Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-30 / 204. szám
í * % * VJ Budapest centenáriuma az egész ország ügye Vórkenyi Nándor: A MÂNDALA-JELKÉP Mennyei birodalmak, városok, épületek 15. A várost negyven __ hossz- mértékegység szélességű vizesárok veszi körül (ma is), ezen át töltésutak vezetnek az öt kapuhoz. Mindegyik utat 54 szobor szegélyezi: kilencfejű nága-kígyókat hordó aszurák, s ezek a Tej tenger köpülését, a halhatatlanság italának készítését ábrázalják. A vízárok ugyanis a Tejtavat jelképezi, a templomhegy Merut, azaz a köpülórudat, amelyet az istenek és az aszurák pörgettek a világ teremtésekor, a reácsavart kígyókirályt, Vászukit húzogatva kötél gyanánt. A főváros a temlomkerületbe volt beépítve, s ezzel a Kozmosz földi mása teljessé yált; Khmer országa, földje és fővárosa Lo- késvarának, a Világ Urának jelenlétével és a világrend védelmezőjének szellemével telítődött. Angkor mikrokozmosz volt, Méru hegye — a templom a város középpontjában — az isten székhelye és szentélye. Negyven toronyról nézett négyes arcmása a város lakóira, védelmezőn magaslott a városkapuk fölött. A hátsó-indiai és indokínai istenkirályságok minden régi városa hasonló kozmológiai alapelvek szerint épült. Sőt nemcsak a régiek: Mandalayt 1857-ben emelte az utolsó független (angol hódítás előtti) birmai császár, s így teljes épségben tanúskodik egy történelemformáló eszme példátlanul szívós életerejéről. ÉPÜLETEK Ázsiától Amerikáig, minden földrészen ugyanarra a szemléletre, egyforma szabályzatra és azonos megvalósítására bukkanunk. Állami élet szervezése, országalkotás, városalapítás, épületemelés: az élet minden megnyilvánulása tevékeny egységbe fonódott egykor. Az egyszerű sátorverés, s a Kheopsz gúla építése közt elvben nincs különbség. Iosep- hus Flavius a zsidó régiségekről szóló munkájának hosszú oldalait tölti meg a pusztában vándorló zsidók szent sátrának, a frigyszekrénynek, kegyszereknek, papi ruháknak leírásával. E fejezetnek már a címében kiemeli, hogy Mósze a sátrat „templom helyéit” építette, s teljesen tisztában van vele, hogy a legkisebb részletig minden jelképes értelmű, „mágikus” jelentésű. Végül ezt mondja: „Aki elfogulatlanul és komolyan vizsgálódik, felismeri, hogy minden istentiszteleti kegyszerünknek megvan a mása a Világegyetemben .. A szent hegyekről írva, felsoroltam a mesterségesen emelt hegyek ismertebb fajtáit (piramis, zikkurat, kailász, pagoda, teokalli), ezekről ma már a legszigorúbb szaktudomány is elismeri, hogy világépületek, mindenség-ábrák. Nem foglalkozom tehát velük, sem a keresztény templommal, melynek története igen változatos és sokrétű: eltérítene a tárgytól. Am mindezeken kívül az ókültúra még egy hatalmas világépületet teremtett: a cirkuszt. A tudomány általában mediterrán eredetűnek tartja, s a tömegszórakoztatás állami intézményét látja benne. A versenyjátékok azonban mindig több voltak, tömegszórakoztatásnál, vagy a népszenvedély okos félreterelésénél. Magvuk a kocsiverseny, s ez — úgy vélik ,— az etruszkok halotti játékaiból fejlődött ki: a száguldó kocsik, illetve hajtóik a halott hős másvilági győzelmét segítették elő, s egyúttal elősütötték, ki legyen az utódja. A görög hagyomány szerint az első olümpiai játékokat En- dümion, a szép „örökalvó” ifjú rendezte 780-ban, miután — még elalvása előtt — Szelénével (a Holddal) ötven leányt nemzett, értsd : megalapította az