Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-19 / 195. szám

I I megye nyoicvannyolc ........." l iarmincliáromli an nem végeztek az aratással Több mint egy hétig az idő­járás kedvezett az aratóknak. Az aratási munkákat azon­ban lényegesen lelassította az a csapadékmennyiség, amely augusztus 17-re virradóra esett; megyeszerte átlag 20 milliméter. A tamási járás egyes községeiben és a dom­bóvári járás északi részén en­nek duplája, 40 milliméter csapadék hullott. 17-én este újra erős széllel kísért ziva­tar pásztázta végig megyén­ket, az átlag csapadékmennyi­ség 10 és 20 milliméter kö­zött mozgott. Megyénkben az össz kalá­szosterület 2,8 százalékán 1611 hektáron még mindig kinn van a földeken a gabo­na. Búzából 1471, rozsból 104, tavaszi árpából 26, zabból pe­dig 10 hektár vár még ara­tásra. À megye termelőszö­vetkezetei közül legjobban el­maradt a magyarkeszi terme­lőszövetkezet, ahol 172 hektár búza aratatlan még, a nagy­dorogi Uj Barázda Termelő­szövetkezetben 40 hektár bú­za, 104 hektár rozs és 10 hek­tár zab, a gyönki Petőfi Ter­melőszövetkezetben 118 hek­tár búza, a fürgedi tsz-ben 103 hektár búza, a bátai No­vember 7. Termelőszövetke­zetben 86 hektár búza, a bony­hádi Petőfi Termelőszövet­kezetben pedig 58 hektár bú­za fekszik a földön. Azok a termelőszövetkezetek, ame­lyekben már végeztek az ara­tással, betakarító gépeikkel az elmaradottak segítségére si­ettek. Megnyílt az ezermester-és úttörőbolt Pénteken délelőtt a száz­hatvan lakásos lakótömb alat­ti üzletsorban megnyílt az ezermester- és úttörőbolt. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Varjas János, a KISZ megyei bizottságának el­ső titkára és Baksa István, a KISZ KB osztályvezető-helyet­tese. Csapó András az Ezermes­ter- és Uttörőbolt Vállalat igazgatója megnyitójában el­mondotta, hogy a szekszárdi bolt a huszonötödik, mely az országban a barkácsolók ren­delkezésére áll, s ugyanakkor segíti az ifjúsági mozgalmakat. Ezzel a vállalat teljesítette azt a célkitűzését, hogy minden megyeszékhelyen színvonalas, olcsó üzlethelyiséggel várja az amatőröket, úttörőket és KISZ- korú fiatalokat. A jövőben nem kell tehát úttörőavatáskor Pécsre utazni nyakkendőkért, úttörő-egyen­ruháért. Újdonságként már kapható az új, tetszetős alap­anyagból készült ifjúgárdista tábori egyenruha. Az amatőröknek szereznek örömet a különböző egység- csomagok. Áruk öt forinttól ki­lencvenöt forintig terjed. A legdrágább úgynevezett ezer­mester egységcsomagban egy tranzisztoros, rádió alkatrészei találhatók. Kapható majd az egész or­szágban közkedvelt 25 forintos „zsákbamacska” egységcsomag is, melyben 2,5 kilogramm híradástechnikai alkatrész van. Rendkívül olcsó a farost, de- korithulladék, a különböző könnyűfémcsövek és idomszer­kezetek. A boltban árult anya­gokat vállalatoknál már nem tudják felhasználni, a barká­csolók azonban a kerti asztal­tól a televízióantennáig bár­mit készíthetnek belőlük. Egy kiló farostlemez például mindössze hat forintba kerül. A bolt induló árukészlete csaknem egymillió forint érté­kű. Az azonos rendeltetésű boltokban azonban nemegyszer előfordult már, hogy a leg­jobban keresett, amatőröknek oly fontos anyagok egyik nap­ról a másikra eltűntek. A vizs­gálatok kiderítették, hogy nem is annyira a nagy kereslet okozza a hiányt, hanem a kis­iparosok, akik nagy tételben vásárolták fel, s adták elkészít­ve az árukat, tetemes haszon­nal tovább. A