Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-05 / 104. szám
t Petőfi Sándor Terse! és prózái „hanglemez-irodalmi színpadon“ A nagy költőnk születésének 150. évfordulóját ünneplő — vállalkozások és események sorában előkelő hely illeti meg az Országos Hanglemezgyártó Vállalat „Petőfi Sándor élete saját és kortársai művében’’ címmel most készülő nagylemezét. Neves ■művészek — Básti Lajos, Sin- kovits Imre, Major Tamás, Bessenyei Ferenc, Szirtes Adám, öze Lajos, Sztankay István és Sinkó László — szereplésével készülő reprezentatív hanglemez valószínűleg még ebben az évben elkészül. A Lukácsy Sándor által összeállított, Marton Endre rendezte „hanglemez-irodalmi színpadon „Petőfi versei”, többek között a „Szülőföldem”, „A jó öreg kocsmáros”, Egy telem Debrecenben” mellett a szabadságharc költőjének Herényi Frigyeshez írt levelei és naplórészletei is szerepelnek. Illyés Gyula „Petőfi Sándor” és Vajda János „Petőfi napja” című alkotásai mellett részletek hangzanak majd el a Nemzeti Kör 1844-es jegyzőkönyvéből, ugyancsak a kor hangulatát idézi majd Egressy Gábor „Képek a pesti forradalomból” és Imreh Sándor „Visszaemlékezés az 1848—49. évi szabadságharcra Erdélyben” című írása. Petőfi Bem iránti rajongó tiszteletét példázó levele francia eredetiből Szász Károly fordításában kerül lemezre. A valóságos irodalmi és történelmi tablót nyújtó felvételek között érdekes színfolt az Apostol XX. része, Lengyel József „Adatok Petőfi halálához” című írása. A lemez Ady Endre „Piros és fekete” című versével zárul. A napokban készült el az a nagylemez, amely a haza szülőföld, otthon „varázsos erejű” fogalmairól közöl meghitt költői vallomásokat. „Szülőhazám, e lángoktól ölelt kis ország” a címe, neves előadó- művészek működtek közre felvételeknél. Kölcsey, Petőfi verseitől, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Ady Endre, Radnóti Miklós művein át napjaink poéziséig: Illyés Gyula, Zelk Zoltán, “Weöres Sándor költészetéig terjed a lemez tartalma, sokszínűén illusztrálva a nemes emberi érzést •—a hazaszeretetei. A Szputnyik májusi száma A folyóirat izgalmas utazásra viszi az olvasót a világ leghosszabb vasútvonalán, a Transszibériai vasúton. Húsz perc alatt majdnem 10 000 fcm-t tehetünk meg. Riport készült egy üzbég nőről, Ziba Ganievaról, aki most tudományos dolgozó, de a második világháborúban mesterlövész és felderítő volt. A folyóirat bemutatja Ejzsen Veverisz lett költőt, aki csak hetvenéves korában vitte' el költeményeit egy kiadóhoz, Tair Szalahov azerbajdzsán festőt és végül Valerij Borzov ukrán sportolót, a közelgő müncheni olimpia egyik szovjet reménységét. Filmekről is ír a folyóirat, A májusi szám a Felszabadulás című filmalkotás két utolsó részéről, a (Serfin elestéről, és a Harmadik Birodalom összeomlásáról közöl ismertetőt. Akiket pedig az orvostudomány érdekel* tudomást szerezhetnek a szovjet orvosok újabb felfedezéseiről, arról, hogyan lehet felismerni a kezdeti mój- rákot. A, „Levél a túlvilágról" című regény izgalmas és közel áll a kring műfajához. A Szputnyik 176 oldalon zsebkönyv formájában, színes és fekete-fehér illusztrációkkal jelenik meg. Az APN havonta adja ki orosz, angol, francia és német nyelven. (APN) így készül a Pravda Alekszej Lukovee j'őszerkesztő-helyettes nyilatkozata 1972. május 5-én 60 éves a Pravda, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának sajtóorgánuma. Az APN sajtóügynökség ezzel kapcsolatban nyilatkozatot kért Alekszej Lukovectől, a lap főszerkesztőjének helyettesétől. — A Pravda egyrészről a Szovjetunió legelterjedtebb tö- megpoljtikai napilapja, másrészről pedig pártunk hivatalos sajtóorgánuma. Mi a jelentősége a lap e helyzetének a szocializmus viszonyai között? — hangzott az első kérdés. — Hatvan évvel ezelőtt, amikor Lenin megalapította a lapot, célul tűzte ki, hogy a Pravda pártlap legyen, amely a munkásosztály álláspontját képviselje, a munkásosztály érdekeit és véleményét fejezze ki, s propagálja a munkás- osztály legfontosabb politikai szervezetének, a kommunista pártnak a politikáját. Az eltelt 60 esztendő során a Pravda betartotta ezt az elvet. A lap ma a legjelentősebb és legelterjedtebb napilap az országban. 9 600 000 példányban jelenik meg. Olvasói között különböző korú, foglalkozású és származású embereket találunk. Szociológusok adatai szerint a lap minden számát átlagban három ember olvassa. — Milyen szerepet töltenek be az olvasók a Pravda „szerkesztésében”: a lap arculatának kialakításában, állásfoglalásainak megfogalmazásában vagy a propagandaakciók lefolytatásában? — Már Lenin megmondta, hogy a kommunista párt sajtó- orgánuma csak abban az esetben töltheti be tömegszervezői és nevelői feladatát, ha minden öt hivatásos irodalmárra ötszáz vagy ötezer nem hivatásos irodalmár jut. Most a Pravda központi szerkesztőségén kívül 60 állandó vidéki tudósítóval és 42 külföldi tudósítóval rendelkezik. A lapkészítésben azonban ezrek és ezrek segítenek : évente több mint 400 ezer olvasói levelet kapunk. J Az olvasókkal való érintkezés régi és jól bevált formája az olvasói ankét. Ilyen rendezvényeket szoktunk tartani a nagyvárosokban és a nagyobb vállalatoknál a lap vezető munkatársainak részvételével. Ezeken az ankétokon az újságírók beszámolnak munkájukról, terveikről, az olvasók viszont elmondják kívánságaikat, megteszik javaslataikat, általában a közérdekű és a konkrét kérdések igen széles körét ölelik fel az ilyen találkozók. A lap szociológiai felméréseket is végez arról, mi az olvasók véleménye a lapróL Gyakran előfordul, hogy magában a lapban kérjük fel az olvasókat, vegyenek részt egyes konkrét kérdések és problémák megvitatásában. A legutóbbi ilyen felhívásunk a Szovjetunió megalakulásának közelgő fél évszázados évfordulójával függött össze. Az első három hét alatt mintegy 400 ezer levelet kaptunk ebben a témakörben. — A jelen pillanatban milyen kül- és belpolitikai problémák foglalkoztatják főképpen a Pravda olvasóit? — A belpolitikában természetesen a 9. ötéves terv végrehajtásával, a XXIV. pártkongresszus határozatainak végrehajtásával kapcsolatos kérdések. Az életszínvonal je-í lentős emelése, amelyet a párt- kongresszus feladatként tűzött ki, élénk visszhangra és támogatásra talál a szovjet emberek részéről, társadalmi és munkaaktivitásra ösztönzi őket. Az érdeklődés homlokterében áll még a tudományosműszaki forradalom, a termelés hatékonyságának, valamint a munka termelékenységének a növelése. Ami a külpolitikai kérdéseket illeti, ebben a vonatkozásban figyelmünket elsősorban a XXXV. pártkongresszus békeprogramjának megvalósítására összpontosítjuk. A lap állandóan foglalkozik a kollektív európai és ázsiai biztonság problémáival, a leszerelés kérdéseivel, foglalkozik az Indokínában és más helyeken harcoló népek megsegítésének és a velük való szolidaritás kérdéseivel, síkra száll a forradalmi erők egysége mellett, leleplezi az imperialisták agresszív cselszövéseit. A szovjet emberek nem lehetnek apolitikusok és nem szemlélhetik közömbösen á Világ sorsának alakulását. Barátság és együttműködés, a biztonság és a kölcsönös megértés, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése, az imperializmus és a gyarmatosítás elleni küzdelem: ez az az irányvonal; amelyet pártunk és államunk külpolitikai tevékenységében követ. Ez a mi alapvető feladatunk is, amikor a nemzetközi helyzet kérdéseivel foglalkozunk, — fejezte be nyilatkozatát Alekszej Lukovee, a Pravda helyettes főszerkesztő-; ja, , ' (APN—KS) mué Meemimr SIAHDÉKKAL Hatvani Dániel dokumentumregénye ! io. KÉSZÜLŐDÉS AZ IZSÁKI PARKBAN Zoli hunyorogva körülnéz a szobában, Illés Pistának foghegyről köszön, s máris Robihoz fordul: — Szóltál az öcsédnek, hogy keresni fogom ? — Robi, kinyújtott lá- bafejét nézegetve, ezt feleli: — Nem szóltam, mivel nem is láttam, amióta hazajöttem. Tudja az isten, hol lehet. — Megvárom itt — Éppen megvárhatnád, de lehet hogy tizenegy lesz, mire hazajön. Azt ajánlanám, hogy ha mindenképp beszélni akarsz vele, menjünk be a központba és keressük meg. Valahol majd csak ráakadunk.