Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-25 / 121. szám
I 9 I t f Köszönöm, más kérdésem nincs Elloptam egy darut Senki nem szól semmit. Néz- hek maguk elé, cipőjük orrával kotorják a földet. Arcuk Botét és komor, merevek, akár egy keményre döngölt fal, amiről visszapattan minden. A tányérsapkás szerelőhöz fordulok. — Még egyszer kérdem. Megmondhatják-e büntetlenül a véleményüket? Nem állja a tekintetem. — Add a hosszú vasat, és csináljuk ezt a vacakot — mondja, és nagyot csap a kibelezett traktor hűtőjére. Az előzményeket Madurka Ferenc tsz-tag, és traktoros, az ozorai Egyetértés Tsz ellenőrző bizottságának elnöke mondja el. Az elmúlt év júniusában a tamási tsz-szövetség revizorai kiderítették, hogy a termelő- szövetkezetben jogtalan kifizetések történtek. Megállapították, hogy az inszeminátor, aki Fürgédről járt Ozorára, a fizetésén felül havi ezer forintot jogtalanul felvett. Jogtalanul, mert a közgyűlés az inszeminátor külön honorálására határozatot nem hozott. Megállapították, hogy Varga Károly — aki korábban üzemegységvezető volt — miután raktáros lett a göngyölegraktárban, továbbra is az üzemegységvezetőnek járó bért kapta, a tsz-tagság, a közgyűlés megkérdezése nélkül. De arra sem hozott határozatot a közgyűlés, hogy Végh Istvánt, a sertéstelep brigádvezetőjét telepvezetőnek nevezzék ki, s így a fizetését négyszáz forinttal emeljék. Az alapos vizsgálat még 1969-ből származó ügyeket is feltárt. A volt főkönyvelő-helyettes négy hónapra 25 mázsa csöves kukoricáért vállalta el a helyettesi teendők ellátását, s csöves helyett szemes kukoricát vitt el. Ugyanebben az évben a vezetőség kérte a közgyűlést, hogy járuljon hozzá: ha a tagság nem is kapja meg zárszámadáskor a száz százalékot, a vezetőség felvehesse a pénzt. Arra hivatkoztak, hogy a vezetőség a járástól fizetéskiegészítésre pénzt kap. Kiderült: a járási tanács egy fillért sem adott. Az ellenőrző bizottság elnöke sorolja tovább: 1970-ben alacsony volt a búza termésátlaga. A tsz-elnök megígérte: amennyiben 1971- ben 16 mázsa felett hoz a búza holdanként, a főagronómus és a két beosztott agronómus tizenötezer forint jutalmat kap. A jutalmat tavaly augusztusban kifizették. A tsz főkönyvelője Baracson építkezett, az építkezéshez a helyi tsz szállította az anyagot. A tsz alapszabálya kimondja: „A tsz azon tagjainak, akik építkeznek, kérésükre 50 százalékos kocsi-, vagy gépi fuvart biztosítanak”. A tsz főkönyvelője nem kért, de kapott, s 8300 forintot utaltak át Ű iíörőavaí ás Fad do il Iskolánkban május 21-én úttörőavatás volt. Ezzel egy- időben nyílt meg csapatunk kiállítása, amely tükrözi _ a szakkörök és a rajok egész évi munkáját. A rajok és az őrsök által vállalt akciók „A mi megyénk”, „A mi Leninváro- sunk” és „Nekünk épül, mi építjük” albumait nézhetik meg a látogatók. A földrajz-, a kémiaszakkör eszközei és tablói, valamint színes kézimunkák, rajzok, festmények díszítik a terem falát. A kiállítás év végéig nyitva marad. Reméljük, a pajtások sokat .tanulnak belőle. Molnár Julianna Béri Balogh Ádám úttörőcsapat fuvarozási költség címén a ba- racsi tsz-nek. 1971-ben a közgyűlés húszezer forintot szavazott meg reprezentációra, szeptemberben már negyvenháromezer forintot költöttek el. A tamási tsz-szövetség revizorai kétízben jártak Ozorán. Először 1971 júniusában, majd 1971 szeptemberében. S mivel a szeptemberi vizsgálatokról készült jegyzőkönyv az íróasztalfiókba került, és semmiféle intézkedés nem történt, az ellenőrző bizottság elnöke elküldte a jegyzőkönyvet