Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-21 / 170. szám
1k i f 1 * Fél év eredményei Az MSZMP KB decemberi határozatának megvalósításáról Megjegyzések egy fülemülepörhöz Hét és fél milliónál többről Tan szó ! 1971. december 1-én határozatot hozott az MSZMP Központi Bizottsága a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére, valamint a szocialista munkaverseny-mozga- lom továbbfejlesztésére. A Központi Bizottság határozatát az MSZMP Tolna megyei Bizottsága februárban tárgyalta, és a helyi adottságok figyelembevételével kidolgozta a legfontosabb teendőket, a leglényegesebb szempontokat. Az 1971-es gazdasági év tapasztalatait is figyelembe véve politikai feladattervet fogadott el. Ezután a megye gazdasági egységeinél a pártszervek taggyűléseken tárgyalták meg a határozatot. Ezzel párhuzamosan a megyei tanács szakigazgatási osztályai megkezdték a felmérő éá elemző munkát az irányításuk alá tartozó gazdasági egységeknél. A munka- verseny-mozgalom korszerűsítésével kapcsolatban a helyes vállalati szemlélet kialakítása volt a cél. A munkába bekapcsolódott a megyei KISZ-bizottság és az SZMT. A megyei szövetkezeti egységek megkezdték a határozattal kapcsolatos tennivalók végrehajtását. A munka- és üzemszervezés A Központi Bizottságnak a munka körülményeinek javítáAz Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium nemzetközi kapcsolatok főosztályának megbízásából az Építésgazdasági és Szervezési Intézet érdekes összefoglalót állított Ösz- sze az Európai Gazdasági Bizottság tagállamainak, lakásügyi, építési és városrendezési monográfiáiról. Ezek alapján a 23 EGB-tagállam adatait dolgozták fel. Az európai összevetésből kiderül, hogy az ezer lakosra jutó lakások száma 19fi9 végén mindenütt 210-nél több volt, hét országban pedig a 300-at is meghaladta. A legmagasabb ez a szám Svédországban, ahol ezer személyre 358 lakás jut, legalacsonyabb Jugoszláviában. ahol 211. Magyarország a középmezőnyhöz tartozik az ezer lakosonkénti 281 lakással. A lakásállomány növelésében az 1960-tól 1970-ig terjedő időszakban a Szovjetunói érte el a legnagyobb eredményt, évente több mint kétmillió új otthonnal, azaz 2,6 százalékkal növelte lakás- állományát. A legkisebb volt a fejlődés Írországban, mindössze 0,2 százalékos. Magyar- ország ebben az összehasonlításban az évi 1,1 százalékos lakásállomány-növekedéssel (az országok sorrendjének középmezőnyében helyezkedik el. A monográfiákból kiderül, hogy a hatvanas években szinte minden európai országban jelentősen emelkedtek az építési árak. Különösen kritikus méreteket öltött — 36,4 százalékos növekedéssel — az NSZK-ban, és 49 százalékkal Hollandiában. Az építőipari termelés volumenének növekedése ebben a tíz évben különösen jelentős volt az NSZK-ban, Romániában, Magyarországon és Szovjetunióban. Úgyszólván valamennyi európai országban az építőipari fejlesztésben nagyon fontos feladatnak tekintik a szabványok korszerűsítését, a méretkoordináció bevezetését és a minőségellenőrzés fejsára vonatkozó határozatát eddig megyénkben csak néhány gazdasági egységnél valósították meg. A MEZÖGÉP-nél és a Dal- mandi Állami Gazdaságnál talán nem is a KB-határozat, hanem már korábbi felismerés volt az indítóok, és az üzem- és munkaszervezés terén tett intézkedésekkel szinte elébe mentek a határozatnak. A Szekszárdi Vasipari Vállalatnál most tervezik a gépi adat- feldolgozás bevezetését. De míg itt, a többieknél sokkal jobb bázisról startoló vállalat-, nál a továbblépés, a további fejlődés adta kérdésekre kell megtalálni a feleletet, legtöbb vállalatnál még az indulás feltételeit keresik. A szervező szakemberek hiánya, az információszerzés és az információk gyors feldolgozásának problémái, a vezetés színvonala és legtöbb esetben a rendelkezésre álló anyagi feltételek határt szabnak. De a KB- határozat végrehajtása nem rövid távú feladatot, hanem egy folyamatos fejlődést jelent. A munka- és üzemszervezés fejlesztésének feladatait tartalmazó határozat mellett december 1-én a szocialista munka- verseny-mozgalom továbbfejlesztéséről is határozatot hozott a Központi Bizottság. Ezen a téren az eredményeket pontosan összegezni csak lesztését. A tipizálásban elsősorban a szocialista országok értek el figyelemre méltó eredményeket. Az építőipar gépesítésének fejlesztése is általános törekvés. A fejlett építőiparral rendelkező országokban, így Csehszlovákiában, Romániában és Magyarországon is, a földmunkák és a be. tonozás 70—90 százalékát végzik gépekkel. További általános törekvés az ipari és kommunális építkezéseknél a korszerű könnyűszerkezietes módszer elterjesztése. (MTI). a ciklusidőszakok végén lehet. A brigádok év elején tesznek felajánlásokat, és azok teljesítéséről, illetve a végzett munkáról egy év múlva ta- tanácskoznak, értékelve a kollektívák munkáját. Azt észre lehetett venni, hogy már a vállalások is eltértek a korábbi években megszokottaktól. Előtérbe került a munka, és a hármas jelszó további részét is ennek szolgálatába állították. Úgy tanulni és úgy élni, hogy a termelésben jobb eredményeket érhessenek el. Ebben a vállalás-módosításban jelentékeny szerepe volt a párt- és szakszervezeteknek, valamint a gazdasági vezetésnek. Munkaverseny Megyei viszonylatban legjobb tapasztalatokat a MEZŰ- GÉP-nél, a Dalmandi Állami Gazdaságban, a tolnai Pamut- textilművekben és a Szekszárdi Állami Gazdaságban találtunk. Ami ezeket a vállalatokat ezen a téren a legjobbak közé sorolta, a pozitív felfogás, amely a szocialista munkaverseny terén tapasztalható. Magas szintet ért el a brigádok önértékelése, és az előző években tapasztaltaknál sokkal kritikusabban vizsgálják saját munkájukat. Ezt kedvezően befolyásolja az is, hogy a gazdasági vezetés részéről a magas gazdasági fuhkciókat viselők értékelik a munkaversenyt. így előtérbe kerül a termelés fontossága és a formalitások helyett konkrét feladatokkal válik termeléscentrikussá a munkaverseny-mozga- lom. A magasabb szint, amelyet a szocialista brigádoknak el kell érni, helyenként okozott csak számbeli csökkenést a szocialista brigádmozgalomban. Az emelt mérce csak itt- ott vette el a brigádtagok önbizalmát. A megyei adatok szerint számuk, a munkaver- seny-mozgalom gerincét képező szocialista, és szocialista címért küzdő brigádok száma nőtt. Lapunkban lélegzetnyi hír jelent meg májusban arról, hogy az Építésügyi Minőségvizsgáló Intézet pécsi kirendeltsége életveszélyessé nyilvánította a Tamási Gőgös Ignác járási művelődési központ színháztermét, aminek mennyezete és oldalfala a színpadhoz közel eső részén több helyen is megrepedt. A színházterem használatát megtiltó dokumentum elkészülte — és ez aligha vitatható —esetleges katasztrófát előzött meg. Iszonyatos még elképzelni is, hogy a betonmonstrum beszakad és maga alá temeti a nézőtérnek közel a felét. A művelődés! ház, ami hét és fél milliós költséggel 1968-ban készült el, a színházterem riasztó kiiktatásáig méltán volt számos nagyközségünk irigységének tárgya. Méltán, hiszen még a városi rangú Dombóvárnak, a városiasodé Bonyhádnak, de még csak Paksnak és a szekszárdi járásnak sem sikerült mindeddig a tamási művelődési központhoz hasonlót fölépítenie. (Bár valahány fölsorolt településnek égetően nagy szüksége lenne legalább egy ilyen intézményre.) Újabban nem irigykedik senki, s az a helyzet, hogy nincs is semmi irigyelnivaló pillanatnyilag, mert úgy néz ki, hogy hosszúnak ígérkező füle- mülepör kezdődött el a közművelődési intézmény életveszélyessé nyilvánításával. És... ez a füle- mülepör csupán annyiban tér el a közismert aranyjánositól, hogy míg a jobb felől is nekünk fütyül, bal felől is nekünk fütyül, addig egy hétezer lelkes nagyközség lakossága marad az első számú kárvallott. Azért első számú, mert a nem tudni mikor bekövetkező helyreállításig meg van bénítva lakóhelyének kulturális élete. Nincs színház, nincs hangverseny, nincs helye egy-egy nagyobb érdeklődésre számot tartó rendezvénynek. A művelődési központ a színházterem kiiktatása óta igencsak hasonlít a részben kiürített ékszeres dobozhoz, miközben zajlik fölötte a kötélhúzás, mivel a felelősség labdája hol ide, hol oda röpül. Egy bizonyos, aligha Tamási lakossága a felelős a közművelődési intézmény nemkívánatos mostani státuszáért, mert nehezen képzelhető el, hogy nem rendeltetésének megfelően használták színháztermüket, és az öles betongerendák azért mondták föl a szolgálatot... A művelődési ház kivitelezője a Tolna megyei Beruházási Vállalat volt. Tervezője a Tolna megyei Tervező Iroda és a kivitelező a TOTÉV. Ez volt. Ma nincs felelős! Az ÉMI a színházterem élet- veszélyessé nyilvánítását követően kikötötte, hogy további megfigyeléseket óhajt végezni, amikor elkezdődik a bontás, helyre- állítás munkája, akkor megállapítandó, hogy mennyiben tervezői, vagy mennyiben kivitelezői hiba, ami Tamásiban bekövetkezett úgyszólván valahányunk zsebének rovására. Igen ám, csakhogy a tervezésben, kivitelezésben érdekelt felek nem sietnek a nyilvánvalóan bekövetkező felelősség-megállapítás elé. Igaz is, mi az a hét és fél millió? Sem a tervezőnek, sem a kivitelezőnek nem olyan fontos a felelősség mielőbbi megállapítása, mint Tamásinak, „aki" fizetett a tervekért és kivitelezésért. Most honnan vegyen pénzt? Azt javasolták ugyanis a nagyközségi tanács vezetőinek, hogy előlegezzék meg a helyreállítás költségeit és majd amikor kiderül, hogy ki mennyiben marasztalható el, visszakapják a helyreállításra fordított forintokat. Lám, milyen egyszerű ez... Csak az a kérdés, hogy honnan varázsoljon fél, esetleg több millió forintokat a nagyközségi tanács? Lehet, hogy ötszázezer forint elegendő lesz a helyreállításra, de ugyanúgy kiderülhet az is, hogy újabb milliókkal lehet csak korrigálni az enyhén szólva is súlyos minőségi hibákat. Felülfizetésre nem tervezett és nem tervezhet kiadásokat a nagyközségi tanács, a hibás teljesítés minden káros következményét reá hárítani éppen ezért, még ideiglenes jelleggel sem lehet. Mint amiként annak anyagi terhét sem vállalhatja a tanács, hogy a művelődési háznak a színházterem bezárása miatt támadó bevételi hiányait pótolja, méghozzá olyan felelőtlenség kapcsán, aminek gazdája nem a nagyközség házatáján keresendő. Hisszük, hogy a megelőlegezés említett lehetőségét a Beruházási Vállalat elhamarkodottan vetette föl, hiszen ki ismeri a tanácsi gazdálkodás anyagi lehetőségeit, ha a Beruházási Vállalat nem?!? Tamásiban úgy vélik, hogy a kötélhúzás — ami pillanatnyilag időhúzásban merül ki — maratoni „mérkőzés" lesz, amiből nekik az égvilágon semmi hasznuk. Sőt, az eddig szerzett tapasztalatok alapján számolniok kell azzal a lehetőséggel is, hogy mire eldől, kinek a zsebére lássanak hozzá a helyreállítás munkájához, addig tovább romlik az épület említett szárnyának állaga. Még drágább lesz a leves, mint a hús. Mindezeket miért regisztráltuk ezen a helyen? Mert a továbbiakban figyelemmel óhajtjuk kísérni a tamási művelődési ház ügyét a majd csak bekövetkező felelősség-megállapításig bezáróan, hiszen itt és most nem egyszerűen csak hét és fél millióról van szó, hanem ennél lényegesen többről... — lászó i. Népújság 3 ! 1972. július 2L Havi harmincezer liter tej A tejet régebben palackban kaptuk, vagy kannából mérték ki. Újabban zacskóssá Vált. Azon már ritkábban gondolkodunk, hogy voltaképpen honnan is származik a tej. Természetesen a mezőgazdaságból, még pontosabban -a tehenektől. A szekszárdi tejvásárlók aligha sejtik azonban, hogy egy olyan kis faluból, mint Kéty, havonta harmincezer liter tej jut cl a fogyasztókhoz. Képünk az esti tejátvételnél készült. Magyarország az európai lakás-monográfiában
