Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-02 / 180. szám

f Visszhang — megjegyzéssel „Hétvégi szolgáltatás — csak közületeknek? Kire mi tarto­zik?” című cikk jelent meg a Népújság 1972. július 9-i szá­mában, amelyben a vállalatot és személyemet elmarasztalta az újságíró, mert állítólag le­tagadtam magam, mert magán- fogyasztónak szombaton és va­sárnap nem végzünk szolgál­tatást. A 44 órás munkahét beveze­tését nem a kirendeltség ha­tározta el, így azon változtatni sem áll módjában. A szabad szombat és vasárnap történt meghibásodások száma nem indokolja ezt. A gázszerelő is ember, társadalmunk és tör­vényeink neki is biztosítják a szabad pihenőnapot, még ak­kor is, ha a szolgáltató válla­lat dolgozója. A Népújságnál panaszt tevő készülékét is még szombaton délelőtt megjavítot­tuk és ezt a jövőben is meg­tesszük. azonban a közületek kiszolgálása az egyéneket megelőzi, mivel ezzel egy na­gyobb közösségnek teszünk szolgálatot. Lehet, hogy ezzel ma még nagyon sokan nem értenek egyet, mi akkor is ezt a gyakorlatot folytatjuk és úgy érezzük, hogy igazságosan. Véleményünk az, ha nem ígv járnánk el, olyanok mun­káját nehezítenénk, akik a be­teg embereket szolgálják pl.: a hivatkozott kórház esete. Az idézett újságcikkre röviden visszatérek. 1972. július 8-án reggel 6,45 órakor berregett a telefon a gázszolgáltató ügye­letén, a kórházból jelentették, hogy a konyha gázkészüléke meghibásodott és kérik a sür­gős megjavítását. Szinte ezzel egyidőben megjelent egv ma­gánfogyasztó és jelentette, a háztartási készüléke meghibá­sodását. Az ügyeletes közölte, hogy feljegyezte a hibát, de első a kórház készülékének megjavítása, a fent említett okok miatt. A kórház készülé­kének megjavítása után a magánkészüléket is sorra ve­szik. A tisztelt fogyasztó ezek el­lenére türelmetlenséget és fel­háborodást tanúsított. A kór­ház készülékének megjavítása után — igaz ugvan. honv egy mentesítő szerelő kö^beléoésé- vel — a magánszemély készü­lik® is megjavítást nvert, de 10 órára. Ezzel e"vidőben más magánfogyasztókat is kiszol­gálunk. Kirendeltségünk dolgozói és vezetői nem tapsoltak a meg­jelent újságcikknek, mert ők is az említett sonrendiséggel érten°k eg^et. Kollektívánk javaslata a Néoúiság cikkírói­nak. hogy a panaszosok egv- oldalú meghallgatása helvett, az érem másik oldalát is néz­zék meg. irjc« Pál DDitéZ Szolgálható Tolna megyei kirendeltségvezet® A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE A Déldunántúli Földgáz­szolgáltató és Szerelő Válla­lat Tolna megyei Kirendelt­ségének vezetője — mint azt kifogásolt cikkünkben idéz­tük — nem állítólag tagad­ta le, hanem valóban leta­gadta magát, amikor július 8-án, reggel 8 körül munka­társunk arról kívánt tuda­kozódni, hogy valóban csak közületeknek végeznek-e szombaton és vasárnap javí­tásokat. A kirendeltségveze­tő csak a beszélgetés végén mutatkozott be jelenlévő­ként, amikor munkatársunk azt akarta följegyezni, hogy a cikkbe foglalt információt ki adta. Meg kell jegyeznünk, hogy £ szerkesztőségünknek meg­küldött válasz pontatlan. Il­letve, nem tudjuk végül is mit %alált sérelmesnek a ki­rendeltség, tudniillik a cik­künk így zárult: a sza­bad szombatok rendszere se­hol, soha nem indokolhatja a sürgős jellegű szolgáltatá­sok hét végi felfüggesztését, elodázását. A közületi hiba- bejelentések express orvos­lása term/'.szetes, de a ma­gánfogyasztót cserbenhagyni, a hét napjai közül kettőre, kirekeszteni a mással el nem végeztethető szolgáltatásból, enyhén szólva is veszélyes, mert a közérdeket súlyosan sértő gyakorlat.’’ — Egyéb­ként is, a 44 órás munkaidő bevezetéséből nem követke­zik szükségszerűen, hogy sza­bad pihenőnapját mindenki szombaton vegye ki, lévén további öt hétköznap. Munkatársunk a szóban for­gó panaszbejelentésre a legil­letékesebbtől, a kirendeltség vezetőjétől kért információt, következésképpen nem egyol­dalúan tájékozódott. Arról nem tehet, hogy a telefonbeszélge­tés során nem hangzott el az ígéret, hogy mentesítő szerelőt állítanak be és a meghibáso­dott közületi gázkészülék mel­lett kijavítják a bejelentett hi­bás magánkészüléket is. Végül még annyit, hogy az olvasók által tett bejelenté­sek alapján — legyenek ezek bármilyen természetűek — szerkesztőségünk a jövőben is el fog járni és úgy, mint ebben az esetben; megnézi az érem másik oldalát is. Bár előfordulhat, hogy a másik oldal utólag kíván csak igazán bemutatkozni ... LIV. — Semmi. A táska elveszett. De a későbbi események vi­lágosan bizonyították, az In­telligence Service embere emelte el. — Maga szerint az ameri­kaiak mikor léptek be az ügy­be? — a bárónő élénk érdek­lődéssel várta a választ. — Még harminchatban. Ba- látai dolgozatait is megszerez­ték. Furcsa, ugye? Három pél­dányt nyomatott belőle. Egy nála volt, egy nálunk, egy pe­dig az amerikaiaknál. Az a hülye bárczlházi Bárczy Ist­ván. Titkos tanácsos! Mi volt ezeknél titkos? Olyan átjáró- ház volt az egész kabinetiro­da, mint egy nyilvános szóra­kozóhely, amelyiknek öt kijá­rata van. A zártkutatmányok elárverezésének rendeletéről is fotókópiát csináltak az ameri­kaiak. Csaknem minden ok­mány a kezükbe került. — Ezt honnan veszi? — Balátai és az US Alucor- poration vezetői a Gellértben tárgyaltak. Fotókat készítet­tünk róluk, és a nagyításon jól kivehető volt a Spanhord előtt fekvő irat. A saját táská­jából húzta elő több más ak­tával, sőt a memorandummal együtt. Daitz, Clodius és Hu- genberg nagyítóval még a fü­zetek feliratát is el tudták ol­vasni. Flessburger tovább beszélt, de a bárónő gondolatai már máshova szárnyaltak. Szóval Balátainak tényleg tettek aján­latokat az amerikaiak? ... Az etgymillió márka helyett talán egymillió márka helyett talán nyelem, jólét. Oh, még ennyi idő távlatából is mennyire gyűlöli azt a betonfejű, ma­kacs férfit. Még a hullája, még a halála sem tudta megvígasz­A lap élén Ho Si Minh ké­pe. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke ezen a napon érkezett hazánkba. Ez a fő esemény. De az egyes oldalon olvashatunk arról is, hogy minden gabonát betaka­rítottak az árvízzel veszélyez­tetett Duna menti területek­ről és képes beszámolót ar­ról, hogy a Bonyhádi Zo­máncgyár sokévi szünet után ismét gyártott exportra is zo­máncedényeket. A képaláírás­ból az is kiderül, hogy egye­lőre fehérre zománcozott mos­dótálakat szállítanak Brit Nyugat-Afrikába, de már ké­szülnek a különböző színes fi­gurákkal díszített mosdótálak mintapéldányai is. Az önköltségcsökkentés már akkor is téma volt. A Bony­hádi Cipőgyár újítási fe'adat­tervét ismerteti a lap. E fel­adatterv lénvege: a goyser­cipők önköltségének csökken­tése. Ezenkívül az újítási fel­adatterv mén a minőségi mun­ka elvégzésére is feladatot ad — jegyzi meg a tudósító. Er­re mondják: örökzöld feladat. Most is elkelne a jobb minő­ségű cipő és az sem lenne baj, ha olcsóbb lenne. Az augusztus elseiei szám­ban Kalmár József, városi tanácselnök még arról nyilat­kozott, hogy Szekszárdon a várható átlagtermés búzából 10 mázsa. Ezek után nem cso­da, ha másnap, augusztus 2- án az egyes oldalon feltűnő címbetűvel szedve adja hírül a lap: Sárpilisen csaknem húszmázsás búzatermésátlagot értek el. Méghozzá egy olyan egyéni gazda, aki az ellen- forradalom idején a végsőkig falni. És most mégis, a halálá­ra gondolva, s az ő felcsillanó kései szerencséje némi kielé­gülést okozott, mert szavakban felidézhette