Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-25 / 121. szám
j A szakmunkásképző iskolák 1972—73. tanévének munkar endj e Egészségügyi előadás a kollégiumban Dr. Nagy Judit és dr. Mintái Tibor, a dombóvári városi tanács kórházának orvosai előadást tartotta.it a dombóvári Gyenis Antal Középiskolai Fiúkollégiumban „Egészséges életmód középiskolás korban” címmel. A kollégiumi est keretében általános egészségügyi és speciális serdülőkori problémákra kaptak választ a kollégium tanulói. Kedves találkozó zajlott le a tolnai II. számú általános iskolában. Az oroszszakkörök szervezték meg a szovjet ok- tyábrjátáival” (kisdobosokkal) a közös műsort. A változatos műsor elején a szovjet pajtások kedveskedtek a szakkör tagjainak dalokkal, versekkel. Azután a szakkörösök orosz nyelvű műsora következett. Szavalatok, prózai megemlékezés a lenini úttörőszervezet névadójáról, harmonikaszámok tarkították a műsort. A legnagyobb sikert, az orosz népmesét megelevenítő „A fiú és a szamár" című bábjáték aratta. A magyar pajtások maguk készítette, kalocsai motívumokkal díszített kis térítőkkel, tolltartókkal és virággal kedveskedtek szovjet pajtásaiknak. Ök orosz nyelvű mese- gyűjteménnyel, verseskötetekkel és Lenin életéről szóló könyvekkel viszonozták meghívóik kedvességét. A műsor után megtekintették a kiállítást, amelynek anyagát a szakkör tagjainak levelezéséből gyűjtötték össze. A találkozó emlékét a szakköri napló bejegyzése őrzi. Bolvári Józsefné szakkörvezető tanár A szakmunkásképző iskolák 1972—73-as tanévének munkarendjéről intézkedik a munkaügyi miniszter most megjelent utasítása. Ennek értelmében ezekben a tanintézményekben az új tanév szeptember 1-én ünnepélyes megnyitóval veszi kezdetét. Az első tanítási nap —elméleti és gyakorlati oktatásra egyaránt —■ szeptember 2-a. Az elméleti oktatás szorgalmi ideje két tanítási félévre oszlik. Az első január 31- én zárul. A második félév a január 31-ét követő első munkanapon kezdődik és — a tur- nusos képzést kivéve — június 8-án fejeződik be. A gyakorlati oktatás június 8-a után — a szakmunkásvizsga előtti felkészülési időt és a nyári oktatási szünetet kivéve — a hét minden'munkanapján folytatódik. A téli szünet 1972. december 22-től 1973. január 7-ig, a tavaszi pedig 1973. április 5-től 14-ig tart. Az utasítás — sok más egyéb között — kiterjed a tantestületi értekezletekre s a vizsgák rendjére, a felvételre, beírátás- ra is. Ezek szerint a beszámoltató rendszerű oktatásban részt vevő tanulók félévi vizsgáit az osztályozó értekezletet, év végi vizsgáit pedig a június 8-át megelőző napokon kell megszervezni. Foglalkozik az utasítás a szakmunkástanulók üdültetésével, s egyéb intézkedéseket is tartalmaz. (MTI) Három úttörő — Faddról Leninváros kis bajnokai most papucsba bújtatott lábbal, kócos frizurával üldögélnek a tanulószobában. Tanóra van. A nevelőtanár készségesen megengedi, hogy félrehúzódjak a három legénnyel a tanulószoba egyik sarkába. — Mi sem gondoltuk, hogy megnyerik, — mondja a pedagógus, és nézi a három tanítványt. Először is, ahogy az illendőség diktálja, azt tisztázzuk, a fiúkkal, hogy minek nevezzem őket. — Jó a kisfiú? Vagy fiatalember? — Nem, nem — tiltakozik hevesen Molnár Ferenc, s nagy komolyan hozzáteszi — kinőttük a gyerekcipőnket. — Ez így van. — helyesel közbe Martocsán Attila — tessék csak azt írni, hogy a faddi nevelőotthon három növendéke. — Úgy jó lesz — nyugtázza Jäger Antal. Ülnek és összesúgnak. — Mit sugdostok? — Ugye, a leninvárosi versenyről akar beszélni? — Arról. Honnan tudtátok? — Csak sejtettük, nem tudtuk — mosolyog Molnár Ferenc. Nézem a három fiút, s azon tűnődöm, hogy ebben a három buksi fejben hol van az a konok akaraterő, .mely arra késztette őket, hogy másoknak talán teljesen közömbös tudásanyagot nagy szorgalommal elsajátítsanak, s felkerekedjenek, elutazzanak az ország másik részébe, hogy bizonyítsák tudásukat. —’ így jött ki a lépés, — mondja Martocsán Attila. — Mondjátok el, hogy történt. Kezdd te, Feri, úgyis mondani akartál valamit. Feri szőke fiú, nagy, tágra nyitott kék szemmel. Nem kapkod, szépen, pontosan, nyugodtan fogalmaz. — Országos verseny volt április 21-én és 22-én Lenin- városban, „A mi Leninváro- sunk” címmel. A mi őrsünk, a Fekete hattyú is benevezett a versenybe. Jäger Anti veszi át a szót: ,— Úgy volt, hogy mi hárman képviseltük Tolna megyét. Húsz csapat volt, mert Budapest. külön csapatot küldött. Műszaki kiub Tamásiban Február elején alakult a járási művelődési központban a műszaki klub. A szervezés, előkészület jóval korábban megkezdődött, még 1971 harmadik negyedében, amikor a vegyesipari ktsz részéről Csurgó Sándor, a Vegyépszer tamási egységétől Gressai Sándor és az ORION 5-ös üzemétől Gyugyi Géza, valamint a művelődési központ ismeret- terjesztő előadója tervezni kezdték a Tamásiban dolgozó műszaki szakemberek klubjának első negyedéves — kísérleti — programját. Már ekkor meghatározták és írásban rögzítették a klub működési szabályzatát, ezen belül célját, szervezeti felépítését, a foglalkozások helyét és időpontját, a klubtagság feltételeit. Ezt a szabályzatot a negyedéves programmal együtt a jól „ösz- szetoborzott” tagság az alakuló összejövetelen elfogadta. Háromtagú klub vezetőséget is választottak. Február óta negyvenhetén iratkoztak be a klubba. Csütörtök esténként előadásokat hallgattak a munkaszervezésről, a vezetés lélektanáról, a termelésirányításról, a műhelyvezetésről és az újítómozgalom helyzetéről. Több filmet tekintettek meg, melyeket meg is vitattak. A különböző klubszerű formák tették szórakoztatóvá is a foglalkozásokat; asztalitenisz-bajnokság és sakkverseny indult, a járási könyvtár és az ORION műszaki könyveiből áll rendelkezésre jelentős mennyiség a klub-, tagoknak — mindig volt olvasójuk —, („vitasarok” alakult. A tapasztalatok tanulságaival a következő félév munkatervét a TIT megyei szervezetével közösen állítják össze. A klubvezetőség a programok tervezéséhez és lebonyolításához módszertani támogatást kapott a Munkaügyi Minisztérium munkaszervezési tudományos önálló osztályától és a Műszaki Tudományos Tájékoztató Intézettől. Ez utóbbi képviseletében nemrég Dévényi Dezső járt a klubban. Megállapodtak abban, hogy a következő időszak programjaként a KGM MTTI filmankétokat tart a műszaki munkakörben dolgozóknak a korszerű raktározásról, a hálós-tervezés elméletéről és gyakorlatáról, a