Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-25 / 121. szám
\ I 5 1 Texasi szarvasmarhák a Hortobágyon röbbet törődnek a dolgozókkal, de... Beszélgetés Molnár Lajossal, a KPVDSZ Tolna megyei Bizottságának titkárával Áprilisban és májusban ösz- szesen 225 hústípusú „Hereford” szarvasmarha érkezett repülőgépen'Texasból a Hortobágyi Állami Gazdaságba. Huszonnégy órás karantén után kerültek ki az állatok az őshazájukhoz hasonló környezetbe, a puszta távoli részén levő szászteleki legelőre. A texasi szarvasmarhák kitűnően érzik magukat a Hortobágyon. Megtartották otthoni szokásaikat is: vadak, csak a lovas pásztort tűrik maguk körül. így aztán két gulyásból, Juhász Imréből és Majoros Lajosból Még az egységes szövetkezeti törvény előkészítése kapcsán jelentette ki, nagy mellénnyel az egyik szövetkezet elnöke: — Minek ide akármiféle döntőbizottság? Ha a tagnak valami panasza van, elintézem én. Vagy, ha kelly hát legyen. Megcsinálom én nekik a tárgyalásról a jegyzőkönyvet, mint ahogy a vezetőség bizottságában is mindig én csináltam. Az elnököt azóta leváltotta a tagság, mert nemcsak a bizottságokat, hanem a vezetőséget is semmibevéve próbált gazdálkodni. Az egységes szövetkezeti törvény viszont elkészült, az országgyűlés szentesítette, paragrafusai mindenkire nézve kötelezők. De hogy visszatérjünk még a törvényt előkészítő szakaszra; a kisebb taglétszámú termelőszövetkezeteknél voltak aggályok, hogy kiket delegáljanak az 1967-es tsz-törvény által, a tagsági viták eldöntésére létrehozott vezetőség bizottságát felváltó, szövetkezeti döntőbizottságba. A kiválasztás valóban nem látszott könnyűnek, mert a törvény kimondja: A termelő- szövetkezet elnökét és az ellenőrző bizottság elnökét, a vezetőség és az ellenőrző bizottság tagját, a termelőszövetkezet jogtanácsosát nem lehet a szövetkezeti döntőbizottság elnökévé, vagy tagjává választani. A vezetőség bizottsága viszont a vezetőség tagjai közül választott, szűkebb körű testület volt, élén a termelőszövetkezet elnökével. (Ezért is volt a törvény előkészítésének egyik irányelve, hogy a tagsági vitában eljáró szervnek el kell különülnie a szövetkezet operatív igazgatási szervezetétől, és függetlennek kell lennie a vita alapjául szolgáló határozatot hozó — intézkedő, illetve azt elmulasztó — egyszemélyi, vagy kollektív vezetői szervtől.) Ez év elején végül is a termelőszövetkezetekben megalakultak a döntőbizottságok, pontosabban, titkos szavazással választották meg tagjait a közgyűléseken. A törvény szelleme, alkalmazása tehát újabb, eddig csak „szürke” tagokat emelt — a legjobbak közül — felelős beosztásba, részesített fokozottabb jogi védelemben. Feladatuk nem könnyű, hiszen a közösség érdekeit érintő vitás ügyekben kell dönteni. Ahhoz viszont, hogy pártatlan határozatokat hozzanak, újabb ismereteket kell elsajátítani — tehát ismételten ta- nulniok kell, alaposabban ismerni a szövetkezet valameny- nyi területét érintő, szabályozó Jogszabályokat, a döntőbizott„cowboy” lett — lovon őrzik a gulyát, karikással és lasz- szóval. A hortobágyi állomány lesz az alapja annak a nagyszabású keresztezési programnak, amely Magyarország szarvasmarhaállományának egy részére terjed ki. Célja a nagyobb meny- nyiségű húst adó állatok tenyésztése. A Texasból érkezett „Hereford” bikák egyéves korukra 450—500 kilós súlyt is elérnek, s a tehenek csak annyi tejet adnak, amennyi a borjak