Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-06 / 105. szám

Még egy tartalék Értéke, vagy ára? Kedvező, kedvezőtlen Az olvasó!, eljutván eddig, talán még mindig bizalmat­lan; miről akarják meggyőz­ni? Arról, hogy semmi gond­ja, baja az árakat illetően? Csupán egyetlen szándékunk van a cikksorozattal: tények, s nem érzelmek alapján szól­ni mindarról, amit az árprob­léma sűrít. Érzékeltetni, hogy kedvező és kedvezőtlen hatá­sok közepette változik éssze­rűbbé — tehát igazságosabbá — az árrendszer. Kedvező a fogyasztó szemszögéből példá­ul, hogy 1960. és 1970. között olcsóbb lett a hűtőszekrény, a hagyományos mosógép, a te­levízió, de kedvezőtlen, hogy drágább a tégla, a falburkoló csempe. Olcsóbb a gáz, a vil­lanyáram — 1 kWó 1,21 Ft volt 1960-ban, ma 0,91 —, de drágább a hajvágás, az öltöny­tisztítás. Kitűnik ebből, hogy az „olcsóbb” meg a „drágább” függ attól is, mit vásárolunk, mit fogyasztunk, azaz ugyan­annyi pénzből, fogyasztása szerkezetétől függően, külön­bözően élhet két család. ESETEK ÊS IRÁNYZATOK Sorolhatjuk: 1960 és 1970 között 26,60-ról 34 forintra emelkedett egy kiló sertéstar­ja ára, a gyulai kolbász 60 he­lyett 80, a csemege szalámi 70 helyett 100 forint, s egy kiló fejeskáposzta 1,30-ról 2,90-re tornázta fel magát. Csökkent a citrom, a narancs ára, a sző­lőé nőtt, az almáé kevesebb — 1960-ban 5,50 volt, 1970-ben 4,60, —, emelkedett az égetett szeszek pénzbeli ellenértéké, ám felénél kevesebbre — 400 forintról 178-ra — apadt a kávéé. Olcsóbb a férfiing, a női harisnya, de drágább a férfiöltöny a női kötött ruha, a gyermekruházat. Esetekkel, egy-egy áruval nem jutunk tisztább kénhez; adott termék áránál fontosabbak az irány­zatok. A szóban forgó évtizedben jellemző volt az idénycikkek árának folyamatos emelkedé­se, s az iparcikkek mérsékel­tebb áron való kiárusításának — téli, nyári vásár, leértéke­lések — rendszeressé és kiter­jedtté válása. 1951 óta az első lényegesebb árváltozásokra is ebben az időszakban került sor; 1966. februárjában. (Pél­dául 32—33 százalékkal nőtt a hús és a húskészítmények ára, csökkent a zsíré, a szalonna, féléké). 1968. január 1-én szé­lesebb körű árrendezést haj­(Folytatág az 1. oldalról). — A beszámoló a tsz-szövet- ség tevékenységéről reális ké­pet adott. A szövetség betölti hivatását, megfelel a célkitű­zéseknek, elősegíti a tsz-ek eredményes gazdálkodását. A választott szervek következe­tesek, kibontakozóban van a kollektív felelősségérzet. A tsz- szövetségek jól beilleszkednek az állami, társadalmi, politikai életbe, bár még sok az útkere­sésre fordított gond és idő. A szekszárdi tsz-szövetség meg­találta megyénk társadalmá­ban az őt megillető helyet. Jelentős szerepe van a tsz- szövetségnek a párt és a tö­megek kapcsolatának erősíté­sében. A szövetség sokat tehet a párt alapvető célkitűzései­nek megvalósításában, melyet a X. kongresszus fogalmazott meg és a termelőszövetkezetek II. kongresszusa aláhúzott. So- • kát tehetnek abban is, hogy a szövetkezetek szocialista vo­tottak végre — pL a bútor drágább, a tv olcsóbb lett —, s ez 1960-hoz mérten három százalékkai növelte az árszín­vonalat, összességében. Az ér­ték és az ár közelebb hozása ugyanis — s nem kevésbé a kínálat és a kereslet egyensú­lyának keresése — elkerülhe­tetlenné tette, hogy míg a ru­házati árszínvonal csökkent — 7,9 százalékkal 1960-hoz mér­ten —, az élelmiszereké — 6,9 százalékkal — emelkedett. Mindezt a családok nem egy­formán érezték meg költség- vetésükön. Ahogy a napjaink­ban végbemenő árváltozásokat sem. ÁTÍRT árcédulák A kirakatokban, a piacokon látható átírt árcédulák — bár­milyen nehéz is ezt belátni — nem egyformán érintik a kü­lönböző rétegeket. Az, hogy 1960. és 1970. között erősen emelkedett az