gyártáselőkészítő folyamatokról, a fény- és színhatások szerepéről a munka menetében, a munkafolyamatok elemzéséről stb. Úgy gondoljuk, pusztán e felsorolás is bizonyítja, hogy a korszerű ismeretterjesztésnek merre haladnak járható útjai. Az ORION, a Vegyépszer, a vegyesipari ktsz vezetői és dolgozói, valamint a művelődési központ követésre méltó feladatok megvalósításán dolgozik. Bálipap Ferenc — Mit kellett tudnotok? — Amit Ijeninvárosról lehet, — mondja Martocsán Attila. — Mondjatok egy-két kérdést. — Például, mikor hozott határozatot a Magyar Népköz- társaság kormánya a Tiszai Vegyikombinát létrehozásáról. Molnár Feri közbeszól: — Vagy, hogy mennyire tervezték Leninváros lakóinak számát. Három közül kellett választani, negyvenezer, tizenötezer, tizennyolcezer. — Tizenötezer volt a helyes, mi azt mondtuk, — veti közbe Martocsán Attila. Molnár Feri kiszalad, kis idő múltán kis dobozzal tér vissza. — A nyeremény, — mondja örömmel, s egy fényképezőgépet csomagol ki. — Szép. Fényképeztetek már? — Persze, de ez nem a hár- mónké, ez csak az enyém. Mindhárman kaptunk egyet- egyet. A fiúkat önmagukról faggatom. — 1969-ben kerültem ide, Békésszen tanóráson születtem, de most már a megyében lakunk. Négyen vagyunk test* vérek. Azért kerültem ide Faddra, mert rosszak a családi körülményeim. Rádió- és tévéműszerész szeretnék lenni, vagy repülőgép-szerelő. Négy egész ötös yolt a bizonyítványom, — mondja Jäger Anti. Molnár Feri így beszél eddigi életéről: — 1906-ban kerültem ide, szintén rossz családi körülmények miatt. Négyen vagyunk testvérek. Közepes tanuló vagyok. Először szakmát szeretnék tanulni, aztán meg a honvédségnél tiszthelyettes szeretnék lenni. Martocsán Attila húzódozik, nehezen kezdi el. — Én azért kerültem ide, mert... hát rossz voltam. 1967- ben jöttem Faddra. Szökni is próbáltam. De ez már elmúlt. Közepes tanuló vagyok. Autószerelő, vagy esztergályos szeretnék lenni. A gyerekeik ajkáról idegenül hatnak a gyerektartás, alkoholizmus, börtön kifejezések. — A kintiek például nem is tudják, mi az a gyerektartás, mi már régen tudjuk. Anyám is mindig mondja, hogy apa nem fizeti rendesen. — Bár ne tudnánk, — mondja komoly arooal Molnár Feri, s tekintete elkomorul. — Bár ne tudnánk, — mondja még egyszer, csak úgy maga elé. Jön a nevelőtanár, csokoládét hoz. — Uzsonna — mondja, s a gyerekek párba állnak előtte. VARGA JÓZSEF Magyar és szovjet pajtások találkozója Mindent tudok rólad., 99 99 Tagadhatatlan, hogy nem volt túlságosan jó vicc. Volt benne valami gyermeteg, s az is kétségtelen, hogy nem sok szellem sugárzott belőle. De- hát ki hitte volna, hogy a mondat, abban a pillanatban, amikor elhangzott, nem merül végleg feledésbe? S ki hitte volna, hogy az illetőnek valóban lehet takargatni valója. Az történt ugyanis, hogy egy vállalatnál az egyik osztályvezető csak úgy..._pillanat— ■ nyi ötletétől sugallva halkan odamondta a folyosón vele szembe jövő másik osztályvezetőnek a nem túlságosan tréfás mondatot: „Mindenttudok rólad!” S aztán továbbsietett. Maga sem tudta másnap okát adni, hogy miért tette. Csak egy magyarázat jutott eszébe : egy tárgyalás közben megivott két konyakot, előtte nem evett, talán az ártott