Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-03 / 181. szám
% i T ! » Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Napirenden i a megyei tanács vb Paksi Járási Hivatalának munkája — a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság tájékoztatója — a munkaügyi viták tapasztalatai az MDB gyakorlatában Tegnap délelőtt dr. Vígh Dezső általános elnökhelyettes elnökletével tartotta soron- következő ülését a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A lejárt határidejű vb-hatá- rozatok végrehajtásáról szóló jelentést követően a testület dr. Kiss Frigyes beszámolója alapján foglalkozott a megyei tanács Paksi Járási Hivatala munkájának értékelésével. A végrehajtó bizottsági ülés e napirendjének tárgyalásában tanácskozási joggal vett részt Hornyák László az MSZMP járási bizottságának titkára is. A Paksi Járási Hivatal vezetőjének beszámolója programszerűen került a vb elé. A megyei tanács 1072 második félévében nagy figyelmet kíván fordítani a járási hivatalok munkájának vizsgálatára és értékelésére. Ez azt jelenti, hogy még az év végéig bezáróan valahány hivatalunk tevékenysége mérlegre kerül, eldöntendő azt a továbblépés szempontjából nem mellékes kérdést, hogy a régi járási tanácsok helyét elfoglaló hivatalok a tanácstörvény végrehajtásából fakadó feladataiknak miként tettek eleget? A tanácsok népképviseleti jellegét erősítve és hatósági munkájukat ellátva mennyire váltak a járási hivatalok összekötő kapoccsá a községi tanácsok és a megyei tanács között? Mint az a beszámoló vitája során elhangzott, a megyei tanács vb elé kerülő beszámoló elkészítését megelőzően folytatott vizsgálatot a paksi járási hivatalnál és a járáshoz tartozó községek tanácsainál. Mind e vizsgálatnak, mind pedig a hivatalvezetői beszámolónak egybehanzóak azon megállapításai, hogy a járási hivatalnak alig egy év alatt kellett — hasznosítható tradíciók nélkül 1— kialakítania a vezetés tanácstörvény által megkövetelt új módszereit. Ez magyarázza, hogy a tevékenység sikere, illetve hatékonysága nem ad egyöntetűen pozitív képet, bár az kétségtelen, hogy a hivatal megtalálta helyét a tanácsi szervezetben. Figyelme az elkövetkező időkben éppen ezért fordulhat a községi tanácsok munkája felé. hiszen a hivatal — és valahány járási tanácshivatal — munkája akkor lesz igazán jó, ha a területén lévő ösz- szes községi tanácsok élni tudnak az önállósággal és megfelelnek a leadott hatáskörök révén kibővült hatósági feladataiknak. A napirend vitájában számosán kértek szót a végreha jtó bizottság tagjai közül, majd olyan javaslat született a vitában elhangzott észrevéte- '■ lekkel kapcsolatban, hogy a végrehajtó bizottságnak a beszámoló kapcsát} hozott határozata egészüljön ki az ülésen 1 elhangzottakkal. '■ Harmadik napirendként került — ezúttal első ízben — a végrehajtó bizottság ülésének asztalára az a tájékoztató jelentés. amely a testületnek a megyei Társadalombiztosítási \ Igazgatóság segélyezési tevékenységéről, a nyugdíjügyek intézéséről - és az ezekkel a feladatokkal kaDCSolatos munkákról adott tömör fogalma- \zású, de reális kénét. ' \A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak megyei igazgatósába hat osztályával 100 fős létszámmal látja el faladatát, ami meglehetősen .