élvezeti cikkek árindexe, józan ítéletű embert aligha bosszant. El kell fogad­ni azt is, hogy a szolgáltatá­sok ára növekedett, hiszen nemzetközi méretekben irreá­lisan olcsó volt, s éppen ezért — mert szorosan összefügg! alacsony színvonalú. Aligha fogadható lelkesedéssel, hogy a munkás és alkalmazotti háztartásoknál 11,8 százalékkal emelkedett az élelmiszerek ár. indexe, döntően az idénycik­kek drágulása miatt. Számol­ni kell vele, hogy ugyanez a forint az ország különböző ré­szein, s más és . más foglalko­zású emberek kezében nem ugyanannyit ér. Mert igaz, minden fogyasztót kedvezően éririteTt, hogy' á szóban forgó évtizedben mérséklődött az epves ruházati és egyéb ipar­cikkek, valamint a fűtés, az energia árszínvonala, de vég­ső összesítésben tény,, hogy 1970-ben 1965-höz mérten a munkás- es alkalmazotti csa­ládok fogyasztói árszínvona­la öt százalékkal volt maga­sabb. míg a naraszti és kettős jövedelmű háztartásoké 1,5- del Törvényszerű hogy az élet- szí nvonal-politikában növek­vő szerephez jut a differen­ciálás. a, sokféle hatást ki­egyenlítendő. Az önellátó — vagy részben önellátó — fa­lusi lakosság például kevésbé érzi az idényciikkak . árának emelkedését, míg a boltokban, a piacokon vásárlók azt ta­pasztalhatták, hogy — átlago­san — 1970-ben 18. 1971-ben nása erősödjön, a gazdaságok­ban erősödjön a szocialista nagyüzemi jelleg. A tsz-szövet­ség jól szolgálja a párt szö- vetkezetpóiitikájának végre­hajtását. • A küldöttgyűlésén szót kért még Benizs Sándor, a megyei KISZ-bizottság titkára, Csaj­bók Kálmán, a Hazafias Nép­front Tolna megyei titkára és Szilcz Ákos megyei főügyész. A küldöttgyűlés ezután meg­választotta' a tSz-Szövetség tisztségviselőit. A tsz-szövet­ség elnöke: ismét Lakos József, a pálfai Egyetértés Tsz elnöke, elnökhelyettese Ettig László, a máj ősi Aranykalász Tsz elnö­ke és Sorfőző István, a decsi Sárközi Egyetértés elnöke lett. A tsz-szövetség titkárává dr. Szabó Piroskát választották. A küldöttgyűlés résztvevői megválasztották az új . elnök­ség tagjait,, valamint a-szövet­ség munkabizottságaink’ új elnökeit és tagjait. 12 százalékkal nőtt a zöldség- és főzelékfélék ára, s bár az összes kiadásokból ez jelen­téktelen hányadot képvisel — 1,5—2 százalékot —. mivel na­pi szükségletről van szó, a bosszúság, a „kommentálás” is mindennapos. AZ EGÉSZET MÉRVE Bővíthetjük tovább a pél­datárat. Az alacsony jövedel­mű családokat, a kevés kere­sővel, de sok gyermekkel ren­delkező háztartásokat, az azo­nos társadalmi rétegek eltérő jövedelmű csoportjait stb. más és más módon érintik az árak változásai. Ezért szúr joggal szemet, ha nő a gyer­mekruházat ára — márpedig nő —, ha az olcsóbb húské­szítmények nem kaphatók a boltokban, s így tovább. A szakemberek sűrűn hangoztat­ják, hogy az árrendszert nem lehet „filléres mércével” megítélni. Igaz. Hiszen példá­ul a múlt esztendő júliusában 12 százalékkal olcsóbb volt az idényáras cikkek csoportja, mint 1970. júliusában, szep­temberben viszont — az előző év megfelelő hónapjához mér­ten — húsz százalékkal drá­gább. 1971-ben az újburgonya 21, a zöldbab 48 százalékkal többe, a paraj húsz, az elő ba­romfi nyolc százalékkal keve­sebbe került, mint 1970-ben. Drágább volt az akna, olcsóbb az őszibarack, mint egy évvel korábban, s bár az idényáras cikkek a boltokban 12,2, a piacokon 11,9 százalékkal ke­rültek többe, az árindex egész évre számítva összességében csak 1,7 százalékkal emelke­dett. „Nagy a szóródás” — mondják szakszerűen, s hoz­záteszik: az egészet mérve le­het ítélkezni. Ne vitassuk, mert nem is vitathatjuk: igaz. Ki tagadná, hogy ritka kivételtől eltekint­ve ma a családok jobban él­nek, mint tíz, vagy öt eszten­deje, bár az árszínvonal — ahog^ taglaltuk — emelkedett. Am arra van szükség, hogy termelésben, értékesítésben tisztábbak legyenek a fron­tok; előállító, eladó, és vá­sárló egyaránt érzékelje, mi az érték, mi az ár, hol húzó­dik a határ tisztességes ha­szon és nyerészkedés között. Ezért ,,a termelő, és a ke­reskedelmi vállalatoknak és felügyeleti szerveiknek na­gyobb gondot kell fordítaniuk a párt és a kormányzat gaz­daságpolitikájával összhang­ban levő árpolitika érvényesí­tésére a mindennapi életben” — amint azt a párt X. kong­resszusának határozata meg­állapította. Mert az árpolitika nem elvont közgazdasági fo­galmak összessége. Mint neve is mutatja: az árakkal való politizálást jelenti, 10 376 000 hazai fogyasztó számára. MÉSZÁROS OTTÓ Á sióagárdi Sióvölgye Tsz- ben a pártvezetőség kezdemé­nyezésére április 30-án és má­jus 1-én is dolgoztak a trak-, torosok. Huszonnégy géppel szántottak, vetőágyat készítet­tek a kukoricának, hogy mi­előbb elvégezhessék a tavaszi munkákat. Feketes István szo­cialista traktorosbrigádja Sió- agárdon, Virág János brigádja pedig Harcon dolgozott a ket­tes ünnepen, nyújtott műszak­ban. Az ő munkájuknak kö­szönhető, hogy 2750 holdon befejezetek a tavaszi vetést, Egy-egy termék kelendősége, versenyképessége sok minde­nen múlik. A minőségen, a formán, a kivitelen, a termék „tudományán”, az áron, a szállítási határidőn és így to­vább. A leginkább megfonto­landó ebben a témában pedig az, hogy a versenyképesség rendkívül múlandó. Ez a mú­landóság iparáganként és ter­mékenként változó: a könnyű­ipari termékek körében gyor­sabban veszít versenyképessé­géből egy-egy áru, mint pél­dául a hajógyártásban, de az tény, hogy napjainkban már a hajógyártásban is sokkal gyorsabban kell megújítani egy-egy típust, mint akár 30 évvel ezelőtt. A szerszámgép- gyártásban, és általában a gép­gyártásban, vagy a fémtömeg­cikk-iparban — ahova példá­ul a háztartási cikkek gyártá­sa is tartozik, — az a bizo­nyos versenyképesség pedig a századfordulóhoz képest egye­nesen tiszavirág-életűvé lett. Gyorsan elavulnak a külön­böző műszaki megoldások, mert minduntalan újabbak, jobbak, vagy gazdaságosabbak látnak napvilágot. Egy termék Versenyképessége tehát olyas­mi, amit nem lehet egyszer elérni, s aztán évekig abból élni. Ez a babér hervad talán a leggyorsabban a termelés, a gyártmánytervezés világában. A külkereskedelemben egy­szeregyként ismeretes az az árgörbe, amely a termékek nemzetközi árszintjének ka­rakterisztikáját rajzolja fel a termékek életkorával össze­függésben. A termékek ára a piacon való megjelenés el­ső időszakában gyorsan emel­kedik, magasan tetőzik és itt valamennyi ideig stagnál. Majd bizonyos idő után — s ma már nem hosszú idő, és semmiképp sem több esztendő után — esni kezd az ár. A versenyképesség egyik bi­zonyítéka, vagy a versenykép­telenségé, hogy ezen az ár­görbén valamely termék hol helyezkedik el: az emelkedő, a tetőző, vagy a zuhanó sza­kaszban-e? A hosszasan tartó zuhanó szakaszban is érdekes az elhelyezkedés: a lejtő ele­jén, derekán vagy az alján? Ebből pedig már egyértelmű, hogy a versenyképesség nem­csak egy-egy áru tulajdonsá­gainak tértől és főképp időtől elvonatkoztatható következmé­nye, hanem az idő, a piacon való megjelenés időpontja is rendkívül döntő. Nemcsak az újdonsággal kell ma már szá­molni, hanem a gyorsasággal is. A gazdálkodás hatékonysá­gának vizsgálatakor tehát nem hagyható figyelmen kívül az új termék átfutási ideje sem az ötlettől a sorozatgyártásig. A szakemberek szerint ebben az időszakban jelentős tarta­lékok rejlenek a hazai ipar számára. Arra nincsenek ada­tok, hogy mennyi idő telik el az ötlet megfogalmazásától a összesen 1850 holdon kukori­cát vetettek. Ezzel egyidőben Í970 holdon a vegyszeres gyomirtást is befejezték. A héten megkezdték a lu­cerna kaszálását. Hideg leve­gős szárítóba készítenek szé­nát. A növénytermesztő brigá­dok hozzáfogtak a növényápo. láshoz, a kertészetben pedig a hét elején megkezdték a pa- nadicsompalánltáik Ikitvltetéséti összesen harminc holdon ter­mesztenek paradicsomot a sió­agárdi tsz-ben. prototípus elkészítéséig. Ezt á szakaszt a statisztikák ma még nem kísérik figyelemmeL Becslések szerint átlagosan legalább annyi idő telik el eb­ben a fázisban, mint amennyi a következőben: a prototípus elkészültétől az üzemszerű gyártás megindulásáig. Nos, a gépiparban akad ágazat, ahol átlagosan 20 hónap kell ahhoz,- hogy egy prototípus elinduljon a gyártósorokon. Ez' az átla­gos. átfutási idő termékenként nagyon különbözően alakul. A két-három hónaptól az 50 hó­napig terjed. Aggasztó azon­ban az, hogy ez a szóródás legtöbbször teljesen független a termékek bonyolultsági fo­kától, annál inkább függ a vezetés és szervezés színvona­lától. Egy számítógéphez szüksé­ges bonyolult kiegészítő tarto­zék (periféria) átfutási ideje két hónap volt. Ugyanakkor egyetlen kondenzátor-típus át­futási ideje 48 hónapra jött ki. Egy fürdőszobai csaptelep (mi lehetett ebben a gond, a hátráltató körülmény!) 28 hó­napig nem került gyártásba. Térjünk vissza azonban az át­lagos átfutási időkhöz, az ága­zatonkénti 9—14—20 hónapok­hoz. Ezeket minden illetékes soknak tartja. Nem kevéssé ez; a magyarázata annak, hogy termékeink közül csak néhány kerül, időnként, úgy a nem­zetközi kereskedelem útjaira! hogy annak a bizonyos árgör­bének a tetején jegyzik és fi­zetik meg az ellenértékét. Különben maximalista és teljesíthetetlen követelmény lenne a magyar ipar termékei­nek zömét újdonsági extra­árral exportálni. Nincs és nen* is lesz meg ehhez a kondíció, a szellemi, technikai kapaci­tás, a nyersanyag, hogy min­den ágazat termékeinek több­sége évről évre megújuljon! Néhány ágazatnál azonban — híradástechnikában, elektroni­kában — ahol adottságaink és hagyományaink ehhez alapot adnak — ezt meg kell és meg lehet tenni. Nem tekinthető egészséges aránynak, hogy az 1970-ben a külföldi licene alapján, gyártásban lévő 53 termékből 17 a gépgyártásra, 10 a közlekedési eszközök gyártására és csak 5—5 jutott a műszer- és híradástechnikai iparra. Valóban ezekben az ágazatokban igyekezni kell amennyire csak lehet saját erőből felzárkózni az élvonal­hoz. A többi ágazatban, ex­porttermékeink zöménél —• anyagi és szellemi erőnkhöz il-í lően — az említett árgörbe le­szálló ágának felső zónáját reális megcélozni. Különben a licencek is ezt teszik lehetővé, hiszen a legújabbat nem ve­hetjük meg, az sehol sem el­adó, de a még újnak számító megoldás, vagy konstrukció már megvásárolható. Ez a görbe lefelé tartó vonalának teteje. Ehhez azonban sok a 20 hónapos átfutási idő. Ezt 5—8—10 hónappal lejjebb kell szorítani. Ehhez a feladathoz elenged­hetetlen a jól szervezett, pon­tos kooperáció, de az is, hogy az új gyártmányoknak helye legyen az üzemekben. Sok pro­totípus ugyanis — él az ember a gyanúperrel — azért „par­kol” sokáig a fejlesztés aszta­lán, mert a régi gyártmányok­tól nem fér rá a gépekre. Ma még igen gyakran az új ter­mékekkel nem felváltunk, vagy cserélünk, hanem az új ter­mékeket hozzátesszük a meg­lévő gyártmánylistához. így állandóan nő a gyártmányok száma. Ez rengeteg energiát, munkaerőt, eszközt köt le. Pe­dig négy-öt korszerű, jó áron eladható termék jobban és biztonságosabban eltarthatja a vállalatot, mint 25 toldozott- foldozott régi. A hatékonyság javításához nem akármilyen tartalék rejlik ebben. GELENCSÉR FERENC Tervszerű munka jellemezte a Szekszárd és Vidéke Tsz-szövetség munkáját Sióagárdon 2750 holdon befejezték a tavaszi vetést, palántázzák a paradicsomot

Next

/
Oldalképek
Tartalom