Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-29 / 151. szám
Korszerű , Ä kanyar után a szem először a tsz gépműhelyét veszi észre, csak amikor már túlszaladt a kocsi, akkor a Vasipari üzemét. * A kapu zárva. A jókora láncot öklömnyi lakat fogja össze, közte a kapu két belső vasa. Nyomom, nem enged, próbálkozom a kiskapuval, de azt benőtte a fű. Csak itt a nagykapun lehet közlekedni. Kis zörgetés, és a portásfülkéből előbúiik egy jó negyvenes ember. Mögötte kutya sompolyog. A kutya kövér, sima, fénves szőrű, mint minden oortásku- tya. Nem is ugat. Meleg van, nyelvét lógatja, fel sem emeli a fejét, a kanurácson át a sarum orrát figyeli. — Tessék, mi járatban? A portás hangja rebbent vissza a kutyavizsgálatból. — Be szeretnék menni, a vezetőt keresem. A kulcs megfordul a lakatban, kinyitja előttem a portás a vaskaput. Mondom ki vagyok, ml jás ratban. ő Balogh Pál, a portás, az üzem kezdetétől itt van. Még látta a Szendi-féle házat, amely nem volt átalakítva és oly sok vihart kavart. Mert a műhely a Szendi-féle portán létesült. Távol a vasúttól, távol a munkára jelentkezőktől. „Mert ilyenkor ugyebár a tsz viszi az embereket, mindenki oda megy.” Az üzemvezető keresésére indulunk. A nagy műhely első részében egy munkásnő köszörűn dolgozik. „Nem. nem láttam.” A műhelv sarkánál, szabad ég alatt két fiatalember hegeszt, formákat készítenek az öntéshez. „Ügy tudom, az irodában van” — mondja az, aki a hegesztőpisztolyt fogja. Az iroda eléréséért meg kell kerülni az épületet. Ott is a homokozóba kell először menni, azután az irodába. Vasajtó állja az utat. Balogh kopog, benyit. „Tessék, ott a Biniek elvtárs.” Éppen vitatkozik egy meztelen felsőtestű emberrel. — Szóval nem huszonhat, hanem harminckét kiló koksz jár, arra kell vigyázni. A munkás hallgat, ellentmond; vagy hat percig még tart a diskurzus, aztán; — Tessék, parancsoljon. Mondom, hogy ki vagyok, mi járatban. — Baj, nagy baj! Az igazgató elvtárs megtiltotta, hogy újságíróval, riporterrel, tévével, vagy ilyenekkel az üzemről tárgyaljunk. — Tudom — mondom. — Szóval tetszik tudni, volt az a tavalyi eset. Amikor maguk megírták, hogy a mosdó, öltöző, fürdő ... aztán a mű- vezetőnek menni kellett. — A cikk miatt? — Nem. Biniek József megbízott művezető 1972. februárja óta. Az adminisztrátort utasítja, hívja sürgősen a termelési osztályvezetőt, jelenteni kell az „ügyet”. — Szóval, akkor elmehetek. — Beszélgetni, beszélgethetünk, de tetszik tudni.., Népújság 5 1972. Június 29. népi kohó” Pusztahencsén Ügy látszik Pusztahencséről a „sürgős” hívás mást jelent mint Szekszárdról, négy perc múltán a vonal túlsó végén Kiss Gyula, a Szekszárdi Vasipari Vállalat termelési osztályvezetője. — Rendben van, de tessék az igazgató elvtárssal beszélni! — kapom a „félengedélyt” Kiss Gyulától. Tavaly döntötte el a vállalat, hogy a sok bosszúságot adó kooperátorok helyett maga készíti az olajkályhához szükséges összes öntvényt. Hogyan esett a választás a pusz- tahencsei Szendi-féle házra, ezt a megbízott üzemvezető nem tudja, jószerlnt nem i* kell tudnia. Az biztos, hogy nagy sietséggel fogtak munkához. Építettek, gépeket szereltek, és megkezdődhetett a termelés. Először rézöntéshez értő embereket vettek fel, de hamar kiderült, hogy a szürkeöntvénynek más a tudománya. Ma már az elsők közül senki sincs Itt. összesen tizenhét fizikai állományú dolgozó van a telepen, egy öntőmester két hónapja jött, a többi dolgozó. betanított munkás. Kiegészíti ezt a létszámot egy adminisztrátor, tmk-lakatos, villanyszerelő és portások, takarítók. • A kúpoló hideg, tegnap öntöttek, s ma ki kell tapasztani a belsejét. A nyersanyag — dunaújvárosi tömbvas, MÉH- hulladék, meg saját öntésű hulladék — a nagy