Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-29 / 151. szám
J I t ? Hol fekszik Simontornya? Ez a cím egy 1966. november 11-én megjelent cikkünk címének a megismétlése. És tettük ezt annak hangsúlyozásaként, hogy nem új probléma felvetéséről van szó, hanem egy régi továbbfeszegetéséről. Sajnos, még mindig időszerű feltenni a kérdést: „Hol fekszik Simóntornya?” Természetesen nem földrajzi értelemben, hiszen a megye minden felnőtt lakója tud legalább annyit e helységről, hogy va-' lahol a megye északi felében fekszik. Sokan azt is tudják, hogy a pécs—budapesti vasúti fővonal mentén, a megyehatárnál. A kérdésfeltevés a falu belső állapotára utal: úgy tűnik, mintha nem is a tolnai falvak egyike lenne ez. A tolnai falvak nagy része gyorsan fejlődött az elmúlt években, némelyik még a nagyságát is meghazudtoló ütemben, Simontornya pedig messze elmaradt az igényektől is, lehetőségektől is, a gazdasági, társadalmi súlyának arányait illetően is. Az 1966-ban megjelentetett cikkünkben a többi közt utaltunk arra, hogy Simontornyán működik az ország egyik legnagyobb bőrgyára. Itt található egy másik nagy vállalat. Mindez azt jelenti, hogy - Simontornyán összpontosul a megye munkásságának jelentős hányada. Kétségtelen, a falu sok tekintetben hátrányos helyzete jórészt a régmúlt évtizedekre vezethető vissza, de az is tény, hogy a felszabadulás óta is sokkal nagyobb előrehaladásnak kellett volna bekövetkeznie, mint ahogyan az a megye legtöbb másik községében bekövetkezett. „A simontornyaiak úgy vetik fel, hogy sok százmilliós nép- gazdasági értéket állítanak elő a helyi üzemcsarnokokban, mindez azonban nem látszik meg a falu összképéi”; -i— írtuk. Továbbszőve a gondolatot: az üzemcsarnokokban mindinkább a korszerű technika dominál. A termelési feltételek rendkívül sokat változtak — fejlődtek! — az elmúlt negyedszázadban. Az idősebb munkások; a megmondhatói, hogy a manufakturális jelleget milyen gyors ütemben váltotta fel a modern technika a bőrgyárban. A bőr- és szőrmefeldolgozó üzem ugyan nem nagy múltú, de itt is szembetűnő a fejlődés. A Simontor- nyáról származó ipari produktum napjainkban többszöröse a felszabadulás előttinek. Ugyanakkor a dolgozók üzemen kívüli életkörülményei megközelítően sem javultak ilyen arányban. Tekintettel arra, hogy nem lakik a faluban család, amelyikből valakinek, mint dolgozónak ne lenne, vagy ne lett volna az elmúlt két évtizedben kapcsolata a bőrgyárral, valamint a bőr- és szőrmefeldolgozó üzemmel, valóban jogos a falu összképét ezekkel összefüggésben is szemlélni. Sajnos, lényegében az történt hosszú időn keresztül, hogy e munkahelyeken az emberekkel csak addig törődtek, amíg a gyárkapun belül voltak, azzal már kevésbé, hogy hol, milyen körülmények közt töltik idejüket a következő műszakig. Vagyis hogy milyen az a falu, amelyik műszaktól műszakig a munkások nem csupán köz- igazgatási értelemben vett lakhelye. Van-e változás 1966 óta? Igen, de nem sok. Módosították a községfejlesztés pénzügyi mechanizmusát. A vállalatok korábban nem fizettek kommunális adót, most fizetnek. Korábban tehát egy vállalatnak nem is adódott lehetősége arra, hogy pénzügyileg hozzájáruljon mondjuk a falufejlesztési feladatok megoldásához, hiszen a túlzottan centralizált gazdasági szervezet ezt nem tételezte fel, nem írta elő. Különösen hátrányosan jelentkezett ez a vidéki ipari üzemek, illetve környezetük esetébein. A gazdasági élet átszervezése mindenképpen kedvezően hatott falufejlesztési szempontból is. A központi rendelkezésen alapuló kommunális adó azonban önmagában nem minden. Simontornya esetében például az így összegyűlő pénz nem elég megközelítően sem a kommunális igények kielégítéséhez, még kevésbé az ilyen jellegű elmaradás pótlásához. Éppen ezért különösen nagy jelentősége van annak, hogy a gyárvezetés hozzáállása a központi rendelkezések mechanikus betartásán túlmenően milyen. Sajnos, a dolgozók üzemen kívüli életével való törődés akkor sem volt mindig megfelelő, amikor annak már jobban megvoltak a szervezeti feltételei is. A leglényegesebb előrelépés talán éppen az, hogy ma már nem csupán helyi ügyként kezelik Simontornya viszonylagos elmaradottságát, hanem napirenden van a szélesebb körű társadalmi összefogás az általános helyzet javítása érdekében. Bizottság alakult, amelyben a megyei intézmények is képviseltetik magukat. A cél: felmérni, hogy a reális lehetőségek figyelembevételével mit kell és lehet tenni, majd megszervezni, mozgósítani az erőket. Teendő bőven akad. Rosszak' áz útviszonyok, nincs elegendő és elég korszerű járda, rossz az ivóvíz- ellátás, nincs megfelelő kereskedelmi és vendéglátó hálózat, kevés a lakás, többet kellene fordítani a gyermekintézményekre, közművelődésre, közszolgáltatásokra stb. Mindezek egyáltalában nem álmodozók irreális igényei, hanem na- gyonis természetesek, sürge- tőek. Ha Simontornyát más községekhez viszonyítjuk, azt kell mondani, hogy amíg a falvak egy része elérte a kommunális fejlődésben azt a szintet, ami falusi keretek közt a jelenleg egyáltalában elérhető, vagy legalábbis közel áll hozzá, Simontornya még nagyon messze áll ettől. Példaként: sok falu már azzal büszkélkedhet, hogy minden lakóházhoz szilárd burkolatú járda vezet. Vagy minden háztartás vezetéken keresztül jut vízhez... Simontornya hol van még ettől! Nemrégiben, hogy Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára Tolna megyében járva ellátogatott Si- montornyára, a pártirodán folytatott beszélgetés során valaki találóan így fogalmazta meg a helyzetet: „Még mindig az ország egyik legnagyobb belső feszültségeit tartalmazó települése Simontornya”. Márpedig tűrhetetlen ez az állapot, annál is inkább, mert hiszen párthatározat is előírja a munkásság életkörülményeivel való megkülönböztetett törődést. A jelek szerint a közelmúltban örvendetes változás következett be a bőrgyári vezetés hozzáállását illetően. A bőrgyár élére új igazgató került Győri Károly személyében. Győri elvtárs alsó dolga közé tartozott, hogy nemcsak az üzemcsarnokokat járta végig, hanem a falut is. Megdöbbenve tapasztalta, hogy bizony Népújság Simontornya általános képén egyáltalában nem látszik meg 6 az ipari jelleg: e település a falvak sorában is elmaradott. Ezek után maga is azok közé állt, akik azt vallják, hogy LS72. június 29. igenis, törődni kell a dolgozók gyáron kívüli körülményeivel — a bőrgyárnak is. (Mellesleg, az új igazgató kedvező hozzáállását maguk a dolgozók is észrevették, s ők hívták fel rá e sorok írójának figyelmét.) Mindez összhangban van a községi pártbizottság, üzemi kommunisták, társadalmi szervek egyébként régi, de gyakran éppen egyes gazdaságvezetők halytelen hozzáállása miatt megvalósítatlanul maradt törekvéseivel. Vagyis kibontakozóban van a helyi tettre kész egység. A bőrgyári dolgozók — elsősorban a szocialista brigádok — már közel 2000 társadalmi munkaórát ajánlottak fel a falu kommunális fejlesztése érdekében. Ezen felül a bőrgyár vállalta, hogy adott esetben különböző technikai (például fuvareszköz) segítséget nyújt a tanácsnak. Nagy dolog, hogy a falu közéletében levonták a megfelelő tanulságokat az elmúlt két évtized viszonylag szerény helyi fejlődéséből. Belátták éppen a többi község példája nyomán — és ezt hangoztatják is —, hogy nemcsak „lentről” kaptak kevesebbet, mint mások, hanem helyileg, tanácsi hatáskörben sem tettek meg minden tőlük telhetőt. Ennek megfelelően most a helyi erőfeszítésekre teszik a hangsúlyt Arra nem lehet számítani, hogy Simontomyának mint településnek minden gondja- baja egy-két éven belül orvoslásra kerül. Az évtizedek elmaradását nem lehet máról holnapra pótolni. De ma már céltudatos, sokoldalú megmozdulás, széles körű összefogás tapasztalható annak érdekében, hogy a jövőben gyorsabb ütemben oldódjanak meg a faluközösségi gondok. BODA FERENC Mintha nem tanultál volna gondolatközlést, se társítást, állsz vagy ülsz az opálos tó előtt és néma vagy. Szavak tódulnak már ezren is elő, de valahol mélyen sejted; ez se, az se illik hozzád, akkor inkább maradjon egyszerűen Balaton. Es jelzőket is keresel főnevedhez: szőke, selymes, mosolygós, smaragdzöld, mélykék. Vagy amilyen a legtöbbször — opálos. Most is az. És sima, nyár eleji, akár egy hatalmas tükör. Opáltükör. Karcsapások, csónakok, vitorlások karcolják simaságát. Keletkeznek rajta hullámsebhelyek, lágy vonalúnk, gyorsan begyógyulok. Kitisztult metszetek. A meleg, mindig más színű pára, párna a víz fölött, s az álló idejű ember- zajban, madárfüttyben, béka- ummogásban libeg. Ezek a hangok befúrják magukat a párába, igyekeznek a tóközép felé, de néhány száz méter után felszívódnak erőtlenül. Az opálhangulathoz nem illik a nyers zörej, hát kiszűri, el- szenderíti magának a zajokat. Ezért lesz súlytalan a sok fehér vitorla, ezért válik meleg zenévé a vizet szomjúhozó acélcsövet munkáló szerszámok találkozása a fémmel. Más itt, a tó szélén az izmok feszülése. A beidegzett mozdulatok lá- gyabbak, finomabbak, frissebbek. A szerelők arcára a figyelés feszültségén kívül az ünnepi opálhangulat-érzés is rátelepszik. A látvány többet ad önmagánál, kibővül a szélrózsa minden irányába, anélkül, hogy harsogóan többet láttatna, mint amennyi. Mégis hozzátartozik az északi parton túli, redőzött erdőrengeteg, a közeli kúpos vagy gömbölyű csúcsok látványa, a mértaniságba dermedt Badacsony nagyítón meglesett, szölőlevet ígérő szabályos hegyoldal-szerkezete. Es a pincék becsapás, józanul hűvös kínálkozása, a szobrászok, SzeÜemsziget a Balaton felett, ahol könyvtárnyi alkotás született Szigliget, ez a Balaton menti kis község — az Irodalmi Alap alkotóházában dolgozó, megannyi íróval, néhány képzőművésszel, zeneművésszel, valamint alkalmi üdülővendégekkel, turistákkal egyetemben — másfélezer főt alig számlál. Beírta viszont nevét máris a magyar irodalomtörténetbe. A Szigligeti Alkotóház csendes szobáiban, a legnyugodtabb körülmények között, könyvtárnyi mű : — költemény, elbeszélés, regény, dráma és tanulmány — született. A nem egészen fiatal írók még emlékeznek rá, hogy két évtizeddel ezelőtt Bölöni György, (Ady Endre barátja és harcostársa, „Az igazi Ady” szerzője) mutatta be nekik a volt Eszterházy kastély termeit, a csaknem 20 holdas természetvédelmi parkot, amely — elsősorban az ő érdemeként — azidőtől fogva lett az író- társadalom csendes birodalma, alkotóterülete. Bölöni György — aki kilencvenedik évében jár ma — volt a nem sokkal korábban alakult Irodalmi Alap igazgatója. 1968-ig három művészeti alap működött, önállóan. 1968. január 1-el az alapokat — kormányrendelettél — egyesítették. Az egységes művészeti alapon belül a volt irodalmi alap önálló szakosztályként, a szakosztály élére állított igazgatóhelyettessel dolgozik tovább. iÿff, ; A Művészeti Alap igazgató- helyettesével, az irodalmi szakosztály vezetőjével László Gyulával beszélgetünk Szigligetről. — A Művészeti Alapi irodalmi szakosztályának 610 tagja van. Mintegy fele veszi igénybe rendszeresen a 28 szobás Szigligeti Alkotóházat; hosszabb-rövidebb időre — mondja. Az alkotóház kihasználtsága évről évre növekszik. A legutóbbi két évben évenként 12 ezer beutalási napra vették igénybe — elsősorban alkotásra, kisebb részben üdülésre. Időnként természetesen egyezmény keretében, külföldi íróvendégeink is igénybe ; veszik a Szigligeti Alkotóhá-- zunkat. — Ez év május 13-án a Szigligeti Alkotóházban első ízben adtuk át a művészeti alap irodalmi szakosztálya részéről az első kötetes prózaírók és költők számára kiírt díjat, Kiss Anna költőnőnek és Marosi Gyula prózaírónak. A jövőben, minden év tavaszán nyújtunk majd át itt; irodalmi műsor keretében díjat az arra érdemeseknek. Ezzel folytatni kívánjuk azt a törekvést, amelyet korábban Veres Péter indított el (gyakran volt vendége a Szigligeti Alkotóháznak), hogy mind szorosabbra fűzzük a kapcsolatot a falu lakói és az alkotóház-» ban dolgozó — üdülő írók között. \ — Itt szeretném bejelenteni; hogy az elismerés, megbecsülés és hála jeléül, 1973 őszén a nagyszerű ember, a kiváló esztéta — 91. születésnapján — felállítjuk a Szigligeti Alkotóház parkjában Bölöni György mellszobrát. Opálhangulat festők tájszerelme, életre szóló gyökerezése íróknak, mindmind ott lapul. De az utóbbi már a déli dombok képét is hozza, hiszen a táj itt még szebb, talán rejtettebben és a híre nincs borok nagyon zamatosak. A föld zsíros, jól termő, vadban gazdag. Köröskörűi vasútvonal, mű- út és az egyre messzebbre nyúló M—7-es. Kinyitott országkapuk. Európa vándorol ide, meg Böhönyéről a munkában megfáradt földműves. Szépre éhes humánum merenghet és esztétikát csúfoló galerik nyüzsögnek majd a parton. Fásultak jönnek és táborokba igyekvő fiatalok. Az opál mindenkit kiszűr. Beolvadnak az egyszerűek és rikítóan kiütköznek a hivalkodók. Mindezt nem azért mondom, mert így van, de azért, mert így volt és így lesz ezen a nyáron is. A nyarat idéző, első szezonvasárnap mondatja velem. Újságcikkek sokasága a balesetekről, a gyümölcs-, tejellátásról, arról, hogy mindenre felkészülünk. Cikkek nyár végén, beszámoló jelentések az idegenforgalom növekedéséről. Jól van ez így? Nézzük csak. A külföldi megtalálja a számítását, a böhönyei paraszt is élvezi a vizet. Mindez persze ideiglenes. Külön kis ország ez, fejlődő változással, pihenéssel és az itt lakóknak munkával. Csak az opálhangulat marad ugyanaz. Maradjon. Amiatt keressük föl, nem tudunk betelni vele, azért nyüzsög az egész környék. Mert az opál munkát is ad, verejtékkel járó erre is az élet. Akinek szeme van, még a vízből is meglátja a munka nyomát. A negatívumokat pedig egyre jobban kiszűrjük* Es nem feledhetem az első »napimádót”. Minden tavasz- szal, amikor már erősebben tűz a nap, akad valaki, aki elkez-, di az önsanyargatást. Figyelem. Fekszik két percet 4 mólón mozdulatlan, mereven; a teste kazánforróra tüzesedikj akkor elismerésre méltó akarattal belehuppan a vízbei megmártózik és visszafekszik a tűzzuhany alá, hogy két perc múlva újra kezdje az egészet. Mindezt a majdani hazatérő barnaságának dicsérésérti irigylésért teszi. Elvisz majd valamit az opálhangulatból. , Hófehér komp, japánok bar• na bőre, tónusérték. Kölönbő-, zők, egymást kiegészítők. Akár a partvonal szabályosságára felelő szabálytalan, pusztulásra ítélt nádasok. A nyaranta gyarapodó szállodák ugyanúgyi mint a fabódé nyaralók, megférnek itt. Fáradtak Isis-szentélye ez a hely. Erőt adó, mindig fiatal, ünnepi. Vasárnap,a hétközben is. MÉSZÁROS ISTVÁN ] A Dél-Dunántúli Nyersanyag-hasznosító Vállalat szekszárdi telepére ÉJJELIŐRT KERESÜNK. (449)