ötven- (Hold-) hónapos versenyciklust. Endümion azonban csak kibővítette a kocsi- versenyt atlétikai viadalokkal, mert kocsiversenyről már Homérosz is szól, mondván, hogy határköve, a méta egy halott hős sírköve volt. Romulus valóban az etruszkoktól vette át a versenyjátékok szokását, helyesebben rítusát, 24 évvel az első olümpiasz után, s ez Nyugat felé mutatja a származás helyét, lévén az etruszkok nyugati, atlanti eredetű nép. S csakugyan, az atlanti me- galitikus műveltség középpontjában megtaláljuk a cirkuszt: Stonehenge és Avebury körtemplomai mellett. Stonehenge körülbelül ie. 1500 táján nyerte mai alakját, de a kultusz Angliában legalább 3—4000 évvel régibb keletű, s ma már nem vitás, hogy az emlékek egy ismeretlen, prekelta nép művei. Szememben perdöntő az írek mondája, mely szerint „óriások” hozták e roppant köveket Afrikából ( !) először Írországba, s onnan varázslók, tündérek vitték át Angliába. Óriások, azaz olyan nép, mely már a kelta írek szemében is történetelőtti volt, s a monda az utat jelöli meg szabatosan, ahonnan nem a köveket, hanem a kövek kultuszát hozták: „Afrika” Atlantiszra utal, a regés Avalunra. A versenyjáték, mint rítus, egy kultusz-képződmény része tehát, melynek középponti gondolata a Kozmosz ábrázolása, újabb mandala-szimbólum. Az atlanti népek alkotása és hozománya volt, tőlük vették át a görögök, s nem is terjedt tovább Kelet felé. Csakúgy, mint a szintén atlanti eredetű bikaviadal, melynek keleti végállomása Kréta lett; de a krétai bikaviadal más vallási célokat szolgált. A RÓMAI CIRKUSZ Bizonyos azonban, hogy mind a görög, mind a római aréna kultuszhely volt, mondhatnók templom-komplexus, kidolgozott ritológiával. Tertullianus egyházatya egyenest templomgyűjteménynek nevezi, s há- borogva inti a keresztényeket, nehogy látogassák. Tiltakozása hiteles egykorú okmány, tanúvallomás a cirkusz kozmikuskultikus jellege mellett. „A cirkusz főként a Napnak van szentelve — írja — szentélye [aedes] a tér közepén áll, és képe a kápolna csúcsán ma- gaslik föl, mert úgy gondolták, nem lehet tető alatt tisztelni, aki a nyílt térben [az Égen] van. És hogy Circétől [varázslónőtől, boszorkánytól] kapták az első látványos játékot, s amint állítják, atyjának, a Napnak ajánlotta; tőle származtatják a cirkusz nevét [Circe = circus], (Folytatjuk.) Fővárosunk közelgő századik* születésnapjának méltó megünneplése az egész ország szívügye. Erről tanúskodnak a megyék és budapesti testvérkerületeik között született megállapodások, amelyek gazdasági, társadalmi és kulturális téren is szorosabbra fűzik Budapest és a vidék kapcsolatait. A megyék felajánlásai között szerepel többek között, hogy segítik Budapest áruellátásának javítását — jelenti az MTI munkatársa. Baranya, Fejér, Heves, Komárom és Szolnok megye a helyi mező- gazdasági nagyüzemek révén elárusítóhelyeket létesít majd a XV. kerületben az újpalotai, illetve Zuglóban a Hungária körút, Kerepesi úti piacon. Győr megye a Richards gyapjúszövőgyár termékeit árusítja majd a Szivárvány-áruház vállalat több fővárosi üzletében. A komáromiak három, egyenként 100—100 fős óvoda és egy 60 fős bölcsőde felépítését vállalták. Szolnok megye egy 100 személyes óvoda. Vas megye pedig egy hasonló nagyságú gyermekintézmény kivitelezéséhez szükséges építőkapacitást ajánlott fel Budapestnek. Hajdú-Bihar megye az angyalföldi, Szabolcs- Szatmár megye a belvárosi, Zala megye pedig