meg. Mindegy, van ilyesmi, ő már másnapra el is felejtette, s csak akkor döbbent meg, amikor a másik osztály- vezető már a munkaidő kezdetekor bekopogtatott hozzá, g kínosan mosolyogva előadta a mondókáját: „Kérlek, én egész éjjel nem aludtam... De remélem, azért megértesz engem, ugye? Tudod, a gyerekek miatt.. . Én sem ártottam neked soha... Legyünk ezentúl még jobb barátok. Remélem, köztünk marad ez az ügy!” Hát persze, hogy köztük maradt. Annál is inkább, mert az ügy — nem ügy. A „tréfás” kolléga annyit tud a megirémí- tettről, hogy nem túlságosan rokonszenves ember, de a vállalatnál mégis köztiszteletben áll. Ha nem is szeretik, de becsülik, mert sikeres ember. Nem lehet mindenki rokonszenves, aki egyébként jól dolgozik, s megérdemli, hogy osztályvezetőségig vigye. Tudom, minden embernek vannak magánügyei. Bár magánügyeket meglesni s azokkal foglalkozni valóban felesleges, s undorító dolog. Itt azonban a megrémült ember alighanem attól rettegett, hogy valamiféle nem kívánatos dolgai kerülnek napfényre. Dehát milyen dolgok lehetnek ezek? Súlyos bűnök, bűncselekmények aligha. A vállalatnál szoros az ellenőrzés, ami a hatóságokra tartozik, már nem maradhatott volna rejtve. Az osztályvezető élete a saját kis egzisztenciája körül forog. Megteremtette magának, ezt védelmezi. S alighanem — a saját megítélése szerint legalábbis —nem mindig használt és , használ tisztességes eszközöket hozzá. Attól reszketett tehát, hogy ezek a dolgai jutnak napfényre. S kiderül, hogy szavai nem fedik igazi szándékait, s valahogyan álarcban éli egész életét. Nem tudom, hogy szánni, vagy gyűlölni kell az ilyen embert. A gyűlöletre aligha .ggolgáht rá. jobban, mint a ro- konszenvre, amely — mint már említettem — amúgy sem -jut tnekL-gasztályrészül. Talán jobb szánakozni rajta. Van egy ember, aki tisztességgel és nyugodtan élhetne, és minden bizonnyal csaknem ugyanoda jutna, mint ameddig valójában eljutott, de ő nem bízik sem sajátmagában, sem környezetében. Olyan eszközökhöz nyúl, amelyről ha mások nem i^ veszik észre, hogy azok tisztességtelenek, maga is elítélő véleménnyel van. S aztán egész életét megmérgezi a félelem, hogy egyszer lerántják róla az álarcot. ‘3 valaki elmondja, hogy ő nem olyan ember, aminek mutatja magát, hanem egészen más, hitványabb, gyengébb, amit meg is lehetne bocsátani, de azt, amivel álcázza magát, már kevésbé. S így zárja magát az illető egy szabad társadalomban valósággal a rácsok mögé, így válik saját rettegésének foglyává. Lehetetlen nem emlékezni rá, hogy régebben és nem is olyan régen valóban voltak idők, amikor szinte mindenkinek volt félnivalója. Köny- nyű volt befeketíteni embereket, s akkor egy ilyen „mindent tudok rólad” tényleg fenyegetésként hathatott, hiszen apró-cseprő ügyek felnagyításával könnyen bajba lehetett hozni valakit. Dehát ezek az idők szerencsére már elmúltak. Inkább arról lehet szó, hogy vannak, akiknek önmaguk előtt rossz a lelkiismeretük. S attól tartanak, hogy előbb-utóbb átlátnak rajtuk, és lelepleződnek. Bizony, lehet őket sajnálni. És csak ezért érdemes leleplezni őket, hogy a tiszta lelkiismeretnek nagyobb becsülete legyen az életben. PINTÉR ISTVÁN Népújság 7 I#W. május 85.
