Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
í 4 I 1 e k Csák Gyufa : Idősebb Zelenák Béla pos- tatisztviselő hanyatt dőlve olvasott a fotelban. A szétnyitott újságlap egész fejét eltakarta. Mellette — kis kerek asztalkán — tea gőzölgőit és ajándékba kapott holland szivar illatoskodott. Ez a vacsora utáni teázás volt — úgyszólván — legkedvesebb élvezete' Apjától öröklött szokás volt ez is, mint annyi más apró gesztus, amelyek mostanában kezdtek elő- tünedezni. Csak ezeket örökölte. Földjük is volt szépecskén — háromszáz hold Biharban — meg telkük a Balaton mellett, de minden elúszott még negyvenöt előtt. Szokások maradtak és a posta. Apját is ott nyugdíjazták. Felesége csipkét horgolt — egész nap ezt csinálja, anélkül, hogy egy fillér haszon lenne belőle! — a fiú pedig mellette kuporgott egy zsámolyon és nézte. Nem a horgolást figyelte, hanem anyja arcát leste. Néha, amikor összeakadt a szemük, riadtan, kérdőn figyelt rá. Az anyja nagyokat sóhajtott, időnként férje felé pillantott, de az teljesen eltemetkezett az újságban. — Szóljon már, mama! — suttogta a kamasz. Imára kulcsolt kezeit az áliához emelte. Anyja ismét sóhajtott és gyorsabban kezdte mozgatni a horgolótűt. — Béla! Kellene ötven forint a gyereknek. Be kell fizetni az érettségi bankettra ... Hallod? Figyelj rám az isten áldjon meg, hát hozzád beszélek! A férfi leeresztette az újságot és szemüvege fölött nézett feleségére. — Mit mondtál kérlek! — Adjál Zolinak ötven forintot. Be kell fizetni a bankettre. — Mért kell olyan lármát csapni? Azonnal rohan vele? Hozd ide a kabátomat! A hosszú, sápadt képű fiú kiemelte a szekrényből a kabátot, s alázatos ábrázattal apjához vitte. — Fene nagy bankettet csapnak az urak — dörmögte idősebb Zelenák, miközben elő- nyálazta tárcájából az ötvenest. — Egyszer van az életben, papa — motyogott a fiú. — Na, persze, persze. — Ismét az újságba bújt. A gyerek elvette a pénzt, de továbbra is ott állt a kabáttal, kissé előrehajolva, szolgálat- készen, mint próbákon a szabó. Anyjára tekintett és elvörösödve megszólalt. — És ... kellene húsz forint, tudniillik ... fé... fényképezés is lesz. Apja kissé bosszús képet vágott, de szó nélkül kinyitotta a bőrtárcát és elővette a húszast. / — Meg szmoking .. : — nyögte a fiú. Olyan halkan mondta, hogy apja nem értette. Legalább is úgy tett, mintha nem értené. — Leszel szíves a cipőmet — mondta és szivarjáért nyúlt. Közben az újságba temetkezett, s tévedésből a teába dugta az ujját. A gyerek sietve visszaakasztotta a kabátot, azután apja elé térdelt és fűzni kezdte a cipőjét. Ez is minden este ismétlődő szertartás volt, sajátságos atavizmus, egyik megnyilvánulása idősebb Zelenák rabszolgatartó hajlamának. Ifjabb Zelenák remegő ujjakkal bogozhatta a fűzőt és sírhatnékja volt. Ezt elpasz- szolták. Hagyni kellett volna a fényképezést, meg a bankettet a csudába — és a szmokinggal kezdeni. így most már nem lesz belőle semmi. Pedig akkor ő... Anyja az ölébe ejtette mindkét kezét, s kissé bizonytalan hangon megszólalt. — Mi a véleményed Béla? Csináltatni kellene Zolinak egy szmokingot. Béla! Ejnye, hát tedd már le azt a nyomorult újságot! Az apa előbújt az újság mögül. Homlokára tolta arany- keretű szemüvegét és csám- csintgatva szüresölíe a teák — Figyellek szívem. — Látom. Azt mondtam: csináltassunk Zolinak szmokingot. Úgy is kell neki egy ruha. Már mindet kinőtte. Az apa gonoszul mosolygott: — Szmó-ó-king? Azt mondod: szmóking? A fiú akkora buzgalommal fűzte a cipőt, mint még soha. Szíve-lelke benne volt a mozdulatban, ahogy ügyesen, puhán, apja lábára csúsztatta a papucsot. — Igen, papa, mindenki..I abban lesz ... — Hát — te nem leszeL — De mért, papa, igazán .. 1 — Azt mondtam: nem leszeL A gyerek kappanhangja sírósan remegett — Igazán nem tudom ... Apa is szmokingban érettségizett — Az akkor volt. De esküvőre már kölcsönzőből vettem a zsakettet. — Ez igaz volt, minden életrajzba be is írta, hogy kölcsönkért ruhában esküdött. — Máskülönben pedig az én apám nem kistisztviselői fizetésből tartotta el a családját. — Tehetek én róla, hogy apa nem vitte többre? Akarata ellenére szaladt ki a száján. A férfi tágra meredt szemekkel bámult egy darabig, mintha távoli zajra figyelne, azután felugrott és kékre vál- tan rikácsolta: — Mars ki! Azonnal takarodj! Fél cipője még a lábán volt és sántikálva rohangászni kezdett. Felesége felállt, s ijedten figyelt. — Azt mondtam: kotródj! — toppantott a férfi. — Tűnj a fészkes fenébe, mert... — Béla! Hogy beszélsz a gyerekkel ? — Ne taníts! Öt oktasd! Ezt kellene, ezt kellett volna megtanítanod, hogy azt a parányit, amit még manapság el lehet várni, azt a minimális tiszteletet megadja az apjának, aki nemez ... nemezette és vesztére felnevelte! Annyira felindult és olyan , gyorsan beszélt, hogy nemzette helyett azt mondta: nemezette. A gyerek őszintén meg volt szeppenve, de ettől a szóbotlástól majdnem elröhintette magát. Visszafojtotta nevetési ingerét, s kicsikét hátralépve, erősödő elszánással nézett feldühödött apjára. A szmokingnak már úgy is lőttek, most legalább odamondogat kevéssé. — Tőlem nem minimális tiszteletet, hanem maximális szolgai alázatot követel apa. Ha elmondanám valahol, hogy tizennyolc éves koromban is én fűzöm a cipőjét, körülröhögnének. Apa úgy zsarnokoskodik a családja felett, hogy... — Kuss! — .Igenis, zsarnokoskodik! És anyának is mindig alázkodnia kell a konyhapénzért... és ... és apa egyr, vén reakciós! összebeszélt mindent, ami hirtelen a szájára jött, s közben az villant az eszébe, hogy úgysem tud az apja nagyot ütni. Csalódott, mert akkora pofont kapott, hogy nekiesett az ajtónak. Gyorsan feltépte, kiugrott az előszobaajtón is, és pergő léptekkel iszkolt le a lépcsőn. Az előszobaajtő úgy bevágódott, hogy zengett tőle a lépcsőház. A kapuban pillanatra megállt és figyelte: nem rohan-e utána az apja, de csak saját lélegzését hallotta. Borús, viharos volt az idő; rövidesen esni kezdett. Ingujjban szaladt le, s a májusi zápor megborzongatta. Elégtétellel gondolt a végzetes tüdő- gyulladásra, amit majd most szerez, s a koporsója felett aztán meakulpázhat az apja. Szándékosan a járda szélén ment, hogy alaposan megázhasson. Felrémlett előtte a vizsgák napja is, amikor szmo- kingos diákok és tanárok ösz- szesúgnak a háta mögött, hogy ez az a zseni, aki kopott ruhában jött, mert kegyetlen apja direkt megtagadta tőle a szmokingot. Jó ideig gyalogolt, de aztán annyira fázni kezdett, hogy visszaindult. Ablakukban még mindig világosságot látott. „Lesz ami lesz” — gondolta és felment. Anyja nyitott ajtót, s azonnal sírósan körültapogatta és a fürdőszobába tuszkolta. Dör- zsölgette, majd fürdőköpenybe bugyolálta. — Egyformán önfejűek vagytok. Jaj nekem! — sóhajtott. — Eredj, kérj bocsánatot Na, eredj szépen ... A fiú először tiltakozásfélét dünnyögött, de aztán arra gondolt, hogy érettségi után úgy is elköltözik otthonról, addig meg : egye fene... Apja az ablaknál állt, háttal az ajtónak. Ahogy a fiú belépett, kicsit megrezzent, de nem mozdult. — Apa... bocsánatot kérek. — Megkapod a pénzt a ruhára . .. Nyáron dolgozni mész, s majd visszafizeted. És nem kell többé a cipőmet fűznöd... Továbbra sem nézett hátra. Úgy állt az ablaknál, mint Napóleon — Szent Ilona szigetén. i AZ Óta naplója James Jones ï Most és mindörökké A második világháború óta eltelt több mint negyed század során egyre unalmasabb^, vált háborús regényeket olvasni. Rengeteg fércmű akadt köztük. Alighanem ugyanez lehetett a helyzet az első világháború után is. Kissé kísérteties azonban, hogy — lett légyen szó az első, vagy a második világháborúról, esetleg mindkettőről — menynyire sorsdöntő, elhatározó, életre szóló, évek múltával netán még szépülő és romantikus ködbe boruló emléke is egy-egy ilyen tízmilliós ál- dozatnyi nagyságrendű mészárlás a férfinépnek. Változatos megörökítési formák, módok és természetesen színvonalak is: A csendes Don, Grisa őrmester, Búcsú a fegyverektől, A diadalív árnyékában, Kaputt. Oroszlányköly- kök. Ez utóbbi, az amerikai irodalom egyik világszerte ki tudja hány példányban megjelent alkotása a bestselllerek (nem elvetendő, de hódolatot sem érdemlő) kategóriájába tartozik. A . Meztelenek és holtak” már irodalom, sőt világirodalom és az James Jones két kötetben megjelent ..Most és mindörökké” című regénye is. Háborús regény, amelynek kereken ezer oldalából a tényleges háború leírása jó ha két tucatnyit foglal el. A Pearl Harbour-i japán támadás tört részének ábrázolása ez, de mire a szerző Idáin eljut, hátborzonao.tő — és reális — kévét fest tört telkekről és gerincekről. a hadsereg taniairöl. A „Meztelenek és holtak” és a ..Most és mindörökké”, közt kísérteties hasonlóság van, noha valószínű. hogy a szerzők még csak vem is találkoztak. Ez a hasonlóság a katonaság gerince, az „egyszerű baka” fmáskévn; az ember) és a tisztikar közti hasadás ábrázolásában van. Egy olyan lélektelen drill megörökítésébenj amelyből kiderül, hogy a fasizmus ellen — legalább is abban a hadseregben — szép számmal küzdöttek iól kitenyésztett SS-lelkiiletű tisztek is. Akik tudott-tudattalan módszerességgel fa regényben szereplő esefében ..filozófiai meoa.lavozaft- ságnal"( őröltek testet lelket'. Ez, így leírva közhelyszerűen', sőt netán propaganda frázisként is hathat. A mindig esetleges, tehát a recenzor olvasmányélményeit visszatükröző, könyvkritikának, ismertetésnek azonban nem lehet más feladata, mint figyelmet felhívni. James Jones regényéről ugyanis csak azokkal lehet, és azoknak érdemes beszélni, akik már elolvasták. Az, hogy könyvkiadásunk rejtelmes titkai csekély húszéves késéssel teszik lehetővé ennek az 1952-ben megjelent regénynek az olvasását, legalább olyan elgondolkoztató, mint maga a mű. O. I. Kéziratokat nem őrzSnk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség Jelét látjuk« Az egri vár feltárása Az Országos Műemlék Felügyelőség egri kirendeltségének vezetésével feltárják az egri .vár török és Rákóczi korabeli, eddig még ismeretlen részeit. Az ásatások során máris rendki)ygi ú érdekes barokk, valamint török korabeli leleteket találtak. {MTI foto: Balassa Ferenc felv,—KSJ