a kispesti gyermekeknek épít, szerel fel egy-egy játszóteret. Figyelemre méltó a borsodiak vállalása is: a centenárium évében Budapesten épített parkok és játszóterek felszereléseit társadalmi munkában készítik el. ősszeugrik, semmit se kell csinálni vele, csak szépen megállni. Az ember nekivág, kezébe veszi a botot, úgy tartja, ahogy a légtornászok, keresztben. Ha be is szakad, ritka az, hogy akkora táblába esik, ami szélesebb a botnál. S ha a társ segít, ki lehet jönni Van, aki zajló jégen is átjut ilyen szereléssel. Mi ketten is így indultunk, elöl én, mögöttem Fülemüle. Vittük a botokat, derekunkon a kötél. Sötét volt, de holdvilág volt. Középtájon kezdett ropogni. Én akkor elkanyarodtam a turzások felé, mert ahol a jég összetorlódik, ott vastagabb szokott lenni, s ha törik is, nagyabb táblákban törik. De ő nem jött utánam, csak egy ideig, mert nem tetszett neki, hogy mászni kell Visszakanyarodott a simára. — S ő nem került bajba? — Könnyebb volt nálam, testsúlyra is, de pakkra is, mert az úton fáradt volt. átvettem tőle a csomagját. Ment szépen, nem hallott semmit, tán még ki is nevetett engem, hogy botladozók a tur- zásokon... Elég az hozzá, már jó kétharmadán átvoltjnk a folyónak, amikor beütött a baj. Megcsúsztam, leestem a jégdombról, ahogy a térdem leéri megpattant a tábla, s az egész jég aláfordult, én meg utásrfaestem. Ka nincs bot, tavaszra se kerülök elő. — Fülemüle? — A barátom? Följebb voll csak a zajt hallhatta, mire odanézett, én már eltűntem. A kötél megfeszült, a csomó összerántott — innen tudom, hogy akkor még együtt voltunk. Az örvény megfogott, de a kötél és a bot tartotl följöttem a felszínre, s kiabáltam ... — Hallotta? — Kellett, hogy hallja, mert a jég már akkorra nem ropogott. Csak azok, a táblák Budapest csinosítására et megyék és a főváros összefogásával• „centenáriumi park* épül a Népligetben. Az évforduló alkalmából több országrészből érkeznek majd képzőművészeti ajándékok a fővárosba. Bács megye például művészi emlékfalat készített a józsefvárosi Tömő utcai magas házak közötti parkba. A jövő évben tetszetős Zsolnai emlékkút érkezik a fővárosba Baranya megyéből. A borsodiak ajándéka képzőművészeti: egy különleges acélból készülő térplaszti- ka, amelyet valószínűleg a XV. kerületi újpalotai lakótelep központjában helyeznek el. Pest, Buda, Óbuda egyesítésének 100. évfordulója jó alkalom arra is hogy újabb szorosabb személyes kapcsolatok szövődjenek a távolabbi országrészek és a főváros között. Az egyes megyék vezetői találkoznak majd a budapesti kerületek azon dolgozóival, párt-aktivistáival, akik a falujárás, a tsz-szervezés és -megszilárdítás időszakában segítették a megyék, illetve; egyes járások, községek parasztságát. Ezenkívül, a centenárium évében gazdag kulturális eseményeket rendeznek vidéken és Budapesten a múlt, a jelen kölcsönös és közvetlen megismerésére s azoknak a fejlődési lehetőségeknek a bemutatására, amelyek elölt Budapest és a megyék állnak. (MTI). i:.. ! váltak le, amelyekre a bottal rátámaszkodbam, viszont a kötél' tartott... amíg tartott ..J Mert egyszerre megengedett. Akkor estem vissza, félig már jégre mászva. Tudod, hogy van, a ruha is meggszívja magát, a csizma is, hátamon a hátizsák... Az kényes pillanat volt. Szerencsére ki tudtam bújná a zsákból. Már előbb is megpróbáltam, de abbahagytam, hisz úgy volt, kijutok. Most lelöktem magamról, megvetettem a botot a