Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-20 / 169. szám
» à i r Megalakult nyolc taggal... Aratnak Nagykónyiban Az eső sehogy sem engedi, hogy simán, zökkenőmentesen bonyolódjék le az aratás. Nem akar szép idő lenni, hiába fohászkodnak érte a mezőgazdaságban dolgozók. Dől, szürkül a máskor arany színű búza. Kedden, dél tájban a nagy- kónyi határban arató komijáj- nosokat már másodszor zavarta be a zivatar a szalmakazalba. Molnár János, a Haladás Termelőszövetkezet elnöke bosszankodik. — Július 1-én kezdtük vágni az árpát, s még aznap délután eleredt az eső. Lassan már végezni kellene a betakarítással, de még mindig csak a negyedénél tartunk. 1700 hold kalászosból eddig 430 holdon arattuk le az árpát. Ma kezdtük vágni a búzát. És tessék. Megint nem megy úgy, ahogy előre elterveztük. Pedig mindent megtettünk ami tőlünk telik, hogy még véletlenül se fordulhasson elő, hogy a mi hibánkból áll a munka. Nem is olyan régen, 1967- ben, még nyolc aratópár kaszált a nagykónyi termelőszövetkezetben. Kimmel Pál fő- agronómps jól emlékszik még azokra az időkre, amikor a kombájnnal nem járható hegyoldalakon izmos férfiak vágták a rendet. Öt esztendeje annak, hogy az utolsó kasza is szögre került a termelőszövetkezetben. A hegyoldalakra levendulát telepítettek. A főag- ronómus nevetve mondja, bizony hatvan aratópár is kellene ahhoz, hogy az 1700 holdon idejében végezzenek. Egy jó kaszás legjobb esetben egy holdat, ha levágott naponta. Most meg egy kombájn, ha semmiféle „zűr” nem jön közbe, 8—10 holddal is végez. A termelőszövetkezetben mindösszp huszonhaton végzik közvetlenül a betakarítást. Az öt SzK—4-es kombájnnal két brigádban nyolc kombájnos dolgozik. Nyolc szállítójármű hordja a magtárba a kicsépelt terményt, nyolc ember két műszakban végzi a tisztítást, felhordást. A munka folyamatosságáról két magtáros gondoskodik. Az asszonyoknak is akad munkája; a rendre vágott őszi árpa forgatása. Az árpát nem vegyszerezték, így a gyomnövények miatt nem lehet azonnal csépelni. A munka java azonban kétségtelenül a kombájnosoké. Evek óta megszokott Nagykónyiban, hogy a kombájnosok nem a traktorosok közül kerülnek ki, hanem a szerelőműhely adja őket. Méghozzá azok a szerelők ülnek az SzK —4-esekre, akik az aratásra való felkészülés időszakában a javításokat végezték. Tehát nemcsak a betakarítás, hanem a szerelés, a gépjavítás is a kombájnosok dolga. Ez a módszer bevált és eredményes, hiszen ha nem elég gondosan javította ki a gépet a szerelő, aratáskor maga látja kárát. Évek óta — ha csak nem az alkatrészhiány miatt — a szerelők hibájából egy percig sem állt a gép. Nagykónyiban nem nehéz eldönteni, hogy ki kerül a kombájnra. Igaz, a traktorosok se szívesen adják ki kezükből a gépüket, féltik, hisz ahány gép, annyi „természet”, s szinte biztos, ha nem hozzáértő ül rá, rövid idő alatt akad valami hiba. Kombájnhoz is, traktorhoz is kell a hozzáértő szakember. Ebben az évben hat fiatal gépész-szakmunkás szegődött a termelőszövetkezethez. Szívesen ültek volna ők is gépre idén, előbb azonban meg kell ismerkedniük a szakma gyakorlati fogásaival. Jövőre két SzK—5-ös típusú kombájnt vásárol a szövetkezet, s minden bizonnyal a fiatalok közül a legjobbak egy év múlva már részt vesznek a betakarításban. A kombájnosok a termelőszövetkezet jól dolgozó fiatal szakmunkásaiból kerülnek ki. Az idősebbek nem bírják már az aratással járó' fokozott idegfeszültséget és nagy fizikai megterhelést. A termelőszövetkezet elnökével megyünk az aratókhoz. A kombájnosok rosszkedvűek. Az ebéd ugyan finom volt — zöldborsóleves, és marhapörkölt —, de ahogy az égre néznek, szomorú lesz a tekintetük. Délután alighanem megered újra. A kora hajnali kezdés egyelőre lehetetlen. Az árpát még arathatták harmatban, azonban a búza „igen kényes jószág”, s reggel nyolc óra előtt nem lehet az aratást megkezdeni ilyen harmatos, párás időben. Vékony, a koránál fiataíabb- nak tetsző ember Drávecz Lajos kombájnos. Huszonnégy esztendős. „Lokomotív GT” feliratú sapka védi a fejét a naptól. 1966-ban érettségizett, majd az autó-motorszerelő szakmát tanulta a 11-es AKÖV-nél. A három műszakot mindössze egy hónapig bírta. Visszahúzta a szíve a földhöz. A termelőszövetkezetben 1969 óta dolgozik, s most harmadszor „kombájnoz”. Ilyenkor, aratás idején reggel négykor kel, megeteti a szarvasmarhát — egyszerre hatot hizlal — s öt óra, mire kiér a kombájnhoz. Rendbe teszi a gépet, s ha az idő engedi, hatkor már dolgozik. Mire hazaér, este kilenc óra. — Fáradt? — Nem vagyok fáradt egy cseppet sem, inkább ideges az idő miatt, hogy nem tudunk tőle aratni. Bántja az embert, hogy reggel kijön és számit rá, hogy ma lesz egy jó aratás, s akkor örökké a szalmába kell bújni. Hiába sietne az ember, egyszerűen lehetetlen. Száraz időben már nem is tudom hol járnánk. Pedig egyedül mi látjuk kárát a sok állBelesek a posta előtti hírlap- árusító pavilonba. Fiatal kislány rendezgeti az újságokat. A hírlapok nagy része még egy csomóban van. Megáll, gondolkodik, hogyan lehetne ésszerűbben, gyorsabban kirakodni. Aztán felém fordul: — Tessék, mit adhatok? Vásárlás helyett, egy-két kérdésem lenne. — Mióta dolgozol itt? — Most jöttem, alig egy órája. — Volt már vásárlód? — Egy pár ember csak, de jobb is, hogy addig nincs nagy forgalom, amíg ki nem teszek mindent. Sáfrány Edit, a szekszárdi Garay Gimnáziumba jár. A harmadikat végezte. Édesapja postás kézbesítő. — Diákként, járókelőként ismerted eddig ezt a munkát, most milyennek látod? — Érdekesnek. Rengetegen vásárolnak, és minden újságot megforgathatok, átnézhetek, amikor nincs senki. Nagyon szeretek olvasni. — Milyen újságot olvasol a leggyakrabban? — Sportújságokat. — Miért éppen azokat? — Kosarazok, és tornatanár szeretnék lenni. Birtalan Józsefet, a posta igazgatóját kérdezem, hány diák jött az idén a postára dolgozni? — Elég sokan jelentkeztek felvételre. Nagy szükség is van rájuk. Két diáklányt például a távírdába vettünk fel. Egyikük Bonyhádon jár szak- középiskolába. Jól gépel, feladata tehát, hogy táviratokat írjon. A másik gimnazista, őt is a telexnél foglalkoztatják. dogálásnak. Szerencsére ebben az évben alkatrészhiány miatt nem vesztegettük az időt. Ma romlott el először a gépem, leszakadt az előverő lánca. Az aratás idején a kombájnosok fizetése eléri a hat-hat és fél ezer forintot. — Igyekszik az ember rendesen megdolgozni a fizetéséért — mondja Drávecz Lajos. — Nem is lehet másképp, mert a főagronómus jön a nyomunkba és nézi, hogy mennyi maradt el. De bent, a műhelyben is s”Ar)en lehet keresni. Azért ülök én a komháioon, mert a génét is én javítottam. Persze, sokan szeretnének a fizetés miatt gépre kerülni. Én azt mondom, hogv itt a pénz nem minden, szeretni is kell ezt a munkát. Nem kombá!nozhnt mindenki, viszont mindenkinek érdeke, hogv idejében rendesen learassunk. Egyébként az a véleményem, hogy ott, ahol dolen-,;^ az ember, becsületesen végezze el a munkát. — Mikor aratott életében először? — Keserves aratások voltak azok. Már hároméves koromban kivittek az aratáshoz. Hat éves voltam, mikor kötelet terítettem, és lovat vezettem. Annvira megszoktam ezt az életet, a földet, hogy vissza kellett jönnöm. A brieádbnn, ahol Drávecz Laios dolgozik, négyen vannak a három kombájnra. Ritkán jut idő hosszabb pihenésre. A pihenés perceiben hűsítő it;>V lókat kannak, s pihennek egy keveset ebédkor, amikor a kisvendéglőben főzött meleg ebéddel a tábla szélére áll a vízhordó fogat. Aztán hozzálátnak óira. Óriási barnásokkal nyelik a kombájnok az egyre kisebbedő búzatáblákat. A faluban csak a vontatók dübörgése jelzi az aratásidőt. (— v. m. —) Diákok a postán — A posta, közismerten munkaerőhiánnyal küzd. Milyen munkakör a legkeresettebb ilyenkor nyáron, amikor a szabadságolások miatt több helyettesítést kell megolda- niok? — Legszívesebben táviratkézbesítőnek jönnek a fiúk, mert ez valamivel szabadabb munka a többinél, és még egy kis külön pénzhez is juttatja őket. — Hány éves kortól lehet valaki táviratkézbesítő. — Papír szerint 14 éven felüli már alkalmazható, de ha válogathatunk, természetesen a nagyobbakat választjuk. — Mit kell elmondani, betanítani egy táviratkézbesítőnek? — Egészen egyszerű dolgokat. Azt, hogy hogyan kell átadni, aláíratni a táviratokat. De amire külön oktatjuk őket, az az, hogy vigyázzanak az utcai forgalomban, legyenek udvariasak. Ne telepedjenek rá a csengőkre, ha a címzett nem nyit azonnal ajtót. — Van olyan fiatal, aki több nyáron át idejön dolgozni? — Hogyne. — És olyan, aki aztán végleg itt marad? — Erre még nem volt példa. Hildebrand Mária a felvételben dolgozott eddig, most a távírdába került. Nyári gyakorlaton van. Pécsre jár a Komarov szakközépiskola postai Pártalapszervezet alakult kedden délután az AFIT szekszárdi üzemében. E nagy eseményre nem minden előzmény nélkül került sor. Szek- szárd város északi bejárójánál .pár évvel ezelőtt „kinőtt” a földből egy szolgáltató üzem. A mintegy százfős munkáskollektíva is új, itt még nincs törzsgárda, s az üzem éppen csak túljutott a kezdeti nehézségeken. Párttág alig akadt mindeddig a fiatal üzem dolgozói közt, ezért az önálló pártszervezet megalakításának sem voltak meg a feltételei. A néhány kommunista más — és egészen más jellegű — alapszervezethez tartozott: legutóbb az újvárosi alapszervezethez, amely tagsága elsősorban a már nem dolgozókból — nyugdíjasokból — tevődik össze. Érthető, hogy az idetartozás számukra csak átmeneti megoldás lehetett, ezért mindig is arra törekedtek, hogy megteremtsék az önálló üzemi alapszervezet létrejöttének feltételeit. Nemrégiben felvettek az üzem dolgozói közül két újabb párttagot, és számuk ezzel nyolcra növekedett. Ez a nyolc tag alakította meg most az önálló alapszervezetet. Titkárnak Huber Ferencet választották meg, a két vezetőségi tagnak pedig SzaSzokatlan hirdetések olvashatók mostanában a különböző lapokban és szakfolyóiratokban. Az egyikből például megtudjuk, hogy felsőfokú képesítésű fiatal mezőgazdasági szakembert keres egy termelőszövetkezet. A hirdetés csábító záradéka: bútorozott szobát, és napi egyszeri meleg étkezést biztosítunk! Csaknem teljesen azonos „szöveggel" kísérelte meg a szakemberfogást jó néhány termelőszövetkezet. tagozatára. Idén végezte az első évet. Egy hónapot kell itt eltöltenie. Munkájáról füzetet vezet. — Mit tanultál meg az elsőben? — Felvétel, külön szolgáltatások, távirat, díjazásfelvétel, távbeszélőjegy kiadása, díjazása. — Es mit hasznosítottál a gyakorlatban mindezekből? — Majdnem mindent. — Most éppen mit csináltál? — Távbeszélő-jegyeket díjaztam. — Mi a véleményed a választott szakmáról? — Igen érdekes, változatos, engem legalábbis leköt. Korompai Lászlóné osztály- vezetőt is megkérdeztem. — Hogyan vélekedik a fiatalok munkájáról? — Nagyon jól jön nekünk nyaranta a segítség. Sajnos a posta, mindenütt munkaerőhiánnyal