bolt vezetője Molnár Istvánná kérésünkre elmondotta, hogy a szekszárdi ezermester- és úttörőbolt négy főnyi eladószemélyzete min­dent megtasz a visszaélések elkerülésére. A nagyobb tételű rendeléseket — például egy barkácsszakkör felszerelésére — csak közületi rendelésként fogadják el. Ha a vevő által keresett áru a boltban pilla­natnyilag nem kapható, úgy az Ezermester- és Uttörőbolt Vál­lalat nagykereskedelmi osztá­lyára juttatják el a megrende­lő ívet és utánvéttel csomag­ként postáznak. Az új üzletsor mellett a ké­sőbbiekben barkácsműhely nyi­tását is tervezi az Ezermester- és Uttörőbolt Vállalat, ahol a megvásárolt nyersanyagok el­készíthetők. A bogyiszlói termelőszövet­kezetben a gazos búzatáblá­kat gyomirtó szerrel perme­tezték be, s ha a gyomok már teljesen kipusztultak, akkor kezdik felszedni a gabonát. Több helyütt, főleg a dombó­vári járásban rendre vágnak, s csak a fonnyadás után kez­denek csépelni. Vannak területek, melyek a legnagyobb erőfeszítések elle­nére is menthetetlenek. A ka- kasdi Egyetértés Termelőszö­vetkezetben 23 hektár búzát teljesen elöntött az iszap. Az őcsényi Kossuth Tsz-ben 15 hektár, a sióagárdi Sióvölgye Termelőszövetkezetben pedig 30 hektár termést öntött el a víz. Valószínű, hogy a víz le­vonulása után sem tudják megmenteni a termést. Né­hány közös gazdaságban — így Németkéren, a paksi Aranykalász Tsz-ben és a koppányszántói termelőszövet­kezetben — olyan kevés te­rület aratatlan, hogy néhány óra alatt tudnának vele vé­gezni, ha egyáltalán rá lehet­ne menni a vizes, gazos te­rületre. A „birtok” A hétfőn kezdődő első budapesti borvilágversenynek annyi köze van csupán az aktív pihenéshez, hogy újból eszünkbe juttat­ja lehetőségeinket. A nagyüzemileg nem művelhető területek ki­használása, hasznosítása Szekszárdon, s a megye más tájain is kikapcsolódást, felfrissülést jelent és ami igazán nem mellékes; a történelmi borvidék parlagon heverő parcellái ilyen módon „bevonhatók” az önellátásba, sőt az árutermelésbe. A kocogómozgalom, az üzemi torna végső soron azt a célt szolgálja, hogy az ernyedt izmok felfrissüljenek, a felesleges ki­lóktól megszabaduljunk. Az orvosok az ülő foglalkozást végző és gépekkel dolgozó embereknek hosszú napi sétákat javasolnak, s az egészségügyi statisztikák kimutatják az elpuhult, testileg ener- válódott ember szervezete nem túlságosan ellenálló a betegsé­gekkel szemben. Orvosság, gyógyszer; a mozgás, a friss levegő, a fizikai munka. Érthető, hogy a kertbarátok mozgalma országos mozgalommá terebélyesedik, a rádió részükre állandó műsort su­gároz, s a mozgásigény levezetésére egyre több munkás, alkal­mazott tervei között szerepel 2—300 négyszögöl „birtok" megvá­sárlása. így van ez világszerte azokban az országokban, ahol a ne­héz, s megerőltető fizikai munkát az emberek helyett a gépek végzik, ahol terjed az automatizálás, s egyre több a szabad idő. Nyilván értelmesebb, hasznosabb, egészségesebb a szabad szom. botokat szőlőműveléssel, kertészkedéssel tölteni, mint egész nap heverészni, vagy kártyázni. Ilyen szempontból Szekszárd tálcán kínálja az aktív pihenés lehetőségeit, s a város dolgozói élnek vele. A hegyoldalban szaporodnak a hétvégi házak, tenyérnyi pincével, parányi konyhával, szobával, s kamrával a szerszámok­nak, a háztáji présnek, a permetezőnek, meg a városi házból ki- szuperált gáztűzhelynek, lim-lomnak. S nem árt helyére tenni a dolgokat. Néhány