Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 124. szám
Tanulmányok Tolna megye történetéből III. Egy jól kezdődött hely törté, sieti kiadványsorozat jó folytatása hagyta el a nyomdát, az elmúlt napokban. A történelmi tudatról és annak alakításáról már többször említést tettünk lapunkban. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan lényeges történelmi összefüggések, melyek ismerete nélkülözhetetlen és amelyeket, ha nagy vonalakban is, de felvázol a kötelező általános iskolai tananyhg. Honnan jöttünk, hová megyünk? Magyar vonatkozásban : őshaza, honfoglalás, kalandozások kora, a kereszténység felvétele és az állam- alapítás. Az Árpádház és a magyar középkor, mongol dú- lós, Anjouk, Zsigmond és Mátyás, a török idők, előtte Dózsa. utána Rákóczi ideje, felvilágosodás, 48/49, a kapitalizmus hazai kialakulása, 1919 a Horthy-kor és a felszabadulást követő esztendők, melyek már túlhaladták a negyed századnyi határértéket. Mindez az egész országra vonatkozik, de számtalan helyi momentumból; hatásból, olykor a nagy egészre is jellemző részletből tevődik össze. A Tolna megyei Levéltár kiadványsorozata, és ezzel együtt a megyei tanács anyagi áldozatvállalása, országosan is elismerést aratott fórum a részletek feltárására; A harmadik kötet szerzői; tanulmányaik tartalomjegyzék szerinti rendjében: dr. Csizmadia Andor, az állam- és jogtudományok doktora, tanszékvezető egyletem! tanár; Csorba Csaba, a debreceni Déri Múzeum igazgatója; dr. Horváth Árpád, jogász; dr. Katona Géza, kandidátus, rendőr alezredes; dr. Puskás Attila, jogász, megyénk levéltárának volt igazgatója; Csá- nyi László, a Tolna megyei Népújság egyik szerkesztője. A sorrendben legutóbb említett kollégánk ,,Babits és Szek- szárd” című tanulmánya lapunk olvasói részére is hozzáférhető volt. ezenkívül egy közelmúlt előadás ürügyén már ismertettük. Csizmadia professzor: A szekszárdi pre- diálisok és utódaik a feudális korban címmel közölte kutatásainak eredményét. A „pre- diálisok” — laikus nyelven fo-- galmazva — az országos nemesi szabadságjogoknál alacsonyabb fokú előnyöket élvező réteg tagjai voltak, akiket csak korlátozottan illetett meg az adózás alól való mentesség joga. Nem a király, hanem az egyház közvetlen hatalma alatt álltak. Csorba Csaba tanulmánya sok százados kort ölel fel, a Sárvíz mente X.—XVII. századi település- történetével foglalkozik. Dr. Horváth Árpád: Tolna vármegye és az utolsó nemesi felkelés címmel, rengeteg részadat buzgó elemzésével bizonyos mértékig új színben tünteti fel a Napóleon ellen hadra kelt nemesség szereplését. Nem változtatva természete- serv azon a tényen, hogy ez az eseménysorozat, melyben megyénk szerepe jelentéktelen volt, bajjal sorolható hadtörténetünk legfényesebb fejezetei közé. A rendelkezésünkre álló tér sajnos nem elégséges valamennyi tanulmány ismertetéséhez. Az „elemzés” kifejezést szándékosan nem használjuk, hiszen az eltérő tudományágak képviselőinek munkásságát e sorok írója ilyen mélységben nem is taglalhatná. Mégsem érzi azonban indokolatlannak azt a véleményét, hogy az érettségizett, vagy ennél magasabb képesítés birtokában lévő olvasóra (talán természetesen) a napjainkhoz közelebbi korokkal foglalkozó tanulmányok gyakorolnak mélyebb hatást Dr. Puskás Attila: A Tolna megyei 1918—19-es képviselő- testületek és tanácsok tevékenysége című írása nem csekély részben azért, mert kitűnő forrásanyag rejlik benne e sorsdöntő korszak mai általános iskolai tanításához. Attól függően, hogy a nagyszámú felsorolt, vagy megemlített, de korabeli dokumentumokkal is szereplő községek tantestületei az itteni alapanyagból mennyit hasznosítanak. Menynyire tudják ezeket közkincsesé tenni. Kiemelkedően érdekesnek érezzük dr. Katona Géza : Mozzanatok a Tolna megyei bíróságok ítélkezési gyai- korlatából az abszolutizmus első szakaszában — hosszú című munkáját. Ennek rendkívül mély benyomást keltő al- fejezete a „Hatósági intézkedések az egykori honvédek el„A .kirakatból árut nem veszünk be”. „Előre megnézheti0 volna, hogy mit vesz”. Ladányi Mihály fordítása len” cíntű és a „Két különleges per”, vagy egy máig olvasmányos „krimi”, mely a Tolnanémediben meggyilkolt, tizenkilenc éves Tassy Anna esetével kapcsolatos, sok szempontból máig korszerűnek minősíthető nyomozással foglalkozik. Valamennyi tanulmány hatásos és jó kiegészítői Bakó Jenő fényképfelvételei. A Tanulmányok Tojna megye történetéből harmadik kötete kétezer példányban jelent meg. A könyvet kezébe vevő olvasó, nagyon is méltó módon, elsőnek a Babits Mihály mellszobráról készült fényképfelvétellel találkozhat De ki vegye kézbe a kétezer példányban megjelent kötetet? Mindenki, aki megyénk múltjának részletei iránt érdeklődik és feltétlenül azok, akiknek — pedagógusi, vagy népművelői munkakörük szerint — kötelességük az ilyen jellegű ismeretterjesztés. Mindehhez a Tanulmányok Tolna megye történetéből III. értékes forrásmunka, melynek érdeklődéssel várjuk a jövő évre ígért folytatását. ORDAS IVÁN A. Ohoekij: Ha jönnek a — Tehát kedves elvtársak — nyitotta meg a nagygyűlést az áruház igazgatója —, elérkezett a nemzetközi turista- év. Nem győzzük szemmel tartani a városunkba érkező külföldieket, annyian vannak. De kérdem én: mit teszünk mi? Mit teszünk mi annak érdekében, hogy zökkenőmentesen menjen? Semmit, elvtársak! Mégcsak kellő felvilágosítással sem szolgálhatunk vendégeinknek. És miért? Mert nem tudjuk az idegen nyelveket! — Én tudok latinul! — kiáltott közbe a rövidáruosztály vezetője. — A latin holt nyelv. Semmire se megyünk vele. — Filipcsák tud angolul! — hallatszott a sarokból. — Kedves Filipcsák, jöjjön közelebb! Bátran! Ne szégyed- lősködjön! A háztartási cikkek öreg eladója félénken közeledett az elnöki asztalhoz. — Parancsoljon... Parancsoljon — biztatta az igazgató és lelkendezve szorított vele kezet. — Maga tényleg tud angolul? — Pardon me, igazgató elvtárs... Ez azt jelenti: bocsánat. — Nagyszerű! Harci feladatot kap Filipcsák! összeállít egy rövidke, a kereskedelemmel összefüggő szakszerű kifejezésekkel tűzdelt, de köny- nyen érthető szótárocsfcát, amit lefordít angolra. Világos? Mi ezt sokszorosíttatjuk és szétosztjuk osztályunkon... Az öreg Filipcsák munkához látott. Egy hét alatt elkészítette a szótárt. Az igazgató kívánságára olyan kifejezéseket keresett, amit az eladó és vásárló egyaránt értett. íme: „Nem tudom”, „Nincs”. „Volt, de kifogyott”. „Nem vagyok jós”. „Adjon le néhány kilót, akkor hordhatja”. „Nem látja, hogy ebédidő van?” „Nekem sincs száz kezem”. „Nem szakadhatok száz felé” „A kolbász nem ibolya, hogy szagolgassuk”. „Ne a kabátot szidja, ha egyszer görbe a háta”. „Panaszt az igazgatóságnál csak minden hó első hétfőjén tehet”. Az igazgató roppant elégedett volt, Figyelmesen áttanulmányozta a szöveget; majd így szólt: — Remek! De még lenne ©gy kiegészítésem, amit feltétlenül fordítson angolra: „Leltár miatt zárva. Legközelebbi áruház a másik városban”. így már nyugodtan jöhetnek a külföldiek. Fordította: Krecsmáryné Baráté Rozália FAYAD JAMIS: HAJÓK Havanna öblébe a sziget harsány és kék kikötőibe hajók úsznak most megrakva áruval és barátsággal Leülök egy percre figyelem a víz tajtékait Távoli hajók nevét görgeti felém a hullám / a délután ege alatt Leülök egy percre jó tudni hogy nem vagyok magam hogy árbocok és emberek vesznek körül ablakok és olaj és gépek hullámok kémények csillagok és járókelők Ülök Havanna öblének kőfalán nézem a horgonyzó hajókat akárcsak testvéreimet nézném akik sokáig messze voltak ülök csak és hallgatom az olajszállító autókat benzint visznek és barátságot külvárostól külvárosig Ülök a falon és ingemet amely fehér mint a szabadság s a béke beszórják a széttörő víz fényes Szilánkjai A FAVÁGÓ (Káldi Judit)