^ Legalább van ok, hogy kimozduljak innen — gondolja Robi. Vagyis hát ürügy. Meg szeretné lerázni az ágasa fiút is, ellenszenvesnek, fontoskodónak, kis sumákber- cinek tűn-ik a számára. Csecsszopó, nebántsvirág, s biztos* hosy még egyetlen lányt sem vetkőztetett le. Szinte várta, hogy összekaphasson vele. s le- bőgesse — lehetőleg ülés Pista előtt. Az ágasi fiú otthagyta a nagykapunak támasztott bi- ciklijét, Robi egy pillantással megállapítja, hogy Csepel- Túra gyártmányú, s nincs is nagyon agyonstrapálva. Hármasban indulnak el a hepehupás, sáros falusi utcán, aztán a járdára húzódnak, de nem nagyon fémek el, mert Pista a motorját is .tolja maga mellett. Benéznek a Sárfehér- v.endéglőbe, Jaz ivóba és az étterembe is, a cukrászdába, a borozóba, a kultúrház zárva megint — de Király Zoli sehol. Néhány srác lófrálát a parkon, kérdik tőlük is, nem látták-e, de ma még nem, mondják. Végül megállnak a szövetkezeti áruház sarkánál, igaz, már beeistele- dett, de ez igazán központi helynek számít Izsákon, s ha a Zoli feltűnik valamerről, biztos, hogy észreveszi őket. így beszélgetnek vagy öt percig, de a keresett csak nem jön elő, s ekkor Illés Pista kijelenti, hogy hazamegy, mart dolga van. El is robog a Simsonjával. A higanygőzlámpákká! kivilágított fiaiuai központban afféle csúcsforgalom van ilyenkor, rengeteg biciklis meg motoros jön az állomás felől, autók húzódnak le a macskakö- ves parkolóhelyre, pillanatonként nyílik az önkiszolgáló osemegfebolt ajtaja — Horváth Zoltán azonban mindebből nem sokat észlel, távolinak és lehányni valóan kisszerűnek tűnik az egész, agyába hasít az immár el nem halasztható akció gondolata* ehhez Király Zoltán jó táns lenne, dehát nincs sehol. Keserűt nyel, gyomra idegesen megrándul, s ahogy bandukol Robi mellett a csapzott, elárvult park felé, valami felpislákol a belsejében, majd zsigereit is elönti a heves izgalom, g érzi. hogy . meg kei! szólalnia. : » ■— Te Robi — Kezdi, s Óva-.. tosan körülnéz, nincs-e valaki a közelben, de a park üres, csak a szél kapkodja a faleveleket, az eldobált koszos papírokat. — Mi van? — kérdi amaz türelmetlenül. •— Volna egy kis munka, még ma este. : : Én, az öcséddel már mindent megbeszéltem. Nem tudom, neked eletondhatosn-e. — A titokzatosság a másikban felkelti az érdeklődést. Még kiderül, hogy jó ötlete is van a srácnak, gondolja. De jobb mindjárt rákérdezni a lényegre. — Ne hülyéskedj már, mit vagy betojva? Persze, hogy nem árullak be... Főleg, ha egy kis pénz is van a dologban. — Zoli csak erre vár. Oldódik benne a feszültség, tagjait különös bizsergés járja át. — Ezer, vagy ötvenezer forint* De lehet, hogy hetvenezer, — Robi elmélázik: a pénzzel sok mindent lehet kezdeni. Eszébe jut a Nagy Bélával való tervezgetés, a gzilvesztorezés a pécsi turistaházban. Egyúttal az is átvillan az elméjén, hogy nem egészen törvényes melóról lehet szó. — Mit kéne csinálni? — kérdi. — Hogy mit? Kimennénk németbe, vagyis hát az NSZK-ba. — Eltűnődik. Ez valami embercsempészés l©sz- Sürgeti Zolit: — Mondjad! Mondjad! Érdekel a téma. — És az ágasí fiú mondja: taxival, mert azt nem ellenőrzik, Bs hogy honnan lenne a pénz? Ott, a tanyán, Kiss Béláéknál. Mert jó szőlője van az öregnek, három, vagy inkább négy hold. Zoli néha számítgatta már: ennyi bor terem, ennyiért veszik át, te- hiát legalább százezer forint készpénznek kell Arankáiknál lenni, de ennél csak több lehet, van ott 150 ezer is. Most már ömlik belőle a szó, évek óta rosszul élnek egymással, .mármint Béla bácsi és az asszony, a korkülönb6ég is nagy, és ő megbeszélte velük, hogy sző nélkül ott hagynák, s hoznák magukkal a pénzt is. Most, ötödikén esté- re vart a dolog megbeszélve, várják Őkelt, nem elehet elhalasztani. — .Botol jobb öklével csapkodja báli tenyerét. Ezt mondja?d!&efi.syélj, öregem, ha ert'í^gy|*dterveltétefe,/:leg- alSbb egy Uétteí előbb ‘syól- haíteto&l volna nekem is.'LAk- kor én minden részletében kidolgoztam volna a dtíLgot. Hogy mást ne mondjak. azokkal a nőkkel én is szerettem volna bewzéim*. Van náí-ád fénvkén a lányról?—• A fiú szó nélkül előkotorja a fényképet, amit a nyáron, még a debreceni út előtt kért Arankától. — Aha..* Helyes lány. — De már az jár Robi eszében, hogy németbe Ausztrián át kell menni. Fel- rémlik benne egy kémregény históriája. Ezt mondja: — Te bolond! Ott kémet csinálnak belőlünk! — Na és... Nem baj, csak jól megfizessék. Robinak imponál a fiú. Áa ötlet zseniálisnak látszik. Dehát, ha nagyvonalakban is, a végére kell járni. — Hogyan képzeltétek átmenni . a határon? — Sorompó van, áttörjük. — Vakmerő és logikátlan. Felcsavarodunk, vagy szitává lőnek bennünket. Elhagyott helyen kell átmenni, lakott helytől távol. Számolnunk keli azzal, hogy műszaki zár van. Aknamező meg minden. De ezt észre lehet venni, mielőtt még odaérnénk. Kiszállunk, lekötjük a gázpedált, hogy erő legyen a motorban. Ráadom a sebességet, én is kiugróm. Ha aknára fut, felrobban, vele a kocsi is, de a keletkezett résen átlógunk. Ha meg nincs akna, akkor csak a drótsövényt szakítja át. így megmaradna a kocsi. Becsben taxiznánk, abból is lenne egy kis pénz — Ülnek a pádon és arról ábrándoznak, hogy élnek majd kint Nyugaton. Aztán Robi hirtelen halkabbra fogja a szót. — Na és mit terveztetek a vezetővel? —■ Azt, hogy leütjük. ,. — Ég elmondja azt, amiről három nappal korábban a Robi öccsével beszélt a kecskeméti nagyállomáson. Robi a fejét csóválja. — Egvik sem jó. A sofőrtől mielőbb meg kell szabadulni. Te. van ott pince Kisséknél? — Zoliban felidéződik Kissék udvara. Az épülettel egybeépített borkamra, ahol az öreggel együtt rakosgatták a hordókat. — Pince van. Odatennénk? — Oda hát Áz lenne a legjobb. Mert nem mondtad még azt sejn. hogy mi legyen az öreggel. Vagy hagynánk, hogy heáruljon bennünket? — Zoli elbizonytalanodik. Aztán kivágja maláta — Én eredetileg is azt gondoltam, hogy odatennénk, összekötözve, a száját is bekötve. Be lesz rúgva, könnyen elbánunk vele. Ebben maradtak. Robinak egy pillanatra elfelhősödik a gondolata, anyja jut eszébe, de aztán csak ennyit kérdezi — Öcsémmel mi legyen? — Jön ő is, erre jövünk, felvesz- szűk* Újabb gondolat perdül meg Robi agyában. — Te, nem is kell leütnünk a sofőrt, elvitetjük magunkat a határig, pénz lesz, kifizetjük. — Zoli szemhéja megrándul, riadtan markolja meg a pad szélét. Végül eszébe jut valami: Nem jó, nem jó. Akkor már hatan lennénk, sehogyan sem férnénk eL Robi elismeri, hogy ez igaz, a sofőrt tehát el keli intézni. Kölcsönösen bevallják, hogy egyiküknél sincs pénz. Márpedig a nyolcórási busszal be kell menni Kecskemétre. — Gyerünk be a vendéglőbe — javasolja Robi, s Zoli követi, bár nem egészen érti, hogy miért éppen oda, amikor egy fityingjük sincs. Alacsony, piros arcú fiú álla pultnál. — Mit isztok fiúk? Vendégeim vagytok, névnapom van — szól oda Robiék- nak. Árvái Imre — így hívják — mindegyikőjüknek kér egy féldeci meggylikőrt. Zoli cigarettával kínálja. — Jó, akinek külföldi cigire is telik — vihog, s hátba vágja az ágasi fiút. Szemei keresztbe állnak. — Na még valamit.. Zoli újabb fél meggy likőrt, Robi egy Colá-t kér.,. Zsibong a vendéglő, alig hallják egymás szavát — Ne haragudj már, Imrém, most jut eszembe, hogy nincs nálam pénz és be kell mennünk Kecskemétre. Adj egy húszast, majd megküldöm, mond a címed, felírnám azt is. .. Kiszámítják, hogy Zolinak csak a Határ-útig kell váltani jegyet, onnan bérlete van. így marad összesen 3.60. Elmennek a Kossuth Téesz borozójába és a rexen három partit játszanak (Folytatjuk),