száz négyszögölön tulajdonosként pepecselni jó dolog, hasznos dolog. Távolról sem jelent anyagias gondolkodást, hisz a „birtok" nem a meggazda­godás eszköze, egyszerűen a kikapcsolódás színtere. Pihenteti a szellemi munkát végző embert, megolajozza a rozsdás izmokat és felfrissít. A festő ktsz nyugdíjas üzemvezetőjéről az orvosok már- mór lemondtak. Az üzemvezető két esztendeje szőlőt telepített, hétvégi házat épített, s meggyógyult, makkegészséges. Kedélye, közérzete kifogástalan. Csoda-e hát, hogy most, 1972-ben néhány szekszárdi nyugdíjos 70 éves korában szőlőt telepít, s a parlag- területek sorra-rendre gazdára találnak. (Szp.) Kézikaszások Sárközi népművészeti kiállítás Győrött Csütörtökön délután Győrött az új népművészeti boltban ünnepélyes külsőségek között megnyílt a sárközi népművé­szeti napok kiállítása. A bemu­tatót a Népművészeti és Házi­ipari Szövetkezet, valamint a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet rendezte. A megnyitón részt vett Sol­tész Istvánné az MSZMP KB tagja a Nyíregyházi Háziipari Szövetkezet vezetője, valamint Győr-Sopron megye és Győr megyei jogú város több politi­kai, társadalmi vezetője is. Dr. Nagy László a Népmű­vészeti és Háziipari Szövetke­zet igazgatója ünnepi megnyi­tójában méltatta a sárközi népművészet, az országhatáro­kon túl is ismert termékeit. Elismeréssel beszélt a sárkö­ziek népi festett kisbútorairól, melyek újdonságként most ke­rülnek először a népművészeti boltokba. Gróh József elnök köszönetét mondott a sárközi szövetkezet 700 fős tagsága ne­vében, hogy Győr város lehe­tőséget adott Dunántúl két különböző tájegységének a ta­lálkozójára. A kiállításnak már az első órákban nagy sikere volt, amit a forgalom is bizonyít. A kiál­lított tárgyakat ugyanis bárki a helyszínen megvásárolhatta. Idén újra kalapálták a ka­szát. A mozdulat nem volt szo­katlan. Bátán minden évben aratás idején előveszik a fe­nőkövet, Az a néhány ember, akinek dereka bírja, karja őrzi még a kasza fogását, tud­ja, ha elérkezik az aratásidő, éppúgy elindul egy reggelen, vállán a kaszával, mint húsz­huszonöt, harminc evvel ez­előtt. Ilyen aratásra viszont keve­sen emlékeznek. Júliusban víz alá került vagy 200 holdon a búza. Es­ténként békabrekegéstől vissz­hangzott a határ. A lapos ré­szeken süllyedt a nehéz kom­bájn. a gödrökben ott maradt az élet. A gyom féllábszárig ér, a megfeketedett kalászok eggyé váltak a földdel. Az idő­sebbek emlékezete szerint hu­szonhatban is voltak nagy zi­vatarok, de a mostanival ösz- szehasonlítani sem lehet. Jött és ment. Most meg szünet nélkül esett. Kézikaszásokat keresek. A termelési főmérnök a kazalrakókhoz irányit. Két embernyi magas szé­nakazal tetején állnak. A melegben, porban csorog ró­luk a sáros veríték, időnként megemelik a nvűtt kalapot, hogy friss levegőt eresszenek alá. Fiatal közöttük egyse. A lovas kocsiról az utolsó villa széna is a kazal tetejé­re kerül, ami pedig mindany- nyian a szalmabálák hűvösébe telepszünk. Vagyunk vagy ti- zenöten-huszan. Hárman arat­tak közülük idén kézzel. Vé­kony József három, Orsós Já­nos három és Pécsi István két napig. — Milyen érzés volt újra kézbe venni a kaszát? — Nálunk a fölszögi üzem­egységben minden esztendő­ben aratunk kézzel. Egy te­nyérnyi hely sem marad ve­tetten. Ki kell használni min­den területet. A dombokon, vagy 5*—fi hold búzát elvet­nek, de oda nem tud menni a kombájn, így aztán ránk