ük —szerteágazó. Nyilván tartja a biztosítottakat, adatokat szolgáltat munkaviszonyukról, eleget tesz készpénz, szolgáltatásainak, amiben a táppénz, a terhességi, gyermekágyi segély, anyasági segély, temetési segély és útiköltség-térítés szerepel. Folyósítja ezenkívül a családi pótlékokat,' elbírálja a nyugdíjigényeket és megállapítja a nyugdíjakat, ellenőrzi a munkáltatók társadalombiztosítási munkáját, és a .már felsoroltakon kívül természetbeni' szolgáltatásokkal is tagjainak segítségére siet. Teszi mindezeket úgy, hogy az érvényes jogszabályoknak megfelelően biztosítani tudja a dolgozó embereknek törvényesen járó szolgáltatásokat. A végrehajtó bizottsági ülés e napirendjének tárgyalásában részt vett a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság képviseletében dr. Horá- nvi Lászlóné is, aki köszönetét fejezte ki azért.' hogy a megyei igazgatóság munkájáról a végreha'tó bizottság tájékozódni kívánt és elmondotta egyúttal, hogy akárcsak a végrehajtó bizottság, a főigazgatóság is pozitívnek ítéli meg a megyei igazgatóság munkáját. Ezt követően dr. Lőrinc?. János. a megyei munkaügyi döntőbizottság elnöke táié- koztat.ta, a végrehajtó bizottságot a munkaügyi viták tapasztalatairól, különös tekintettel az úi kollektív szerződé^ sek érvénvesülésére. A nanirend tárgyalása során megállapítást nyert, hogy az országos tendenciáknak megfelelően megyénkben is csökken a vitás munkaügyek száma, ugyanakkor fölmerült a? is, hogy számos sok dolgozót foglalkoztató vállalatunknál nem tudják betölteni a vállalati döntőbizottságok egyes tisztségeit. Az ÁÉV-nál pl. nyolc hónap óta nincs döntőbizottság, de nem jobb a helyzet a szintén sok munkást foglalkoztató 11. sz. Volánnál sem. Az említett és a nem említett, de hasonló példák arra mutatnak, hogy szükség van egy nem tudni mi okból kialakult helytelen szemlélet módosítására. Az az igazság ugyanis, hogy a társadalmilag megbízott döntőbizottsági tisztségviselők feladataik kétirányú népszerűtlensége (!?!) miatt igyekeznek megszabadulni megbízásuktól, vagy el sem fogadják azt. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az ülést záró bejelentések címszó alatt hozott határozatot a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek jövedelemkiegészítő támogatásának vizsgálatáról; a Dombóváron és Szekszárdon létesítendő társadalmi ünnepségeket rendező irodák létrehozásáról: hagyta jóvá az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének módosított alapszabályát; döntött az 1972. évi villamosítási keret felosztásáról; a tamási művelődési ház soron kívüli helyreállításáról és módosította a vb. második félévi munkatervének néhány programpontját. Minőségrontás —árdrágítás A gazdasági reformot megelőző években gyakran találkoztunk burkolt árdrágítással. Egyes vállalatok, miután termékeik árát a merev hatósági előírások miatt még indokolt esetben sem emelhették, burkolt módszereket alkalmaztak. így például rontották a minőséget, mellőztek egyes technológiai műveleteket, elspórolták a szükséges anyagok egy részét, vagy silányabbakkal pótolták azokat, csökkentették, vogy beszüntették az alacsony jövedelmezőségű cikkek gyártását stb. Miután a vállalatok nagyobb önállóságot kaptak termékeik, szolgáltatásaik árainak alakításában, megindult egy ezzel ellentétes folyamat. Igen sokan persze csak az átlagos évi 1,5—2 százalékos fogyasztói árszínvonal-emelkedést vették észre és nagyították fel. Ez vitathatatlanul többletkiadást okozott a lakosságnak. Ám a minőség javulása az élettartam növekedése, a választék bővülése, amely megtakarítást eredményezett, többnyire rejtve maradt. Sok termék gyártásánál — hosszú évek után először — növelték a