Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-19 / 195. szám
} 1 i Yárkonyí Nándor: A MAHDALA-JELKÉP Mennyei birodalmak, városok, épületek 6. A Maru-mítosz jelentősége rövidre fogva: szép példában mutatja, hogy a Mindenségért, az Eget és a Földet, az Alsó (anyagi) és a Felső (szellemi) világot, s végül a Paradicsomot mint formálta egyetlen mandala-szimbólummá egy történetelőtti műveltség. A SUMÉR VILÁGHEGY Az egyszerű tapasztalat és a közkedvelt érzékelés a Földet sík alakúnak, vízszintes kiterjedésűnek mutatja, széles körű megfigyelések és ismeretek szükségesek, hogy felszínének görbületéről meggyőződjünk. Több kutató véleménye szerint a sumérok voltak az elsők, akik el tudtak szakadni a látszattól, és felismerték lakóhelyünk domború voltát. Hogy mily úton-módon, nem tudjuk, mert erről szóló hagyományuk nem maradt fenn, okkult, rejtett tan lehetett, Alfred Jeremias, az asszicológia nagymestere, hiába igyekezett kitapogatni. Csak világképük rekonstrukciója bizonyítja, hogy a Földet az Ég felé domborodó hegynek képzelték. Világtenger veszi körül, a Minden- ség kupolaként borul reá. A Világhegy csúcsa persze az Égbe ér, rajta van az istenek lakóhelye. Közte és a Föld között hét „kerület”, vagy „sziget” van (ezek analogonja a hét hindú dvipa és a magyar hetedhét ország). Egy csonka cseréptáblán fennmaradt a térképe; az első két kerület letört róla, a többi jelzése így szól: a harmadik kerület (Dél?): „ahol a kóválygó madár nem fejezi be útját”; a negyedik (Nyugat): „ahol a világosság nagyobb az alkonyainál és a csillagfénynél"; az ötödik (Észak) : „ahol semmit sem lehet látni, s ahol a Nap nem látható”; a hatodik: „ahol egy szarvasökör ide-oda szaladgál és az érkezőt megtámadja”; a hetedik (Kelet) : „Ahol a reggel feltámad". A hetediken túl van „az Égi óceán”, ebbe nyúlik fel a Világhegy. A sumérek első, legrégibb főistene, Enlil, kétségkívül a Kozmosz istensége, neve „a levegő ura” (Égisten), „az országok ura” (Földisten) és „a hegység ura” (a Világhegy istene), temploma É-kur, azaz „Hegy-háza”. Minthogy a sumérek síklakók voltak, a hegyképzet régi eredetű kellett, hogy legyen, s ezenfelül jelentős, középponti vallásos képzet, mert világképük alapjává, istenét pantheonjuk fejévé tették. Minthogy pedig MezopoA Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat felvételre keres portásokat 1 és őröket Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés a központi telepvezetőnél, Szekszárd, Tartsay Vilmos u. 10. szám alatt. (310) tárnia végtelen alföldjén hegy nem állt, maguk építették meg a nélkülözhetetlen Világhegyet, Istenhegyet, a hétlépcsős zikkuratot, tetején az isten aranyszobájával, ahol evett- ivott és minden éjszaka más földi papnővel hált, hogy fenntartsa az Ég és a Föld misztikus kapcsolatát. Ahová pedig a templomhegyet rakták, ott volt a világ köldöke. Egy sumér mítosz-töredék az Életfát is említi (ábrázolása sok van), a sas és a kígyó törzsének háborújáról szól, es elmondja, hogy a harc végtelen, csupán az Élet fájának harmadik, Égbe nyúló ága szüntetheti meg, s hegesztheti be a sebeket. Ebből a sovány vázlatból is látható, hogy a sumér világkép alig különbözik a hindú- tól, alapeszméje pedig világszerte azonos a többivel. ALBURSZ Az iráni szenthegy a Földre helyezett Mindenség, s az Aveszta előtti időből származó 6. Nem. Ugrál körülötte. Kutya. Fehér, nagy kutya. Lemaradtam, nem jól látom, de a kutya csahol, meg szűköl, ő meg dumál neki, s törtet felfele. Csak szédelgek már. Rakom a lábam. Még föl is kell jutni a dombra. Meglátom a házat. Sárgás fény reszket a havon. Egy hónapba telik, mire felkapaszkodom. A kutya ott áll a ház sarkánál és morog. Jó lesz nem közelebb menni. Valami