtetésre jutnánk, állapítsuk meg: az alkalmazottak számának növekedése, a munkások és alkalmazottak arányának változása világjelenség, nem kivétel alóla egyetlen ipari ország sem. A tudományos-technikai fejlődés természetes kísérője ez, hiszen jelentősen kibővült a közvetlen termelést megelőző — előkészítő, — majd az azt lezáró — elemző — mozzanatok köre. Hazánk esetében közrejátszott a gazdasági reform is, a gyártmányfejlesztés, a kereskedelmi tevékenység stb. előtérbe állításával, illetve azzal, hogy a korábban „bújtatott” létszám — a munkás állományúnak feltüntetett, de adminisztratív, vagy műszaki munkakörben foglalkoztatott alkalmazottak — átsorolásra került. A gondot az jelenti, hogy az alkalmazottak aránya túlzott, s a növekedés mértéke egészségtelen. Tíz év alatt az iparban az összes alkalmazottak száma 250 emerről 376 ezerre emelkedett. Ezen belül a műszakiak csoportja 95 ezerről 150 ezerre, az adminisztratívoké 84 ezerről 142 ezerre gyarapodott. így azután ezer munkásra már 313 alkalmazott jutott, míg tíz évvel korábban 278, s ezen belül az adminisztratív munkakörben foglalkoztatottak ezer munkáshoz viszonyított aránya 98-ról 114-re növekedett. Ilyen iramban mindez aligha folytatható. ■ ! NINCS MEGÁLLÁS? Alkalmazott a ragyogó tehetségű konstruktőr, f a szorgalmas könyvelő, az igyekvő műszaki rajzoló, a sok hibával dolgozó bérelszámoló, a képzettség nélküli ügyintéző. Ezért, ha azt mondjuk, hogy például a villamosenergiaiparban tízezer, a gépek és gépi berendezések gyártásában 40 ezer, a textiliparban 23 ezer alkalmazott van, még nem jutottunk sokra. Valamivel közelebb visz a célhoz — mert bizonyos területek, tevékenységek szerepét érzékelteti — az egyes foglalatosságok szemügyre vevése. Például a könyvelőké, akikből 17 ezer volt 1949-ben. Elmúlt tizenegy év, s már 58 ezerre rúgott számuk, míg 1970-ben 87 ezerre. Ugyané sorrendben a gyors- és gépírók csoportja 14 ezerről 26-ra, majd 37 ezerre bővült, a műszaki rajzolóké 1200-ról 6200-ra, s végül 9600- ra. Tíz év alatt a művezetők tábora 28 600 főről 55 ezerre növekedett... Nincs megállás? Ne siessünk a válasszal. Általában szólni az alkalmazottak ellen nem-rO: igazságtalanság, hanem hiba is lenne. . szükséges ^ fölösleges Többségük munkája szükséges, értékes, nélkülözhetetlen. Akiké nem az, ezért sem elsősorban ők a felelősek. A gyárak, a vállalatok ugyanis gyakran nem vizsgálják magának a tevékenységnek az indokoltságát — a termelésből fakadó funkcionális szükségességét, — haném gyorsan létszámot verbuválnak, bár a munka öncélú, papírt fogyaszt, kerülőutakat és zsákutcákat hoz létre, azaz akadályokat növeszt, veszteségeket termel. S itt van a lényeg! Ez az a mulasztás, amelynek következtében tartóssá vált egy egészségtelen folyamat; à vállalatoknak nincs különösebb érdekeltsége abban, hogy ésszerűen határozzák meg az alkalmazotti létszámot. MENDEMONDÁK NÉLKÜL "> A nehéziparban 708 ezer munkás és 235 ezer alkalmazott keresi meg a kenyerét, a könnyűiparban 262 ezer munkás és 51 ezer alkalmazott dolgozik. Az összkép tehát nem meghökkentő, ám egyes részterületek esetében már igen. A kézmű- és háziiparban ■például tíz év alatt az ezer munkásra jutó alkalmazottak száma 88-ról 280-ra nőtt! Az élelmiszeriparban 110 ezer munkás mellett 22 ezer adminisztratív alkalmazott tevékenykedik, ami éppen húsz százalék! Magas ez az arány a gépek, gépi berendezések gyártásában, a műszeriparban. Azaz iparterületenként eltérő a helyzet, s így különböznek a gondok, a teendők is. Sok a mendemonda az alkalmazottak körül. Nem csinálnak semmit, jó pénzt tesznek zsebre, s így tovább. Pénz? Lássuk. 