a gyűlölt férfit, és szavakkal meg is ölhette. Ho­gyan pusztult «1? Ki által? A főbb eseményeket ismerte. A részletek, pedig szándékosan nem érdekelték. Tisztában volt azzal, hogy a veje nem le­hetett öngyilkos. Az egymillió márkás német ajánlat vissza­utasítása után Balátai elleni dühében ajánlotta fel lakását az akció céljára. — Beszéljen, az égre! Mi történt 1938. március 6-án a Kaszinó utcában? — Bayer Olga kicsit felemelkedett ülté­ből, s hogy remegését elrejt­se, a fotel karfája mögé tette a kezét. — Szeretném tudni, hogyan történt? Flessburger ültében kicsit előredőlt, karját térdére fek­tette. — Látja, hölgyem, mennyire megváltoznak a körülmények... Önök nem is sejtették, hogy még Schröder is megfigyelés alatt állt. Minden telefonját lehallgattuk, Mayer doktoré­ról nem is beszélve. Az ame­rikaiak először a régi jó sváj­ci kapcsolatokon keresztül próbálkoztak. Mayer Bernben a Vorgasse 17. szám alatt ta­lálkozott azzal a Willy Blan- carttal, aki a bankház, tulaj­donosának fia, egyben a CIA ügynöke volt. Persze Mayer úr erről nem tudott. Minthogy nyilván arról sem, hogy a Chi- noin részvényeit megszerző IG Farben állította elő a gázt... Az IG Farben egyik szellemi atyja pedig dr. Theo Moreit volt, Hitler Adolf vezér és kancellár háziorvosa. Dr. Mo- rell a Chinoin egyik fő rész­vényeseként nagy vonzalmat érzett a magyar bauxit-rész­hajtogatta: ne menjenek széj­jel. De hiába volt minden. Szétment a tsz. ö is vissza­kapta a tizennyolc hold föld­jét. Ebből négy és fél hold olyan terület volt, amit még a tsz vetett be búzával. Nos, ezt a négy és fél holdat Ma­gyar Bálint kitűnően meg­munkálta : tavasszal fogasolt, hengerezett, és nem fukarko­dott a nitrogén műtrágyával sem. Pedig mondták neki a gazdatársai: alighanem sok műtrágyát szórt ki, azért nem sikerül majd a gabona. A csak­nem húszmázsás termésátlag viszont Magyar Bálintot iga­zolta. Olyan terméseredményt ért el, amilyent ekkoriban az országban is kevesen mond­hattak magukénak. Jutott a családnak is kenyér, pedig Magyar Bálint ezen a nyárón ötven mázsa búzát adott az ál­lamnak is. Háromhasábos cfm, három­hasábos tudósítás a lap har­madik oldalán. A tudósítás címe: „Készülődés a Sárközi Napra.” „A sárközi községekben so­kat beszélnek már most au­gusztus húszadikáról, amikor megrendezik a Sárközi Napot — olvasható. — Pár héttel ez­előtt még nem dőlt el, hogy melyik községben is rendezik meg. Decs, mint a Sárköz „fő­városa”, magának kérte a megrendezés jogát, de ugyan­akkor arra is gondoltak az ifteni vezetők, hogy hátha öcsény kapja meg a jogot. Mondjuk meg őszintén, egy kis féltékenységet is éreztek egnmás iránt a két község la­kói.” vénytársasági tagság iránt is. Sőt kérésünkre hajlandó volt az IG Farben egy nagyon könnyű, kellemes szaglású, enyhén érzéstelenítő gázelegyet előállítani, speciális célokra. — Mayer úr nem mulasz­totta el, hogy ne tárgyaljon Willy Blancart-tal, akinek szé­pen elmesélte az egész bauxit- ügyet. Szerencsénk volt, mert Mayer dr. a kapzsi magyar tő­kés, annyira utálta a felfede­zőt, hogy túlságosan is szub­jektív véleményt adott róla. Nem találta lényegesnek Ma­yer úr Balátai tevékenységét, és ezzel jó ideig alaposan fél­revezette az angolokat és az amerikaiakat. — Balátai lakását jobban is­mertem mór, mint ő maga. .. Persze sokszor ez a sok apró részlet okozta a baklövéseket is. Túlságosan precízek akar­tunk lenni... Flessburger emelt hangon folytatta: — Az amerikaiaknál azonban sokkal jobbak vol­tunk. — Hugenberg első dühe el­múlott. .. — A táska tartalma nem is lényeges — mondta Daitznak —, hanem maga a tény, hogy ellopták. Mit tud­hattak meg a táska tartalmá­ból? Azt, amit egy közepes ügynök minden különösebb fáradság nélkül is megszerez­hetett, az új telepek rajzát és a gánti bánya termelési ada­tait. — A táskarablás óta kettős őrséget állítottunk arra a ha­tárvonalra, ami az amerikaiak és Balátai között húzódott. Amikor Spanhordt és Mr. Woodworth átléptek a határt, a zürichi gyors szalonkocsijá­ban a whiskyt és a ham and eggset már a mi emberünk szolgálta fel nekik. Csomagja­ik tartalmát már a határ előtt átnéztük, szinte leltárba vet­tük. Ha, ha, ha... A Gellért­ben sokkal nehezebben dol­goztunk, mindig, mint az As­toriában, ami tudvalevő kis német sziget volt az ellenséges hajókkal teli tengeren, de még így is csodálatos eredmé­nyeket tudtunk - elérni. Az A Sárközi Nap színhelye Decs volt. A program ide­csalogatta a környékbelieket. A tudósítás szerint a Sárközi Napon Péter János püspök, a Kulturális Kapcsolatok Intéze­tének elnöke, a Béke-világ- tanács tagja, Decs szülötte (ma külügyminiszter. Szerk.) tart ünnepi beszédet. Lesz munkás- paraszt találkozó, sárközi szépségverseny, amelyen csak az vehet részt, aki sárközi népviseletbe öltözik. Gazdag sport- és kultúrműsor fogadja a vendégeket. „Nem merülnek feledésbe a Sárköz gazdag hagyományai, népszokásai, a fiatalok átveszik az időseb­bektől, megtanulják, fenntart­ják ezeket a szokásokat. A Sárközi Nap sok-sok részt­vevője a legfiatalabbaktól, az őcsényi óvodásoktól áthatja majd a népszokások egyik jel­lemzőjét, a lakodalmat, illetve egyik mozzanatát... Bencze Sá­ri, Horváth Éva, Tóth Sári, Dömötör Ilonka, Schmidt Man­ci és a többi kis óvodás most még szorgalmasan készül, gya­korolja a táncot és nagy si­kerre számít...” A siker nem maradt el. Bl- zonyára a tizenöt évvel ez­előtti Sárközi Napra még mindenki élénken emlékezik. Azok a csöppségek is, akik ak­kor népviseletben elevenítet­tek meg egy régi néphagyo­mányt és akik közül azóta nem egy óvodába viszi reg­gelenként a gyerekét amerikai alumíniumkonszern’ elnökhelyettese és titkára a 127-es appartement-t kaota. Nem volt véletlen, hogy a 128- asban Neuberger, a segédem foglalt szállást, mint az amsz­terdami Weltman AG ma­gyarországi képviselője. — Nem fárasztom a rész-' letekkel, innen kezdve már egy kívülálló számára túlsá­gosan bonyolult, bár nagy gyorsasággal peregtek az ese­mények. Az Intellitence Ser­vice nem tétlenkedett, az ame­rikaiakkal egyetértésben igye­keztek a még hiányzó irato­kat beszerezni. Jártak a Földtani Intézetben, ahonnan megkapták Balátai szakdol­gozatait. Az Iparügyi Minisz­tériumból megszerezték a ba­uxitbányászat fejlesztési ter­veit, s mindezt azért, hogy Balátai előtt fitogtatni tudják kitűnő tájékozottságukat, ök már addigra meghozták a dön­tést, Balátainak felajánlják az amerikai honoolgárságot, a pénzt, az utazás elintézését. Még a zártkutatmányok elár­verezése is jól jött nekik. Ba­látai itt már nem számíthat kegyelemre, nincs más válasz­tása, mint Amerikába menni.’ Újabb meghívó a Gellért Szál­lóba, tizenhét órára. Ha hétre hívják, nem érem el a berlini gépet, és talán mi is elké­sünk. De este hétre azért nem beszélhettek meg randevút, mert Mr. Woodworth előre beosztott programját, vagy va­csoraidejét, megszokott me­netrendjét nem akarta felbo­rítani. Neubergert a szalon asztala nehéz feladat elé állította, de a biztonság okáért a szőnyeg alá tette a mikrofont, ahonnan viszont nem lehetett tisztán hallani a beszédet. A beszédet azonnal áttettük kódba, s úgy vittem külön géppel Berlinbe. A kódot azonnal áttettük ren­des írásra, addigra megérke­zett dr. Werner Daitz és Clo­dius. Figyelmesen elolvasták a beszélgetést, amit az ameri­kaiak Balátaiyal folytattak. (Folytatjuk). • • tn rr I a Kaszinó utcában o

Next

/
Oldalképek
Tartalom