emberi szövegelést hallok. Csak kijönnek! Az udvar elég nagy, szemetes, a havat a lejtő felé túrták. A ház végébe L-alakban, holmi istálló- meg kamraféléket látok odaépítve, mindenféle ólakat. leírása ez: A Föld felett boltozódik az ércből való Ég, Ahura Mazda, a Bölcsesség Ura, csillagokkal ékesített palástja. Az Ég és a Föld közötti teret Vaju tölti be, fölötte lebeg Thvása, az aether, a csillagok szférája s még feljebb a Nap és Hold pályaívei. Itt áll az őshegy, Hara, itt fekszik Vourukasa tava, s folynak a Rangha és a Datja vizei. Ebben a hagyományban gyökerezik a zarathustriánus Aveszta mítosza, amely a Kozmosz képét az Albursz (Al- bordzs) hegyére lokalizálja, a Kaspi tenger mellé, s a folyókat az Oxusszal és a Jaxar- tesszel azonosítja. Eszerint az Albursz az „első hegy", tizenöt év kellett hozzá, hogy „megszülessék", nyolcszáz év alatt nőtt fel, kétszáz évbe telt, míg fölemelkedett a csillagokig és megint kétszáz esztendőbe, míg „az első fényhez”, a legfelső Égbe ért. Az összes többi hegy tőle származott. Még mindig lihegek, alig kapok levegőt, a pofám hidege- dik és ezek nem jönnek, a dög meg a fogait mutogatja és morog. Érzem a füst szagát, a trágyáét, a ház fölött egy nagy, fehér csillag... —. Kussti ne! Ez az Öreg lesz, az öreg Bi- bok. Csak a körvonalait látom, ahogy a torpácra kilép. Mennék, de a lábam nem indul. HARKÁNYBAN ÉPÜLŐ TÁRSASÜDÜLŐBEN lakrészek előjegyezhetek a pécsi 2. sz. Ügyvédi Munkaközösségnél. Pécs, Kossuth u. 22. Kérjen díjtalan tájékoztatót! (Folytatjuk.) Fülöp János: FÜLEMÜLE A HÁZTÁJI GAZDASÁG ! lakó- és melléképületeiben, felszerelésében keletkezett tűzkárt a HÁZTÁJI BIZTOSÍTÁS alapján megtéríti az ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ ai» Kiállítás fafaragásokból Tamásiban Érdekes és értékes kulturális eseménnyel gazdagodik a IX. nemzetközi lovasnapok tamási programsorozata. Az idei évben rendezték meg ugyanis először a dombóvári és a tamási járás — amatőr és hivatásos — fafaragó népművészeinek kiállítását. A kiállítás gazdag anyagában láthatjuk a kurdi Eőri Szpbó Dezső, a népművészet mestere faragásait. Alkotásai egyéni hangvételről tanúskodnak, életszemlélete derűs. A dombóvári Balásy Gyula 1964-ben lett a népművészet mesterévé. Remekmivű fafaragásai őszinte emberszeretet- ről vallanak. Az Anya gyermekével, a kontraposztos kompozíciójú Kecskeőrző fiú szobrai óriási belső feszültségről, tudatos érzékelésről, az egyszerű népiélek ismeretéről tanúskodnak. Az erdélyi származású mester tanítványai, Guszinger Antal, Szekeres István, Gál Ferenc alkotásai önálló tehetségek megnyilatkozásai, de mesterük gazdag képzeletére is emlékeztetnek. Szalay Zsigmond 1956 óta farag; dalmandi. Azt vallja, hogy a fát életre lehet kelte— Melegítek vizet —hallom. Lányhang, alig jut el az agyamig. Fáradt vagyok. — Na gyere — s Miska közeledik. Mondanék valamit, de olyan fás a szám... Épp, hogy elkap Miska. Érzem a szorítását a karomon. Leültetnek valamire. Próbálok látni a káprázó szememmel. — Ö, a szegény —• mondja valami kékség a tűzhely mellől. — Cs-cs-csó-csó... Napokig azon derülnek, hogy még a köszönést se tudtam kimondani. Azt álmodom, hogy jövünk Miskával át a Dunán, én valamit mondok, nem néz a lába alá, elcsúszik, dobbant, s minden megremeg alattam és be- esek a jég alá. Még érzem, ahogy elnyel a víz, mint valami hideg marok, aláránt, még látom a szűrkés léket, s már a fekete plafont, még érzem, ahogy a számon betör a víz és elönti a tüdőm, hogy már az ordítás is belémfúl, s akkor fölébredek. A nagy párnák, dunnák közt kapkodok levegő után hülyén, kócosán, s Margit hajol fölém, nevet: — Hát maga? Úgy kiabált, mint a kölyökkutya! Szerintem már este is