1970-ben a műszakiak átlagos havi keresete 3071, az adminisztratíyoké 1968, a munkásoké 2052 forint volt. 1960-ban 82 forintot, 1970-ben 84 forintot tett ki a munkások és az adminisztratív alkalmazottak átlagos havi keresetének különbsége, a munkások javára. Nem olyan nagy üzlet tehát adminisztratív munkaerőnek lenni, amit bizonyít az is, hogy e csoportban a férfiak száma tíz év alatt csupán 3 ezerrel, a nőké viszont 42 ezerrel növekedett, s ma az adminisztratív alkalmazottak több, mint 76 százaléka nő! Aligha az anyagiak alkotják ezek szerint a vonzerőt, sokkal inkább azok a könnyebbségek, amelyek . a nőknek fontosak. Általánosságban elrendelni az alkalmazotti létszám befagyasztását, vagy megszabni növekedésének mértékét, éppen lehetne, de nem járna lényeges eredménnyel. A megoldást egyetlen út kínálja: a szó szoros értelmében vett munkaerő-gazdálkodás megteremtése. S ezt „fentről” ösztönözni, „lent” pedig csinálni kell. MÉSZÁROS OTTÓ Tanácskozás a szolidaritási hétről Kedden kibővített ülést tartott a szekszárdi tsz-szövetség nőbizottsága, amelyen részt vettek a szövetséghez tartozó termelőszövetkezetek nőbizottságainak elnökei is. Az ülést az indokínai szolidaritási hét keretében tartották. Orbán János, a tsz-szövetség munkatársa ismertetőt adott a vietnami helyzetről, részletezte az anlerikai imperialisták embertelen agresszióját, majd megbeszélték a szolidaritási héttel kapcsolatos szervezeti teendőket. • Úgy határoztak, hogy minden tsz^ben munkahelyenként röpqyűlé sen ismertetik a viktinamt helyzetet.' Á gyűlés részvevői végül tiltakozó táviratot küldtek az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségére, amelyben követelték a példátlan agresz- szió azonnali beszüntetését. A tanácskozáson megjelent és felszólalt a megyei pártbizottság képviseletében Perecsi Ferencné. Újra közlekednek az „i” buszok Utolsó simításokat végzik az egyik iskolabuszon. Az autóbusz-menetrend soksok rövidítése között van egy „i” betű. így jelölik az iskolabuszokat. Megyénkben negyven ilyen jelzésű járat indul az iskolaév kezdetétől. ' Az információt Hajnal Gyulától, a 11, számú Volán személyforgalmi osztályvezetőjétől kaptuk. Elmondta, hogy ezeket a járatokat a diákok — hétezer bejáró diák — számára állították be, hogy biztosítsák számukra az utazást a lakóhelyüktől távoli, legtöbb esetben más helységben lévő iskolába, illetve onnan haza. Ebben a tanévben &i előiő évekhez képest nőtt a „diákbuszok” útvonalé. ,A múlt tan-* évben Dombóvár—Mosdós közötti járatot meghosszabbították Alsóhetényig. Ezzel a Somogy megyéből bejáró tanulók utazását könnyítik meg. A Tolna megyei általános iskolások részére Medina—Medina- Szőlőhegy között fognak új járatot indítani. Ennek időpontja azonban bizonytalan. Jelenleg ugyanis még nem adták át az utat.- Amint elkészül, 24 órán belül közlekedik az új járat. Addig a szülőknek kell megoldani a kisdiákok utaztatását. Az iskolák igazgatói többször kérték: módosítsák a járat időpontját. Például, hogy a szedresiek ne fél 5-kor, hanem a tanulószoba végén, 5 órakor indulhassanak. Sajnos, ezeket a kéréseket, más csatlakozások elérése miatt, nem tudják teljesíteni. A szerelőműhelyben/is érezhető a szeptember 1-i premier előtti hangulat. Javítják a buszokat, ellenőrzik a motorokat, hogÿ á nyáron különjáratokat lebonyolító autóbuszok műszaMá^'Is'íökélétesen fel- készülten indulhassanak az iskolásokkal. A megyei tanács oktatási osztályán megérdeklődtük, mit várnak a Volántól. — Az elmúlt években végzett lelkiismeretes munkájukért a legnagyobb elismerés illeti őket. A kérésük, a most kezdődő tanévben az előzőekhez hasonló színvonalon biztosítsák a diákok utazását. Beásnak a házak Csak „természeti Keresem, kutatom mindenfelé, s képtelen