korábban elspórolt munkoidó- és anyagróforditáso- kct. S így szinte jelentéktelen többletköltségekkel a társadalmi hatékonyság nagyarányú javulását érték el. Más esetben a verseny — például o szintetikus mosószerek fejlesztésében és gyártásában — sorozatos árcsökkentéssel párosuló minőségjavulást, választékbővülést eredményezett. Vagy az olcsó és jó minőségű táskarádiók tömeges importja jelentősen visszaszorította a korszerűtlen és drága hazai gyártást. A szükségletek magas szintű kielégítésére irányuló erőfeszítéseket nem lehet eléggé értékelni. A legutóbbi időben ózonban mintha bizonyos fokú megtorpanj városellátó tejüzemek Tizenegy közül egy Pakson A napokban hozták nyilvánosságra a szarvasmarhatenyésztés fejlesztéséről szóló kormányhatározatot. A határozatot ismertetve, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elmondotta, hogy a program része a tej- feldolgozó kapacitás növelése, összehangolása a belföldi igényekkel. Ennek révén teremtik meg a tejértékesítés biztonságát, a lakosság ellátását, illetve a hazai tejporgyártás fokozását, az import kiváltását. Külön jelentőséget kapnak a városellátó tejüzemek — ezek építése révén felszámolhatják a tejtermelés és a feldolgozó- kapacitás közti aránytalanságot. Ezekről született most döntés. Tárcaközi bizottság döntött a ' pálj'ázati rendszerben megvalósuló városellátó tejüzemek felépítéséről; a MÉM, az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank és az Állami Fejlesztési Bank szakértőiből alakult bizottság 11 mezőgazdasági nagyüzemnek ítélte oda az 50 százalékos állami támogatást. Az új üzemeket kivétel nélkül vidéken építik fel — olyan üzemekről van tehát szó, amelyek nagyobb községeket, városrészeket látnak el friss áruval. A jóváhagyott pályamunkák szerint Pest, Szolnok és Borsod megyében két-két üzemet, Bács-Kiskun, Békés, Hajdú-Bihar, Tolna és Zala megyében egy-egy üzemet építenek, amelyek együttes napi kapacitása eléri majd a 280 000 litert. Tolna megyében Pakson épül a tejfeldolgozó üzem, a paksi Egyesült Dunamente Tsz, a németkéri Haladás Tsz és a Tolna megyei Tejipari Vállalat által létrehozott egyszerű társaság keretében. — Mint Temesi Engelbert, a Tejipari Vállalat igazgatója elmondotta: a napi húszezer liter kapacitású üzem a tulajdonos gazdaságokból, valamint Dunakömlődről és a Paksi Állami Gazdaságtól átvett tejjel egyrészt a környéket látja el és az atomerőmű-építkezést, másrészt lágy sajtot, a francia eredetű Comodor-t készít, amely nálunk még nincs forgalomban. Az építkezés a tervek szerint — a termelőszövetkezetek házi kivitelezésében — a jövő évben kezdődik. A társaság létrehozásának kérdéseiről a vállalat főmérnöke szerdán Budapesten a trösztnél folytatott tárgyalást, pénteken kerül sor a helykijelölésre, amelyen — az úgynevezett hatósági bejáráson — huszonegy szerv képviselője vesz részt. A községi tanács a mentőállomás mögötti területet ajánlotta fel a tejüzem felépítéséhez. A tervek szerint 1974-ben lép üzembe, és termékeit Dunatej néven hozza forgalomba. p » , f r 1 I •• IJ • i t _ • •• Szovjet ifjúsági küldöttség jón Tolna megyébe A KISZ Központi Bizottsága július 31 és augusztus 5-e között rendezi meg Szolnok- Tiszaligeten a szovjet—magyar barátsági tábort. Hatodikán a tábor szovjet résztvevői ellátogatnak magyarországi testvér- megyéikbe. Tolnába tambovi delegáció érkezik ezen a napon. Délután megtekintik a várost, este Domboriban műsoros esten vesznek részt. Hetedikén Bátaszékre utaznak, ahol