Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-06 / 157. szám

Pillantás Mongóliára ARATOKBÓL FÖLDMŰVELŐK Nehéz teljes képet nyújtani a mai mongol mezőgazdaság­ról. A világ sajtója még ma is, főleg a pásztorok életét mutatja be, mert az ide érke­zők a romantikát, a hagyomá­nyokat keresik, a száguldó pásztorokat fotózzák. Arról már keveset írnak, hogy a la­kosság egyharmada nagy terü­leteken, modern mezőgazdasá­gi termelést folytat. S mind­össze egyharmad az arát, a pásztor. A földművelést a szocialis­ta rendszer vezette be. Ko­rábban azért nem alakult ki, mert kedvezőtlenek ott az ég­hajlati és talajviszonyok, és a vallásos hit is tiltotta a gaz­dálkodást. A régi vallási hie­delem szerint a föld szent, amelyhez emberi kéz nem nyúlhat; felszántása, megmun­kálása beszennyezné az isten teremtette, szűz tájat. A párt minden nehézség el­lenére elhatározta, hogy meg­tanítja a népet a földművelés­re, mert enélkül nincs ipar, nincs felemelkedés. S sikerült. Az országban jelenleg 450 ezer hektáron termesztenek növényeket, elsősorban búzát, árpát, zabot, kölest, lent, ken­dert; de próbálkoznak kukori­ca, paradicsom, káposzta és napraforgó termesztésével is. A földművelő gazdaságokban 4500 traktor és kétezer kom­bájn dolgozik. A nagy kiter­jedésű legelőkön, réteken hoz­zákezdtek a széna begyűjtésé­hez is. 1970-ben már 600 ezer tonna szénát takarítottak be. Ez nagy jelentőségű, mert az alig több mint egymilliós or­szág állatállománya 23 millió, vagyis az egy főre jutó állat­létszám tekintetében Mongólia ma is első a világon. A szaba­don termő szénát begyűjtik, de túl ezen, tíz takarmánytermelő gazdaságot létesítettek, s meg­indult az istállóépítés is. Ez nagyon jelentős, mert Mongó­liában sokáig tart a tél és nagy a hideg. Eddig télen min­dig nagyon sok állat elpusz­tult takarmányhiány és a hideg következtében. A földművelésre a lehetősé^ gek szinte végtelenek. Egye­dül a Halhin-Gol mentén (Kö- zép-Mongóliában lévő, Ma­gyarország nagyságú terület) négymillió hektár jó minőségű földet lehetne feltörni és ter­mővé tenni. Ehhez azonban emberekre, gépekre, vízre vol­na szükség. Mongóliában azonban mindegyikből kevés van. Az ország területe 16- szorta nagyobb, mint hazán­ké, lakossága azonban csak egymillió-kétszázhatvanezer. Ez is nagyon szétszórtan él. így nehéz az embereket letele­píteni és állandó mezőgazda- sági munkára fogni. Mongólia nemzeti jövedel-, mének ma is az állattenyész­tés a legfőbb forrása, ez adja az exportnak 70 százalékát is. Főleg élőállatot, húst. gyapjút, bőrt, szőrmét exportálnak. Kezd kialakulni a mezőgaz­dasági termékeket feldolgozó ipar is. Ma már az országban készítenek konzerveket, sajtot, magyar gyártmányú malmok őrlik a búzát, kenyérgyárak működnek több városban. Erőteljesen fejlődik a fiatal agrártudomány is. A kormány egyik nagy ter­ve, hogy a szövetkezetek föld­jein artézi kutakat furat. A nagy program végrehajtása si­keresen folyik. Csak a ma­gyar vízügyi szakemberek ed­dig már több mint négyszáz kutat fúrtak. Óriási természet­átalakító munka folyik Mon- gólia-szerte. A magyar föld­tani kutatók 1965-től 1971-ig vallatták a mongol földet. Kö­rülbelül húszezer kőzetminta anyagát vizsgálták meg. A víz­földtani munkák során mint-; 2. egy négyszáz kútnak a vízét elemezték, mérték hozamukat, és mindezek alapján hidro­geológiai térképet készítettek. A földfelszín talajának vastag­ságáról, minőségéről szelvény­rajzos térképeket szerkesztet­tek a magyar tudósok. Mongóliái tartózkodásom so­rán alkalmam volt találkozni pásztorokkal és földművelők­kel, akik már természetes könnyedséggel mozognak az új, gépesített mezőgazdaság­ban. A korábbi egyoldalú, hú­sos étkezést sok helyen a zöld­XXI. Igen ám, de ha az a nő nem magyar, hanem német származású volt?!... Akkor ott kellett lennie! Akit Ma­gyarországon érdekelt a ba- üxit — természetesen Balá- tait kivéve, ami a dolog spe­ciális pikantériája —, az részt vett Rajnissék estélyén. Bizonyos körülmények meg­nehezítik az ember számára a választást — gondolta Szász — de mindig az egyén vá­laszt, dönt, s ezért viselnie kell a felelősséget. A bűnéért mindig a bűnözőnek kell fe­lelnie, s nem a környezetének, mert a bűnöző követi el a bűnt, s nem a környezete. A felelősség nem a társadalmat terheli, hanem a bűnözőt. Igen ám, de ha az egész tár­sadalom céljává a bűnözés válik?... Ha egy adott tár­sadalom vezető rétege, ki nem mondottan ugyan, de más né­pek kirablásában látja a tár­sadalmi gyarapodás egyetlen lehetséges eszközét, akkor az ebből részt kérő tagjait — egyénenként — feflmenti a fe­lelősség alól? Nem menti fel, hanem bűnrészessé teszi. — A Dédl — villant agyá­ba. Nélküle nem történhetett a régi Pesten semmi valami­revaló társasági összejövetel.™ Egyszer mesélt is arról a la- kásszentelőről. Szász villám­gyorsan döntött: meg kell tud­ni a teljes igazságot és ez­úttal nem lesz kíméletes. Az irathalmazra nézett és hang­talanul felnevetett. Eszébe ju­tott, hogy pár napja az öreg angol nyugdíjas ezredes, aki minduntalan vörös kis baju­szát simogatja, megkérdezte tőle: — ön egy zenekar veze­tője, uram?..i — Nem, sajnos, ezredes úr, ki kell ábrándítanom. Egysze­rű magyar újságíró vagyok.™. séges, gyümölcsös vegyes táp­lálkozás kezdi felváltani. A többi között ez is a mezőgaz­daság fejlődésének, a földmű­velés bevezetésének az ered­ménye. Az arták szó (vándorló pásztor) is egyre kevesebbet fordul elő, mert a pásztorok sem a régiek már, nem vándo­rolnak, hanem letelepednek és az állattenyésztés is igazodik a mezőgazdasági termeléshez, a korszerű gazdálkodáshoz. S mindez a szocializmust építő Mongólia nagy nyeresége. GÁLI SÁNDOR ;— Hm — ennyi hallatszott a bajusz alól, s a kisöreg azóta messze elkerüli. Dániel izgatottan kopogta­tott a szomszédos lakosztály ajtaján. Hallotta dédanyósa csoszogó lépteit, de mielőtt ajtót nyitna, németül kérdez­te: — Ki az? — Én vagyok, Dédi — szólt vissza magyarul. — Feltétle­nül beszélnem kell önnel. Ké­rem, eresszen be. Szász Dániel kopogtatására ingerült hangon válaszolt a bárónő: — Annyira sürgős? Nem ér­zem jól magam, és ledőltem egy kicsit. — Rövid időre, kérem... — Egy pillanat, csak rend­be szedem magam. Szász néhány percig várako­zott, míg a bárónő beeresztet­te. A heverőn az összegyűrt takaró és a párna mutatta, a bárónő tényleg pihent. Szászé dupla heverő melletti asztal­kán orvosságos üvegeket pil­lantott meg. — A gyomromat ronthat­tam el tegnap. Nem szoktam ezekhez a nehéz ételekhez. — És honnan tudott orvos­sághoz jutni? — Szász felemel­te az üvegecskét, de sem cím­két, sem felírást nem talált rajtuk. — A kedves német ismerő­sünk, Flessburger úr adott gyomorrontás elleni szert... Gyógyszerész... — Öh, igen, persze — Szász visszarakta az üveget, — Egy régi dologról akartam öntől érdeklődni... s remélem... — Dániel, én már milliószor megmondtam, nem vagyok hajlandó... — A bárónő hol tegezte, hol magázta unokája férjét. — Mit akar azzal a múlttal... Különben is. már mindent, amit tudtam, elme­séltem. — A heverő szélére Folytatják a ferlödi kastély helyreállítását Az ország legszebb és mére­teiben legnagyobb barokk épü­letében, a fertödi Eszterházy- kastélyban tizenöt évvel ez­előtt, dr. Rados Jenő profesz- szor vezetésével kezdődött meg helyreállítás. A munka az­óta is megszakítás nélkül tart: a főépület díszes termeit lehe­tőleg korhűen restaurálják. Ed­dig, a mintegy negyvenmillió forint