vagyok megérteni, hogy az idei nyári esőzések miért áztatták be a nemrég épült házak falait, s miért csurog be az új ablakokon az eső. A száz-százötven évvel ezelőtt neves és névtelen építőmesterek keze alól kikerült lakó- és középületek jól bírják az időt. Mintha az történt yolna, hogy régebben még gondoltak a télre, az esőre, a hóra, a szélre, miközben húzták fel a falakat, most meg elfeledkeznek róla. Pedig a lakások egyik rendeltetése az lenne, hogy megvédje az embert az időjárás viszontagságaitól. Ahogy hallja az ember, mostanában ez valahogy országszerte nem sikerül. Beáztak a magánházak, tanácsi, az OTP- és a szövetkezeti lakások. Egyetlen közös vonásuk, nemrég épültek. Sorolhatnánk a példákat vég nélkül. Szekszárdon a Tartsay lakótelep ABC-árüházábán műanyag tálakkal fogták fel a csöpögő vizet. A panelházak hegesztésein zúdult a csapadék a szobákba. A Hermann Öttó lakótelep — Szekszárd Rózsadombja — öröklakásaién még most is szívódik szét a falakban a víz, goipbatelepek sarjadnak mindenfelé. Egyébként az itt lakók 25—30 esztendeig fizetik az OTP-részlé- teket, míg a lakás végleg a tulajdonukba kerül. S most a beköltözés utáni első, második esztendőben már hívhatják a mesterembereket. Hol itt a hiba? A terv volt pontatlan? Vagy a kivitelező hanyag? Csapiár József, a TOTÉV főépítésvezetője arra a kérdésre, hogy miért áztak be a lakások, a következőket feleli: — Egyelőre a beázások okát pontosan , megmondani nem tudjuk. A TOTÉV által kivitelezett építkezések terveit átnéztük, s újólag megállapítottuk, hogy az építkezés a terveknek megfelelően történt. A nyílászárók típusablakok ami azt jelenti, hogy a gvártás során mindenféle próbát kiálltak. Gyakorlatilag nem szabadna, hogy az ablakokon át befolyion a víz. hacsak az nem gvári hibás, vagy a lakók nvitva hagyták az esőzések alatt. A csukott ablakokon át a víz sok helyütt befolyt. Mégis, mivel a tervnek megfelelően építkeztünk, a javításokat garanciában elvégezni nem tudjuk. csapás46 ? — Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem foglalkoznak a beázásokkal. — Igen, hacsak a lakók, vagy "a lakásokat karbantartó vállalat a munkát meg nem rendeli. A lakások 30 centiméter vastag B—30-as lukacsos blokktéglából készültek, de a rendkívüli időjárás következtében beáztak a hagyományos, 38 centiméter vastag tömör falak is. Magyarországon az ideihez hasonló esős időjárás 50 évben egyszer fordul elő. — Ezek szerint a Magyarországon alkalmazott építési módok nem felelnek meg az . éghajlati viszonyoknak, hisz egy ház életkora nem ötven esztendő. — Lehetséges, de ennek az eldöntése nem az én feladatom. Mi csak szürke kivitelezők vagyunk. Egyébként hangsúlyozom, ennek nem szabadna előfordulnia. Sok minden és sok mindenki lehet abban ludas, hogy ezek az épületek most így néznek ki. — Mit tanácsol, mit csinálhatnák a beázott házak tulajdonosai, a lakások bérlői, lakói? — A további beázások elkerülése végett mielőbb javíttassák ki a hibákat. Hát igen. Mit is lehetne mást tenni? Tengerikígyó módján fog tekeregni ez a beázás-ügy, a lakók, az OTP, a kivitelező, a tervező között, mert nem is kevesen lesznek, akik pereskedni fognak. Azaz: futnak a pénzük után. A pénz után. amit egyszer már kifizettek, hogy egészséges lakásuk legyen, s közben mindig mindenki be fogja bizonyítani. hogy gondosan tervezett, lelkiismeretesen kivitelezett, becsületes üzletet kötött. Ki a hibás? Rosszak az építőanyagok? Nem körültekintők a tervezők? Elspórolják az építőanyagokat? Ki tudja? Csakhogy: amíg ez kiderül — ha egyáltalán kiderül, — addig újabb rendkívüli időjárás jöhet, nem tornádó, nem hurrikán, hanem 250 milliméter csapadék. V. M. Népújság 3 1972. augusztus 39.