Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-24 / 120. szám
% ? » « %£T VELENCE JÖVŐJE f> Velence pusztul, süllyed, s a közeli szigetek már a város jövőjét sejtetik. A kisebb szigeteken ott a tábla: vietato entrare, belépni tilos. Omló falak, oszlopokkal megtámogatott, dórthálóval összefogott házak. Muranóban is, Torcel- lóoan pedig, amely Velence első korszakáról mesélhetne, csak a múzeummá átalakított ősi katedrális áll. Mindebben nagy része van a mértéktelen iparosításnak is, hisz az olaj- finomítók már Velence szárazföldi elővárosáig, Mestréig nyomultak előre. Velencében gyakoriak a tragikus hangú falragaszok: Velence vagy olaj? Az idegen mindenképpen Velencére szavazna, de azt is tudja, hogy ez nem najta múlik. Velencét az olaszoknak kell megmenteniök, mert ha kis is bírta ezer év viszonttag- ságait, a tenger szüntelen pusztítását, aligha fogja kibírni a felgyorsított és csak a hasznot néző iparosítás szennyezését, pusztítását. Velence vagy olaj? Az utas álmélkodva nézi a Szent Márk templom csodáit, a hasonlít- hatatlan város ma is eleven szépségét, de az ősi város pusztulását nem tudja megakadályozni. „Aki a Szent Márk téren sétál, — írta Szerb Antal — tudja, hogy 6étálása által valahogy funkciót tölt be* ott van, a Szent Márk téren, a világ közepén és hagyja, hogy a világ körülötte keringjen”. De a látóhatár szélén olajfinomítók, hatamas ipartelepek magasodnak, az Adria fölött kormos füst úszik. A mai Velence képéhez ez is hozzátartozik, TÜNTETŐK Sienában tüntető menetbe ütköztünk, Firenzében, a San Marco kolostor melletti egyetemi épületben épp tüntetésre készülnek, s nekünk is kezünkbe nyomnak egy lapot a fiatalok fölhívásával. Pisában hatalmas tömeg állja utunkat, mely ütemesen kiabálja: Lotti- amo uniti contro il capitale — harcoljunk együtt a tőke ellen. Pisában, ahogy egész Olaszországban, sok nyugtalanságot hozott az idei tavasz, s mint az egyetemisták röplapjából megtudtuk: La Sapi- enza e stata occupata, vagyis elfoglalták az egyetemet s egymást érték a tüntetések a magasabb ösztöndíjakért, a folyton emelkedő árak miatt, a jobb megélhetésért. De ezek a nyugtalanságok rendszerint nem jelentettek egységes cselekvést, a szélső- baloldali megnyilatkozások, az anarchisták durva és értelmetlen akciói nemcsak megosztották a baloldalt, hanem súlyos károkat is okoztak. Gyilkosságok, robbantások kísérik az anarchisták útját, akik Mao képét rajzolják plakátjaikra, s követeléseiket gyakran így summázzák: halál a munkaadókra. A választások azt mutatták, hogy az Olasz Kommunista Párt nemcsak megtartotta, de növelni is tudta tekintélyét, jóllehet az egységes baloldal a jelenleginél is eredményesebben tudna harcolni a tőke, a társadalmi igazságtalanságok ellen. Mert a mai Olaszországot továbbra is az éles társadalmi ellentétek jellemzik: a gazdag országban nagyon sok a szegény ember. Szinte valószínűtlen vagyonok összpontosulnak egyesek kezében, de ugyanakkor nem tűntek el a városszéli nyomortelepek, s a koldus sem ritka jelenség. Mert nemcsak idegen- forgalmi városok vannak Olaszországban, olyan hely is van, ahova az idegen soha nem teszi a lábát. De nem is kell elmenni Szicília belső vidékeire, aki kilép Velence kötelező kegyhelyei közül, egy másik Velencét talál, amiről Illyés Gyula írt verset: Olaszokról ezt Is, azt is itt vagyok honn! Amott már fényben áll a Lét legsikerültebb kulisszája: Velence! Velence! — e „szép” visszája nekem a szép! Messze a Sóhajok Hídjától, itt, ahol nem nász-szagú Szerencse Velence, hanem csak Velence Mert mindenki nem ődöng- het az állomások körül, templomi idegenvezető se lehet mindenki, s olyan bácsiból is csak néhány kell, aki kampós botjával megfogja a gondolát. S itt kezdődik az a város, amely nem szövetkezett a „nász-szagú Szerencsével”, magára utáltán él, szegényen, a valóságban egyre szegényebben. Mert a folyamatos áremelkedések mögött egyre jobban elmaradnak a bérek, s egyre nagyobb lesz a távolság ember és áru között. A fiatal vasúti kalauz Velence és Trieszt között ugyan jókedvűen mesélte, hogy nincs semmi baj, legföljebb csinálnak majd egy kis sztrájkot, s fölemelik tízezer lírával a fizetését, de ez önmagában nem old meg mindent, a növekvő elégedetlenség mögött a tőke ellentmondása áll. Természetesen az anarchista akciók sem érik el céljukat, a tőke ellen nem lehet bevert kirakatokkal, csomagmegőrzőben elhelyezett bombákkal harcolni. Lottiamo uniti, harcoljunk együtt, hirdetik a felvonulók táblái, s csak ez a közös harc hozhatja meg a társadalmi békét, a közös jólétet Olaszországnak. De ez már nem az idegenre tartozik, aki évezredek nyomait kereste és találta meg ebben a szép országban. Azonban elhallgatnia is fölösleges lenne, hisz bárhová ment, ezzel is kellett találkoznia, s ez is éppúgy a valósághoz tartozik, mint a firenzei dóm, a szirakúzai görög színház. S miközben ott ültünk a szirakúzai görög színház nézőterén, ahol valaha Platon^ült, talán éppen az ő helyén ülve idéztem szavait: Tulajdonképpen minden állam nem egy állam, de kettő: a szegényeké és a gazdagoké. Platon és a gyönyörű görög színház már a múlté, de a szegények és a gazdagok országa még ma is eleven valóság. S nemcsak Szirakúzában az. CSÁNYI LÁSZLÓ Restaurálják az összezúzott Pietát „Márványátültetéssel” próbálnak segíteni az összezúzott Pietán, s remélik, hogy teljes sikerrel. A vatikáni szakértőknek — írja a VPI — immár a legcsekélyebb kétségük sincs afelől, hogy az „új Pieta” a megszólalásig hasonlít majd arra, amelyet az őrült merénylő kőfejtő kalapáccsal súlyosan megrongált. Hétfőn este a Vatikánváros- ban ülést tartott a Szentszék történelmi emlékeinek és műkincseinek védelmére alakult bizottság. Eldöntötték, hogy a Pieta restaurációja még e héten megkezdődik, továbbá, hogy Michelangelo megrongált remekét a helyreállítás után nem viszik el a Szent Péter bazilikából. Ugyanabban a kápolnában áll majd, mint eddig, de a kápolnát lezárják a közönség elől. Deoclecio de Campos professzor, a Vatikán múzeumainak és restaurációs műhelyének vezetője hétfőn kijelentette, hogy technikusok egy csoportja részletes jelentést készít a szobor sérülésének mértékéről, mégpedig oly módon, hogy a legkisebb föllelt már- ványszemcsét is katalógusba veszik. De Campos derűlátóan vélekedik a restaurációs munka esélyeiről, mivel a vatikáni laboratórium már sikeresen oldott meg hasonló feladatokat. Akárcsak más szakértőknekj Camposnak is az a véleménye, hogy Mária balszemét lesz a legnehezebb eredeti formájában reprodukálni. A kalapács szétzúzta a szemhéjat és megsértette a szemgolyót, megfosztva így a pillantást a bánat és a gyengédség finom, egyedi kifejezésétől. Óriási szerencse, hogy 1964- ben, amikor átszállították a New York-i nemzetközi vásárra, műanyag lenyomatot készítettek a Pietáról. A szobor a pontos mása igen nagy segítsége lesz a restaurátoroknakj Francesco Messina szobrász szerint elképzelhető, hogy a szobor talapzatából kioperálnak egy darab márványt, a szem helyére applikálják és újraformálják. Ez volna a „márvány átültetés”. Messina úgy vélekedik, hogy tökéletes munkát végezhetnek. Helyreállítási munkák Nagycenken Jól haladnak a nagycenki Széchenyi-kastély helyreállítási munkálatai, a Közlekedési Múzeumtól kapott tájékoztatás szerint előreláthatólag augusztus 20-án átadják az építők a tereprendezéssel foglalkozó múzeológusoknak. Az előzetes tervek szerint a földszinten a reformkori emlékek kapnak helyet. Itt helyezik el a Szé- chenyi-családra, s magára a kastély történetére vonatkozó emlékeket is. Az emeleten rendezik be a „Széchenyi, a közlekedéspolitikus” című kiállítást, ahol az életműből kiemelve mutatják be az olyan maradandó alkotások előtörténetét, mint például a Lánchíd, a gőzhajózás, a vasútépítés, a .Vaskapu-szabályozás, stb. A kastély baloldali szárnyában az Országos Lótenyésztési Felügyelőség intézményei kapnak otthont. A jobboldali szárnynak, az úgynevezett vö-; rös kastélynak még nincs tu-» lajdonosa, de mint mondották,1 leginkább egy szálloda és aa ahhoz kapcsolódó vendéglátó-» egység kívánkozik ide. A nagycenki kastély helyre-» állításával egyidőben foglalkoznak a múzeum-vasút ügyével is. A keskeny nyomtávú kisvasút első szakasza tulajdonképpen már üzemel. A második szakaszt most építik megj ez közvetlenül a Széchenyi- kastélyhoz vezető híres hársfa-: sor végéig viszi majd utasait;- (MTI) i L GENGSZTERHÁBORÚ AZ UMBERTO- VENDÉGLŐBEN Az amerikai mozikban nemrég mutatták be Marion Bran- dóval a főszerepben a „Keresztapa” című filmet. Az óriási siker egyik titka, hogy a történet rendkívül hiteles — írták a kritikusok. A filmben az amerikai maffia véres bel- háborújáról van szó és ha valakinek netán kétsége lett volna aziránt, hogy a „Keresztapa” sztorija valóban hiteles-e, néhány nappal ezelőtt a szó akusztikai értelmében is csat- tanós választ kaphatott. New Yorkban ugyanis majdnem pontosan megismétlődött a film egyik — vendéglői lövöldözéssel kapcsolatos — jelenete. Sőt, mint a Newsweek című, nagy példányszámú amerikai magazin megjegyzi: aki látta a „Keresztapá”-t, egyáltalán nem csodálkozik azon, hogy mindez bekövetkezett. A TETTEST FELBÉRELTÉK A dolog tavaly júniusban kezdődött. Akkor, egy olasz származású amerikaiak által összehívott gyűlésen, egy ismeretlen fiatalember lépett oda az egyik szónokhoz, Joseph Colombóhoz, és minden sietség nélkül három golyót eresztett a fejébe. A gyilkost a helyszínen szitává lőtték, de senki, egyetlen pillanatra sem hitte azt, hogy neki magának volt valami leszámolnivalója Colombóval. A tettest nyilvánvalóan felbérelték, annál is inkább, mert a merénylet végrehajtása után azonnal megszólaltak a fegyverek, amelyek azonnal végeztek vele. A rendőrség ebből természetesen arra következtetett, hogy gondosan előkészített terv végrehajtásáról volt szó. Ennek a tervnek az értelmében kellett tettének elkövetése pillanatában elhallgattatni a gyilkost. Az Egyesült Államokban az ilyesmi meglehetősen gyakori, a legismertebb ügyek közül elég Lee Harvey Oswald és Jack Ruby hátborzongató esetére gondolnunk. Joe Colombo az amerikai gengszter-szindikátus egyik nagyhatalmú, közismert alakja. Már az apja A1 Capone környezetében „dolgozott". A rendőrség nemcsak azt tudta, hogy a Colombót egész életére megbénító lövéseket valaki készpénzért megrendelte — az FBI azt îs sejtette,' hogy ki. Csak éppen bizonyítéka nem volt. Később látni fogjuk, hogy az amerikai maffia szinte tökélyre fejlesztette a bizonyítékok eltüntetését és megvannak az eszközei arra is, hogy a rendőrség a valóságosnál is tájékozatlanabbnak tűnjék. A napokban aztán nagyonis látványosan igazolódott be a detektívek sejtése. Joseph Gallo, a Colombo-ügy első számú gyanúsítottja negyvenharmadik születésnapját ünnepelte egy szép kora tavaszi este. Társaságával először az amerikai metropolis egyik méregdrága mulatóját, a Copacabanát kereste fel, majd az Umberto- étteremben folytatta a szórakozást. Vele volt vadonatúj felesége, Sina és annak előző házasságából származó tízéves lánya, Gallo nővére és természetesen testőre. Kitűnő hangulatban ülték körül az asztalt. Az ünnepelt az étlap hosszas tanulmányozása után újabb, pompásnak ígérkező olasz fogást rendelt. Soha nem fogyaszthatta el. Középtermetű, szürkülő hajú férfi szállt ki az étterem előtt megálló világos kocsiból, besétált és két lövést adott le Gallóra. A testőr, Peter Dia- pioulas („Peter, a Görög”), sőt az asztaltársaság legalább két másik tagja is azonnal tüzelt, de már késő volt. A gyilkos elmenekült, Gallo elvánszorgott az ajtóig, de ott összeesett és a mentőkocsiban meghalt. A rendőrség megállapította, hogy az étteremben néhány másodperc alatt több mint húsz golyót lőttek ki. A tűzharc nyomán „Peter, a Görögj is megsebesült. Hogy a gyilkos sértetlen maradt-e, az vagy később derül ki, vagy — és ez 3 valószínűbb — soha. í OROSZLÁN A KERTBEN 1 Joseph Gallo, az áldozat, rettegett maffiafőnökként halt meg, de ő is „alulról”, közön-: séges bérgyilkosként kezdte; Az ötvenes években testvéreivel, Larryval és Albertteí együtt Joe Profaci bandájában dolgozott. Akkoriban, a baaszú-- tói félve, a három Gallo-test- vér oroszlánt tartott brooklyni házának kertjében ... Josephet barátai Szőke Joe-nak, és mindenki más Bolond Joe-nak nevezte. A név története: Gallo sokszor megúszott kisebb-na- gyobb büntetéseket azzal, hogy jól megfizetett pszichiaterels beszámíthatatlannak nyilvánították. 1962-ben Profaci meghalt, és utódja Colombo lett. Gallóék nagyobb százalékot akartak a most már Colombo által vezetett maffiacsoport bevételéből. Colombo ezt megtagadta; — ezért került sor a tavaly Júniusi gyil kossági kísérletre, majd — Colombo válaszaként — a mostani születésnapi gyilkosságra. Mindez csak viszonylag jelentéktelen epizód az amerikai maffia hétköznapjaiból. A továbbiakban bemutatjuk a világ legnagyobb és legfélelmetesebb bűnszövetkezetét. (Folytatjuk)