kinevetett, de akkor még nem tudtam megfigyelni. Eltartott egy ideig, mire magamhoz tértem, de annyira kivoltam, remegtek a végtagjaim, utána se volt kedvem nézelődni. Miska mindjárt vizet hozatott és bele kellett állni a nagy lavórba, az öreg meg a lány kimentek. Miska gyökérkefével súrolta magát, én is megpróbáltam, de olyan volt, hogy akkor inkább fagyjak meg, elevenen nem nyúzom meg magam!.,. Alig éltem, nem ízlett se pálinka, se étel, futkosott bennem a hideg, esküdni mertem volna, hogy bekaptam valamit, s errefelé biztos nincs orvos. A lányról — isten bizony ! — nem maradt meg bennem több hogy kékben van, magasabb, mint én, hasonlít Miskára, de ami a bátyján nagy és göcsör- tös, az őrajta sima és kerek — például a pofacsontja környéke, a kéz, meg effélék. Csizma volt a lábán, azt hiába néztem volna, de annyi azért kiviláglott, hogy elöl-hátul elég jól ni, hogy mozogjon, lélegezzen a figura. Miniatiiriái mellett a sárközi motívumokkal díszített faragásai tanúsítják művészi egyéniségét. Túri László már meghalt, de. faragásaiban tovább él szelleme, a nyílt, őszinte ragaszkodás az egy- szerűhöz, az emberihez. Alkotásaiban a koppányszántói folklór válik vizuálisan érzékelhetővé. Fung József faragásaiban az egyszerűségre törekszik, tartózkodik a hivalkodó, túldíszített elemektől. A másik gyönki faragó Szegletes János: még fiatal, de eredetisége egyéni hangvételt kölcsönöz faragásainak. A magyarkeszi Szőke Lajos az élet egyszeriségét ábrázolja híven és őszinte naivitással. Gyárfás Mátyás fiatal für- gedi faragó alkotásai rusztikus, nyers valóságmeglátások, de tehetsége fejlesztése érdekében szakítani kell a kölcsönzött elemekkel. Gazdag, értékes népművészeti anyagot láthat az érdeklődő közönség a tamási művelődési központ emeleti kiállító termében augusztus 19-től 26-ig. Mayer Lajos el van eresztve, no persze ezt is csak úgy ködön át láttam, furcsa is lett volna bámulni, ott ült az öreg is, állati büdös pipadohányt szívott és Miskával beszélgettek, félóránként egy szót a gazdaságról, meg a katonaságról, és már ültőhelyemben aludtam. Még előtte is volt valami, hogy Miska lehúzta a csizmámat, mert én nem bírtam, észrevettem, hogy a lány nevet, azt mondtam magamban, csókold meg a gyertya végit, ha ég, nem érdekeltek, hagyjatok lekonyulni, az kell nekem!... S arra gondoltam, majd holnap!... No, itt a holnap, s így ébredek! Mint a kölyökkutya! — Rosszat álmodtam — mondom, Miska hálóinge van rajtam, akkora, hogy félni kéne benne egyedül, most próbálom kibogozni magam, mint hülye a kényszerzubbonyból. — Azt álmodtam, hogy beestem a jég alá. — Aztán érzett vizet is? — és nevetve fordul az asztalhoz. No, ez a tanya, hiába, szó- kimondóak az emberek, lám, ez lány, s mégis... Hiába, állatok közt nő fel, meg aztán anya nélkül, nem dekázza a szót. Vékonyan röhögök, hogy lássa, értem a viccet. Lehet, hogy ez még javamra is lesz, ez a szabadszáj úság. — Tettem föl vizet a mosdáshoz — hallom. — A városiak szeretik a langyos vizet. Nyitom a szám, aztán becsukom. Minek őneki tudni, hogy én miféle városi vagyok? Persze, hogy másfél éve katonáskodom, az nem jut az egy- ügyü kis eszibe. — Miska? Alszik még? — kérdem. Megint nevet, de olyan a nevetése, mint a dinnye karéja, igen szépek a fogai. Nagyon szép arcú lány. — Az volna csak szép, hogy féldélig heverjenek! Kimentek a Kotuba rókázni. — Micsoda? Hova? — A Kotuba. A vizesvölgybe, a part mentére. Röhögök magamban. Elé* lett volna, ha ide mennek rókázni, a ház mögé, úgyse látja senki. Ha elmentek, elmentek, lám engem meg itthagytak a lánynyal kettesben. Nem mondom! Fene nagy a bizalom..., vagy tán próbára akarnak tenni? De ha próbálni akarok, föl kell kelni... (Folytatjuk.)
