Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-09 / 160. szám
A tudomány a szocializmusban velésébenn, ha a termonukleáris energia hozzáférhetővé válik? Van ilyen határ, s ez a Föld felszínének és légkörének a termonukleáris reakcióban felszabaduló hő hatására beálló melegedése határozza meg. Ha a reakcióból kiváló hőmeny- nyiség elérné a Földet érő napenergia 10 százalékát, akkor a földi középhőmérséklet mintegy 7 fokkal magasabb lenne, mint ma. Ez valószínűleg az északi és déli sarkvidék hótakarójának rohamos olvadására vezetne, teljes özönvízzel fenyegethetne. Éppen ezért az előállított termonukleáris energia mennyisége aligha fogja meghaladni a Földet érő napenergia 5 százalékát. De ez is annyit jelentene, hogy a mainál tízezerszer több villamos energiát lehetne elő_ állítani. S ha a Föld népessége addigra a tízszeresére növekednék, akkor is 125 kilowatt energiakapacitás jutna egy emberre, vagyis 1250-szer több, mint ma... A tudomány ígéretei és lehetőségei tehát nagyok, de megvalósulásuk a tudományok társadalmi helyzetétől és feladataitól is függ. A Közös Piac legutóbbi egyik minisztertanácsának határozata — amelyet a Francia Kommunista Párt leplezett le az utóbbi időben — „minden vonalon takaródét fúj” a tagországok gazdasági fejlesztésében. Túl sok nyersanyagot, túl nagy mennyiségű energiát és fogyasztási cikket emésztenek fel a Közös Piac országai a határozat szövege szerint. És a nyugati közgazdászok úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a konjunktúra nem tartható, olyannyira nem, hogy vissza akarják tartani a népszaporulatot és Mai thus emléletét elővéve, a terveket elméletileg megalapozottnak szeretnék feltűntetni. A szocialista országokban a tudományok szabadok és nincsenek kitéve efféle „recesszi- óknak”, s fejlődésük egyetlen feltétele, a társadalom töretlen szolgálata. De mi e szolgálat lényege? N. N. Szemjonov. Nobel-dí_ jas szovjet akadémikus, szavait idézhetjük, aki szerint a tudomány legnagyobb feladata az, hogy a legszélesebb néptömegeket bevonjuk a sokoldalú alkotó tevékenységbe. Nemcsak arról van tehát szó a tudomány és a társadalom kapcsolatainak fejlesztésében, hogy egyes tudományos eredmények mennyiben lendítik fel a termelést, oldanak meg bizonyos társadalmi, szociális problémákat, hanem ennél sokkal többről. „Egyesek talán nem helyeslik a boldogságnak azt a felfogását — mondja Szemjonov akadémikus —, amelyről beszélek. Természetesen sok ember ma nem az aktív alkotó tevékenységben látja boldogságát, hanem abban, hogy a munkahelyről eltávozva, vagy napi munkája befejeztével az élet más örömeinek — csendes vagy viharos örömeinek — adja át magát. Erős személyes meggyőződésem szerint azonban a boldogság effajta felfogása vagy a személyiség lelki szegénységéből és ürességéből fakadó, vagy pedig onnan, hogy hiányoznak azok a társadalmi feltételek, amelyek minden normális emberben meglévő alkotó törekvések és képességek megmutatkozását és kibontakozását lehetővé tennék; Röviden: ahhoz, hogy minden ember kifejthesse alkotó erejét és ebben örömét lelje, az ismereteknek, az esztétikai ízlésnek és a morálnak, vagvis az ember társadalomhoz és önmagához való erkölcsi viszonyának meghatározott szintje szükséges”. Amikor tehát a tudomány szerepéről beszélgetünk a társadalomban, s például azokat a konkrét feladatköröket ismertetjük, amelyek a távlati tudományos kufatáisi tervekben szerepelnek, voltaképoen arról van szó, hogy az ember egészséges testi és szellemi életéhez szükséges feltételek megteremtésén hogyan s Tűiként dolgozunk. A szocializmusban mindenesetre, ezt a munkát hosszú távra lehet tervezni, mis kialakul a tudomány és n társadalom mind tökéletesebb ejgyséve, amely áthatja majd a hivatásos munka és a magánélet minden területét. SZLTJKA EMIL O III. MIRE KÉPES A TUDOMÁNY? Az emberi társadalom szolgálatába állított tudomány szinte csadákra képes. Máig aktuális program minden ember felszabadítása a nehéz testi munka, valamint az egyhangú, gondolkodást, harmonikus tevékenységet nem igénylő munkák terhe alól. Máig aktuális program, hogy mindenkinek legyen élelme, ruhája, lakása, vagyis, hogy minden lakóját a Földnek valóban szabaddá kell tenni, hozzásegítve őket képességeikhez, tehetségükhöz mérten az alkotó élet öröméhez, a kulturális, szellemi értékek élvezetéhez. És a tudósok gyakran hangot adnak annak is, hogy ha az egész földgolyón olyan társadalmi rendszer lenne, amelyben az anyagi és szellemi javak igazi megteremtőinek, a dolgozó embereknek a kezében van, akkor az emberiség már ma is teljes mértékben el lenne látva és hasznosíthatná a civilizáció minden áldását; De, vajon milyen alapvető tudományos és műszaki-gazdasági problémák megoldása határozza meg elsősorban az emberek jólétét? Az ipari, mező- gazdasági és a mindennapi élet színvonala nagymértékben függ attól, hogy mennyi a rendelkezésre álló energia, de különösképpen a villamos energia mennyisége. Jelenleg a világban egy emberre mindössze 0,1 kilowatt kiépített, azaz felhasználható villamos energia jut. Ez túlságosan kevés, ezért a nehéz testi munka nélkülözhetetlen, különösen a gyengén fejlett országokban. A természeti erőforrások lehetővé tennék e mennyiség sok. szoros növelését. Ha például a világ összes országában olyan ütemű lenne a villamosener- gia-termelés fokozása, mint a Szovjetunióban, akkor az ezredfordulóig több mint ötvenszeresére fokozódnék a világ villamosenergia-termelése. A legnagyobb lehetőséggel kecsegtető mesterséges energiaforrás, amelyen ma tudósok dolgoznak, a termonukleáris reakció szabályozható meg. valósítása. Ha ez sikerül — márpedig még ebben az évszázadban számíthatunk rá — a természet legnagyobb tartalékai tárulnak fel. Egy liter közönséges vízben tulajdonképpen 160 kilogramm szén elégetésével egyenlő energia lakozik, egy 230 méter élhosz- száságú kockában lévő víz- mennyiség pedig az egész világon egy év alatt megtermelt szén mennyiséggel egyenértékű energiaforrást je_ lent. Ilyen kis anyagmennyiségekből, ekkora energiameny. nyisegek felszabadítását ígéri a tudomány a szabályozott termonukleáris reakciók révén! Meg kell jegyezni, hogy az így nyert villamos energia igen olcsó és könnyen hozzáférhető lesz. Ez pedig gyökeres változásokra vezet majd a kohászati és vegyiparban. Ezekben az iparokban a termékeket elektrokémiai úton gyártják majd, elektromos kisülésekben és nagy áthatoló képességű sugarak hatására végbemenő gyártási folyamatokkal. .. Külön köteteket kellene írni ahhoz, hogy csupán ez a forradalmi technológia milyen változásokra vezethet a földön. Mindez nemcsak az anyagiakat, a termelési módot, hanem az emberi gondolkodást és életet is, minden tartalmával együtt változtatná meg. De mindennek vannak határai, s a tudománynak számolnia kell a kedvezőtlen körülményekkel is. Fontos kérdés például, ho^v van-e határ a villamos erőművek összteljesítményének nöXXIV. Az emberek nem tudnak a vész, a végzetes sors elől menekülni, arra csak kétségbeesett kísérletet tesznek, de amikor a végzet elkerülhetetlenné válik, kétszeres dühvei és erővel állnak ellent. A hatalom — ha rövid időre is — de megtorpan ezek előtt az emberek előtt. Balátai Jenő — mondta ki hangosan Szász apósa nevét — ő tett ilyen kétségbeesett, utolsó kísérletet a náci gépezettel szemben ... Tisztázatlanok Balátai Jenő halálának körülményei? — kérdezte magától Szász Dániel. Igen. De meg kell kísérelnie az események fonalát egy időre elengedve — a rendelkezésre álló adatok, vallomások és ismeretek felhasználásával — reprodukálni a halál körülményeit. Szász egy tárgyilagos, páratlan, az igazságot szerető vizsgálóbíró helyzetébe képzelte magát. ... 1938. március 6-án,' éjjel fél tizenegykor cseng lakásán a telefon. — Vizsgálóbíró Űr! Itt Kovács Lajos rendőrfelügyelő beszél. Budán a Kaszinó utca 6- ban holtan találták Balátai Jenő geológust, a magyar bauxit- telepek felfedezőjét. A lakásról beszélek. Itt van velem a járőr két tagja is. Kérem, azonnal jöjjön ide. — Indulok. Értesítsék a rendőrorvost. — Már telefonáltam neki. — Köszönöm. Viszontlátásra. A vizsgálóbíró kocsiba ül, és a helyszínre hajtat. A kapuban a járőr egyik tagja várja. Felsiet a lakásba. — Itt van, erre tessék — mondja a tiszt, s közben a kezét nyújtja: Kovács felügyelő vagyok. Én telefonáltam önnek. A vizsgálóbíró belép a fürdőszobába. A háromszor négyméteres helyiség embermagasságig fehér csempével kirakva. Fogas, fehér színű asztalka, szék, rajta a mérnök ruhái. Toalett-tükör, mellette szekrényke. Gázbojler, alatta a szintén körbecsempézett kád, tele vízzel. A vízben Balátai Jenő holtteste. — Nem nyúltak semmihez, felügyelő úr? — Nem! A vizsgálóbíró a holttesthez lép, a barna, egyenes szó’ ’ hajjal borított f-;ri mo”'v~'’ nagyon óv'*-" ' c1 " rdit.ii. A szem félig léhuiij va, üvegesen Számít és rajzol a gép A lég- és vízszennyeződés problémáival foglalkozó harkovi tudományos intézet kutatói hasznos segítőeszköz birtokába jutottak, mely megkönnyíti a munkájukat és sok emberi munkát pótol. Régebben a számítások elvégzéséhez, a kapott eredmények grafikus ábrázolásában mérnökök, matematikusok és rajzolók egész hada vett részt. Ma a számításokat korszerű elektronikus számítógépen végzik, a grafikus megjelenítés pedig egy olyan automata segítségével történik, amely a számítógéppel egyidejűleg dolA Véga Észak legragyogóbb csillaga, a Véga csillag nevét viselő szovjet óceanografológiai tengeralattjáró 249 napos utat tett meg. Harmincegyezer mérföldet hagyott maga mögött, átszelt nyolc tengert, áthaladt a Csendes- és az Indiai-óceánon, s kétszer is érintette az Egyenlítőt. A Végát a Dunaj tartályhajó és az Urickij kisegítő hajó kögozik és képernyőjén rövid idő alatt produkálja a megfelelő rajzot, grafikont vagy szöveget. Másodpercenként ezernél több grafikai elemet képes megjeleníteni ez az okos készülék. Ilyen elemnek nemcsak a pont számít, hanem az egyenes, a kör, az ellipszis és a különféle görbék is. A képernyőn a vonalak háromféle vastagságban mutatkozhatnak. Ha arra van szükség, hogy a számítások eredményét rögzítsék a későbbi falhasználás számára, a képernyőn lévő ábrát a gép önműködően lefényképezi. expedíció vette. A két hajón, éppúgy mint a tengeralattjárón, tudósok utaztak, akik a különböző szélességi fokokon megfigyeléseket végeztek. A hajók ezenkívül élelmet és fontos berendezéseket szállítottak. A szovjet tengeralattjárók történetében ez volt az első ilyen hosszú ideig tartó tudó- 'mányos expedíció. mered rá. A száj is kicsit nyitva, az arcbőr sápadt, fehér, egyes helyeken szederjes. A vizsgálóbíró ujjpercével kitátja a száját és a nyelvet nézi. Normális színű. A test meztelenül fekszik a kádban, mintha a mérnök szokásos napi fürdéséhez készülődött volna. A holttest egyik keze a szappantartónak kiképzett lyuk fölötti fogantyún, másik a kád peremén. — A ruháit átvizsgálták? — Igen. Itt vannak a tárgyai. Tessék ! Két igazolvány, fényképek, kulcsok, némi aprópénz. összesen öt pengő 40 fillér. Karóra. Még jár. — Rablás lehetetlen — mondja hangosan a vizsgálóbíró. — Nem rablás volt — bólint a felügyelő is. — öngyilkosság. Gázzal... Megfulladt. A lakásból nem hiányzik semmi — vallja a cselédlány. — Ki vette észre? — A cselédlány. A házmesteréknél várakozik. Azt állítja... — Majd kihallgatom. Tulajdonképpen kié ez a lakás? — Dr. Vári Andor ügyvédé. Jól menő praxist folytat a kerületben. Hat hónapja lakik náluk albérletben Balátai Jenő. öt szoba, hall, konyha, mellékhelyiségek. Minden a legnagyobb rendben tartva. Az ügyvéd dolgozószobája zárva volt. Kinyittattam. Könyvek, papírok, az íróasztal háborítatlan. A cselédlány szerint az ügyvédék külföldön tartózkodnak rendes, szokott időben kivett szabadságukon, Nizzában. Minden évben egy hónapot külföldön töltenek. A cselédlány ... — Köszönöm. Azt hiszem csöngetnek. Az orvos érkezhetett. — Jó. napot, doktor űr. — A vizsgálóbíró átveszi a házigazda szerepét, s a fürdőszobába vezeti a doktort. Az orvos leteszi táskáját, kabátját, és munkához lát. Tüzetes vizsgálódás után jelenti a vizsgálóbírónak: — A halál 19.00 óra és 19.30 között állt be. Semmi külsé- relmi nyomot nem találtam. A szervezetben viszont jó adag gáz lehet, de ezt csak a boncolás után tudom megmondani. — A gázcsapok a cselédlány szerint nyitva voltak — mondja a hadnagy. — A gázkályha csapjai. A bojleré nem, mert ahhoz a víznek is folynia kellett volna. — Hány órakor fedezte fel a cselédlány, hogy ...? — A fél kilences moziba akart menni. Fél tíz körül érkezett vissza a lakásba. — Három óra hosszat jöhetett a gáz a fürdőszobába. Ez elegendő idő arra, hogy halált okozzon ? — Igen — válaszolt az orvos. — Persze. A helyiség ajtaja jól zár, az ablak be van téve. Még a szellőzőrács nyílásai közé is rongyokat dugtak. (Folytatjuk)
