Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-22 / 171. szám
Naponta tízezer olvasó Vietnami és szovjet egyetemek együttműködése Gorkij fél évszázada a következőket írta: A könyv minden csoda közül talán a legbonyolultabb és legnagyobb csoda, amelyet az emberiség a boldogsághoz, a nagyszerű jövőhöz vezető, útján teremtett. Napjainkban, amikor a világ népei a nemzetközi könyvévet ünnepük, e szavak még mélyebb jelentőséget kapnak. A szovjet emberek szeretika könyvet, nagyra becsülik nemes erejét. A Szovjetunióban 360 ezer különféle könyvtár működik, közkönyvtárak, műszaki, iskolai, tudományos, gyermek- és más könyvtárak. A hatalmas országban nincs olyan település, ahol ne volna állandó, vagy legalább fiók-, esetleg mozgókönyvtár. Ezek állománya ma 3,3 milliárd kötet, s a rendszeres olvasók között 180 millió embert tartanak számon. A három legnagyobb könyvtár: a moszkvai Lenin, a le- ningrádi Szaltikov-Scsedrin és a Tudományos Akadémia le- ningrádi könyvtára — ezekben összesen 50 millió kötet könyvet, folyóiratot, újságot és más kiadványt őriznek. A Lenin Könyvtárat 1862- ben alapították, s ez a világ egyik legnagyobb ilyen intézménye. Sok százezer hazai és külföldi olvasó látogatja, különböző nemzetiségű, foglalkozású és életkorú olvasó. Állománya több mint 26 millió kötet, amely naponta több száz könyvvel, folyóirattal, újsággal bővül. Ezeket a világ több mint 100 országából postázzák. A könyvtár az emberi szellem igazi kincseit őrzi. Az ős- nyomtatványok és a ritka kincsek gyűjteményében megtaláljuk a legfontosabb hazai és külföldi kiadványokat. Nagy becsben tartják a könyvnyomtatás őskorának értékes példányáig, köztük a Gutenberg nyomdájából 1455-ben kikerült Bibliát, és Ivan Fjodorov első orosz nyomdájában készült Apostol című munkai. A ritka könyvek között találjuk Marx, Engels, Lenin életében megjelent munkáit és az illegális nyomdákból kikerült műveket. Ugyancsak nagy értékeket foglal magában a kéziratgyűj- temény, amelyben forradalmárok, államférfiak, politikusok saját kezű munkáit őrzik. A kódexrészlegben legalább 30 ezer, elsősorban orosz és más szláv nyelvű munkát találunk, amelyek közül a legkorábbiak a XI. századból valók. Olyan rendkívüli értékek vannak köztük, mint az Arhangelszki és Marijini evangélium. Van a gyűjteményben egy sor görög, arab, perzsa kézirat, Giordano Bruno, Kopernikusz, Münzer, Voltaire, Rousseau, Walter Scott, Dickens, Goethe, Romain Rolland, Wagner, Liszt, Napóleon-kézirat, s a különböző korok és országok számos neves fiának kézirata. Itt gondozzák olyan nagy orosz írók kézirat-gyűjteményét, vagy annak egy részét, mint Gogol, Turgenyév, Nyekraszov, Dosztojevszkij, Csehov, Korolenko és így tovább. Ugyancsak tekintélyes anyag ad képet a szovjet társadalom, irodalom és tudomány fejlődéséről. Az olvasó csaknem bármely kötetet kézbe kaphat abból az 550 ezer műből, amelyet a Szovjetunió mai területén 1564 és 1917 között kiadtak, s abból a 2 millió műből, amely a szovjethatalom 55 esztendeje alatt látott napvilágot. A folyóirattárban az olvasók rendelkezésére áll körülbelül 8 ezer szovjet és 16 ezer külföldi folyóirat, s a naponta érkező mintegy ezer külföldi újság. Néhány adat is szemlélteti a könyvtár munkáját: olvasótermeit naponta 10 ezer ember — moszkvai és más városbeli — látogatja. A könyvtárosok munkáját szállítószalag, keskeny nyomtávú vasút és csőposta segíti. A 22 olvasóteremben naponta 40—45 ezer könyvet kapnak kézhez a látogatók. Az olvasók és az intézmények kérdéseire évente több mint 130 ezer alkalommal adnak választ írásban, szóban, telefonon és telexen. A század második felétől kazdődően rendkívül megnövelte az információ-áradatot a tudományos technikai forradalom. Ez pedig új feladatok elé állítja a könyvtárosokat. Ebben a számítástechnika sietett segítségükre. Elektronikus és a kultúrával foglalkozó szakemberek tájékoztatását és bibliográfiával való ellátását. A szovjet könyvtárak és az olvasók így gyors és pontos információt kaphatnak a világon megjelenő új kiadványokról. A könyv századokon át fennmarad utódainkra. így hát gondoskodni kell megőrzéséről. Hiszen a könyv is öregszik, törékennyé válik a papír, kifakul, sőt néha szinte eltűnik a szöveg. A könyvek életét A Szovjetunió nagy segítséget nyújt Vietnamnak egyetemi laboratóriumok felszerelésében: szakirodalommal látja el a könyvtárakat és taneszközöket ad az oktató intézményeknek. Sok szovjetta_ nár dolgozik Vietnamban. A vietnami egyetemekkel húsz szovjet testvérintézmény folytat szoros együttműködést. A novoszibirszki egyetem professzorai és tanárai például állandóan tájékoztatják hanoi kollégáikat a számukra érdeszámítógépek alkalmazásával készítik a jövőben a beérkező könyvekről, kottákról, térképekről, disszertációkról a tájékoztató katalógusokat. Ily módon tökéletesít; k a tudomány és a technika különböző ágazataival, a népgazdasággal úgy lehet meghosszabbítani, ha biztosítjuk a tárolóhelyeken az optimális hőmérsékletet, és páratartalmat. A Lenin Könyvtár szellőzése, légkondicionálása erre módot ad. A könyvek állapotára a kör.yvhigiéniai és restaurációs osztály vigyáz. Innen „megifjodva” kerünek ki a kiadványok, a papírt különféle polimer anyagokkal kezelik, fedik, a régi kiadványok bőrkötését és a pergamenlapokat puhítják. Elvira Kuzmina A Szovjetunió legnagyobb könyvtára: a moszkvai Lenin Könyvtár. kés témák kidolgozásáról. Mint azt vietnami szakemberek hí., rül adták, a szovjet egyetemi diákköröktől kapott műszaki javaslatok közül sokat már meg is valósítottak a gyakorlatban, köztük a fémek korrózióvédelmét. az agrotechnikát, az építőipari újításokat. Magyar kiállítás külföldön A következő hónapokban — a Kulturális Kapcsolatok Intézete szervezésében — mintegy 100 magyar képzőművészeti kiállítás megrendezésére kerül sor külföldön. A Kodály Zoltán életét és munkásságát bemutató tárlat a finn fővárosban augusztus 25—szeptember 10. között tart nyitva. Az olaszországi XXX. faenzai nemzetközi kerámia-kiállításon — július 23—október 8. között — hét magyar művész vesz részt. Részt vesz hazánk az indiai és a japán nemzetközi gyermekrajz-kiállításokön is, amelyeken eddig szinte minden évben magyar gyerekek nyerték el a legjelentősebb díjakat. Első ízben képviseltetik magukat a magyar grafikusok a kanadai Montrealban megrendezésre kerülő nemzetközi karikatúra-tárlaton. Az Egyesült Arab Köztársaságban magyar néprajzi, Etiópiában kisplasztikái, Peru fővárosában idegenforgalmi tárlatot nyitnak meg. Kuwait- ban néprajzi, Nyugat-Berlin- ben grafikai, Spanyolországban pedig textilművészeti kiállítással képviselteti magát hazánk. Az Egyesült Államokba a KKI grafikai anyagot küld, amelyet vándorkiállítás formájában több város közönsége előtt is bemutatnak, Ausztriában pedig a Magyar Nemzeti Múzeum szervezésében őskori idol-plasztikai kiállítás nyílik novemberben. (MTI) tn-M :S & a Kaszinó uicóian o XXXV. Ám Balátai Jenő nem volt az az ember, aki semmiségekben csökönyös, de komoly dolgokban hiányzik belőle a cél- tudatosság és kitartás. Nem olyan ember volt, aki könnyen fellelkesedik, és azután még könnyebben megun mindent. Balátai a polgármester elutasításával mit sem törődve dolgozta ki a hőforrások hasznosításának gyakorlati tervét. Erről tanúskodik memoranduma, amelyet „Budapest fürdőváros jegyében a Rudas és Rácz fürdőnek a Gellért hegy belsejében való elhelyezése” tárgyában írt. Ez a memorandum Balátai szellemes gondolkodásmódját, élénk fantáziáját bizonyította, sőt — Szászt ez kapta meg leginkább — a memorandum szép nyelvezete, stiláris érzékkel bíró embert is sejtetett. Előfordulhatott, hogy valaki talán szólt is egy-két jó szót Balátai memorandumára, talán még tetszhetett is a Jókai fantáziájával felrajzolt ötlet, de ennél gyakorlatibb, közvetlenebbül az akkori igényeket kielégítő építkezéseket sem valósítottak meg. A memorandumban felvázolt elképzelések túlságosan nagyvonalúak lehettek, de nem is ebből a szempontból érdekesek, hanem mert rávilágítanak Balátai Jenő gondolkodásmódjára, csillapíthatatlan vágyára, hogy valami nagy, fontos dolgot tegyen a hazája érdekében. Ezzel párhuzamosan persze anyagi hasznot is remélt a vállalkozásból, de mivel ebből semmi sem vált valóra, visszatért a bauxit ügyéhez. Balátai több millió pengő értékű bauxitlelőhely bérlője volt, de a bauxit ott rejtőzött a földben, kiaknázatlanul. Ekkor még álmában sem gondolta, hogy terveiről, műszaki leírásairól, a lelőhelyek várható kapacitásáról a németek mindent tudnak. Az ő fantáziája, amely geológiára, kövekre, ásványi anyagokra, hévizekre, vegyi folyamatokra, feltárásokra, hasznosításokra korlátozódott, képtelen volt kiterjedni az emberi lelkek furcsa trágyadombjáig, a leskelődésig, a hatalmi harcodig, a „Le- bensraumig”, s annak megvalósítási szándékáig. Honnan sejtette volna például, hogy a saját családi fészkében, az ágya fölé is a német sas terjeszti ki szárnyait? Ha valaki akkor azt mondja Balátainak, felpofozza, leüti, agyonveri. Szerette feleségét, elviselte anyósát. Alice jelenléte, vágyai, azoknak kielégítése fokozták benne a vagyonszerzésre törekvést, de ez nála mégiscsak másodrendű szempont volt. Ott volt a bauxitlelőhely. A zártkutat- mányokért minden évben fizetni kellett. Mit lehetett tenni ilyen esetben. Dr. Pávai Vájná szerint Balátai megkísérelte jutányos áron átadni a magyar államkincstárnak, hogy az biztosítsa a független bányászatot, a feldolgozást, vagy olyan előnyös szerződés megkötését, amelynek segítségével Magyarország alumíniumhoz juthat. Balátai tervei között szerepelt — mivel az alumínium gyártása olyan sok elektromos áramot igényel, amennyinek előállítására Magyarország nem képes — hogy vásároljanak külföldről áramot. Távvezetékekről álmodott. A dunai népek összefogásáról, a románokkal, csehekkel, jugoszlá- vokkal való gazdasági szövetségről. Sőt, amikor megtudta, hogy a Szovjetunióban nagy vízierőművet építenek, a velük való kooperáció lehetőségét is felvetette. Jellemző tiszta emberi szándékára, hogy ezt olyan magától értetődő dolognak fogta fel és terjesztette, mint aki a hatalom birtokosairól is tiszta szándékot tételez fel. Szász erre vonatkozó feljegyzéseket is talált, és azokból kitűnt, hogy tervezetét hivatalos kormányférfiakhoz is eljuttatta. A kormány azonban hallani sem akart semmiféle egyezményről, főleg nem dél és kelet felé. » Szász elővette a magnetofonszalagot, amelyről dr. Dénes Györggyel folytatott egy másik beszélgetése volt hallható. — Ügyvéd úr! A németek valószínűleg nem elégedtek meg azzal, hogy Rajnisson keresztül meghátrálásra kénysze- rítették a svájci érdekeltségű Bauxit Trösztöt, hanem újabb lépéseket is tett. Mit tud Ön erről? — A németek törekvése az volt, hogy egyrészt átvegyék a Bauxit Tröszt irányítását, megfelelő embereknek az igazgatóságba való kooptálásával, másrészt a nyersanyag teljes egészének felvásárlási jogát akarták kikényszeríteni. Mind a kettő sikerrel járt. Én már nem emlékszem a nevekre, de tudom, hogy az igazgatóságba Schröder mellé egy németet ültettek, aki érdekelve volt a német repülőgépiparban is és akit egy Frisch nevű alak képviselt. (Ez volt Ludger Wes- trick, bólintott a beszélgetés hallgatása közben Szász.) A tröszt vezetői beleegyeztek abba, hogy a nyersanyagot a megadott címre küldjék. Német szakértők érkeztek, azok vették át Gánton a bauxitot. — Hogyan tudtak hirtelenül ilyen nagy nyomást gyakorolni a trösztre? Elég volt ehhez a Rajniss-féle parlamenti támadás? — Több fronton indult meg a harc a hazai gyárosok ellen. Dunckel Károly, a Gyáriparosok Országos Szövetségének, a GYOSZ-nak miniszteri biztosa egy napon magához kérette a lapok közgazdasági újságíróit, szerkesztőit. Ismertette velük az új kormányhatározatokat. (Folytatjuk).