a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak. Mindez a legnagyobb titokban történt, a tsz elnök- helyettese és az egyik ellenőrző bizottsági tag tudott csak róla. Múlt év novemberében a járási népi ellenőrzési bizottság járt Ozorán, s beigazolódott: mindaz, amit a jegyzőkönyvben rögzítettek, fedi az igazságot. A járási NEB ismertette a vezetőséggel az ellenőrzés részleteit. A vezetőség határozata: a főagronómus és a két beosztott agronómus fizesse vissza a tizenötezer forintot, a főkönyvelő pedig a fuvarköltséget. Az ügy a tsz döntőbizottsága elé került. Az eredmény: senkinek sem kellett visszafizetni semmit, illetőleg a fuvarszámlát átvizsgálták, s azt hiányosnak találták. Ezzel befejeződött az ügy. — Mi történt azóta? — kérdezem az ellenőrző bizottság elnökét. — Semmi. Maradt minden a régiben. — Maga viszont nem ült traktorra többé. — Tavaly augusztusban leszállítottak a gépről. Mint az ellenőrző bizottság elnöke, ott akartam lenni a sertések mérésénél. Mire a mérést befejeztük, kifüggesztették a traktorosok névsorát. A listán nem szerepelt a nevem. A főagronómus azt a magyarázatot adta, hol jövök dolgozni, hol nem, nem lehet a munkámra számítani. Pedig mint ellenőrző bizottsági elnök, más munkát is kérhettem volna, de traktoron akartam maradni. Az őszi munkák idején néhányszor még ültem a gépen, aztán a kombájnszérűn dolgoztam, majd a szerelőműhelybe kerültem. Ott dolgozom jelenleg is. ígéretet néhányszor kaptam, de márciusban, amikor újra felolvasták a traktorosok névsorát, nem voltam köztük. — Nem lehet mégis,. hogy magában van a hiba? — Hat éve traktorozok. Az én hibámból soha nem állt a gép. Őszinte vagyok, a háta mögött senkiről se szoktam véleményt mondani. — A vizsgálatokról mit tud a tagság? — Hivatalosan semmit. — Valóban nem tudnak. A tsz kertészetében az asszonyok — valamennyien tsz-tagok — nem tudnak arról sem, hogy Madurka Ferenc tavaly ősz óta nem szántott, nem vetett. Vélemények: „Akinek nincs pártfogója, az velünk együtt jobb, ha befogja a száját.” „Fölösleges árulkodni a tsz-re. Csak az kerül bajba, aki beszél.” „Lehetne éppen beszélni a tsz- ről, de minek? Az jártássá a száját, akinek van valakije.” A tsz főagronómusának, Nyakas Lajosnak mindössze egy kérdést teszek fel: miért került le Madurka Ferenc a traktorról? — A brigádvezető, Varga Imre arra hivatkozik, hogy nem jár pontosan munkába. Reggel, indulás után a háza előtt áll a gépe. A háztájival van elfoglalva. Mellőzte őt a brigádvezetője. Nem megbízható munkás. — Akkor miért éppen ő az ellenőrző bizottság elnöke? — Erre nem tudok választ adni. Más kérdése nincs? — Köszönöm szépen, nincs. A cikk megírásával sem vádolni, sem pedig felmenteni nem akarok senkit. Nem kívülálló dolga igazságot tenni az ozorai tsz-ben. A tamási járási ügyészség felülvizsgálta a járási NEB anyagát, s nem talált benne olyan pontot, aminek az alapján bárki — bárkik — ellen bűnvádi eljárást lehetne indítani. A tsz bizottságai és legfőbb fóruma, a közgyűlés dolga, hogy rendet teremtsen a házatáján. Mindenesetre egyvalami még ide kívánkozik. Nem véletlenül beszélünk mostanában egyre többet a tulajdonosi öntudatról. a tulajdonostudatról, a tulajdonosi ellenőrzésről, hanem okkal és céllal. D. VARGA MÁRTA Töredelmesen bevallom, a cím nem igaz. A darut, Szek- szárd legnagyobb daruját, nem loptam el. De ellophattam volna! A dolog úgy kezdődött, hogy elhatároztam, írok egy éjjeliőrről. Bemutatom azt a valószínűleg idős bácsikát, akinek látszólag nincs semmi dolga, éppen hogy csak sétálgatnia, nézelődnie kell. És akire egyben