Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-20 / 143. szám

A MAI IMISA Szovjet segítséggel épülő vasutak n. INDIRA GANDHIVAL A GAZDAGOK ELLEN Nehru, Sasztri és Indira Gandhi történelmi érdeme, hogy volt erejük a veszélyes és viszontagságos fordulatok közepette e józan és történel­mileg halódó el nem kötele­zettségi politika fenntartásá­hoz. Csakis ilyen háttér előtt vált lehetségessé az ország nemzeti függetlenségi politiká­ját hagyományosan kifejező indiai Nemzeti Kongresszus Párt megtisztulása és meg­újulása. A Kongresszus Párt az in­diai függetlenségi harc nagy alakjának, Gandhinak, majd később Nehrunak a vezetése alatt a nemzeti felszabadulási harc élvonalában haladt és így lényegében kifejezte az indiai tömegek alapvétő érde­keit. Ennek megfelelően India első három parlamenti válasz­tásán, 1952-ben, 1957-ben és 1962-ben mindig megszerezte az abszolút többséget. Az a tény, hogy a Kongresz- szus Párt az indiai független­ségi küzdelem fő hajtóereje volt, egyben azt is lehetővé tette, hogy igen sokáig rend­kívül ellentétes politikai cso­portokat egyesítsen soraiban. A balszárrtyon a határozottán szocialista irányú társadalmi fejlődést igenlő, a radikális földreformot és a tőke hatal­mának korlátozását követelő politikusok állottak. A jobb­szárnyon pedig olyan frakció működött, amely a legszoro­sabban összefonódott a nagy indiai monopóliumokkal, az ország további fejlődésének zá­logát a kapitalista, sőt mono­poltőkés irányzatok erősítésé­ben látta és ennek megfelelően — az el nem köteleeettségi politikát elvetve, — az áme- rikaiakkal kötendő szövetség mellett tört lándzsát. A Kongreszus Párt vezetői' mindig a középen, a centrum­ban állottak. Hajlamosak vol­tak tehát kompromisszumokra — de azzal a rendkívül fontos és nagy bölcsességre valló fel­tétellel, hogy az el nem köte­lezettségi és semlegesség! irányvonalon nem tűrtek vál­toztatást. 1962-től 1970-ig mégis ko­moly válságba került a Kong­resszus Párt. A vezető jobb­oldali politikusok csoportja, az úgynevezett „szindikátus” ugyanis egyre jobban magá­hoz ragadta a kezdeményezést a párton belül. Lehetetlenné tette a radikális földreform végrehajtását, mindent elköve­tett,. hogy lejárassa és pénz­ügyileg csődbe kergesse az ál­lamosított, vagy újonnan létre­hozott állami nehézipari vál­lalatokat. Sj .■Ä Újból kapható szaküzleteinkben az OPTIKAI építészek rény Ára : 280 Ft. (240) Ez a politika az 1967-es vá­lasztásokon valóságos kataszt­rófát hozott a kongresszus számára. Az 520 tagú kép­viselőházban a kongresszus mindössze 284 mandátumot szerzett és a jobbszárnyon erő­teljesen előretörtek az olyan, lényegében amerikai orientá­ciójú pártok, mint a Swatant- ra, a jobboldali szociáldemok­raták és a hindu szélsőnacio­nalista Jana Sangh. Igaz: a baloldalon is megerősítette po­zícióit India Kommunista Párt­ja — ennek az erőnövekedés­nek az értékéből azonban so­kat levont, hogy a párt ketté­szakadt és a kínai orientáció­jú frakció magával vitte a mandátumok »mintegy harma­dát. 1967 után a probléma lénye­ge az volt, hogy miképpen alakul a belső harc a Kong­resszus Pártban. Eleinte a nyugati „szakértők” biztosra vették a befolyásos és nagy tekintélyű politikusokból álló „szindikátus” győzelmét. Úgy vélték, hogy Indira Gandhi nem több, mint Nehru lánya: a parasztok tíz- és tízmilliói előtt ismert és becsült „nem­zeti jelkép” — de tényleges erő és politikai-hatalmi bázis nél­kül. Akárcsak annak idején Chur­chill, a szakemberek most is csalódtak. Indira Gandhi fel­vette a harcot a szindikátus­sal és ez történelmi jelentősé­gű, helyes döntésnek bizo­nyult. Gandhi asszony fel­ismerte, hogy csak úgy vívhat eredményes küzdelmet a „szin­dikátus” és a monopoltőke po­litikai befolyása ellen, ha olyan radikális gazdasági-társadalmi programot hirdet meg, amely a legegyszerűbb ember szá­mára is érthető és világossá teszi a tömegek előtt, hogy két élesen különböző politika kö­zött kell választaniok. így bon­Ugyanakkor Éva elájult az irigységtől, amikor a főmérnök feleségének szobájában meg­látta a Párizsból hozott füg­gönyt. Olcsó vendéglőkben et­tek, és a második emeleti er­kélyről nézték a színházi elő­adásokat. Lakásuk nem volt, egy szőlőhegyi domboldalon, présházban laktak, havi 900-ért, ahol télen nem olvadt el a cipőtalpon bevitt hó... Szász néha elvitte Évát kocsi­val vidékre. Az asszony szin­te részegen élvezte az autózást és a sebességet, s noszogatta a sofőrt, „Hajtson, gyorsabban hajtson !”... Két teljesen különböző anyagból gyúrták Svát. kara­kánságát, büszkeségét, állhata­tosságát, naiv becsületességét apjáról örökölte. De mit hozott és kapott a másik ágról, az arisztokrata anyától és nagy­anyjától ? A bárónő szerény, kicsi ma- nócskának tűnt, amikor Éva bemutatta Szász Dánielnek. A nagyanyám! Érdemdús grófi és bárói famíliák sarja. Négy fér­jet fogyasztott el, de ő szikla- szilárd maradt, és a lánynevét hordja. — Ez olyan jóoofásan hangzott. Szász derült is rajta, Dédi pedig diszkréten moso-v lyogva tiltakozott:-— Ugyan, gyermekem, a fér­jed még azt hiszi, én egy nagy­világi dáma voltam. Esküvőjük után három hét-, tel Szász meglátogatta a Dédit Pesten. Savanyú, áporodott, ételmaradékbűz csapta meg Kutassyék cselédszobájában. Mggnöckölte a moly rágta le­gyezőket. rwülnivwtail* ez ösz­takozott ki 1969 nyarától kezd­ve Indira Gandhi és a „szin­dikátus” nagyszabású politikai küzdelme, amely az 1971. ta­vaszi választásokig tartott. En­nek a küzdelemnek drámai fordulatai voltak: volt olyan helyzet is, hogy a „szindiká­tus” Indira Gandhit kizáratta a Kongresszus Pártból. A harc végül oda vezetett, hogy 1969 végén a szindikátus ketté­szakította a Kongresszus Pár­tot. Egy ideig ezért az indiai politikai szintéren két Kong­resszus Párt szerepelt: a „ré­gi” kongresszus, amely a szin­dikátust és a jobboldalt fogta össze, valamint az „új” kong­resszus, amely Indira Gandhi­val az élén a párt reformokra hajlamos derékhadát és haladó szárnyát tömöritette. A szaka- dár frakcióhoz ugyan csak 70 képviselő csatlakozott, de a csoport vezetőinek gazdasági, politikai és társadalmi befo­lyása óriási volt. Az „új” kongresszus élén Indira Gandhi ellentámadásba lendült. Előbb bejelentette, hogy államosítja az ország 14 legnagyobb bankját. Utána leghaladóbb szakembereivel ki­dolgoztatta az úgynevezett „Bombay-programot”. Ez mindmáig az indiai gazdaság- politika bázisa : előirányozta előbb az import, ötéves táv­latban pedig az export állami ellenőrzését, a biztosítótársa­ságok és a bankrendszer álla­mosítását, a magánmonopóliu­mok növekedésének korláto­zását. A mezőgazdaságban ki­látásba helyezte a földreform- program megvalósítását és gyorsítását. 1971 tavaszára Ily módon a legegyszerűbb indiai paraszt előtt is világossá vált a két lehetőség: Indira Gandhi­val a gazdagok ellen, — vagy Indira Gandhi ellen, a gazda­gok oldalán. szerogyni kész bútorokat, kö­szönt, eltávozott. Egy hónap sem telit el, a vidéki Városká­ban Lakást bérelt neki, teher­autóval Pestre ment érte, s szegényes holmijainak azt a ré­szét, amelyről úgy tűnt kibír még egy utazást, felpakolta. — Drága nagyanyó — mond­ta nagylelkűen —, ahol ketten esznek, ehet a harmadik is! A bárónő azonban, mihelyt va­lamivel jobb körülmények kö­zé került, felvette a „drei Schritt”-et, s a háta mögött így beszélt Szászról: — Sze­gény lányomnak, Alicenak is megvolt a keresztje Balátaival, de az unokámnak is... Ám az előkelőség nemcsak külsőség volt nála, hanem ma. gasztos erkölcsi színezet is: — A Carlton és a Ritz nem azért voltak jó helyek, mert \o konv- hájuk volt és a rákot vörös bor­ban készítették, hanem mert a szellem prófétái is ott étkeztek. Évával irritálják egymást — Szász előtt ez világosnak tűnt — s egymásból a legféktele­nebb anyagi vágyatavizmuso- kat váltják ki. De ez ma már nem érdekes. Sokkal inkább az, hogy hon­nan ismeri Alfréd Flessbur- gent?... Jó lenne megtudni! Mióta Szász a bárban foiyt pezsgőzés utáni éjszaka meg­tudta, hogy Flessburger felesé­ge nagyanviának szobájában járt, ez a felfedezés nem hagv- ta nyugodni. Figyelmét ezentúl meg kellett osztania közöttük és az iratok között. És .hát ter­mészetesen közben szórakoz­tatnia kellett a feleségét, aki üdülni, nyaralni, kikancsolódni jött. és Szásznak fürednie. esc­ydcÁ&aLa. bLixJ''"». Tizennégy fejlődő ázsiai, af­rikai és latin-amerikai ország­ban nyújtanak segítséget a szovjet szakemberek a műutak és vasutak építéséhez. Közre­működésükkel hamarosan be­fejezik a Szíriái Arab Köztár­saság északi vidékét átszelő 800 kilométeres vasútvonal építését. A pályatest kiépítése során nyolc alagutat fúrtak, két hidat építettek és több — 70 méteres szakadékokat át­ívelő — viaduktot létesítettek. Az 1971. évi velencei bien­nalen feltűnést keltett és rend­kívüli nagy sikert aratott Jó­zef Szajna „Reminiscenciák” című alkotása. A lengyel mű­vész megrázó erővel ábrázolta a hitleristák által meggyötört és kivégzett művésztársai kál­váriáját. A biennálé után az angol BBC-televízió bemutatta Jozef Szajna műveit. Néhány hónap­pal ezelőtt az angol színházi közönség és a sajtó nagy elis­meréssel nyilatkozott a Mach- beth sheffieldi előadásának Jo­zef Szajna által festett díszle­teiről. Szajna festőművész, grafikus, díszlettervező, rendező és a krakkói képzőművészeti aka­démia tanára. A középkorú művésznemzedékhez tartozik; az ő életükben kitörölhetetlen nyomot hagytak az auschwitzi haláltáborban töltött évek bor­zalmai: alkotásaikban gyak­ran ismétlődnek a háborús idők iszonyatos mozzanatai, emlékei. Festményeiről azt írta az egyik kritikus, hogy „művei igazában csak a reflektorok nia, társalognia is kellett, túr­ni, hogy bemutassák vadidegen, unalmas nőknek, férfiaknak. Igyekezett viszont ezeket a ta­lálkozásokat is kihasználni, szemmel tartani a bárónőt és a kölni gyógyszerészt. Alfred Flessburger a társasá. gukban a fő helyet foglalta el, de magatartását az indulatok állandó fékezése, az őszintén soha ki nem mondott vélemény, s a látszatok szigorú megőr­zése jellemezte. Szász megkísé­relte itallal megoldani a nyel­vét, valami csekély, szótagnyi elszólásra csábítani, de nem sikerült. Az idős férfi megle­pően jól bírta az italt, és nem is fogyasztott sokat. Szász a legkülönbözőbb té­mákat hozta elő, a magyar­országi export-import cég ügye. it, de többet a férfi nem közölt vele, mint azt, hogy három évig egy duisburgi mezőgazda- sági gépgyár megbízottjaként utazgatott Berlin—Budapest, Duisburg—Budapest vagy München—Budapest között. Mire a háború kitört, Alfred Flessburger már otthon volt. Igaz. hogy a gyárat gépfegyve­rek készítésére állították át, de ő végig ott tartózkodott ala­csony, számviteli beosztásban. „Wünschen Sie noch etwas, gnädige Frau?” — mosolygott rendszerint hibátlan fogsorával Évára, és töltött a poharakba. Szász azt hitte, gúnyolódik ve­le, dühösen harapta össze aj­kait. És mintha a férfi könnye, dén beleegyezett volna a szót- lan párbajba, ha a fasizmus vagy a nácik kerültek szóba, gyermeki komolysággal és na­iv tudatlansággal beszélt róluk, és adott esetben ez a bu- ta-komoly-gyermek kérdezési mód féktelen gúnyként hatott. Ha nevetve, vagy kézlegyintés­sel kifejezett megvetéssel vála­sz»!, veszít komikumából, de így megalázónak tűnt. — Nem vagyok egy érelmeszesedésben WmnaiU stiá *>» A Guineái Köztársaságban a Conakry-i kikötő' és a bauxit- lelőhelyek között épül ki — szovjet segítséggel — a vasút­vonal, amely lehetővé teszi az értékes nyersanyag olcsó szál­lítását. Szovjet mérnökök dolgoznak a kubai úthálózat bővítésének, az iráni Dzsulfa—Tabriz vas­útvonal villamosításának mun­kálatain. A Bengál Népi Köz­társaságban segítséget nyújta­nak az úthálózat bővítési ter­vének kidolgozásában. fényében nyerik el pompáju­kat, hátteret adva a színész­nek, a dráma hősének”. Tény, hogy Szajna elsősorban színhá­zi ember. Színházi pályafutását az 50-es években kezdte Opo- leban, Krysztina Skuszanka rendezőnél. Együtt dolgoztak a nova-hutai színháznál is. Szaj­na jelenleg önállóan vezeti a krakkói „Nowi Színházat”. Tö­rekvése olyan újtípusú színház megteremtése, amely megfelel a mai néző modern, intellek­tuális igényeinek és gondolat- világának. Szajna díszletként sok mozgó, leereszthető és át­alakítható tárgyat és geomet­riai formát használ. A rudak, karikák, csövek, bábuk és egyéb tárgyak részt vesznek a játékban, a cselekmény bonyo­lításában és ösztönzik magát az előadóművészt, a színészt is. Jozef Szajna fáradhatatlanul keresi az újat. A varsói Polsz- ki Színház az ő feldolgozásá­ban, rendezésében és díszletei­vel mutatja be hamarosan Goethe Faust-ját. Legújabb munkáival pedig részt vesz a Prágában és Oslóban megren­dezésre kerülő nemzetközi nyá­ri színházi díszletkiállításokon. ürücombokról és a főzelékek­ről tud beszélni — jelentette ki egyszer, és Szászra kacsin­tott. — Van élet a témáimban, de a nácikról én semmit sem tudok. Szász gyanúja elaludt. Biz­tosan túlkompliíkálja a dolgot — nyugtatta meg magát. Szász lenézett a lassan ho­mályba burkolódzó tengerre. A sötétség, az éj kedvez mindig a titkœ terveknek, tettek­nek a szökésnek ég a szök- tetéseknek. A bűntényeknek szinte csak egy tizede törté­nik nappal; holott a bérház li­bán, lakásokban nappal néha nehezebb találkozni emberek­kel, mint éjszaka. És ha talál­koznak is, nappal semmi sen feltűnő, ami éjjel eleve gyanús lehet. A sötétség előnye és egy. ben hátránya is a bűncselek­ményeknek, illetve az elköve­tőnek. Szász visszaemlékezett pár nappal azelőtti vállalkozá­sára, és újra átélte a várakozás szörnyű, lélegzetvisszafojtó, ájulatog perceit. A vacsorát még együtt fo­gyasztotta el a bárónővel és Évával, de azután a whist- játszmából kimentette magát. Follopódzott a bárónő erkélyé­re. A szálló minden szobájához építettek erkélyt, s ott tartot- -ták a napozószékeket, a nyug­ágyaikat, gumipárnákat. Szász feszülten és borzongva figyelt a sarokba húzódva, mikor nyí­lik majd az ajtó. Felkészült a félelemre, hozzáedzette magát, s mégis, amikor a lágy, csosz- szanó zajt. amit Dédi cipője okoeott. felfogta, azt hitte, szí­ve megbénul. — Ha kilépne az erkélyre? Szász meeálapíthn- tatlanul hosszú időnek tartot­ta, amíg a bárónő megjelent, még hosszabbnak, ami a halk kopogtatás és a kölni gyógysze­rész megérkezéséig eltelt. Arra meg éppenséggel nem gondolt, hogyan távozik az erkélyről. ^Folytatjuk.) GÖMÖRI ENDRE vin. Josef Ssajna színpada

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom