Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-20 / 169. szám
t » III. A hét végén a sajtófesztivál ünnepségén lépnek fel a szekszárdi táncosok és dalosok' — mondták a vendéglátók, a műszaki egyetem képviselői. Őszintén szólva egy kicsit szorongtunk. Talán valami nevezetes nemzetközi újság-évforduló van, hogy ilyen nagyszabású ünnepséget szerveznek? Végül is megkértük vendéglátóinkat, adjanak részletesebb felvilágosítást az ünnepségről. — Drezdában jelenik meg a Sachssische Zeitung, és megjelenése évfordulóján minden évben nagyszabású ünnepséget rendezünk. Természetesen már kész a program, és megvan, hogy mikor melyik színpadon lépnek fel a szekszárdiak. Az ünnep fő színhelye — ahol a nagyobb rendezvények lezajlottak — Drezda parkja volt. Ez a hatalmas park pontosan megfelel a nagyváros méreteinek. Gyermekvasút szeli ketté. A kocsikat Dieselmozdony húzza, és a gyermeksereg ujjongva robog vele a park egyik feléből a másikba. Kilométeres sétányok, vendéglők, szabadtéri színpadok. Mindenfelé az ideiglenes és állandó jellegű hangosító és világosító berendezések kifúr, készhetetlen kábelszövevénye. Körülbelül 50—100 000 ember lehet. Becslésemet később meg is erősítették. Egyetemista kísérőnk ezt mondta: —A Sachssische Zeitungnak körülbelül 1 millió előfizetője van, és az olvasók szeretik az újságot, ezért az ünnepségen minden évben ilyen sok ember szokott megjelenni. Hogy mi minden várta az ünnep alkalmából a drezdai parkban a dolgozók tízezreit, az minden általunk elkéozel- tet felülmúlt. A szokványos körhintán, céllövöldén kívül például rábukkantunk egy sátorsorra. Mindegyik sátornál nagy tömeg, és ahogy befurakodtunk az emberek közé, kiderült, hogy mindegyiknek más a rendeltetése: az egyikné] például valami agyaggyurma- féleséggel tanították játszani a kisgyermekeket. A másiknál az asszonyokat oktatták kivarrásra. Az érdeklődők leülhettek, megfelelő anyagot és eszközt kaptak, s gyakorolhatták a kivarrást. Külön sátorban tanították tapétázni az érdeklődőket. másutt arra. hogy rézhuzalok segítségével hogyan lehet különféle díszeket készíteni, de oktatták a kikészített bőrök kézműipari feldolgozását ;s. meg sok ewebet. Akinek tehát éppen kedve volt hozzá, az ünnepség keretében még , barkács-tanfolya- mot” is végezhetett. Állandóan tolongott a tömeg a színpadok körű] is. A sajtófesztivál programjában a szekszárdiak háromszor szerepeltek öná.116 műsorral, Több színpad állt rendelkezés, re. sok együttes lénett fel, mindenütt, szünet nélkül folyt a műsor, s a közönség állandó mozgásban volt: az egyik csak tíz percre ült be a nézőtérre, a másik három-négy óráig sem mozdult onnan. Minden színpadon léptek fel külföldi együttesek is, NDK-beliek is. Nem volt főműsoridő, s együttes, amelyet kiemelkedően reklámoztak volna. Tulajdonképpen nem is volt előzetes hírverés. Az egészet egyszerűen az ünnep tradícióival helyettesítették, a közönség már megszokta, hogy minden alkalommal nívós együttesek egész sora ad ízelítőt felkészültségéből. A szekszárdiak szombaton délután két műsort adtak — két színpadon. Ezek egyben bemelegítőnek számítottak a vasárnap délutáni fellépéshez, mert ekkor „tetőzött” az egész ünnepség. A szombati bemutatkozások minden jel szerint jó tömegtoborzó hatást váltottak ki. Vasárnap délután ugyanis sokan keresték azt a színpadot, amelyiken a magyarok lépnek fel. .. És sokkal többen ültek, tapsolták végig a műsort, mint előző nap, annak ellenére, hogy azzal egy- időben jó pár másik helyen is nívós műsort adtak. „Akkor szép a disznó orra, mikor túr, mikor túr, nem vagyok én Bogyiszlóban földesúr, földesúr. Szép a farka, disznó farka, karikás, karikás, leszek én még Bogyiszlóba árendás, árendás" — énekelték a szekszárdi táncosok. A szöveget persze vajmi kevesen értették meg a nézők közül, de a tánc ettől függetlenül is tetszett. Nem egyszer visszatapsolták a szekszárdiakat. A magyar néptánc iránt nagyon fogékonynak bizonyult a drezdai közönség. Jellemző, hogy a hortobágyi pásztortánc után minden pásztorbotot — pedig csak egyszerű husángok voltak — szerettek volna megszerezni a táncosoktól. És aki végül egy-egy eltört botdarab birtokosa lett azt ereklyeként vitte haza. A szereplőket megkörnyékezték az autogramgyűjtők is! Tehát igen magasra szökött a szekszárdi tán. cosok „árfolyama” : a közönség nem fukarkodott az elismeréssel. A madrigálkórus nehezebb helyzetben volt, mint a táncosok. Adottságainál fogva jobban érvényesülhet egy teremben, mint szabadtéri színpadon. Idegen nyelvi környezetben további hátrány, hogy a közönség számára érthetetlen nyelven számval az ének. És hogy a madrigáíkórus sikere mégsem rharadt el a mű. velődési palota színházterme után a szabadtéri színpadokon sem, azt nem utolsó sorban azzal érte el, hogy a kórus tagjai nemcsak felkészülten álltak közönség elé. hanem teljes szívvel, odaadással énekeltek. * Néhány szót a városról, ahol a szekszárdiak vendégszerepeitek. .. Természetesen arra is adódott alkalom, hogy a csoport tagjai a háromnegyed millió lakosú nagyváros nevezetességeit megismerjék. Drezda az NDK egyik legnevezetesebb turisztikai központja, és nyilván azért vált azzá. mert látványossága bőven akad. Olyan is, amit az ember nem tud elégszer megnézni, mint például a Zwingerben lévő világhírű képgyűjtemény. S olyan is, amit mindenki szívesebben venne, ha .nem lenne. A Zwinger közelében romokban hever az egykori csodálatos pompájáról nevezetes Frauenkirche. A második világháborúban porrá rombolták az egész várost, és a templomrom ennek a mementója. Az egész várost újjáépítették, benne a romba dőlt templomokat is. Ezt az egyet meghagyták em. lékeztetőül. Soha többé háborút! A templomtól kőhajításnyi- ra emelkedik a hatalmas kultúrpalota, és akármerre indul el innen az ember, mindenütt új épületeket, vagy most épülő házóriásokat látni. A drezdaiak újjáépítették városukat, és tovább fejlesztik, nagyabbá, mint volt. Teszik ezt abban a reményben, hogy nem ismétlődik meg soha a második világháború pusztítása. A szekszárdiak vendégszereplését ez év augusztusában művészegyüttesekkel viszonozzák. Meri meggyőződésük, hogy a művészegyüttesek cseréje is ,ió eszköze a néoek köz. ti baráti szálak erősítésének. BODA FERENC Füredi fények „Századok óta szellemtüzek égnek — s világítanak a füredi fények ..írja mottóul a Balatonfüredröl készülő érdekes művéhez Csabai L. Ernő. A fiatal kultúrtörténész és irodalomkutató, aki „Magyar szellem külföldön” c. tanulmányával vonta annak idején magára a figyelmet, melyben Molnár Ferenctől Jacobi Viktorig, Békésitől Ábrahám Pálig a magyar művészek, tudósok, írók külföldre szakadt életét, működését ismertette színesen, gazdag adattárral, úttörő munkát végezve — ezúttal Bala- tonfüred szellemtörténetét írja meg, Pálóczi Horváth, Eötvös, Kisfaludy korától napjainkig. Érdekes, szinte irodalmi felfedezés számba menő fejezetek számolnak be Ady és Füred kapcsolatáról, amikor Schmidt professzor a költő nagybeteg szívét gyógyította. Egyik leggazdagabb részlet, mely Jókai Mór itteni életéröl regél. Az Aranyembertől kezdve regények sora készült el a füredi csendben. Idézi Csabai L. Ernő könyvében egyik későbbi Füred-látogatót: a megrongálódott egészségét istápoló Krúdy Gyulát, aki felderítette, hogyan „rohamozta meg” Jókai a maga, szelídségében is ellenállhatatlan modorában Mikhelini urat, a veszprémi terménykereskedőt, akinek kölcsönei „kitartást” jelentettek számára egy-egy regénye befejezéséig. Konflissal jelent meg időnként a pénzesember irodájában. Ez a rövid nyakú, vézna arculatú, ősz bajúszú, borivásra hajlamos talián volt az egyetlen ember tán Magyarországon, aki veszprémi boltocskájában mindig elrejtőzött a nagynevű vendég elől — állapította meg Krúdy — ámde az olasz hiába bujkált, apránként, kis pénzekért, apró kölcsönökért, el- mulaszthatatlan fizetnivalók vállalásáért mégiscsak előbb- utóbb kénytelen volt birtokába venni Jókai Mór füredi nyaralóját. A költő túljárt a terménykereskedő eszén, ha egyszer megrendelte a fiákkert és a pénzre szüksége volt. Jókai az egész telet egymagában töltötte füredi villájában. Adósságai márciusban már nagyon fojtogatták. A . balatoni halászoknak is tartozott a legutóbbi halküldeményekért, nem beszélve Kellerről, a fűszeresről, Horváthról, a veszprémi kőművesről, akinek villája felépítéséért . részletekben kellett fizetnie. Idetartozik az is, amit Krúdy Jókaiékat idézve Labor- falvy Rózáról elmesél, aki kakasait az ország legnevezetesebb férfiairól, híres gavallérjairól nevezte el. Krúdy Gyula, aki porcelánfehér nadrágjában félnapokig elmélázott a sétány fái alatt üldögélve, maradandó nyomokat hagyott itt is, elsősorban a hölgyek emlékeiben. Tagore, No- bel-díjas hindu költő hetekig gyógykezeltette itt magát s az emlékére elnevezett sétány parcellája, melybe legutóbb Indira Gandhi ültetett fát, egyik nevezetessége évtizedek óta a Balaton-parti városnak. Itt díszük az ugyancsak Nobel-díjas Quasimodo fája is. A füredi szellemfény lángol Berzsenyitől Szabó Lőrincig. Érdekes epizódok örökítik meg Németh László, Kardos László, Illyés Gyula, Komlós Aladár, Sarkadi Imre, Mányai Lajos, vagy a legutóbbi években: Illés Béla, Goda Gábor és mások kapcsolatait Balatonfüreddel. A „Füredi fények" készülő mű érdekes, összetett műfajt reprezentál. Szellemtörténet, adatgyűjtemény, esszé, anekdota és riport együtt. És elsősorban: koncentráltan mutatja, milyen lényeges helyet töltött be a balatoni fürdőhely századok során a magyar szellemi életben. A Bonyhádi Építőipari Szövetkezet építőipari könnyűgépkezelőket felvesz. Jelentkezni lehet a szövetkezet központi telephelyén, Bonyhód, Perczel u. 80. Telefon: 106. (306) • • W :S w a Hiszigi utcában XXXIII. Példálózhatott volna a saját életével. Neki talán könnyű volt a hatalmasok között ha- jókáznia?... Valahányszor, amikor már összeszedett egy csomó pénzt, részvényt, aranyat, férjei elkártyázták, elitták. Az egyik Kaliforniában maradt, a másik, a Kopassy Géza, hiába volt nemes ember és huszárezredes, egy nemzetközi szélhámost megszégyenítő trükkökkel csalta ki pénzét és költötte el. Egy időben, amikor Londonban volt attasé, teletömte zsebét apró pénzzel és útszéli ivókban, tizedrangú bárokban a prostituáltak közé szórta. „Pipikéim-pi-pi-pi...” és élvezte, ahogy azok a garasokért az asztal alá másznak, csúsznak a padlón. Utána ment, megleste, és otthagyta Kopassyt. Csak egy barbár magyar úr tud ilyen pórias szórakozást kitalálni. Egy német sohasem lenne képes ilyen brutalitásokra. Aztán, amikor férjeitől végre megszabadult, elhatározta, többé nem köti le magát, hanem önálló életet él, akkor érkeztek el azok a forró napok Németországban. Egy időre lefoglalta a politika, bár ő a politikát csak eszköznek tekintette az érvényesülés és a gazdagodás útján. Schröder a bauxit-üggyel felcsigázta az érdeklődését. Mennyi fáradozása, pénze fekszik a bauxit- ban. Tíz évét áldozta érte és a lányát... És minden semmivé foszlott volna. Nem! — összeszorította a fogait. Még egyszer utoljára harcbaszáll a gazdagságért... Alice alakja bontakozott ki előtte; menyasszonyi fátyolban, gyolcsban, s aztán hirtelen azé az emberé, akit megvetett, gyűlölt. A durva, faragatlan, paraszt, Balátal Jenő képe. Tudatában a gondolatok nem a valóságos sorrend szerint csoportosultak, hanem — nyilván az elgyengítő gőz és betegsége hatására — egyre képtelenebb alakzatokat vettek fel. Alice esküvőjéhez így társulhatott a meghalt férfi képe. Az idő a bárónő gondolataiban cigánykereket hányt, elhagyta a kijelölt dimenzióban a helyét, és egy másikat foglalt el. Fiessburger például mai arcával lépett be a Rajniss-estély- re. Balátai nyitott, üveges szemével így került Alice lányos arca mellé. — Azt hiszem, rosszul vagyok. — Megriadt, és egy erélyes mozdulattal meg akart szabadulni addigi helyzetétől. — örült könnyelműséget csináltam, nem lett volna szabad ennyi ideig a kádban feküdnöm. Fel akart ülni, de lába megcsúszott, és egész teste egyensúlyát vesztve a víz alá merült. Levegőt nem kapott, nyelt egy-két kortyot is, amíg kéz- zel-lábbal hadonászva az egész fürdőszobát összelocsolva, a víz fölé tornázta magát. És amint a feje kiemelkedett, s szemét kinyitotta, Balátai Jenőt látta a kád mögött, a bojlernél állni. A férfi gúnyosan mosolygott, erős mongolos arccsontjain a bőr meg-meg- rándult, barna szemének írisze összeszűkült és nevetett. — Üristen — hebegte a bárónő, és minden tagja reszketni kezdett. —r Úristen ... Heilige Mária ... Hangosan, németül imádkozott. Behunyta a szemét, s amire kinyitotta, a rémlátomás eltűnt. Az idős asszony két csontos kezével, görcsösen kapaszkodott a fürdőkád szélébe. Gyomrába újra fájdalom nyilait. Azt hitte elájul. Mintha mázsás terhet cipelt volna. Kimerült, fáradt lett. Tátogva kapkodta a levegőt. Ebben a pillanatban éles csengőberregés verte fel a lakosztály csendjét. — Jaj, a szívem! (Folytatjuk). I