a legnehezebb feladat is hárul. Akinek éjjel, a tolvajok, rablók éjjelén is meg kell őrizni, sőt akár meg kell vé- | deni százmilliós értékeket. Elindultam hát egy magas, Szekszárd legmagasabb építkezéséhez, a Mészáros utcába. Oda, ahol. az égigérő francia daru is áll. Hogy megkeressem, illetve — mert úgy gondoltam, biztos ő vesz engem először észre —, hogy megtaláltassam magam a riportalanyommal. Tolna megyei termékek a BNV-n Legújabb modelljeinek gazdag választékát mutatja be a Bonyhádi Cipőgyár a könnyűipar pavilonjában. A Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet „Hcrolit” szigetelőanyagát, annak különféle alkalmaAí si lehetőségeit mutatja be a szövetkezeti építőipar kiállításán. Tucatnyi újdonság — a kaputelefontól a Termoxme- « ter műanyagvizsgáló műszerig a tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezei bemutatóján. Sajnos, nehezen található meg, a vásári térkép szerint itt hétvégi házak, csónakok láthatók. Í zért közöljük a bemutató helyét: 52-es pavilon, a városli- eti tó szigetén, Vajdahunyad vára mellett. Beléptem a kapun, azaz hogy a kapu helyén. Mert a bejárat lezárását szolgáló keretre feszített drótháló jó pár méterrel odébb hevert. Az épületről, lefelé, két jókora reflektor világított. Beálltam a fénybe. Itt biztos meglát, és rámkiált. De semmi. Rugdostam, zörgettem a halomra rakott betonvasakat. A szomszéd utcában ugatni kezdtek a kutyák. Az épület első emeletéről visítva menekült két macska. De éjjeliőr sehoL Provokálón babrálni kezdtem a villamos kábeleket. Csattogtatva nyitogattam a le- lakatolatlan, vagy lelakatolt, de már felfeszített kapcsoló- szekrények ajtóit, a nagy teljesítményű olaj kapcsolók fedőlemezét. Aztán abbahagytam; mert a trafó brummogása mutatta, itt minden feszültség alatt van. Mondjam tovább? Körbejártam néhányszor az épületet. Zajongtam, belerúgtam minden vasba, fába. Kiabáltam. Lassan már a környék összes kutyája dühösen ugatott. De egy ember sem fedezett fel. Ekkor veszettül pajkos ötletem támadt. Felmászni a darura!/ Már vagy harminc méterre lehettem a földtől, majdhogy elértem a kezelőfülkét, mikor az építkezés túlsó végén két embert pillantottam meg. Az egyik kiáltott valamit. Végre! Lelepleztek, gondoltam megkönnyebbülten. S mert fáradt is voltam a szokatlan létramászástól, elindulj tam lefelé. Elképzelhetik, mekkora volt a csalódásom, mikor földet érve konstatáltam tévedésemé Kiszaladva az utcára, egy lámpa fénykévéjében még megpillantottam a sietősen távolod dó két ember körvonalait. Tovább nem kísérleteztem; Pedig bekapcsolhattam volna még reflektorokat, elindíthattam volna egy csomó gépet; feldöntögethettem volna az egymásnak támasztott előregyártóit betonelemeket, vagy* nyugodtan ellophattam volna — de azt most nem írom le, hogy miket, mert még vannak, akik az ötleteket megbecsülik, sőt, hasznosítják — nem kis értékeket. És most komolyra, nagyon komolyra fordítva a szót, megkérdezem az illetékesektől, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat vezetőitől, miért hagynak lezáratlanul bekapcsolható villamos berendezéseket, miért hagynak szabadon, őrizetlenül százmilliós értékeket? Vagy, ha már a mai munkaerőínséges időkben nem tudnak egy éjjeliőrt alkalmazni, miért nem intézkednek, hogy a munkaidő végén — ott a „kapu” földre dobva — ne hét, csak egy lakattal zárják be az építkezés területét? Veszprémben a Felszabadulás úton épülő lakásoknál fél éve megöltek egy éjjeliőrt. Nem gyilkolni, lopni akartak. Vagy Szekszárd a szentek városa? — szepesi — Népújság 1972. május 25.