értékű helyreállítás ered­ményeként, tizennyolc termet hoztak rendbe. A fertödi Eszterházy-kastély főépületében jelenleg öt te­remben dolgoznak a restaurá­torok. Helyreállítják a kínai- szobát, ahol a felbecsülhetetlen értékű kínai lakk és arany fes­tésű faliképek már a helyükre kerültek. A fára festett tíz nagyméretű kínai faliképet Borsa Antal győri festőművész restaurálta. A termekben vala­mennyi barokk díszítésű fa­faragást kiegészítenek. Egy- egy negyven centiméter hosszú barokk fali díszléc elkészítése három-négy heti munkát igé­nyel. Teljes pompájában ra­gyog az arany és fehér festésű, díszítésű hercegi hálóterem is, ahol rövidesen elhelyezik Esz- terházy Miklós baldachinos ágyát. A többi teremben ké­szül a faburkolat alól előke­rült kínai utánzatú falfestés, a chinoiseire, helyreállítása. Az újabb öt teremmel, amelyeket még ez év második felében megnyitnak, teljes mértékben elkészül a főépület belső res­taurálása. A további munkák során helyreállítják a fegyver- termet, a homlokzati szobro­kat és kőedényeket, valamint az oldalkerteket is. (MTI) % Egy hasznos könyvi Mindenki jogi kézikönyve Az egyszeri jogász profesz- szor állítólag megkérdezte vizsgázó hallgatóinak egyikét: — Kolléga úr! Körülnézett már ön a Gellérthegyről? — Igenis, professzor úr! — És mit látott? — A várost... — Elbukott! Maga jogala­nyokat látott és jogtárgyakat! Ezzel az anekdotikus ada­lékkal azt igyekeztünk érzé­keltetni, hogy a jog egész éle­tünket átszövi. Születésünk pillanatában jogokat szerzünk, sőt jogaink túlélnek bennün­ket, hiszen halálunk utáni ér­vénnyel is rendelkezhetünk szerzett jogainkról, írhatunk végrendeletet. Hogyan ? A Kossuth Könyvkiadó jóvoltá­ból huszpnötezer példányban megjelent kézikönyv — dr. Bartus Imre és dr. Kilényi Gé­za munkája — négyszáznegy­ven oldala közül a háromszáz­tizediken ezzel kapcsolatos felvilágosítást is találhat az olvasó. A huszonnyolc íves kö­tet tizenhat fejezetcíme alatt tömören összefoglalva lelhető mindaz, ami általános művelt­ségünk része kellene, hogy le­gyen. Államigazgatási ügyin­tézők, ügyvédek és bírák a megmondhatói annak, hogy az egykor (csak egy szűk rétegre vonatkoztatva, tehát tévesen) „jogász nemzet” fiainak neve­zett honfitársaink jogi művelt­sége édeskevés. Más szakterü­leteken az átlagosnál lényege­sen magasabban képzett em­berek tétován töprengenek a legelemibb jogi problémák felett, nem ismerik jogaikat — ült, lábát takaróba csavarta és gyanakodva pillogott unokave- jére. Szász rágyújtott, aztán elővette az egyik iratot. — Raj ni ss Ferencék estélyé, ről lenne szó. ön. részt vett ezen. — Én ?. ;. Te megőrültél... — kiáltotta a bárónő. — Min­dig is undorodtam attól a kö­zönséges alaktól. A bárónő vad szidalmakkal Illette a nyilas képviselőt, s közben Szász lehangoltan ál­lapította meg: le fogja tagad, ni a részvételét, idegrohamot kap... Közben persze nagyon is helyén van a feje és a szí­ve. — Előfordulhatott — töp­rengett Szász —, hogy tényleg nem hívták meg az estélyre?... Lehetetlen. Valami cselt kéne vetni, buktatót ásni neki, hogy elszólja magát. De mivel le­hetne erre kényszeríteni ? Mondja el neki. hogy kihall­gatta Flessburger és a bárónő beszélgetését? Kérdezze meg, miért követelt pénzt a kölni gyógyszerésztől? Kérdezze meg, ml az a megállapodás, üzletkötés vagy szeges, ami­nek elmulasztása létrehozta ezt a helyzetet?... Nem! Er-t ről még nem beszélhet, nem fedheti fel kártyáit Majd ha Éva is jelen lesz, akkor hozza elő az erkélyen hallottakat. Számára most a Rajniss-es- tély a következő láncszem. Mi történt ott? Ha erre nem ad választ felesége nagyanyja akkor legalább arra adjon, kik voltak ott?... Neveket kér, pontos neveket. Azoknak a ne. vét, akikről az újságíró nem írt, mert egyszerűen nem is­merte őket. Pedig ezek a fon­tosabb személyek. Ám a báró­nő — ha nem Ijeszt rá — nem beszél, illetve mellébeszél, ahogyan szokása. Mindig ez lett a vége, ha kínos téma ke­rült szóba. A verseiből idéz, vagy lányának ruháiról, haj­viseletéről áradozik ...........Az e rdő zöld és bíbor árnyékai­ban sétáltunk a Bajor AlDOk- ban. Alice a vállamra hajtot­ta fejét. Egv virágszirom^.. Nos, ebből Dániel nem kért. Most nem hagy neki kibúvót! Elvégre nem csupán altruista rokonszeretet bői koplalta meg és sokszor kötelességüket sem.’ Kétségtelen, hogy ebben van része a nyelvérzékünk számá­ra szinte elviselhetetlenül nya- katekert szakzsargonnak is, a jogi „tolvajnyelvnek”. A dr. Bartus—dr. Kilényi könyv vi­tathatatlan . érdeme, hogy félreérthetetlen stílusú és a bonyolultabb esetek magya­rázására megfelelő, jól válasz­tott gyakorlati példákkal szol­gál. Az áttekinthetőséget segí­ti a tördelés, a szembeszökően szedett „ablakcímek”. Például: „Mikor évülnek el a követelé­sek?” „Mi a gyermektartásdíj mértéke?” „Mikor szűnik meg a lakbérhozzájárulás?”. A már említett tizenhat fejezet címé­nek felsorolása is érzékelteti, hogy ezzel az olcsó (28 forin­tos) könyvvel milyen közhasz­nú szolgálatot teljesített a ki­adó. Az államigazgatási eljá­rás. A lakásbérletről. Lakás- vásárlás — lakásépítés. A telek­lakás- és üdülőtulajdon kor­látozásairól. Építési engedély — építésügy. Lakcím bejelen­tése — személyi igazolvány. Útlevél. A közlekedés szabá­lyai. Szerződések — birtokvé­delem. A vásárlással kapcso­latos jogi tudnivalók. A csa­ládjogi viták elbírálása. Az öröklés. A fontosabb munkajo­gi tudnivalók. Bűncselekmé­nyek — büntető eljárások. Sza­bálysértés — alkoholizmus. Társadalmi bíróság. A jól si­került könyvet, melynek ér­tékén csak az utolsó oldalon lelhető sajtóhiba- és elírás­korrekció ront egy keveset) tömör jogszabály ismertetés zárja. o. I. az öregasszony kétheti költsé. gélt. — Dédi! Magunk között va­gyunk -és nem hall bennünket senki.., — Szász jelentőség- teljesen nyúlt a megsárgult iratok közé, látszólag ki akart húzni egyet, s közben mere­ven keményen a bárónőre né­zett. .. — A költözködéskor a holmijai között megtaláltam a Rajniss-estéáyre szóló meg­hívóját. — Nem! — a bárónő meg­ragadta Szász karjáig másak kezével meg botja után ka­pott, ami az ágy mellett a föl. dön hevert — Nem igaz! — és hangja a dühtől elfulladt. — De igen! Tessék, itt van! — és ezzel kirátott egy hosz- szú, kétrét hajtogatott, kemé­nyebb fogású papirost és meglobogtatta. Tudta, hogy szemüveg nélkül az öreg hölgy úgysem tudja elolvasni a fel­írást. Szász a papírt szorosan fogta, nem engedte ki a ke­zéből. Engedékeny hangon folytatta: — Miért nem meri bevallani, hiszen abban az ég adta világon semmi nincs. — Egyáltalán, mit kutatsz, vizsgálódsz ebben az ügy­ben?... Milyen jogon turkálsz a múltamban? Miért érdekel téged ennyire?... — Semmi különös, Dédi, mindössze írni akarok róla és ezért érdekel engem. Rajnisst 1945-ben a népbíróság elé ál­lították, és mivel a nyilas kor. mányzótanács triumvirátusá­nak tagjaként szörnyű bűnök terhelték, halálra ítélték és ki­végezték. A népbírósági anyagban sok minden szere­pelt, hiszen még Szőllősi- Naszluhác Jenő, Szálasi mi­niszterelnök-helyettese is rá- vallott. .. Magának már iga­zán nem lehet semmi kelle­metlensége emiatt... — Két évet börtönben töl­töttem — a bárónő metszőén gúnyos volt — a népi demok­ráciátokban. — Ismerem az ügyét, de an­nak semmi köze ezekhez a régi eseményekhez. Láttam az iratokat, tiltott határátlépés szándéka miatt ítélték önt el... Megkísérel!! nyugatra szökni. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom