Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

Ritka alkalom, amikor együtt lehet fényképezni az igazgatóság, a pályafenntartási fo- kség a gépcsoport, a felépítmény vizsgáló szakembereit- és a gépeket .kezelőket. Munkában a Plasser-Theuer gép. ’ Foto: Balogh Bájba J Automata pályanmnkások A Plasser-Theuer gépet Oláh József kezeli. A nyolc méterre előtte guruló mérőkocsin Barta Antal ül. A gép mindent tud, amire az emberek megtanították. Tehát: krampácsol, addig nem hagyja abba az aláverést, amíg a kel­lő tömörséget el nem éri. így egyik talpfánál öt, másiknál kétszer-háromszor öt másod­percig áll. A programozott adatok alapján korrigálja a sín ívét. A gép egy kar elmozdítá­sára egy millimétert, vagy ha szükséges, ötvenet is tudja a sínt jobbra, vagy balra feszí­teni. Ha szükséges egyszerre képes emelni mind a két sín­szálat, vagy külön-külön is.. Előfordul, hogy egyik sínszá­lon emelni kell öt millimétert, és jobbra hajlítani hármat. Oláh József ujjmozdulatára, el­végzi ezt a gép. Svájci mérnökök alkották az automata pályamunkást — el­nevezés tőlem —, amely arra képes, hogy kellő előkészítés esetén három képkezelővel naponta két és fél kilométer sínt helyezzen el úgy az ágyazaton, hogy a legkorsze­rűbb szerelvények is biztonsá­gosan fussanak rajta... A Plasser-Theuer monoma- tic aláverő gépet egy magyar gyártmányú aljazattömörítő gép követi. A kezelő utasításá­ra nyolc vibrátor tömöríti a murvát a talpfaközökben. Ez után a gép után megy a Matise ágyazatrendező, amely a sínek közötti kavicsréteget egyenletesen elteríti, a töltés oldalát kiépíti, felszedi a fe­lesleges követ és oda rakja, ahol hiányzik. A gépeket Krepsz József brigádja követi. Kezükben vasvilla, ezzel kotorják a talp­fákon maradó köveket helyük­re, vagy ha úgy adódik, egy- egy lapáttal a gép hagyta lyukba dobnak. • — Tizenöt éve kezdtem a pályamunkásságot — mondja Krepsz József. — A szerszá­munk lapát, villa, csákány volt. Most meg itt vannak ezek a mindentudó gépek. A vasút korszerűsítése tette indokolttá, hogy olyan gépe­ket vásároljon a MÁV, melyek képesek gyorsan, a kívánal­maknak megfelelő munkát vé­gezni. Egy ilyen gép nyolc-tíz­millió forintba kerül. Erdősmecske térségében dolgozik a szekszárdi pálya- fenntartási főnökság brigádja, a sokak által megcsodált, de a vasútfenntartóknak tenger­nyi gondot adó kanyargós vasúti pályán. Balogh Lajos mérnök, a főnökség vezetője itt találkozott Stofan György mérnökkel, aki a jászkiséri gépcsoport vezetője, itt ismer­kedtünk meg Beke Lajos mér­nök műszaki intézővel, a Köz­ponti Felépítményvizsgáló Fő­nökség dolgozójával, és Er- nyes József mérnök-intézővel. A szemle és az újságíró kí­váncsisága is indokolt, hisz először dolgozik ezen a terü­leten — az ország öt gépcso­portja közül egy — korszerű vasútépítő gépcsoport. \ Az automata pályamu.nkás-cso- port három hete tévékenyke- dik már ezen a vonalszaka­szon. Itt nem tudnák úgyőha­ladni, mipt másutt, például fővonalon, ahol minden talp­fa azonos távolságra van. egy­mástól, itt a gépet kézzel kell irányítani, az automatikát pe­dig részben ki kell kapcsolni. Szemtanúi lehettünk “anyiak, amit a kormány közlekedés- politikájában , többször i$. meg­fogalmaztak: A legkorszerűbb eszközöket adni az ember ke­zébe, hogy gyorsan, jól végez­zék el a munkát. Arról persze nincs szó, s nem is lehet, hogy a gép olcsóbban dolgozzon, mint az ember. Hisz a gépek beszerzése óriási összegbe, karbantartásuk — naponta két óra, és hetenként még egy egész nap — nem fillérekbe kerül. De az embert kíméli a fizikai munkától, és az embert pótolja. Az elmúlt hónapban tizen­két pályamunkás kérte el a munkakönyvét a szekszárdi főnöktől. Miért mennek el? — kérdezte Balog Lajos mind­egyiktől. A pénzt csak máso­dik okként jelölték legtöbben, a fő helyre a szabadban vég­zett, nehéz fizikai munkát tet­ték. Krepsz József mondotta: „Nem olyan nehéz a munka, mint korábban volt. Amikor még csákányozni kellett, es­tére, a műszak végén csak rá­vágódtunk a pályakocsira, és rúgdaltuk magunkat hazáig. (A pályakocsikat vagy láb­bal hajtották, vagy pedig két ember felváltva egyik lábát a sínre feszítve, és elrúgva mozgatta előre a kocsit.) Ott­hon még a vacsora sem ízlett! Most meg! Minden reggel sze­mélyvonat hoz bennünket a munkahelyre — iga* korán kell kelni —, de este ötkor már Otthon vagyunk. A brigádom átlagkeresete kétezerötszáz fo-’ rint fölött van...” ' ( Jól keresnek a gépcsoport munkásai is. A gépkezelők fe­le technikus, három mérnök dolgozik az erdősmecskei cso­portban. És kitűnő a szállásuk. Megnéztük az Erdősmecskén tartózkodó munkásszálló-sze­relvényt. A korszerű gépeket kezelő munkások elhelyezése is korszerű. A szerelvény első kocsija a kultúrvagon. Televí­zió, rádió, • társasjáték, kis­könyvtár a felszerelése. Ké­nyelmes székek, vadvirággal te­li vázák, ragyogó tisztaság. Ez után kapcsolták a főzővagont. Felszerelése négy gázrezsó, két százhúsz literes hűtőszekrény, mosogató, minden dolgozónak élelmiszertartó szekrény, rozs­damentes evő- és főzőeszkö­zökkel. A két kocsihoz egy ta­karító asszony is tartozik. Ezt követi az irodavagon. Itt is rendelkezésre áll minden, ami egy ilyen korszerű gépegysé­get irányító ■ műszaki személy­zetnek szükséges, öt lakókocsi képezi a személyzet tényleges szállását. Három-négy ember ■ részére alakították át a vago­nokat — egy-egy gép kezelői egy kocsiban laknak. Vaságy, matrac, öltözőszekrény, asztal, szék, rádió, villany, olaj kályha, ventillátor tartozik a felsze­reléshez. És végül hideg-meleg vizet adó fürdőkocsi, vízszállí­tó tartálykocsi, meg egy üzem­anyagszállító teszi teljessé a szerelvényt. — Ilyen körülmények közé szívesen jönnek a fiatalok — • mondja Stofan György fiatal mérnök, a csapat vezetője. Jól keresnek, az órabérük tizenöt forint fölött van, kényelmes a szállás, rendelkezésünkre áll egy mikrobusz is . .. Egyedül az az emberek panasza, hogy rövid a hétvége. Mire haza­érnek, egy. nap eltelik ... Saj­nos nem tudtuk még elintézni, hogy kéthetenként vehessék ki a szabad napot, «pihenőt... Egyébként a fiatalok azért is szeretik ezt a vándorpálya- munkás-élete.t, mert itt olyan technikai ismerethez jutnak, amely másutt nincs, ugyan­akkor a jászkiséri- gépcsoport­hoz kerülnek az országba be­érkező legkorszerűbb gépek ... A Matise legújabb gépe pél­dául már lézervezérlésű .... S ezt , is a mi embereink fogják majd kezelni., Krepsz József ilyen korszerű gép kezelését már nem tanul­ja meg. Brigádjának tagjai sem, részben azért, mert már idősek, részben pedig mert szükség lesz a jövőben is fizi­kai munkásra a gépek mellett, meg aztán néhányan közülük már a fiaik számára „kinéz­ték” ezt a gépet, ezt a szakmát. Beke Lajos mérnök mondot­ta, hogy a-gépcsoport mostani személyzete részben itthon, részben külföldön kapta a ki­képzést. A jövőben valószínű, hogy a vasútigazgatóságok is kapnak májú .ilyen géplánco­kat^ 'Egyelőre a • leggazdaságo­sabban úgy tudják a nagy teljesítményű gépláncokat ki­használni, ha kellően előkészí­tett pályára bocsátják a brigá­dot, és ha akad olyan vállal­kozó pályafenntartási főnök­ség, és vasútigazgatóság, amely az ezzel járó különleges fel­adatokat is el tudja végezni. Ilyen például, hogy a gépcso­port munkába állítása tizenöt- húsz percet vesz igénybe, ugyanennyit a visszaszerelés is. Minimum három óra kell ah­hoz, hogy a gépcsoportnak ér­demes legyen a pályán mun­kához fogni. A másik, .szinte leküzdhetetlennek látszó gond: úgy működtetni a gépcsopor­tot, hogy a személy- és teher­szállító vonatok rendjét ne za­varja. Somogyi Mihály főta­nácsost küldték a csoport for­galomirányítójának. A Pécsi Igazgatóság olyan hatáskörrel •ruházta fel Somogyit, hogy jo­ga van vonatok • várakozását elrendelni, tehervonatok, sze­Vasutasok köszöntése A huszonkettedik vasutasnapot a megyében és szerte<'az .or­szágban ma tartják. Kis megálló ' nagy rendező-pályaudvu-rók,' vezérigazgatóságok, kutatóintézetek, vasútállomások, művelődési' házak lesznek a színhelyei az ünnepségnek, amikor a-vasút ve­zetői köszöntik dolgozóikat. S huszonkét év óta az is szökés# hogy- a júliusi vasárnapon az ország népe is a vasutasokat ijaneptí; köszönti. Vezércikkben, ünnepi beszédben, riportokban .máltatjóV' az ország második hadserege tagjainak munkáját. Százötvenezer:, vasutast köszöntünk ma. A MÁV Pécsi Igazgatóságához tartoznak a Tolna, .megyei, vasútüzemek. A dombóvári, a tolna-mözsi, a nagydorogi és ,kesző- hidegkút-gyönki állomások dolgozói éppúgy részesei az igazgató-,_ ság sikereinek, mint a Somogy, vagy Baranya megyei yasijtöz^-] mek munkásai. A vasútigazgatóságok és az üzemek múiÍKffláij kúlön-külön nehéz értékelni, hisz a siker részesei az egyrpástój' ötven, száz kilométerre dolgozó menetirányítók, kocsirendezők, mozdonyvezetők, forgalmi tisztek, pályamunkások, mérnökök, -és tíchnikusok. Éppen ebből az egymásrautaltságból, a szakagák.szo- ros kapcsolatából következik a más munkahelyeken nem tapasz-'1 tolható', szigorúság, nagyfokú fegyelmezettség; ez eredrnéçypki',' hogy egy-egy alkalommal nemcsak egy kis termelési egység'Kap' kitüntetést, hanem több ezer emberrel dolgozó csomóponti ]íf, mint például idén április negyedikén Dombóvár. ... . . « Megszokták már olvasóink, hogy a vasutasnap tájékán ^zaift- vetést készítünk a vasút, a dolgozók eredményeiről, mgnkájprőri. Most az ünnepi köszöntőben utalunk arra, hogy idén. ‘is.jSzépf eredményekről számolhatnak be a gazdasági vezetők: dz,j efso'' negyedéves térvet 7,45 százalékkal teljesítették túl, elszámtgltíík, minden felkínált árut, sőt nem egy időszakban a. szállítási ,k,bpa-H citást nem tudták kihasználni — nem volt fuvar A két .vasúd Csomópont — Bátaszék és Dombóvár — az első félévbéni.pz élj, üzemszínt felett' eredményről adhat jelentést ' A vasutat egyre több korszerű berendezéssel —; Tntecjradö- mino-rendszer a fővonalakon, számítóközpont öz igazgatóságai­kon — nagy teljesítményű vontatókkal — idén tizennyolc kétézeVló-; erős Diesel-mozdony érkezett Dombóvárra — látják el. Nb<$y "gern- dot fordítanak a munkások ellátására, hogy a munkakörülményé-* két a zárt rend.szérű üzemekéhez hasonlóvá tegyék. Idén befője-; zik a Diesel mozdonyjavító üzem építését Dombóváratt, tizenkét1, millió forintos költséggel százötven személy befogadására otkal-*; más munkásszállót építenek ugyancsak Dombóvárott. A rhu-sron» kettedik vasutasnapon ezekről az eredményekről és a távlati tér\ vekről is szó esik majd. És a szokáshoz híven idén is - !kítűrftéfikr azokat a munkásokat, mérnököket, akik az elmúlt év során -.et; légtöbbet tettek azért, hogy a százhuszonhat éves MÁV jó* hí» rét öregbítsék. Mi ezúttal köszöntjük a Tolna megyében élő, dalgozo, mint-í egy ötezer vasutast. . \ ~. i ( .mélyvonatok menetrendjét vál- tozfátni. terre ázonbán a három hét ‘alatt még csak egyszer ke­rült sor. S magában ez a tény is azt igazolja, hogy a szinte gondolkodva dolgozó gépcso- csortot — bérleti díja óránként több ezer forint — jól kihasz­nálják. Ernyes József, aki a ■„munkaadó”, elégedett a gép­csoport munkájáyal. Krepsz József véleménye: „Legalább kétévenként küldenék ide, ak­kor a mi munkánk még köny- nyebbé válna”. Az erdősmecskei háromszáz- ötvenkettes szelvénynél két tehervonat között munkába áll­tak a gépek. Délelőtt 10 óra néhány perc. Minden munka­folyamat percre megszabott beosztásban történik. A mér­nökök pontosan, előre kidolgo­zott terv alapján irányítják a munkát. Tulajdonképpen irá­nyítani nem is kell, hisz gép is ember is — így együttesen ,automata . .pálygjjprifeásdJc * tudják, mi a tennivaló. • Két órán keresőül kísértein — gyalogosan aíig lehetett kö­vetni a gépcsoportot — mind­össze egy talpfánál kejlett_ a munkásoknak a 'krampácsófó csákányt kézbe venni'. A’gbfzp, dübörgő sárgára festett;'gépfek után ballagott . Kréps'Z Józséf bátaszéki brigádja : 'Bogdán; Já­nos, Virág Sándor,, ifjú' Héd’er Lajos,' Máté János, Gál ^árí^ór és Kovács István.. Somogyi Mihály sípjába főj, a gépekre visszaszerelik á mihjr kaészközöket — a legùfâbb Matise már- önműködően végzi ezt is — a munkások íeiüin'oK, és elindulnak vissza á’-hbnáiló- másra, hogy utat adjunk a sze­mélyvonatnak ... Az egyik la­kókocsiból labdát dobrrak lei, az állomás rakodóján, két yo- nat közti szünetben, izgalmas focimeccs kezdődik! ■ • < A PÁLKOVÁCSJENŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom