Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
F f Hegedűs László s Jobbágysors az 1740-es években Az alább közölt panaszos levelet a regölyiek küldik Tolna vármegye vezetőinek 1743 április 2-án, Pribék László dombóvári tiszttartó és emberei ellen, ugyanis _ ebben az időben Regöly még nem az ozorai, hanem a dombóvári uradalomhoz tartozott, a herceg Eszterházy-család dombóvári uradalmához. Ugyanekkor szintén panasszal fordulnak a vármegyéhez a gyulaji- ak, szakályiak, kurdiak, döb- rököziek és dombóváriak, hasonlóan sötét színekkel festve szánalmas sorsukat s egyben az említett tiszttartó és emberei kegyetlenségét, galádsá- gait. 1747-ig áradnak a panaszok Dombóvár környékéről, ritka kegyetlen embernek mutatva be Pribék Lászlót, méltónak nevéhez. Valóságos gonosztevő volt ez az ember, ki nemcsak megveretett, hanem személyesen is megvert nem egy embert, minden kicsiségért. vagy néhány jogosan tiltakozó szóért már tömlöc- cel és veréssel büntetett bárkit. még a falu bírái át, es- küdtjeit is. Bestiális módszereit levelek panaszáradatai tanúsítják. Majdnem mind a hat levélben ott a közös panasz, hogy elvették pusztáikat, és általános az a vádpont, amit a sza- kálviak írnak: „Ha az Méltó- sánhos Uraság marhái közül valamelyik romlandó, azt Szegénységre osztják és az árát Executioval (végrehajtással) veszik megh.” A pvüláji'ak írják Pribék T,ászló tiszttartóra célozva: „Két embért közülünk Tömlőczhen étien, szomjan rekesztette’’. De térjünk a resölvi levélre, mely a hat levél közül a legsötétebb, égbekiáltó panaszaival. Tekintetes Nemes Vármegye. Nagyságtok, Kegyelmeiék! Naqrt alázatossan Lábaihoz Nanvságtok Kényelmeteknek mind szegény Érdemetlen lenh kissebb Szolgái -folyamodni Kinteleníiettüvk. lnstálván, hony tudnyi illik: 1. Az vadak órát Sorjával Tsztendőnként megh adqyv.k Ha'll mind 33 forint 50 pénzzel (dénárral): mégis valahányszor kívántainak Esztendőben a Vadászok, annyiszor kelletik adrtvnk és a vadakat föl köl vinnünk a weddigh TisztUra- ink kívánnyák. 2. Kis Taha nevű Paszta Concractusunk (szerződésünk) szerént kétségünkhöz adatott, azt Kit is az urasán ell vett tűlünk egy darab földért, az ki is lenh közelebb vanvon hel- sénünkhöz és midőn megh szállottak az _ hellyet. hozzá adatott volt. akkor pedinh híre sem volt hogy paszta légiién. ellemben találkoztak némely ráczok az kik falunak nevezték és ugyanazonért említett Kis taha nevű pusztát köttetett engednünk, most. már nála nélkül Sem lehet’"nk és nem. külömben kéntelenítettünk ex árendálnyi (kibérelni), az kiért is Esztendőnként adunk más fél száz kaszát. 3. Dombóvárral az urasáoH Korcsmájára való bor hordás sincsen Concractvsunkban, mights Kéntelenítettünk reája állanyi: holott reáia nem akarván álanyi. az eőrenh Bírónk úgy menh veretett, hogy csak nem meghalt beléje. 4. Az oly fának váoását és hordó sáz Sem tartva Concrac- ti’sunk, méahis most ve punén öllyet vetettek reánk Tiszt Uraink. 5. Kaposváron alul. és a va- ki malombul való fa hordással sem tartozunk Concrac.tu- snnk Szer ént, mégh is amikor kívántatott, oda is Kintelení- tettünk el mennyi. 6. Búza Kilenczedléskor midőn későbben esik, a Szegény Ember megh szorulván és Kenyér Szüksége miat megh nem engedik Tiszt Uraink, az Ki nyomtat Süllős, büntetést is Szenved. 3. Esztendeje némely Szegény Emberek Engedetem nélkül nyomtattak, az Kiért is 23 Szekeret Széna hordanyi köllöt adnunk, holott az előtt való Esztendőben Tiszt Uraink Currentáltak (keresték, gondoskodtak róla), hogy a kik nyomtatni akarnak, Bírák és hajdúkkal megh olvastassák, és a Nótáriussal föl írassák. 7. Az búza Kilenczedlést is gyakortáb annyira ’ hagyák Tiszt Uraink, hogy némelykor Csak vetetten nem maradunk, egykor a többi közzül Szent Mihály nap utára hatták, hogy előb megh Szüretültünk, az után Küencedültek, akor is úgy hogy a Kilenced Szalmának hordását megh ígértük más határban az hova a Gulyának kívántatott. 8. Eőt Esztendeje múlt, hatodikban vagyon midőn a mo- har bé hordásáért Tiszt Uraink vettek rajtunk haszon 6 forintot, holott az előtt sohase tilalmazták. 9. Erdeik Kukoriczáinkban annyi Kárt tesznek hogy né- melÿ Szegény Embereknek fele sem fordul reájok, holott a Kukoricza Kilenczed Süllős, némelykor a Kilenczedjét is alig tudják a Szegény Emberek megh adnyi, nem szabad pedig Sem meg lőnyi (a vadat), Sem megh ölnyi. hanem ’ csak Szenvednünk köll. 10. Bor Kilenczedlésnek idejében az mellyik teczik azt foglallyák, Pecsétünk Tiszt Uraink, ha a Szegény Emberiül töb nem is kék egy Két fertálynál Kilenczed, méghis teli hordót, három négy akót köttetik a Kilenc.zcdre vinnyi, Kivévén a Kilenczedet, a többit vissza köll félben vinnyi. 11. Szent Mihály nap után az múlt bor Kilenczedlés alkalmatosságával az Uraságh Korcsmáján maradott az bor, gondolván Tiszttartó Urunk hogy nem Kell ell, azt mondván: hogy igyuk meg, aki iszik benne adgya megh az árát, eöt forint árat Említett, Uraságh Korcsmájárul ell hordatott. és az csak nem mind Erővel, Szabadosokkal, Hajdúkkal, és magunkul megh itatott, és az árát magunknak Költött megh adnunk, holott a magunk Korcsmáján jó új bor volt. 12. Midőn az Uraságh Gulyájában valamely Bágyatt marha találkozik, Tiszt Uraink ha ell nem adhattyák, az ollyast reánk rietik, és az hel- ségünkben egymásra Kintele- nítettünk Ki osztanyi. 13. Némely darab döh Bika húst reánk vetet(t) Tiszttartó Urunk, a ki már megh zöldült, feketült, Ki Köllyött hánnyi (dobni), az árát felit a mészárosnak költött megh adnyi, felit pedig magunknak, mind- hogy Executióval fenyegettek bennünket, az kiért is füzettünk 3 forintokat. Az Erdőt Kis Asszony napjaiban mégh midőn az mák az fáján volt, ell tiltotta a marháinktól tisztartó urunk, a Szántó ökreinknek sem volt szabad, hanem azt mondotta hogy vegyünk szénát nekiék és úgy Szántcsunk. 15. Egy Emberünkön egy darab Épületnek való fáért Tiszttartó Urunk vel(t) négy forintokat, az Ki is az Szántó Földek között egy darab Szároz Épületnek való fát vágót. Tiszttartó Urunk háromszor Correntált (keresett) bennünket, hogy az Dombóvári hídhoz adjunk rőzse vágókat, nem adtunk minthogy az magunk határjában is Szakáll feli két heluen ötven hat ölnyit Köttetik Töltéssel tartanunk, Regolli helségünk mellett levő hozódban is 156 ölyet rő- zsével töltünk, negyedszer ismét Currentált Tisztartó Urunk húszon négy forint büntetés alatt hogy Két Esküit Ember mennyen bé, egyet bé Küldöttünk, gondolván, hogy az is megh tuggya Szándékunkat beszélgetnyi, megh beszélgetvén az után a töm- lőczbe tetette, nyolezad napig ott tartotta, nappal rozsét vágatott vele. Éczakára pedigh a tömlőezbe tetette, addigh el nem bocsátotta, valameddigh Két esküt Embert nem Küldöttünk váltanyi, és egykor S: V: (sit venia: engedelmet) a Kopókat rekesztették Éczu- kára a Tömlöczben ahol Bírák és Esküitek voltak. Kire nézve is kérjük alázatossan Nagysághtokat, Kegyelmeteket, hogy ezen Keserves okiratunkat méltó Tekéntet- ben ne terhcltessék vennyi, merj másképpen Kin tele Hitetünk helségünket pusztán had- nyi mely kegyes Grátiájokat Nagysághtok Kegyelmeteknek azon leszünk megh hálálnunk el nem Mulatjuk, maradván: Nagysághtok Kegyelmetenek Alázatos fejhajtó Szolgai Regölli Lakosok Közönségessen. Az uradalom részéről elég gyenge, nem éppen meggyőző magyarázatot fűznek a hat levélhez, vagyis ezek fölháborító vádpontjaihoz, az uradalmi tisztek kapzsiságát, harácsoló szellemét tanúsító sok durvasághoz, melyek közül a legkisebbekkel is régen túllépték a törvényesség és emberiesség határait. Csak a bírák és esküdtek bezáratásának okát magyarázzák meg. és hogy miért zárták a kutyákat a bebörtönzött emberek mellé, a többi ügyet illetékes tisztviselők gondjára bízzák: Úgy áltszik, a megyei vezetők valamiképpen igazságot tettek a panaszttevő helységek ügyében, mert azok többé nem jelentkeznek a tiszttartó és társaival szembeni panaszaikkal. De később jelentkeznek a dombóvári uradalom Baranya és Somogy megyéhez tartozó helységei, kik 1749-ben két-háramszáz ember bebörtönzéséről, megkínzatásáról, megveretéséről és megverésé- ről panaszkodnak, akaratlanul és nyíltan is Pribék Lászlót tartva az összes bűnök főokozójának. íme néhány eset a kirívóbbak közül: — „Szek- csői Eöregh Kovács Istvánt az oly fa hozásának igen kevés késéséért az Tömlöczben vetetvén, s ennek házas fiát olly szörnyen megh verette, hogy hét pálcát Szaggattatott ell rajta. — Négyet az Kilenczed bor szedéskor az Eőregek közül Uraságh Hajdúja nagy darab fával derékban, derékban vert, úgy Szólván Semmiért. Tisztartó Uram Deákjai Zúgolódván, azt mondotta, nem Szánná föl akasztani eőket.”... Megvereti a szakadó eső elől visszatérő aratókat, asszonyokat és lányokat is megver et egy kis késés miatt, s „egy beteges Legénynek az nyakára maga most nevezett Tisztartó Uram patkós csizmával hágh- •ván tartotta”. — Utóbbi helységek lakosai örökös jobbágyok lévén, kiknek elődei nagyrészt már a török hódoltság alatt vagy végén is itt voltak, még alárendeltebb sorsuk volt, mint a többnyire szabadköl- tözködésű Tolna megyeieknek. Azonban súlyos panaszaikra, úgy látszik, a herceg, Eszter- házy Pál Antal is fölfigyel már s meneszti a túlsók botrányt okozó tiszttartót, ki Fehér megyében, a gróf Eszterházy-család szolgálatába lép, — a dombóvári uradalom jobbágyságának nagy megkönnyebbülésére. Fábry Péter: A Duna partján. IHASZ-KOVACS ÉVA VERSEI; MENNYEQZŐ — VIRÁQOKKAL Oldalt tamariszkok. Te — én: nászpár a csókok hold-ezüst pókfonalán, kikötve szerelem hálóiban. A nap lángvörös ágy... Oldalt tamariszkok, képzelt kocsisor, sárbatapasztott, zilált-hajzatú szekfűk, hozzá hold-monológ: látod-e a riadt óriáspók pöffeteg arcát? Szorongásaival beezüstöz, ezüstfürdő ez a földközi kozmosz; ezüsttülkök zokognak, zenebonáznak. Megállsz az Ezüstváros peremén, hajadon február fehér szekfüi; tamariszkok, — micsoda pompai Ez a kitalált szekfűcsoda meghal holnapra; perc múlva elenyészik a tamariszkusz, zárd be a percet lobogó szívkamrádba, el ne suhanjon: se az a perc, se a szózat, se a tamariszkusz, legyen maradandó a szekfűcsokor, s alakod, ahogy kiválik a csendből a Szentháromságszobor talapzatánál, hajadra szekfűszirom száll, ott állsz lázzal-kivert, ékszeres érrel, s nem figyeled, virágnak vér hull a rózsabokorra. Az a Perc mondja az ezutánit: azt, ahogy itt és ezután mindig ugyanígy; és mindig ugyanazt és immár védtelenül és megunhatatlan ezt a zenét! Évszakok vér és szív ütemére, nem a jég, sugarak: rugók sírnak a napban! Szerelmünk megbonthatatlanl Február int, felemeli kezét: tamariszkuszok gurulnak szerteszét, bámész tömeg néz, arcunkba bámul... A sarkon újságosgyerek Esti Hírlapot árul. TE MOSOLYOÇSZ Amíg a Csend zizzenve megölel margarétás rétekre viszlek el Csurranva hull ránk mint a méz a fény s biztatón visszanéz megfáradt útjáról a nap mindez egy kósza pillanat S most mintha ez volna vágya a szél hajfürtöd megkuszálja Te meg csak mosolyogsz s úgy nézel a szálló időre mint az utak ezüstös porára rétek szikrázó Virága LOVÁSZ PÁL: POR Futó szekér nyomán órjás fátyol szürke szálból. Göröngyvert talpadat bársonyozza furcsa gyolcsa. Madár füstöl vele féregette szárnyra szedve. Ha szélostor veri: vad sörénnyel égre mén fel. Lisztjén lett sárkovász csírakeltő földélesztő.