a szövetkezetét tekintik meg, majd Bátán találkoznak a tsz vezetőivel. Az estét már Lengyelben töltik, a mezőgazda- sági szakmunkásképző intézetben. Másnap, 8-án az alsóten- gelici kísérleti szarvasmarha- telepen tesznek látogatást, délután a szekszárdi MEZŐGÉP gyáregységét nézik meg. Aztán búcsúesten vesznek részt. Másnap reggel a delegáció tovább indul Csopakra. nős mutatkozna e fogyasztóknak kedvező folyamatban. Sőt helyenként ismét minőségrontást tapasztalhatunk. Miután a párt és a kormány határozottan fellépett az indokolatlan áremelések ellen, egyes vállalatok megpróbálják a régi módszerrel növelni nyereségüket. Néhány cipő-, iletve ruhagyárban például vissza kellett állítani az exportáruk központi minőségi ellenőrzését és átvételét, mert olyan nagy mértékben növekedett a reklamációk száma. Egyes termékeknél ugyancsak gyarapodtak a hazai fogyasztói panaszgk is. Eléggé el nem ítélhetjük azt a kisstílű munka-, vagy anyagtakarékosságot, amely rontja a minőséget, vagy akár csak veszélyezteti a termék tartósságát. Nagyfokú pazarlás ez — filléres előnyökért. Gyakorta nem is a tudatos haszonszerzés, hanem a figyelmetle«, hanyag munka, a technológiai fegyelem lazasága a rossz minőség forrása. Vagyis a portékából valójában semmi sem hiányzik, csak például a ragasztó anyagot használták fel az előírtnál alacsonyabb hőfokon, s ezért válik le a cipő talpa idő előtt. A fogyasztó számára ez is egyértelmű árdrágítás, mivel egy helyett esetleg két pár teljes árú, de fél élettartamú cipőt kénytelen vásárolni. Előfordul, hogy a vevő valóban kiváló minőségű árut kaoott. Változatlan áron, mégis többlet- kiadásba verte magát, mert nem tudta megvásárolni a számára egyébként teljesen megfelelő olcsóbb terméket. S hiába határozták meg az úgynevezett olcsó cikkek körét, s szorgalmazzák azok termelését és forgalmazását, iqen gyakran nem kaphatók. Az olcsó hazai cikk helyett kénytelen a vevő drágább importárut vásárolni, az egyszerű hagyományos portéka helyett pedig a divatosabbat, persze magasabb áron. Mindez azért kívánkozik ide, mert mögötte a vállalatok káros nyereségnövelő törekvéseit fedezhetjük fel. Mivel az olcsó cikkek árát nem emelhetik, ezért másként agvusztált és természetesen magasabb nyereséghányadú termékkel bővítik az áruválasztékot. Egyetlen vállalatnak sem lehetnek annyira súlyos anyagi gondjai, hogy azokat ne oldhatná meg az olcsó cikkeket leginkább fogyasztó alacsony jövedelmű rétegek érdekeinek sérelme nélkül. Ezúttal az üzlet- és szociálpolitika, valamint a fogyasztói érdekvédelem közt nincs és nem lehet ellentét. A fogyasztói érdekek egyébként igen összetettek, sok oldalról megközelíthetők. A stabil, vagy csökkenő árszínvonal, a javuló minőség, az egyre bővülő áruválaszték — esetenként egymásnak is ellentmondó igények. A minőség javítása, az élettartam, a használhatóság növelése például többletkiadósokat okozhat, amit a fogyasztónak csaknem minden esetben meg kell térítenie. Máskor viszont, ha az anyagok (importanyagok) beszerzési ára növekszik, tisztességesebb a belőle készített termék árának emelése, mint esetleg a minőség rontása valamilyen olcsó, de a minőséget erősen lerontó anyag „beújításával". A kisebb többlet- kiadás nyílt vállalásával ugyanis megelőzhetjük a gyártás során a majdani nagyobb kárt és bosszúságot. Arról nem is szólva, hogy az áremelést tükrözi majd az árstatisztika, s így annak negatív hatása jövedelempolitikai intézkedésekkel ellensúlyozható. K. J.