udvaron halmokba rakva. A kúpoló olyan, mint egy nagykohó, csak kicsiben. Az anyagfelhor-i dó lift akkora, mint egy nógrádi asszony hátikosara, a kúpoló belső átmérője nyolcvan centi lehet. — Még hűl, aztán tapasztjuk ki, és csak azután lehet feltölteni — mondja a megbízott művezető. A munkások addig a formakészítéshez szükséges homokot rostálják. Mások a gépnél készítik a formákat. A gép egyenletesen dolgozik, két munkásnő szolgálja ki. Tetszetős formákat készítenek. — A minőség? Sok a selejt? — Nem több a szokásosnál — kapom a választ — az a helyzet, hogy még itt mindenkinek be kell tanulni... A homokkeverő gép — ez is Új, mint itt csaknem minden berendezés — most áll, a formázó tartályát feltöltöttek, legalább száz formát lehet készíteni a felhordott anyagból, minek járjon fölöslegesen a keverő. Az öntvénytisztítóban egy munkásnő dolgozik. Gyorsan forgó korongon tisztítja az öntvényt. Jobbra rakja az elfogadhatót, balra a selejtet... * — Megmutatjuk az öltözőt is — készségeskedik az üzemvezető-megbízott művezető. Ezt az öltözőt, mosdót érdemes megmutatni — talán a Népújság ominózus cikkének is érdeme? — kényelmes, tiszta, világos. A fekete-feh'ér öltözőrendszer ugyan nem váltotta ki a dolgozók teljes egyetértését — „Minek az a nagy flanc” — de használják. A fürdőt azonban csak nagy rábeszélések után. „Nem szokták még meg, hogy minden műszak után, ilyen piszkos munka után, fürödni kell.” * Üjból az udvaron vagyunk. — Az volt a lakóépület, most ott az egyik munkásunk lakik. Ebből a házból majd forgácsolóműhelyt készítenek, hogy innen már valóban a tiszta öntvény mehessen a szereidébe. — És az a sok koksz? — Idehozatták, aztán kiderült, hogy nem jó. Lengyel kokszot hoztak a múlt héten, azzal már lehet szépen dolgozni. * A kapuban Balogh Pál portás megállít. — Van énnekem egy problémám, ha már itt tetszik lenni.. És elmondja, hogy előző munkahelyéről tavaly augusztus végén jött el. A kostelep vezetője azt mondta, hogy mindent szépen elrendeznek, ha már nem bírja a nehéz fizikai munkát, legalább jószívvel gondoljon majd vissza. Azóta felé sem néztek, se elmaradt prémium, se nyereség- részesedés ... — Képzelje, itt meg már kaptam több mint ezer forint prémiumot... Azzal válunk el, hogy meg kell becsülni az ilyen „népi kohót”, ahol jól fizetnek, és az emberek is jól érzik magukat. PALKOVACS JENŐ A nemesítők „versenyt” futnak a kártevőkkel Segédeszköz a kemizálás — A nagyhozamú fajták érzékenyebbek Barta Éva, az MTI munkatársa írja: A mezőgazdasági termelés intenzitásának növelésével egyre szembetűnőbb és látványosabb a növénynemesítők és a kártevők „versenyfutása”. Az idei párás, csapadékos nyáreleje átmenetileg a gombáknak kedvezett — mondotta dr. Jermy Tibor, a Növény- védelmi Kutató Intézet igazgatója, arra a kérdésre, hogy mivel magyarázható az idei elterjedt gombakártétel, s elképzelhető-e, hogy csökkent a fajták ellenállóképetssége. Az igazgatónak és a kutató- intézet vezető munkatársainak véleménye szerint az intenzív, nagyhozamú fajták érzékenyebbek, mint kishozamú elődjük és a kialakított óriási táblák jobban kedveznek a fertőzésnek is. Ugyanakkor azonban a nagyüzemi termelés, az intenzív fajták előnye vitathatatlan, s a növekvő érzékenységhez, a fertőzésveszélyhez a növényvédőknek kell igazodni. Két út lehetséges, az egyik, amely azonnali megoldást ad, az a kemizálás. Ma már úgyszólván valameny. nyi gombakártevőt el tudnak pusztítani a kapható növényvédő szerekkel. A másik már hosszabb távú megoldás, a rezisztencia-nemesítés, vagyis az a feladat vár a kutatókra, hogy a meglévő nagyhozamú fajták ellenállóbb változatait állítsák elő. Példának említették a Bezosztáját, amely rendkívül érzékeny a fuzáriumra és a lisztharmatra is. ugyanakkor azonban senki sem gondol arra, hogy másra cseréljék, hanem a védekezés módszereivel foglalkoznak. Napjainkban a rezisztencia- nemesítés alapkoncepciója megváltozott. A szakemberek már nem a mindennel szem-* ben védekezni tudó fajtákat keresik, hanem azokat, amelyekben a fertőzések a legki-* sebb kárt teszik, s a terméshozamot is csak elenyésző mértékben csökkenthetik. Különben a rezisztens fajták csak egy ideig mondhatók ellenállóknak, hiszen rendszeresen újabb és újabb kártevők jelennek meg, amelyek ismételt feladat elé állítják a ne- mesítőket. Ez a megismétlődő folyamat a nemesítők és a kártevők versenyfutásának lényege. Az utóbbi időben nálunk is megjelentek eddig ismeretlen kártevők, ezekre általában jellemző, hogy különböző trópusi gombák, amelyek alkalmazkodtak a hazai klímához. Ehhez a versenyfutáshoz különböző módszerekkel segítséget nyújt a nemesítőknek a Növényvédelmi Kutató Intézet is. Kidolgoztak részükre egy olyan eljárást, amely lerövidíti a bonyolult szántóföldi Lisztharmat-rezisztencia vizsgálatokat, laboratóriumban két nap alatt is ki tudják mutatni, hogy megfelelő-e a búza ellenállóképessége. Ugyanakkor a már meglevő fertőzés gyógyítására, továbbterjedésének megakadályozás sára is módszereket dolgoznak ki. Legutóbb az almavaraso- dás hatékony megelőzésével foglalkoztak. A legértékesebb világhírű almafajtánk a Jó- náthán rendkívül érzékeny a varasodás baktériumaira, s a szívós kártevő kiirtására mindeddig nem találták meg a hatékony módszert. A Növényvédelmi Kutató Intézet eliárésa a gombák áttelelését akadályozza meg. s egyben az ismétlődő fertőzéseket szünteti meg. (MTI). Egy országos bajnokság, két második hely a Honvédelmi Kupa lövészverseny rr • J •• a rr • r gyón uomojen A Magyar Honvédelmi Szövetség az idei Honvédelmi Kupa lövészverseny országos döntőjét Győrött rendezte meg, amelyen a 19 megye és Budapest legjobbjai vettek részt, a helyi klubokban lebonyolított hat forduló és a megyei döntők eredményei után. A versenyt Szabó Gyula ezredes, főtitkárhelyettes nyitotta meg, értékelve a megyék 20 tantermesre bővítik a szekszárdi kertvárosban a IV. számú iskolát. Az eddigi 8 tantermes iskola fejlesésének második lépcsője lesz a tornaterem, a konyha és a fürdőmedence építése, Foto: Gottvaid. eredményeit, a HKL helyi versenyein részt vevők száma alapján. Tolna megye — miként a múlt évben — az idén is harmadik helyen végzett, a lövészversenyeken részt vevők és a megye lakosságának számaránya alapján. Takács László alezredes, megyei titkár vette át a főtitkár pénzjutalmát. A verseny a Tolna megyeiek számára nagy izgalommal, várakozással kezdődött, hiszen a lány ifjúsági korcsoportban indult a tavalyi bajnok, a bonyhádi Kiss Ibolya. A legjobb eredményt, 175 körrel ketten érték el, így az első helyezést szétlövéssel kellett eldönteni. Ibolyának ebben már a 176 köregység is a második helyre volt elegendő. Az ifjúsági fiúk közt a fad- di Vittman József 183 körrel — mindössze két kör hátránynyal — került a második helyre. A felnőtt férfiak versenye még az ifjúsági lányokénál is izgalmasabban alakult. Itt hárman szerepeltek a legjobban, egyaránt 185 körrel, köztük a Tolna megyei Szabó Miklós, így ismét szétlövéssel kellett eldönteni a helyezéseket. Ebben ketten ismét azonos eredményt értek el, így újabb szétlövés következett. Másfél órás küzdelem után végül is Szabó Miklósnak sikerült megszerezni az országos bajnoki címet. Tolna megye másik három versenyzője — a bonyhádi Dér Lajos, a sárszentlőrinci Nagy Andrea és a bonyhádi Borda Tiborné — a középmezőnyben végeztek, így csapatversenyben Tolna megye Budapest, Szabolcs, Baranya és Békés mögött az ötödik helyen végzett.
