Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-06 / 157. szám
4 Törvény és paragrafusok nélkül Á tolnai példa Tolna, Bajcsy Zsilinszky út 79. Itt lakik Braun Mátyásné, a tolnai Aranykalász nyugdíjasa. Ragyogóan tiszta udvar közepén házilag készített zuhanyozó, a sátortető szobai bejárata fölött sárga műanyag fedelű nyitott veranda. Braun néni tágas, rendes konyhában kínál székekkel. A kemény, ■munkás évtizedek mély ráncokat véstek az arcára, derekát nem tudja már kiegyenesíteni, de okos szemének meleg sugara most is anyás szeretettel simogatja körül vendégeit. — Braun néni kérem, tetszett-e hallani a nagy újságot? Rámnéz, majd élete párjára rebben pillantása. — Azt beszélik, nemsokára meginti könnyítenek öregségünkön. Bár igaz lenne! Megremeg a szája, nem tudja nem is akarja a könnyekeit visszatartani. — Két éve kényszerültem nyugdíjba, 10 évi munka után. Úgy dolgoztam a közös földe. ken, ahogy magunknak szoktam, itthon. Másképp nem is tudnék. Először 460 forint nyugdíjat kaptam. Ezt is a vezetőség egészítette ki 40 forinttal. Két éve lesz már, hogy ismét segített a szövetkezet és a havi pénzem 580 forint azóta. 74 éves vagyok. Ameddig erővel bírtam, nem panaszkôdtak a munkámra. En meg merem mutatni a könyvemet. Nos, a számok beszélnek. Braun néni valóban szíwel- lélekkel dolgozott. Az Aranykalász szociális bizottságának elnöknője, Arany Istvánná Veszi át a szót. — Braun néni, kérem. A szövetkezetben szociális bizottságot alakítottunk. — Leljem, és mit fog csinálni az a bizottság? Aranyné megmosolyogja a kérdést. — A nyugdíjasok, a járadékosok és a betegek helyzetét, gondjaikat tartjuk majd számon. Meglátogatjuk őket, ahol kell, segítünk. A következő évtől az Aranykalász nyugdíjasai 700 forintot kapnak havonta. A járadékosok is kapnak legalább 100 forint pótlást. Aki megbetegszik, azoknak majd adunk egy kis pénzsegélyt és más segítséget is. Arról van szó Braun néni, hogy ezentúl öt személy fogja figyelni az Aranykalász öregjeinek és betegeinek sorsát. A néni feláll, meghatottság, öröm pirosítja barázdás arcát. — Nem is tudom, mit szóljak. Olyan nagyon-nagyon örülök, mert annyira szép dolog ez. Lám. ilyenkor csak hallgatni tud az ember. De lelkem, ez valami új törvény? Ott fönn rendelték el? — Nem, Braun néni. Ezt minden szövetkezet önállóan rendelet nélkül is megteheti. És mi megtesszük. •— Mondja meg lelkem a többieknek is, hogy erőt és egészséget kívánok szíves munkájukhoz. Marx Károly u. 54. A másik nyugdíjas, Guld Mihályné éppen az unokákkal zsörtölődik, amikor belépünk. A bizottság elnöknője elmondja neki a vezetőség terveit, erre elhomályosodó, fénylő szemekkel néz ránk. — Jaj, istenem! Akkor ez a nap már könnyebben tellik el. öreg párom is nagyon fog ennek örülni. 500 forint, az már valami, ahhoz már lehet nyúlni. Tessék megmondani, hogy a magam nevében nagyon szépen köszönöm. Éjjel-nappal szeretettel várjuk a bizottság tagjait. Való igaz, hogv az Aranykalászban n.ár eddig is sokat gondoltak az öregekre. A múltkor is kaptunk segítségképpen egy méter fát. Ha még szívesen vennék kérelmünket is, hogy visszakaphassuk az elvett 400 ölet művelésre, még könnyebben élnénk a jövőben. Aranyné barátságosan átöleli a néni vállát. — Nagyon alaposan megvizsgáljuk a kérelmét, Guld néni. Ha egy mód lesz, segítünk. Tudjuk mi, hogy az öregeknek nem könnyű. A kapuig kísér bennünket. A lelkünkre köti: mondjuk meg ám a vezetőknek, hogy milyen nagy az ő öröme. A 80 éves Puxler András bácsi a Bajcsy-Zsilinszky út 15-ben lakik, közel a tsz irodájához. Már 1962. óta járadékos. Először 260 forintot kapott, azt egészítette ki a tsz háromszázra. — Képzeljék csak el, hogy ez a 100 forint is, amit kapok majd, milyen sokat számít két ilyen megvénül öregnek, mint mi vagyunk. Megkaptuk a fát is, az is könnyített helyzetünkön. Úgy gondolom, ha ezentúl egy egész bizottság gondoskodik rólunk, biztosan könnyebben kapunk segítséget, ha rászorulunk. De mondják, ki rendelte ezt el? — Senki, Puxler bácsi. Az Aranykalász vezetősége döntött így. Arany Istvánná nem régen irányítja a bizottság munkáját. Abból a pír hónapból is kiszakított a betegség hosszú heteket. Most a kiesett időt is mindenképpen pótolni akarja. A terv mögött — melyet most részletesen elmond — munkában megöregedett, megrokkant emberek gondjai, betegek szenvedései, nélkülözései tornyosulnak. — Részletesen és nagyon sok megértéssel próbáltuk felváT zolni azokat a terveket, melyeknek alapján az Aranykalász minden idős, munkából kiöregedett tagjának m-#' szeretnénk könnyíteni hátralévő Egy év alatt csaknem megkétszereződött a tehénállomány Felsőnánán A felsőnánai termelőszö. vetkezet 2700 holdas szántó- területével a kisebbek közé tartozik, eredményeivel mégis felhívja magára a figyelmet. Földjeinek aranykorona-értéke alig haladja meg a tizenegyet, a főtermény, a búza termésátlaga mégis, évek óta stabil, holdanként húsz mázsa körüli. A szövetkezet — adottságaihoz mérten — az utóbbi években 6ok energiát fordít az állattenyésztés fejlesztésére, elsősorban a szarvasmarhaállomány növelésére. 1971 tavasza óta csaknem megduplázódott, 200-ra nőtt a tehénlétszám, miközben nőtt az ált éveit. Túl azon, hogy a nyugdíjakat és járadékokat ismét kiegészítjük, más módokat is kerestünk, hogy segíthessünk. Nekünk nincs üdülőnk. Tehát más tsz-ek segítségét fogjuk kérni, hogy öregjeinket és betegeinket pár heti üdülésre, gyógyulásra elhelyezhessük. Elhatároztuk, hogy ' a nyugdíjba indulókat egy kis ünnepséggel búcsúztatjuk, ahol meg is ajándékozzuk őket. Ezen túl az öregek és betegek látogatását a bizottság tagjai rendszeresen végzik, nem várunk utasítást és nem rendezünk értekezleteket. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez tulajdonképpen politika is,1 Tagjaink —. és ez nagyon is természetes — úgy figyelik a tsz öregjeinek sorsát, hogy az egyszer majd az ő sorsuk is lesz. Tehát nem mindegy az, hogy azok az emberek, akiíc szorgalmasan dolgoznak a földeken, milyen öregségre várhatnak. ■ A szociális bizottság elhatározta azt is, hogy ezentúl minden olyan tagot, aki huzamosabb időn keresztül betegségben szenved, pénzsegélyben részesítünk. Már el is kezdtük. Kaufmann János fogatos például hosszú idő óta beteg, 300 forint segélyt fog kapni. Morvái Andrásné, aki a kertészetben dolgozik, sajnos szintén beteg. Nagyon jó dolgozó, a vezetőség megbecsüli a munkáját és a szociális bizottság 500 forint betegségi segélyt javasolt neki. <— Nagyon jól tudom azt, hogy- amit mi most elkezdtünk megyeszerte figyelemmel kísérik és elterjed a híre. De az a véleményem, hogy ebből csak jó születhet. A fentiekhez semmiféle magyarázat nem szükséges. Ez a véleménye annak, aki megnézte az Aranykalász szociális bizottságának munkáját. TÖRÖK ERNŐ FERENC Miért nem gazdaságos? Á termelési szerkezet, a gyártmányösszetétel korszerűsítésének egyik módja a nem gazdaságos termelés visszaszorítása. A fejlesztés és a .visszafejlesztés egymástól elválaszthatatlan tennivaló. Az , új, , a korszerű, a gazdaságos termék gyártási aránya csak akkor növekedhet megfelelő mértékben, .ha ehhez tudatosan kapacitást, munkaerőt és más forrásokat teremtenek. A visszafejlesztés éppen úgy tervszerű munkát, sokoldalú elemzést igényel, mint a fejlesztés. Különösen egy-egy termék gyártásának, illetve a termelési fo- , lyamatnak a teljes leállítása kíván alapos előkészítést. Gondoskodni kell például a dolgozók folyamatos ‘ foglalkoztatásáról, az ellátás zavartalanságáról stb. Miért nem gazdaságos? Az okokat vizsgálva gyakran kiderül, hogy a nem gazdaságos tevékenység tervszerű, szervezett munkával gazdaságossá tehető és nem szabad azt megszüntetni. A meglévő veszteségek mértékén, jellegén' kívül a termék, vagy gyártási folyamat korszerűségét, jövőjét is szükséges vizsgálni. Mert előfordulhat, hogy az erőfeszítések eleve hiábavalók. Máskor meg esetleg a korszerűséggel tudatosan vállalt kockázati veszteségek felszámolása a feladat Mert ritka az olyan korszerű új eljárás és termék, amely már a bevezetés pillanatában gazdaságos. A nem gazdaságos termelés tehát nem feltétlenül a rossz munka következménye. (Időnként persze rossz, főként szervezetlen munka is oka.) Még akkor sem, ha csak q .visszafejlesztés és a leállítás az egyedül lehetséges megoldás. ,A fejlődés természetes velejárója g, termékösszetétel változása, szüntelen megújulása. Csupán azok hibáznak, akik nem számolnak ezzel az objektív folyamattal; s nem gondoskodnak időben a termékösszetétel fel- frissítéséről; a fejlesztésről és a visszafejlesztésről. Jelenleg kétségtelen, hogy a természetes elavulásnál, a kívánatos mértéknél szélesebb a Szerelik a Gagarin Hőerőmű utolsó, 5. sz. blokkját lomány termelése is; az is- tálióátlag jelenleg eléri a tizenhat litert. Jó eredménnyel foglalkoznak a szarvasmarha-hizlalással, évente mintegy száz bikát értékesítenek. Éppen az elmúlt napokban adtak el olasz exportra huszonkét hízott bikát, amelyekért 400 000 forintot kapott a szövetkezet. A felsőnánai határból jelentős terület a juhtartásra alkalmas legelő. Ezt a lehetőséget is kihasználja a szövetkezet: 800 anyajuhot tart A nyírás a közelmúltban fejeződött be — harminckét mázsa gyapjút értékesítenek, mázsánként 9— 10 000 forintos áron. Az év végén már újabb 200 megawattal több áramot — most már összesen 800 megawatt villamos energiát termel majd a Gagarin Hőerőmű. Képünk: Az 5 sz. blokk szállítóliídjának vasszereléseit he- gesztlk. (MTI Foto — Balassa Ferenc felv. — KS). nem gazdaságos termelés köre. Mindenekelőtt azért, mert túl sok féle késztermék és részegység készül hazánkban, s így a gyártás nem lehet eléggé szakosított. Bizonyos termékek hiába a legkorszerűbbek, ha nem elég nagy tömegben készülnek, szükségképpen ráfizetésesek, illetve nem versenyképesek. (Export esetén például állami támogatást igényelnek, hazai fel- használáskor viszont drágábbak az import termékeknél.) A túl bőséges gyártmányválasztékot a nemzetközi munkamegosztás fejlesztésével csökkenthetjük, ügy, hogy növeljük az importverseny szerepét. Lehetővé tesszük, ösztönözzük, hogy az olcsóbb, jobb,' korszerűbb külföldi termék kiszorítsa a drágább és korszerűtlenebb hazait. S ezzel egyben más termékeink sorozatnagyságát, exportképességét is fokozhatjuk. A nagyobb sorozat, az erősen szakosított gyártás korszerű és termelékeny technológia alkalmazását teszi lehetővé. Mindez persze beruházást, fejlesztési eszközöket követel. Sokan ez utóbbiak hiányával magyarázzák a nagyarányú nem gazdaságos gyártást. Valójában — nemzetközi tapasztalatok szerint is —« hazánkban nagy o termelő beruházások, az új gépbeszerzések aránya. Csakhogy gyakran nem a technológia fejlesztése, hanem új munkahelyek létesítése a cél. A korszerű és termelékeny be^ rendezések is többnyire kihasználatlanok. A tennivalók egyértelműek Felismerésüket viszont nem egyszer a tisztánlátás hiánya nehezíti. Tudjuk például, hogy d népgazdasági szinten is jelentős értékű vasúti járművek, motorvonatok, hajók, traktorok exportja nem gazdaságos. (A profi Iváltozás oz érintett nagy- vállalatok számára létkérdés.) De nem ismerjük a különböző vállalatok és termékek megbízható jövedelmezőségi rangsorát. A nyereség alakulása nem tükrözi megbízhatóan a gazdaságosságot. Az ár- és a jövedelemszabályozás, az állami támogatások mértéke stb. lényegesen befolyásolja, különböző irányba eltéríti a nyereség alakulását a népgazdasági szintű jövedelmezőségtől. Ez sokféle nehézséget, ösztönzésbeli torzulást okoz. Előfordulhat például, hogy nagyobb nyereséghányadot ér el az a vállalat, amely állami támogatással exportálja termékeit, mint az, amely nem szorul ilyen juttatásra. Egy-egy vállalat keretében azonban mindez nem zavarja számottevően a különböző termékek gazdaságosságának ösz- szehasonlítását. A vállalat gyártmányainak jövedelmezőségi rangsora alapján folyamatosan gondoskodni lehet a gyártmányösszetétel korszerűsítéséről: a listavezetők arányának növeléséről, s a sereghajtók felzárkózásáról, esetleg visszaszorításáról. Kovács József Népújság 3 1972. Július 6,