felneveléséhez elegendő. (MTI) sági eljárás szabályait. A tsz- szövetségek külön tanfolyamokat tartottak — vezető jogászok közreműködésével — a döntőbizottsági elnökök részére, hogy megismertessék velük megbízatásuk alapjait. Munkájukról egyelőre még kevés a tapasztalat, sokat még nem tudtak produkálni — ebben a megállapításban viszont fellelhető egy pozitív tapasztalat. Éspedig az, hogy egyre jobban érvényesül a szövetkezeti demokrácia, egyre kevesebb az olyan vezető, aki a szövetkezetei, vagy a rábízott részterületet saját domíniumának tekinti. A tagságban túlsúlyban vannak a szorgalmasak, egyre kevesebb a fegyelmezetlen, a hanyag, akit kényszeríteni kell a munkára, a közös tulajdon megbecsülésére. A szövetkezetekben is a törvényesség az uralkodó, a korábban olyan sok vihart kavaró háztáji terület-kimérésben is alig-alig találkozni feltűnő részrehajlással. Egy termelőszövetkezet munkájának eredményeit sokféleképpen, sok oldalról le lehet mérni. Az egyik mérce nyugodtan lehet a szövetkezeti döntőbizottság munkája, illetve munkanélkülisége. Ha csak elvétve kerülnek eléje vitás ügyek, ott a tagok közérzete nyilvánvalóan jó, a vezetőség mindenben a tagság érdekeinek megfelelően cselekszik. A tagság érdeke viszont azonos az ország, a népgazdaság érdekeivel. Hozzávetőlegesen négyezren dolgoznak Tolna megye fogyasztási szövetkezeteiben. Milyenek a munkakörülmények, milyen a munkavédelmi helyzet? Felkértük Molnár Lajost, a KPVDSZ Tolna megyei Bizottságának titkárát e témakörrel kapcsolatban egy kis beszélgetésre. — Ilyen szempontból nézve hol tar- tanak Tolna megye fogyasztási szövetkezetei? Milyen az általános helyzet? Egyáltalában, mennyire időszerű e témával foglalkozni? — Azt tapasztaljuk, hogy e kérdés mind nagyobb nyomatékkai vetődik fel a mindennapi életben. Minden munkahelyen, az ÁFÉSZ-ekben is. A fogyasztási szövetkezetekben az utóbbi időkben gyakran nem annyira a bérjellegű ügyek foglalkoztatják a dolgozókat, hanem a munkakörülmények. Az egyik jellegzetesség az, hogy sok minden megváltozott, sokat javult a helyzet, a másik pedig, hogy a dolgozók mind igényesebbek e téren is, sürgetik, ami még hiányzik, és nem lehet következmény nélkül figyelmen kívül hagyni a jogos igényeiket. A munkaerő- mozgás sok esetben nem elsősorban a bérezési feltételekkel, hanem a munkakörülményekkel függ össze, s ez mutatja, hogy nagyon is időszerű e téma. —* Tolna megyében jobb, vagy rosszabb a helyzet az országosnál? — Nem rosszabb, de nem is jobb. Az az ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy az egyik oldalon épülnek drága költséggel a valóban korszerű kereskedelmi és vendéglátó egységek — itt a szociális körülmények is a lehető legjobbak —, a másikon pedig ott a sok olyan, ahol a minimális feltételek sincsenek biztosítva. Tolna megyében mintegy 940 ÁFÉSZ kereskedelmi és vendéglátó egység található, és ezek több mint 30 százalékában — főként a kisebbekben — még mindig nagyon rossz a helyzet, és a különböző adottságoknál fogva nem is lehet belátható időn belül sokat változtatni. Az egységet fenn kell tartani, mert az ellátási érdek, ugyanakkor annyira kicsi a forgalom, és magas az üzemelési költség, hogy — a jelenlegi pénzügyi lehetőségeket figyelembe véve — irreális lenne itt különösebb fejlesztési igénnyel fellépni. Az ilyen helyeken a szociális ellátottság többnyire csak egy kézmosó- lavór, de olyan hellyel is találkoztunk, ahol egy vödröt használtak kézmosásra. Utánanéztünk: nem azért nem volt lavór, mert nem áldoztak volna rá, hanem mert egyszerűen nem tudták hova elhelyezni, annyira túlzsúfolt a szűk kis helyiség. Ugyanakkor másutt fürdőszobák vannak. Ennyire ellentmondásos a helyzet. A kisebb egységekben dolgozók körülményei más szempontból nézve is hátrányosak, nemcsak azért, mert csupán kézmosólavór vagy -vödör áll rendelkezésre. Ezekben általában csak egy személyt alkalmaznak, aki kénytelen egyedül emelgetni a nehéz árucsomagokat. — A gazdálkodós új rendje hogyan befolyásolta a gazdasúgveze* tők hozzáállását? Az ÁFÉSZ-ekben is előtérbe kerillt a nyereségre való törekvés . . . — Az első időkbem sok tanácstalansággal, téves tendenciával találkoztunk, és joggal aggódtunk, hogy a nyereség miatt vajon nem szorul-e majd háttérbe a dolgozók érdeke. A fogyasztási szövetkezeteit: vezetői szerencsére gyorsan rájöttek arra, hogy a nyereséget nem lehet tartósan növelni azzal, hogy „megtakarítják” a dolgozók érdekeit közvetlenül szolgáló anyagiakat, mert akkor a dolgozók odébbállnak... Felülkerekedett az a nézet, hogy a legjobban megtérülő beruházás az emberrel való törődés. A széles körű önállóság és a nyereségre való törekvés végül is kedvezően hatott megyeszerte. Még akkor is, ha az imént említett ellentmondásos viszonyok fennállnak, s azokat egyelőre nem lehet teljesen megszüntetni. Példaként hadd említsem meg: éppen az utóbbi években si- kwült elérni, hogy télen mindenütt fűtenek, s legtöbb helyén olaj kályhát állítottak be. Az ajtó közelében, tehát a huzatnak kitett helyen ülő pénztárosok részére védőfülkét szereztek be legtöbb helyen. Tavaly például olyan nagy összeget fordítottak szociális és munkavédelmi célra Tolna megye fogyasztási szövetkezetei, hogy ennyit még egy évben sem. A legtöbb helyen már nem hideg, hanem meleg vízben mossák a poharakat. A szemléleti változás tehát a tényekben is megmutatkozik. Ugyanakkor az utóbbi években a nyereség is nagy mértékben növekedett a szövetkezetekben, ami igazolja, hogy a dolgozókkal való törődés és a gazdaságosság nagyon jól kiegészíthetik egymást. — Hogyan alakult a szövetkezőié dolgozók balesoti statisztikája? — A balesetek száma körülbelül 20 százalékkal csökkent 1971-ben 1970-hez viszonyítva. Tehát kedvező a változás. Az a tapasztalatunk, hogy legtöbb helyen sokkal jobban törődnek a dolgozók testi épségének védelmével, mint korábban. A legszembetűnőbb talán a paksi példa. Itt 1970-ben még igen sok baleset fordult elő. Végül függetlenített munkavédelmist állítottak be, és tavaly már sokkal kevesebb volt a baleset. Másutt is állítottak be függetlenített, vagy fél-függetlenített jnunkavédelmist, és ennek meglátszik az eredménye is. Üj abban a szolgáltató részlegek és az ipari jellegű üzemek veszélyesek a dolgozókra nézve. Ezek egy része most alakul ki, fejlődik, sok esetben az átmeneti állapotok jellemzőek rájuk, és elsikkad a munkavédelmi előírások betartása. Előfordul, hogy nem veszik komolyan a kisebb jelentőségűnek tűnő rész-előírásokat, s ha azokat szóvá tesszük, azt indokolatlan piszkálódás- nak veszik. Elfelejtik, hogy súlyos következménye lehet a legkisebb mulasztásnak is. Mi éppen ezért nem engedünk az ésszerű előírások betartásából. A balesetek körülményeit vizsgálva megállapítottuk, hogy néha maguk a dolgozók is hibásak. Gyakori, hogy a szövetkezet gondoskodott ugyan a hentesüzleti dolgozók részére a megfelelő védőkötényről, de az a szögön lóg, nem használják. Viszont nem értünk egyet az olyan tendenciákkal, hogy egy- egy baleset bekövetkezésekor a szövetkezeti vezetők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy bebizonyítsák: a dolgozó volt a hibás. — A nyitva tartási rend osszeáN lításánál mennyiben veszik figyelembe a kereskedelmi és vendéglátó dolgozók érdekeit? — A hivatalos munkaidő a szövetkezeti hálózatban napi nyolc óra. De csak elvileg, a valóságban nem mindig. A legtöbb kis egységben osztott a nyitva tartási idő: reggel is, délután is nyitva tartanak. Ez a rendszer a napi nyolc órán túl is sok időt elvesz a dolgozótól, mert hiszen az kétszer megy a munkahelyére naponta, és ugyanannyiszor vissza, kétszer készül fel a nyitásra, zárásra. Az áruszállítások miatt is gyakran kell az üzletben tartózkodni munkaidőn túl. Ennek nincs mindig hivatalos nyoma, de kézenfekvő,’ hogy sok a burkolt munkaidőtúllépés. Olyan esettel is találkoztunk, amikor két nyilvántartást vezettek a dolgozó elfoglaltságáról: az egyiket „hivatalosan”, s e szerint a dolgozót napi nyolc órában foglalkoztatták, a másikat pedig „belső használatra”. Itt a valóságos, a nyolc óránál jóval több munkaelfoglaltságot tüntették fel, a belső elszámoláshoz. Természetesen erélyesen fellépünk az ilyen eljárások ellen. — A szövetkezeti dolgozók többsége nő. Az ő speciális gondjaik hogyan tükröződnek az általános foglalkoztatottsági, munkahelyi helyzetben? — A nők munkahelyi körülményeit — a párt idevonatkozó határozatának megfelelően —■ állandóan figyelemmel kísérjük, elemezzük. Több szakmában felvetődött, hogy a nők! egyes munkaterületen ugyanazért a munkáért nem kapják meg ugyanazt a bért, mint a férfiak. A megye fogyasztási szövetkezeteiben nem tapasztaltunk ilyen problémát. Ami eltérés például megyei vagy szövetkezeti szinten a nők hátrányára mutatkozik, az nem valamiféle megkülönböztetésből adódik, hanem abból a tényből, hogy például sok nagyobb egységben a vezető funkciókat többnyire férfiak: töltik be. Vagy a kisebb egységek női alkalmazottai körében viszonylag kevesebb a szakképzettséggel rendelkező^ ugyanakkor itt is a nők találhatók többségben. A nők hátrányos helyzete inkább a bolti fizikai munkánál mutatkozik: meg. A központi előírások szerint 20 kilósnál nagyobb súlyú kiszerelésben árut nem lehetne forgalomba hozni. Ezt az előírást azonban országosan nem tartják be, nagyon sok áru 50—60 kilós csomagolásban érkezik a boltba, és azt bizony a nődolgozóknak is gyakran meg kel emelniük. — Milyen intézkedéseket tesznek a dolgozók munkahelyi körülményeinek további javítása érdekében? — Sok mindent, de ezúttal csak kettőt emelnék ki. Most szervezzük megyeszerte a munkaőr-hálózatot. Ennek a lényege az, hogy minden munkahelyen maguk a dolgozók is megfelelő rendszer szerint felügyelnek a biztonsági és szociális viszonyokra. Május 15-i kezdettel munkavédelmi hetet rendeztünk, hogy mindenütt még fokozottabban ráirányítsuk a figyelmet a dolgozók élet- és testi épsége védelmének szükségességére — fejezte be nyilatkozatát Molnár Lajos. B. F. BI. Népi motírumok a divatban A divattervezők egyre több modellt díszítenek népi motívumokkal. A Népművészeti és Háziipari KSZV boltjaiban megkezdték a népi motívumokkal díszített ruhadarabok árusítását. (MTI-foto; Bara István felvétele — KS) Jegyzet A szövetkezeti döntőbizottságokról