jégben és kimásztam. — S ő? — Már odaát volt Kirohant a partra. Csak annyit láttam belőle, amennyit a vasutasoknál találkoztunk. Ott adtak száraz ruhát, olt dörzsölhettem le magam. Bejött, tettvett körülöttem szerencsétlenül, még váltottunk egy-két szót, nem akartam botrányt mások előtt. De aztán a vonat érkezése előtt magunkra maradtunk egy percre, s akkor beleköptem a sápadt, gyáva kis pofájába. Nem szóltam egy szót sem, otthagytam, fölszántani az egyik kupéba, ő meg egy másikba. A laktanyába se együtt érkeztünk, mert én a rendes járattal mentem, ő meg valami stoppal. — A többiek se tudtak a dologról ? — Tőlem semmit, erre esküszöm. — Tőle se, gondolom. — Aligha. Nem volt mit dicsekedni vele se neki, se nekem. — Gondoltad, hogy alig néhány hét múlva ... — Nem, én akkor úgy éreztem, nem ismerem többé ezt az emberkét. Meg aztán ... volt gond, probléma elég, nisz mire mi a laktanyába értünk, az egység már útra kész volt... s a Szigetközben már harmadfokú volt a készültség (Folytatjuk.) Fülöp János: FÜLEMÜLE 15. * — Inkább pakolj valamit. Oda sem figyelve hajtogatom össze a táviratot, s ká- romkodok magamban. Ilyen az én formám. Pont most, amikor kezdtem volna összemelegedni a lánnyal!... Nincs mit tpnhi. Ahogy szedegetem a vackaim, bejön Margit. Olyan hangosnak találom a szivem dobogását, csuda, hogy nem hallja meg. — Sajnálom — mondom rekedten. — Sajnálom, hogy nem beszélgethetünk tovább. Nem szól semmit. — De talán.1... lesz még rá alkalom, nem? — Talán — mondja, de háttal. — Csak-csak találkozunk még az életben... Ez is visszhangtalan marad. Hülyén is hangzott, nem mondom. Kedvetlenül szedegetem a motyómat, ő meg a tűzhelynél motoszkál, kimegy, bejön, suhog a szoknyája. Éppen elkészülök, amikor Miska beszól értem, s már indulunk is. A faterjától el se búcsúzik, — no, ez derék. Nekem pláne svarc az , öreg. — Vigyázzatok — hallom Margit hangját, s ad e^y puszit a bátyjának. Nyújtanám a t kezem, mondanék valamit — odalép hozzám, s nekem is ad egyet jobbról, egyet balról. — Jöjjön el máskor is — súgja, s beszalad. Kishijja szét nem pattanok a hirtelen örömtől. S futok Miska után, mint az eszeveszett, lefele a dombról. (Bibok Miska beszélgetése a szerzővel: — ... haraggal mentem el otthonról. Összejöttem az apámmal, s ha jól meggondolom: Fülemüle miatt. De nem akarom őt bántani, csak azért említem, mert volt bennem egy rossz érzés akkor. Mentünk végig a '•sapáson, a hó meg nagyon össze volt es* ve a meleg széltől, vizes volt, súlyos, nagyon nehéz utunk volt, még én is belefáradtam, hát még Fülemüle a huszonöt klójával. Ha visszagondolok, a város felé kellett volna mennünk, de nagy késésben voltunk, a távirat a postán? ki hiszi el azt, éjfélre beérni... Most már mindegy, most már későn okos az ember. Kiértünk a partra, még állt a jég a Dunán, néhol még a nyom is megvolt, én úgy találtam, ha szerencsénk van, átjutunk. A szerencse azonban még nem életbiztosítás, ezt megmondtam Fülemülének is. Elővettem a kötelet, megkötöttem rajta, megmutattam, hogyan húzódik meg a csomó. Vágtam két derék botot, két-ember magasságút, elmagyaráztam neki, hogy kell tartani — ha be is szakad az ember, ki- eviekéihet, hisz ott a társa, segít... — Ne haragudj, mondd ezt el részletesen! — Nem olyan nagy dolog ez, voltam én már jég alatt, mégis itt vagyok. Ha ketten mennek át a jégen, összekötik egymást. A kötél két végén olyan csomó van, feszülésre