küszködik. Egy diáknak, aki egy, esetleg két hónapra eljön ide dolgozni, jól jön az az 1200 forint, ami kezdő fizetéssel egyenlő. Tulajdonképpen szép kis zsebpénz. Meg is kell érte dolgozni, ami viszont nem árt. Jó az, ha a fiatalok megismerik a pénzszerzés nehézségeit. Általában mindannyian gyorsan, pár nap alatt elsajátítják a tudnivalókat és lelkiismeretesek. Az idén már nincs több hely, nem tudnak több diákot felvenni és foglalkoztatni. De jó lenne, ha jövőre is legalább ennyien jelentkeznének, mint az idén. — bb — kálos Mihályt — egyben ő a KXSZ-titkár is —, és Búzás Istvánnét, Buzásné látja el a nőfelelősi teendőket is. A pártszervezet tagjainak átlagéletkora 30 év. Ez tehát a megye egyik legfiatalabb alapszervezete nemcsak az alakulási dátuma, hanem tagjainak életkora szerint is, ami nagyon jó előjel. Az üzem munkáskollektívájának átlag- életkora 23 év. A vállalat igazgatója, Lantos Árpád, aki vendégként részt vett az alakuló taggyűlésen, éppen az alakulás ünnepélyes perceiben jelentette be, hogy a 6 közül a szekszárdi nyerte el júniusban is a versenyzászlót. Vagyis a fiatal üzem máris kiváló termelési eredményekkel büszkélkedhet. Aktív KISZ- szervezet tevékenykedik, mozgósítja a több mint 50 fiatalt. Mindez jó alap ahhoz, hogy a fiatal alapszervezet tovább erősítse sorait, széles körű párt- építő tevékenységet folytasson. Egyébként ezt is tekintik elsődleges feladatuknak. A városi pártbizottság nevében Szebényi János köszöntötte az alakuló taggyűlés részvevőit, útmutatásokat adva a további munkához. Boros Ferenc, mint az újvárosi alapszervezet titkára — ide tartoztak eddig az AFIT- üzem kommunistái — köszön, tötte a taggyűlést. Tíz évvel ezelőtt még a hivatalos szervek valósággal könyörögtek, hogy fogadják a szakembereket. Ma — szerencsére — ott tartunk, hogy a gazdaságok tesznek meg mindent, hogy mérnököt, technikust, állatorvost kapjanak. Az etyeki Vörös Hajnal Tsz például 10 ezer forintos lakásépítési segélyt, az ugari Lenin Ingyen telket és építési kölcsönt, a simasági szövetkezet vissza nem térítendő kölcsönt és külön hosszú lejáratú hitelt ad a fiatal szakemberek lakásépítéséhez. De lehetne tovább sorolni a törődés, a megbecsülés példáit: Kiskunhalason külön gyakornoki pótdíjat, Békésen belépési engedélyt, Csengeren gyakornoki pótszabadságot, a szombathelyi kertészeti tsz-ben szabad szombatot biztosítanak a kezdő szakembereknek. És ez így jó! Az idei szakemberigények bejelentésénél minden tizedik termelőszövetkezet külön kedvezményként jelölte meg, hogy 1—3 éven belül lakást biztosít, és addig is utazási költségtérítést ad a szakembernek. Csábító ajánlatok? Lehet, hogy azok, falun, de az ipari üzemekben már évtizedek óta ez a rend, ez a szokás, így hívnak, így várnak szakembert. Ami természetes az iparban, miért ne lehetne természetes a mezőgazdaságban is? Legyen az! A legutóbbi statisztikai összesítések szerint 38 ezer technikus és. 23 ezer mérnök dolgozik hazánk mezőgazdaságában és az élelmiszeriparban. Nagy ez a létszám, de valójában mégis kevés. A gépesítés és a technikai fejlődés egyre több, magas fokú szakképzettségű szakember munkába állítását teszi szükségessé. A központi intézkedések eredményeként a negyedik ötéves terv során évente kilencszáz mérnököt és állatorvost, valamint ezer üzemmérnököt bocsátanak ki a felsőfokú oktatási intézmények kapuin. A fejlesztéshez szükséges szakemberlétszám tehát központilag biztosított. A szakembereket nem csak csábítani és várni, de megtartani is tudni kell. S ez legalább akkora „művészet”, mint a csábítás! NÉMETH SANDQB Csábítás és megbecsülés
