Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-05 / 104. szám
# T ? Hőgyész: textilipari község Közepes nagyságú község a ' szekszárd—siófoki út mentén. Lakosainak száma a legutóbbi népszámláláskor 3501 volt. Nevét, hírét régen kötő, szövő tevékenységének köszönhette. Kisiparosok bedolgozókkal megteremtették a textilipar alapját. S áruikkal vitték Hőgyész hírét a megyehatáron túlra. A hajdani manufaktúrákban ma egyre modernebb gépekkel, — melyek természetesen nem egy-két iparos tulajdonát képezik, — dolgoznak a község szövő, kötő, varró asszonyai, ß az egyre nagyobb mennyiségben, készülő pulóverek, paplanok, ruhák ma már eljutnak az egész országba, sőt határainkon túlra is. A közelmúltban meglátogattunk néhány üzemet. Megnéztük, hogy dolgoznak, és kérdezgettünk a jövőt formáló terveikről. * A hőgyészi ÁFÉSZ-nél két éve foglalkoznak — hivatalosan így mondják — kötő- és hurkolóipari tevékenységgel. Az első évben gyártott pulóverek értéke 2 millió forintot tett ki. Tavaly ez az összeg elérte az 5 milliót. Az idei terv' 6 millió 800 ezer forint értékű kötöttáru készítését írja elő. Ebben az évben a kereskedelemmel szarosabb kapcsolatra léptek. A megye boltjaiba mintegy 9 és fél ezer pulóvert szállítanak. A többit a Somogy és Baranya megyei A hőgyészi ÁFÉSZ félautomata gépén Schreiber Mária terglál férfipulóvert köt. Terveik: új épületet szándé- koznak vásárolni, ahol a már megérkezett és a később szállítandó gépek beállításával Sípos Ilona és Iiovacsics Klára orsókat cserél,a cérná- zógépen. szövetkezeti boltok árusítják. . .Üzletfeleiket negyedévenként árubemutatóra hívják meg. Ilyenkor felmérik az igényeket és ezek alapján kötik meg a szállítási szerződéseket. korszerű üzemet rendeznek be. öt év alatt a jelenlegi 55- • ös létszámot 80—90 főre emelik, s a termelés évi 60 ezer darab lesz. Ennek a tervnek megvalósítására az ÁFÉSZ-ek országos szövetkezeti alapjából 1 millió forintos támogatást kapnak. A hőgyészi Vegyesipari Szövetkezet 16 részlegének évi bevétele 21 millió forint. Ebből a textilipari tevékenység 16 milliót hoz. Mintegy kétszázan dolgoznak a közelmúltban beindított cérnázó és frottírszövő üzemükben. Gépparkjuk a köny- nyűipar rekonstrukciója foly^ tán más típusúra lecserélt gépekből adódik. Az üzemhez tartozó szociális létesítménye, két nemrég adták át. A jövőben új üzemcsarnokot akarnak építeni, ami kedvezőbb körülményeket biztosít a termeléshez. • Legnagyobb múltra a Tolna megyei Textilfeldolgozó Vállalat tekinthet vissza. Idén lett 7 éves. Termelésének volumene is a legmagasabb. Az 1970-ben megkezdett bővítés során az évi termelés értékét 30 millióról 48-ra emelték. Idén 100 ezer paplan, 120 ezer darab kötöttáru készült a vállalatnál. Konfekcióüzemükben pedig 80 ezer szoknyát, kabátot, anorákot varrnak. Tamásiban saját boltjuk van. Hasonló nyílik hamarosan Szekszárdon is. De termékeik megtalálhatók majdnem miridenütt az országban, konfekciórészlegükből pedig a termelt mennyiség 80 százaié kát Csehszlovákiába, Lengyel- országba exportálják. — Szepesi —■ Lengyel exportra készül a relier teenagcr-anorák. Vizsgáznék — talán kapok egy hármast Rendkívül kedves, s ami ebben az esetben sokkal fontosabb, az átlagnál intelligensebb gyerekek megkértek egy szívességre. Rövidesen vizsgabizottság elé kell állmok, s a a feleletek minőségén múlik, hogy kezükbe kapják-e a szakmunkás-bizonyítványt, vagy sem. Ami szakmai ismereteiket illeti — tanúsíthatom — komolyabb gond nincs. Lesz köztük, aki ötöst, lesz aki kettest kap, de végül is megfelel mindegyikük. Hanem — és itt jön a fogas kérdés, vagy ahogy ők fogalmaztak a „Gyuri bácsi ez nagyon cikis” gond — vizsgázniok kell társadalmi ismeretekből is. Aztán odaadták a vizsgakérdéseket, és ami ilyenkor a legegyszerűbb, megkértek, dolgozzam ki azokat, ha csak néhány mondatban is, amit ők a vizsgán hűségesen elmondanak. Mielőtt a kérdések kapcsán egynémely megjegyzésre ragadtatnám magamat, hadd idézzek: Az én kérdésem: — Gyerekek, tartott erről nektek valaki előadást? Erzsiké: — Egyszer volt egy tag. Az nagyképű volt, nem is értettük, hogy mit akar mondani. Zsuzsa: — Ott van a tankönyv, abban van valami, azt én meg is tudom tanulni, de ezekhez a kérdésekhez kevés. Mari: — Nézze, Gyuri bácsi, én szívesen foglalkoznék ezekkel a dolgokkal, de ha nekem valaki azzal jön, hogy finánctőke, meg második internacionálé, hát akkor én azt mondom, hogy kac, kac. (Ez azt jelenti, hogy kacagok. A szerző megjegyzése. S valamelyest egyetértő megjegyzése. De erről majd zárójelen kívül.) Pista: — Mit érdekel engem az egész. Vagy megcsinálja, vagy nem. Én mindenből ötös vagyok, ebből is az kell. Úgy kapom majd a szabadulási órabért. Joli: — Engem érdekel. Csak lenne végre valaki, aki elmagyarázza. Nos ennyit bevezetőnek. • Előttem fekszik egy papírhalmaz, amely a szakmunkásképző intézet társadalmi ismeretek vizsgakérdéseit sorolja fel. Vagyis, ha a gyerek valamelyiket kihúzza, abból kell tisztességes feleletet adnia. Ha tud jó, kaphat érte ötöst, vagy hármast, ha nem tud — megbukik. És akkor fuccs a szakmának. Mondja erre az egyik oktató; — öregem, olyan mégnem volt, hogy valakit ebből a tantárgyból megbuktattunk volna. Kérdem én: — Miért nem? Ha nem tudja, akkor miért nem? Hiszen tantárgy. Ű: — Az hát. Csali...’ Akkor én: — No majd kutatom a „csak”-ot. * Szóval itt vannak a kérdések. (Esti egyetemisták figyelem. Én is elvégeztem az univerzitást, s bizony.« de erről majd később.) Az egyik kérdés: „Tudományos szocializmus megteremtése, Forradalmi munkásmozgalom megteremtése, I. Interna- cionálé feladatai, II. Internacionálé feladatai.” Aztán: „II. Internacionálé opportunizmusa. Lenin szerepe.” Később: „Ellenforradalmi rendszer hatalomra jutása.- Ellenforradalom ismérvei. SZDP árulása (Bethlen—Peyer).” Még később: „Dialektikus materialista világnézet” címszó alatt „Két alapvető felfogás, Idealizmus bírálata”. „Materialista felfogás jellemzője. A világ anyagi eredetű, stb. stb.” Ezekre és hasonló ilyen kérdésekre kell válaszolni^ vizsgafeleleti szinten. ^ . « " • ... . A megjegyzéseimé 1: Tisztességgel — majdhogynem vörös diplomával — elvégeztem az esti egyetemet, a szakosítónak is a tudományos szocializmussal foglalkozó szakát. De ha valaki most nekiállna, hogy vizsgáztasson ezeknek a kérdéseknek az alapján, nem hiszem, hogy egy gyenge hármasnál jobb osztályzatot tudnék szerezni. 2. Kétségtelen, hogy fiataljainkat meg kell ismertetni a legalapvetőbb társadalmi tudnivalókkal. (Hivatkozzam most arra, hogy annak idején milyen alaposan és szisztematikusan a fejünkbe verték a katekizmust, meg a legfontosabb hittételeket ?) 3. Tanácskozván a témakörben nem járatlan kollégáimmal, arra a megállapodásra jutottunk, hogy közkeletű — lehet, hogy nem egészen szerencsés-terminológiával, ezt nevezik maximalizmusnak. 4. Azt mondta á hivatkozott szakoktató, hogy nem veszik ám ezt olyan komolyan. De miért nem? Igenis, tessék komolyan venni. De akkor tessék a kérdéseket is komolyan feltenni. Úgy, hogy azokra válaszolni lehessen. 5. Egy gyerekkel sok mindent meg lehet szerettetni. De meg kell szerettetni. És akkor — ne tessék túlzásnak venni — még csodagyerek is lehet belőle. Átlagos azonban feltétlenül. Nemcsak lehet, hanem lesz is. 6. Ha a kérdéseket megfogalmazóknak volt bátorságuk ilyen szinten számon kérni ismereteket, vajon ugyanilyen szinten nyújtottak oktatást a leendő szakmunkásoknak. Vagyis, az oktatás színvonala volt olyan, mint a kérdések szintje? 7. S legvégül: Ki ötlötte ki ezt a kérdéshalmazt? * Ha meghívnak, szívesen vizsgázom. Talán kapok egy i’galomhármast. LETENYEI GYÖRGY