ma­rad. — Érdemes-e oda vetni, ha kézzel kell aratni? — Hogy érdemes-e? Ott te­rem a legjobb búza. A síkon, a lapon buja, nem olyan jó a minősége, mint a dombokon. Learatjuk mi azt, csak le­gyen! — Miben különbözött a mos­tani aratás a régitől? — A kötél most nem szal­mából volt, hanem manilla- madzagból. Az asszonyok is elfogyatkoztak mellőlünk. Ha csak most be nem állnak, mert még mindig van vissza 200 hold. Férfiak szedték a markot, terítették a kötelet és hordták össze a kévét. Ha raj­tunk múlik, nem hagyunk ott egy szemet sem, pedig ember­telenül nehéz a kaszálás. Oda az ember dereka, meg a karja és idegileg is kiborul. Ráteke- redik a kaszára a folyondár, a búzát meg úgy kell kasza­heggyel felpiszkálni. — Most, hogy gépek vág­ják a búzát, kétszeresen nehéz kézzel aratni. — Szentségeltünk is éppen eleget. A kombájnokkal is mentjük, ami menthető. Fej- felől szedi fel a gép a búzát, aztán üresjáratban megy visz- sza és új sort kezd. Áldja meg az Isten, aki feltalálta a kombájnt. Még ha cilinderes amerikai volt is! Ilyen ara- nvos. okos gépet nem találtak fel mostanában,- Ennyi búzát kézzel learatni még ha az egész falu kaszált volna, sem lehetne. Parázs veszekedés támad. Pécsi István a régi aratáso­kat védi. — Nem maradt ott el egy kalász sem. Még viaszérésben nekiláttunk. Lehet most szór­ni. van elég, van miből. Sok a búza, de a veszteség is sok. A többiek rátámadnak. — Vedd vissza a vagyono- dat! Ha azt mondanák vissza­kapod, ugye hogy nem kéne! Hirtelen csend támad. Egyetértő, hosszú csend, mert a földet, a velejáró sok mun­kát és reszkirt senki sem vál­lalná újra. Pedig Pécsi István azt fogalmazta meg, ami így, vagy úgy, de minden idős pa­rasztember idegeiben ott van. A féltést, félteni mindent, amiben munka van, s ami az életet jelenti. — Akkor is inkább füvet kaszálnék — egyezkedik Pécsi István. — Legalább nem lát­ná az ember, mi minden megy veszendőhe. Esett volna lassan és nem lett volna eny- nyi idegeskedés. — Mennyit-arattak napon­ta? — Egyik nap kevesebbet, másik nap többet. Két kasza után ketten szedték a mar­kot, egy terítette a kötelet, egy meg kötötte a kévét. Úgy dolgoztunk, mint rég: harmat- tól-harmatig. Embertelen munka. Egyre nehezebben birjuk a meleget. De mit le­het csinálni? Aratni kell, hát aratunk. Nem hagyjuk ott, ha már egyszer megvan. Hanem az Isten áldásából elég volt egy másik ötven esztendőre. — Lett volna itt olyan ter­més, hogy az elnök Kossuth- díjat kapott volna. Most meg így állunk. Hanem a kukorica olyan, mint az erdő. Kutya nélkül nem találnák meg ben­ne az embert. Szépen kötött az eső után. Most meg más se hiányzik, mint jöjjön a köd. Akkor aztán oda lenne az is. Tele szénáskocsi érkezik, de a beszélgetést nem hagyjuk abba. Sok mindenről mesélnek. Egy emberről, aki negyvenben a fogpasztát arckrémnek adta el, a mezőkövesdi Fő utcáról, egyházi ünnepekről és kulák- listáról, egy párttitkárról aki kaszálni is tudott, egy másik­ról, aki nem tudott, viszont három nap múlva lebukott, a kazal szarváról, és én azt már tudom, hogy most csak egy következik; a nyugdíj. Súgja is egyik, a másiká­nak. — A nyugdíjat ne feledd! Amaz meg tolja felém a te­nyerét. Nagy, tiszta, sárga te­nyere van. Széles lapátujiak- kal és átlátszó, üveges bőr- keményedésekkel. ötvennyolc esztendős. Ki kaszál utána? D. VARGA MARTA Népújság g 1972. augusztus 19.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom