Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

Július 28-30 $ Pá rísz&Preísés. pártirányítás Tisztább, alkotóbb légkörben Duna menti fiatalok találkozója Háromnapos politikai, kulturális és sportprogram a VIT jegyében Az utóbbi félévben több al­kalom és mód nyílt a terme­lőszövetkeztek kommunistái számára is. hogy megvizsgál­ják : szűkebb közösségükben, szövetkezetükben milyen a kapcsolat a vezetők és a ve­zetettek között? Mennyiben érvényesül ebben a kölcsönös bizalom; korlátozás nélkül gyakorolhatják-e a tagok a törvényben is lefektetett jo­gaikat. Rövidebben úgy is mondhatnánk, milyen a szel­lem szövetkezetükben. Az év végi beszámolókon, a zárszámadást megelőző tag­gyűléseken, majd ezt követő­en is a kommunisták nagy fe­lelősségtudattal .tették szóvá a szövetkezeti életben tapasztalt hibákat, káros jelenségeket. A felszólalók egy része azt ki­fogásolta : gyakori, hogy nincs meg a kellő összhang a tsz vezetése — elsősorban an­nak elnöke — és a pártszer­vezet között. S bár a párttag­ság csupán egy kisebb hánya­da a szövetkezeti tagságnak, de a közte és az egyes veze­tők közötti esyüttműködés mikéntje alapvető mércéje a közös gazdaságokban uralko­dó közszellemnek, ha úgy tet­szik, a szövetkezeti demokrá­ciának. A szövetkezeti kommunisták túlnyomó többsége kétkezi dolgozó, aki maga is közvet­lenül érzi, tapasztalja a gaz­dasági vezetés intézkedéseinek hatását. A párttagok együtt élnek, közös a sorsuk párton- kívüli társaikéval. Ám ha a munka- és életkörülményeik­ben teljes is az azonosság, mégsem lehet egyenlőségjelet tenni közéjük. Nem lehet, mégpedig azért nem, mert a kommunisták öntudata, fele­lősségérzete általában na­gyobb, mélyebb, mint a nagy átlagé. Ebből következik, hogy a hibákat is bátrabban és gyakrabban teszik szóvá. S emiatt gyakrabban is kerül­nek szembe a jogaikkal túl­zottan élő, vagy néha vissza­élő szövetkezeti vezetőkkel. Egy-egy szövetkezet élete, gazdálkodása nem mentes a konfliktusoktól, s azzal az igénnyel nem is lehet fellépni, hogy mind az együttélésben, mind a gazdálkodásban egy- egy időpontban teljes legyen az összhang. A problémák, a nehézségék megoldásuk ese­tén is „újratermelődnek”, s ezeket újra és újra meg kell oldani. Ezen a lépcsőfokon jut feljebb és feljebb mindegyik szövetkezeti közösség. A baj ott van, ahol ezekre a hi­bákra nem figyelnek fel, vagy ha a vezetők észre is veszik, hosszabb ideig semmit, vagy csak keveset tesznek megoldá­sukért. Ha napjainkban a korábbi­nál több bírálat hangzik el a szövetkezeti vezetőkkel szem­ben, ez nem valamiféle „ve- zetőellenességet” tükröz, ha­nem azt bizonyítja, hogy a kommunisták mind jobban él­nek a szervezeti szabályban biztosított jogaikkal. Éppen ezért a kommunisták körében kialakuló pártszerű bírálat szellemét nem nyirbálni, ha­nem bátorítani kell. Mint ahogyan ezt a pártvezetés te­szi akkor, amikor minden fontos társadalmi, gazdasági probléma megoldásához kéri a párttagok őszinte véleményét, kommunista áldozatvállalását. Ebben az egyre tisztuló köz­szellemben még inkább ká­ros, ha egyes szövetkezeti ve­zetők figyelmen kívül hagy­ják, semmibe veszik a kom­munisták véleményét. Hogy nem mondvacsinált, hanem valós ez a probléma, azt szá­mos példával lehetne bizonyí­tani. Elég gyakori, hogy a tsz-el- nökök egy része — sürgős el­foglaltságára hivatkozva — nem vesz részt a párttaggyű­lésen. Nem egy közülük, ha részt is vesz, ezt nem mint a többiekkel azonos jogú párt­tag teszi, hanem úgy viselke­dik, úgy 6zólai fel, mint aki „felette” áll- a párttagoknak; utasítgat, kioktat, fölényeske­dik stb. Holott a szervezeti szabályzat őket sem ruház­ta fel több joggal a taggyűlé­sen, a párt életében, mint bármelyik más párttagot. Nem egy szövetkezetben rossz néven veszi az elnök, ha a pártvezetőség arra kéri fel, hogy a szövetkezet gazdál­kodásáról, helyzetéről számol­jon be a vezetőségnek vagy a taggyűlésnek. Egyesek ilyen­kor arra hivatkoznak, hogy a beszámolás sérti a szövetkeze­ti törvényben és az alapsza­bályban biztosított önállósái- gukat, jogaikat. Valójában az önállóság hely­telen értelmezéséről van itt szó. Arról, hogy az ilyen szö­vetkezeti vezetők nem tudják, vagy nem akarják, tudomásul venni: a párt politikájának szerves, elidegeníthetetlen ré­sze a gazdaságpolitika. A párt 6oha nem mondott le és nem is mondhat le arról, hogy irá­nyítsa az állampolgárok éle­tét, életszínvonalát biztosító gazdasági folyamatokat. Igaz, ezt az új gazdaságirányítás rendszerében nem úgy teszi, hogy részleteiben megszabja a tsz-vezetők tennivalóit. A kezdeményezés, a termelési folyamatok irányításának szé­les skáláját biztosítja szá­mukra, de egyben rendszere­sen ellenőrzi, hogy ezek egy­aránt szolgálják az egyéni, a csoport- és az össztársadalmi érdekeket. Az ellenőrzés joga pedig mindenekelőtt az alap- szervezeteket illeti meg. Te­hát a párt vezető szerepét, po­litikájának érvényesülését csorbítja, csökkenti az. a szö­vetkezeti vezető, aki- ki akar­ja magát vonni az alapszerve­zet ellenőrzése alól. Az utóbbi időben több bí­rósági eljárás mutatta, hova vezethet a rosszul értelmezett önállóság, a pártellenőrzés semmibevevése. A magukat tévedhetetlennek hitt tsz-ve­zetők előbb-utóbb vakvágány­ra . fútnak, s kárt okoznak an­nak a közösségnek, amely őket vezetőnek választotta. Számos nagy szaktudású, érté­kes szövetkezeti vezető ke­rülhette volna el dicstelen sorsát, ha nem helyezi magát a kommunista közösség fölé, ha megszívleli az „egyszerű” párttagok bírálatát. Az utóbbi időben élénkülő bírálat nem jelenti a hibás vezetési stílus általános elha- rapódzását. Még csak arról sincs szó, mintha napjaink társadalmi „terméke” lenne a vezetői jogokkal való vissza­élés. A szövetkezeti elnökök többsége becsületesen teljesíti megbízatását, s az a jellem­ző rájuk, hogy a pártszerve­zettel, a termelőszövetkezeti tagsággal vállvetve dolgoznak szövetkezetük boldogulásáért. Az eredményeket, a sikereket nem kizárólag maguknak tu­lajdonítják; tudják, hogy ré­szesei — gyakran fontos ré­szesei — azoknak. Megszívle­lik a bírálatot, figyelembe ve­szik az okos javaslatokat. Az pedig, hogy napjainkban a korábbi időszaknál hamarabb és esetenként élesebben ke­rülnek a közvélemény elé a tsz-vezetők hibái, éppen azt bizonyítja, hogy hatékonyabb a párt- és a társadalmi ellen­őrzés. Emiatt felszínre ke­rülnek azok a vezetés, és ma­gatartásbeli hibák is, ame­lyek korábban is léteztek, de éppen a kommunisták bátor­talansága _ miatt rejtve ma­radtak, MIHÓK SÁNDOR Az idén ötödször rendezi meg a KISZ megyei bizottsá­ga és a paksi járási KISZ-bi- zottság a Duna menti fiatalok találkozóját. A hét Duna menti megyéből, valamint Budapest­ről több ezer fiatalt várnak Paksra. A tavalyival ellentét­ben az idén minden rendez­vény ebben a községben lesz, és a találkozó egy hét helyett csupán három napig tart. Az első találkozó öt évvel ezelőtt, a IX. Világifjúsági Ta­lálkozó jegyében zajlott le, s mivel jövőre rendezik meg az NDK fővárosában, Berlinben a tizedik VIT-et, a Duna menti fiatalok találkozója nyitja meg a hazai előkészítő rendezvé­nyek sorát. A programot úgy állították össze, hogy a hét megye fiataljai minél jobban, alaposabban megismerkedhes­senek az NDK-val, és annak fővárosával. A Duna menti fia­talok találkozója magáévá te­szi a világifjúsági találkozók hármas jelszavát: Szolidaritás, béke és barátság. A megyei és a járási KISZ- bizottság mellett számos más szerv is közreműködik a ta­lálkozó szervezésében és lebo­nyolításában. Nem szabad megfeledkezni a járási hivatal­ról, a községi tanácsról, vala­mint a paksi kulturális intéz­ményekről és az MHSZ mun­kájáról. A fenti szervek eddig is hozzájárultak a helyi ÁFÉSZ-szel együtt az előző ta­lálkozók sikeres lebonyolításá­hoz. Nem nélkülözheti termé­szetesen a DFT egyetlep KISZ- alapszervezet munkáját sem, mivel a megyéből várják a legtöbb fiatal érkezését. A megnyitásra 29-én dél­előtt 9 órakor kerül sor, a II-es számú általános is­kola udvarában. Négy ki­állítás nyílik meg a DFT al­kalmából, az ifjú képzőművé­szek országos kiállítása, a „Hazádat, a békét véded” cí­mű honvédelmi, és a paksi konzervgyár, valamint a kör­nyező üzemek közös termékki­állítása. Megtekinthető lesz ezen kívül egy kamarakiállí­tás is, a járás képzőművészei­nek alkotásaiból. Még pénte­ken kerül sor a „Hűség a nép­hez, hűség a párthoz” címmel a fiatal párttagok tanácskozá­sára. A tanácskozás témája a KISZ VIII. kongresszusa óta végzett munka és a fiatal párt­tagok szerepe az ifjúsági moz­galomban. Délután kezdődik a megyék női ifjúsági kosárlabdatorná­ja, a DFT-kupáért. Ezt az idén másodszor rendezik meg. Este az ifjúsági házban hat ifjúsági klub vetélkedője lesz, „Játé­kos utazás a VIT-re” címmel. Szombaton, 29-én délelőtt rendezi meg a konzervgyári tröszt a Paksi Konzervgyárban az iparágban dolgozó fiatalok országos parlamentjét. Ugyan­csak délelőtt vesznek részt a megyék küldöttségei egy poli­tikai szemináriumon. A De­mokratikus Ifjúsági Világszö­vetség közreműködésével ren­dezett szeminárium a „Szolida­ritásért, békéért, barátságért” címmel a világifjúsági talál­kozók történetét dolgozza fel. Este a Duna-parti kiserdő­ben nagyszabású tábortűzre kerül sor. A játékos, műsoros találkozón a megyék küldött­ségei, valamint-a paksi fiata­lok találkoznak egymással. Vasárnap délelőttre tervezik a Duna menti fiatalok idei ta­lálkozójának legnagyobb ese­ményét. Színes felvonulásra kerül sor a konzervgyártól a Duna-parti sétányig, az eddigi VIT-eket felelevenítve. E fel­vonulás végén a sétányon if­júsági nagygyűlés lesz. „Színes csokor” címmel a hét megye fiataljai folklórműsort mutat­nak be a szabadtéri színpadon. A délután folyamán híradó­jelleggel az eddigi kilenc VIT- ről készült filmeket mutatnak be. A sporttalálkozón a megye NB III-as válogatottja mér­kőzik a somogyi csapattal. Előtte, és a szünetben repülő­modellező-bemutatóban gyö­nyörködhetnek a nézők. Este a szabadtéri színpadon nagyszabású „Ki, mit tud” gá­laestet rendez a Televízió. Itt az ifjúsági vetélkedő legjobb­jai lépnek fal. A gálaestet tű­zijáték zárja, majd a Dunán fáklyaúsztatás lesz. Ezt köve­tően a Duna menti fiatalok V. találkozója zenés, táncos bú­csúesttel zárul, amit jó idő esetén a Duna-parti sétányon rendeznek. 1972. július 16. — Végre, — sóhaj­tottak fel az ősterme­lők —, hogy nem esik az eső. Elég volt be­lőle. A szerdai piacot nagyon elmosta. Áruval telték meg a vasasztalok a teg­napi piacon, s min­denfelé, a piac terü­letén kosaras, szaty- ros asszonyok, férfiak járkáltak, kerestek, alkudoztak. A tegnapi piacon je­lent meg az idén elő­ször a főznivaló ku­korica. Csövét két- három forintért ad­ták. Amit felhoztak, el is fogyott. — Miből volt a leg­több? — kérdeztük a piac gondnokát. — A mindenkori primőrből. Paradi­csomból, paprikából. — Mennyit kértek ette? — Az őstermelők általában mindent többért adnak, mint a vásárcsarnokban A tegnapi piac levő Tolnaker-bolt, meg tsz-elárusítóhely. őszibarackért az ős­termelők elkértek nyolc, tíz, tizenkét fo­rintot is. Az időjárás kedvezett nekik, ke­vés volt a felhozatal, lehetett kérni érte, mégis ment. A para­dicsom 16—20 forint, a fehér paprika 18— 20 forint között ment kilónként. A Tolnaker 1-es számú boltja előtt hosszú sorban állnak a vevők. Sokan fran­ciabarackot keresnek, de sajnos nincs. El­lenben bőven van paprikából, paradi­csomból, zöldségek­ből, krumpliból. A szép gülbaba krumpli kilóját háromnyolc­vanért adják, a nyári fehérburgonyát pedig három negyvenért. — A Tolnaker bolt­jában megjelent a sárgadinnye is, igaz, egyelőre jószerint csak mutatóba hoztak belőle, de ami volt, elment, kilónként 12 forintért. Sajnos, amíg a tée­szek közös elárusító­épülete nem készül el, zsúfolt lesz a pi­ac. A bejárat után pár méterrel már las­sítani kell, annyi a vevő, hogy alig lehet mozogni. A piac leg­forgalmasabb helye a vásárcsarnok előtti asztalsor. Hátrább, a piac túl­só szélén, a baromfi­árusok kínálnak csir­két, kakast, kacsát. A kirántanivaló csirke párját áltálá­ban ötven forintért adták. A nagyobb, pörköltnek való csir­kéért huszonöt forin­tot kértek kilónként. Egy-két őstermelő kacsát is hozott, pár­ját százhúsz forintért. Az árak a tegnapi piacon, ahogy a piac gqndnoka elmondta, hasonlóak a tavalyi évhez. Szavai szerint a piac sokkal na­gyobb forgalmat bo­nyolít le az idén, mint tavaly. A zsú­foltságra panaszkodik, de reméli, hogy rö­videsen megszűnik, hiszen majd az új tsz-vásárcsarnok sima tetején elárusítóhe­lyek lesznek. A piacról kifelé jö­vet az utolsó helyet az öreg teknővájó foglalja el. Körülöt­te nagyméretű faka­nalak, teknők, húsvá­gó deszkák. — Megy a bolt? — Megy. Inkább csak megyeget. — vj — A bonyhádi autóbuszállomás Műszaki átadás után, forgalmi átadás előtt a bonyhádi autóbuszállomás. Érdi Judit rajza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom