Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-17 / 114. szám

Y i f I Egyetlen cél: segíteni Harminckétmillió mentő-kilométer Pályázat pedagógusállásokra — 2 IGAZGATÓ, 1 IGAZGATÓHELYETTES, 51 TANAR, 12 TANÍTÓ, 3 VEZETŐ ÓVÓNŐ, 35 ÓVÓNŐ, 2 PSZICHOLÓGUS ÉS EGY GYÓGYPEDAGÓGUS KERESTETIK — Fölsikolt a mentőautó sziré­nája. A járművek az út szé­lére húzódnak. A gépkocsi- vezető mindent elkövet, hogy a lehető legrövidebb idő alatt érjen a beteghez. A kocsiban tettre készen orvos, ápoló, gyors beavatkozásra vár. Men­tők. A „agyközpont” Budapes­ten működik. Dr. Bencze Béla főigazgató szobájában a tér­képen színes lámpák égnek, és jelzik, az Országos Mentő­szolgálat szervezettségét, há­lózatát. — Hány mentőszervezet mű­ködik Magyarországon? — Pontosan húsz. 19+1, Bu­dapesten 1 központi szervezet működik. A megyék mentő- szervezetei saját körzetükben több mentőállomást irányíta­nak, természetesen valameny- nyi mentőszervezet a főigaz­gatóság vezetése alatt áll. — Amikor felosztották az ország területét, milyen szem­pontokat vettek figyelembe a mentőállomások létesítésekor? — Egy pillanatig sem ra­gaszkodtunk a megyehatárok­hoz. Szinte jelmondatnak ír­hatnánk 'ki, hogy a „legköze­lebbről, a legközelebbre” szál­lítsunk, természetesen olyan rendelőintézetekre, kórházak­ra gondolok, ahol a beteg ■mindenkor a 1 legszakszerűbb ellátást kaphatja. Ezért gyak­ran előfordul, hogy egy-egy megye mentőállomása közel a megyehatárhoz, de már másik megyéből szállít beteget a közeli kórházak egyikébe. Fi­gyelembe vesszük a népsűrű­séget is. Ahol ritka a telepü­lés, nyilvánvaló, hogy keve­sebb állomás is elegendő. Pél­dául Borsodban 13, Pest me­gyében 12, Hajdú-Biharban, Nógrádban 5—5 állomás mű­ködik. Ezzel a szervezettség­gel európai szinten sem kell szégyenkezni. — Hány mentőkocsija van az Országos Mentőszolgálat­nak? — Csak azokat az autóikat számítjuk, amelyek állandóan üzemképesek. E szerint 644 futó mentőautó van a birto­kunkban, melyhez kielégítő személyzetet tudunk biztosí­tani. 105 fut Budapesten és 539 vidéken. A legkisebb men­tőállomás, az úgynevezett eset­állomás is rendelkezik egy mentőautóval. Természetesen ezeket a kocsikat, csak rend­kívül súlyos baleseteknél, be­tegségeknél lehet igénybe ven­ni. Az Országos Mentőszolgálat korántsem pihen a babérokon. Állandóan azon fáradozik, hogy milyen módszerekkel le­hetne még zökkenőmenteseb­bé-.tenni a munkát. A folya­matos felmérés állandóan mu­tatja, hogy a bejelentések után, nappal 1 perc, éjjel 2 perc alatt elindulnak-e a men­tőállomásról a kocsik. Tavaly egymiliió-háromszáznyolcezer beteget szállítottak a mentők. A betegek 34 százalékát — négysizáznegyvenötezer embert — sürgősen, vagyis azonnal kellett szállítaniuk. A kocsik 32 millió kilométert futottaki — Valamennyi mentőkocsi- vai létesült már rádió-összeg köttetés? — Jelenleg 80 százalékos a rádióhálózatunk, de ez év vé­gére elérjük a 100 százalékot. Az elmúlt évek során a mentőautók igénybevétele százezer lakosra Budapesten alig emelkedett. Érdekes, hogy az ipari megyékben is lassú az emelkedés, éves átlagban százezer lakosra mintegy ti­zenegyezer szállítás jut. Vi­szont, igen gyors az emelke­dés a mezőgazdasági megyék­ben, eiz magyarázható a me­zőgazdaság gyors gépesítésé­vel is. A mentők szempontjá­ból ez azt jelenti, hogy a jö­vőben tovább összpontosítják erőiket ezekre a területekre. Bár a felmérések szerint ha valóban rendeltetésszerűen — tehát elsősoban mentésre és súlyos betegszállításra hasz­nálják a mentőautókat, — ak­kor az állomány egyelőre ki­elégítő. — Problémánk, hogy a ro­hamkocsi-ellátás még korláto­zott, komoly anyagi befekte­tést jelent egy-egy újabb ro­hamkocsi vásárlása, de ez elől nem térhetünk ki. Min­den bizonnyal a mentő is egy­re több rohamkocsival fog rendelkezni. Bár szeretném hozzátenni, hogy valamennyi mentőkocsinkat felszereltük az alapvető életmentő berende­zésekkel. — Utolsóként egy kényes kérdés. Ha nem is hivatalo­sain, de elhangzik időnként egy-egy megjegyzés, mely kü­lönbséget tesz a főváros és a vidéki mentő ellátottsága kö­zött, Budapest javára. Mi az ön véleménye erről? — Nálunk nincs Budapest és vidék, jó és rossz ember, csak beteg. & ha bárki rá­szorul a mentésre, számunkra teljesen egyforma, ha a Nyír­ségben, vagy Zalában, Győr- Sopronban, vagy Békésben la­kik. Egyetlen célt ismerünk' Segíteni! — fejezte be a be­szélgetést dr. Bencze Béla, az Országos Mentőszolgálat fő­igazgatója. REGÖS ISTVÁN A tegnapelőtt! dátummal meg­jelent Művelődésügyi Közlöny mind a kétszózkilencvennégy ol­dala álláshirdetésekkel van teli. Pontosabban: a betöltendő állá­sok lehetőségeinek , felsorolásá­val, melyekből megyénkre vonat­kozóan a címben foglalt részle­tes adatok foglaltatnak. Tolna megyében hatvan különböző is­kola igazgatója, vagy más In­tézmény vezetője hirdet — jog­köre szerint — pályázatot a leg­különbözőbb pedagógusi állások betöltésére. Tegyük hozzá, hogy eltérő, bár sokszor a pályázati hirdetmény érthető módon tömör stílusa el­lenére is csábítónak tűnő, felté­telekkel. A fenti százkét állás várományosai szinte kivétel nél­kül számolhatnak étkezési lehe­tőséggel, amit ma már nyugod­tan nevezhetünk természetesnek és nem is ez a csábító. Ugyan­így nem űz előírt illetményföld és a különböző területi, nevelői, éj­szakai, osztályösszevonási és egyéb pótlékok. A lakásviszo­nyok már inkább. A pályázato­kat meghirdetők kilenc esetben kínálnak szolgálati lakást, annak méretei megjelölése nélkül. To­vábbá egy komfort nélküli, öt egyszobás, két kétszobás, egy hóromszobás (Regöly) lakást, négy helyen pedig lakást maxi­málisan másfél év leforgása alatt. Kínáltatik továbbá húst szolgálati szoba, három szolga» lati férőhely és tizenkilenc albép* let. -, Pszichológust keres a győnkj Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója, szekszárdi munka», hellyel, és a megyei tanács vb„ munkaügyi osztályának vezetője a Tolna megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó munkatársi státusának betöltésére. Gyógypedagógusra az ozorai általános iskolának van szüksége, általános iskolai igazgatóra az iregszemcsei és a tolnanémedi tanácsnak, a leg­nagyobb pedagógushiány pedig! a pályázati hirdetések tanú- bizonysága szerint Pusztahencsér» van, ahová négy tanárt, egy ta-í nítót és egy óvónőt keresnek- Mezőgazdasági gyakorlatvezetőre» van szükség Sióagárdon és Be+ Jecskán. A pályázati hirdetmények nemi tesznek különbséget egyetemi és» főiskolai képesítésű tanárok közt és az óhajtott szakokat semj minden esetben jelölik meg! Ahol igen, ott az igényekből azt) a következtetést lehet levonni^ hogy legnagyobb hiány orosz (ést csatlakozó tárgy), magyar é$ biológia szakosokban van (ugyan-f így). Keresnek azonban könyvi vitel-statisztikust, gyors- és gép-j írót és különböző szakos zened tanárokat is. eiù'MeM£c,rwmr SWMÈKKAL Hatvani Dániel dojcumentumregéiye 20. A VÁDLOTTAK PADJÁN Hónapokig tartó vizsgálat, előkészítés során, derül csak fény az ügy minden apró részletére. A lefoglalt tárgyak között kezdettől fogva ott a bicska — különösebben, senki nem figyel rá, a fiúk is hall­gatnak róla. De az ügyész, dr. Baibay Imre érdeklődését felkelti, s a zsebkés vagylagos alkalmazásának terve egy­hamar fennakad a kereszt­kérdések hálóján. „Végső esetben ezt használtam volna” — vallotta be Róbert. A tár­gyaláskor a bíróság inkább arról győződhetett meg, hogy a „végső eset” nem annyira az önvédelmi megfontolásokból fakad, hanem inkább abból,, hogy a vértócsás taxiba a lány és édesanyjának beülte­tése — ha az egyáltalán si­került volna — elkerülhetet­lenné tett volna némely kel­lemetlen magyarázkodást. Négyszemközti beszélgetés al­kalmával az ügyész azt is megkérdezte Róberttól: — És a vér látványától nem riadt volna vissza? — A válasz így hangzott: — Ügyész úr, ha pénzről van szó, én nem vá­logatok az eszközökben. Február 21-én kezdődik meg a nyolc napon át tartó tár­gyalás a megyei bíróság dí­szes, cirádás nagy termében. A széksorok már fel órával a tárgyalás kezdete előtt meg­telnek. Az idős, nyugdíjas rá- érőik között helyet foglal —a tárgyalás majd minden nap­ján — az iparitaBul<>i§h,ola egy-egy osztálya is. Osztály­főnök! órának ez mindeneset­re hatásos. Bevezetik a bilinccsel össze­kapcsolt két ifjút. Jó negyed­órán át — a bíróság bevonu­lásáig — leszegett fejjel áll­nak. A tévé-híradó stábja fel­vételhez készülődik. És itt vannak a szülők, ünneplősen, meg|hervadt arccal. És itt van Berta János gyászruhás édes­anyja is. A tárgyalás ötödik- hatodik napjától kezdve — lelkiállapotának vigasztalan­ságát kifejezésre juttatandó — Kiss Ferencné is gyászruhá­ban jelenik meg. Először Róbertét hallgatják ki. Életrajzi adatok, családi körülmények. Harmadik osz­tályos koráig bizonyítványa jeles volt. Onnan kezdve elég­séges, vagy közepes. Az esés nem fokozatos, hanem átme­net nélküli. Később ezt a tényt védője, dr. Kalmár Éva érvelésében ügyesen használja fel, a tanulmányi eredmények euhanása ugyanis egybeesik az anya második házasságkötésé­vel. A bírő, dr. Lengyel Zoltán — aki tárgyalásai során nem­csak a bűnt, hanem annak társadalmi és lélektani össze­tevőit is szinte megszállottan bogozza — ezúttal is el-eltű- nődik... Hogyan képzelte pél­dául Róbert, hogy tiszthelyet­tesi iskolára jelentkezik, ami­kor a szakiskola és a külön­böző munkahelyek lazább fe­gyelmét sem volt képes tartó­san elviselni? A vádlott vá­lasza ez: — Nem szeretem az olyan munkát, ahol mindig ugyanazt kell csinálni^. A cselgáncs...' „Magas pont­számot kaptam a fojtogatá- sért” — dicsekszik Róbert. Holott ő még nem is verseny­zett, s pontozni itt is csak a versenyeken szokás, az edzé­seken nem. Részletező készséggel, racio­nális logikával beszél. Mintha csak valamilyen bonyolult, s csak általa ismert gépezet mű­ködését kellene elmagyaráz­nia. Vagy mintha egy másik égitestről szemlélné a történ­teket... „S akkor éreztem, hogy a jobb hüvelykujjam alatt reccsen valami: a gégeperc”. A hallgatóság hátán a hideg szaladgál, s a borzadály fagy rá a két ülnöknő arcára is. A védők — nem tehetvén mást — kezdettől fogva a csa­ládi körülmények kihangsú- lyozására fordítják figyelmü­ket, s nem kevésbé arra, hogy az ölési szándék meglétét te­gyék kérdésessé. Dr. Kalmár Éva kérdése a vádlotthoz: — Eltervezték-e pontosan, hogy mivel kötözik meg a sofőrt? —• Pontosan ne... De feltételez­tük, hogy minden Volán­kocsiban akad valamilyen kö­tözésre .alkalmas anyag. (Mint ahogyan abban a taxiban is volt: a vontatókötél.) Ugyan­ilyen célzatú a kérdés a kara­te-ütésre és a bicskára vonat­kozó kérdés is. De a bíró is rákapaszkodik a felfejtendő kérdésfonálra: — Ha önnek számolnia kellett azzal a ve­széllyel, hogy a sofőr a két első ülés között hátracsúszik, nyil­ván életre-halálra ment a tu­sa. Ez esetben nem gondolt arra, hogy menekül, mielőtt a fogása életveszélyessé vá­lik? — Egyrészt bíztam ab­ban, hogy még tudom alkal­mazni a szabályszerű fogást. Másrészt a pénz lebegett előt­tem... És a szabályos fogás nem lett volna halálos? — De igen... öt-hat perc elteltével, amikor az elszorított vérmeg- alszik. Néhány nap múlva a kihall­gatott orvosszakértő így nyi­latkozik: tíz másodperces za­vartalan szorítás már elegen­dő az elernyedéshez. Három perc pedig a halál beálltához. Másrészt a szakértő — Berta János halálának konkrét kö­rülményeit illetően — bebizo­nyítja azt is, hogy amennyi­ben nem a fojtogatás vezet el a véghez, azt pár óra múl­va a Horváth Zoltán rugdo- sásai által okozott sérülések idézték volna elő. Zoli tétova motyogását a tőle ‘ három méterre ülő bíró is alig hallja. — Ugye, ott az izsáki parkban élénkebb volt a beszéde? — szegezi neki a bíró a kérdést... Aztán a csa­vargások... Az ülnöknő ezt kérdi: — Miért volt kelleme­sebb a városban összevissza csatangolni, hidegben és eső­ben, mint a tanteremben, vagy a munkahelyen tartóz­kodni, kulturált körülmények között? Válasz — legalábbis a tárgyalóteremben — erre sincs... És a szöktetési szán­dék... A bíró: — Tételezzük fel, hogy a sofőr nem hal meg. Hogyan mennek emberek kö­zé félholtra vert emberrel? — A vádlott hallgat. Zuhognak tovább a kérdések: — Ha fe­nyegetései igazából nem hatot­tak a lányra, akkor hogyan képzelte, hogy követni fogja 5 is, meg az anyja is? — A vádlott: — A nagymama halá­lának az ürügyével. — De hát az kiderül! — Fenyegetem a bandával... — De ha egyszer niracsa ilyen banda! És ebbe már a társa sincs beavatva ! — Erre már nem volt tervem. A bíró. Aranka édesanyjá­hoz: — Tehát tudott arról, hogy lányát a fiú a bandával fenyegeti. Ez nem nyugtalaní­totta önt? Mert baj, ha tény­leg van banda, de az is, ha nincs, mert az utóbbi esetben legalábbis szellemi zavarról van szó... — Az asszonyt nem nyugtalanította. — Nem vet­te komolyan? — De igen... Annyiban, hogy a lányomnak elhittem. Azt, hogy ő igazat mondj A bíró, Zoli édesapjához: —* Ki ellenőrizte a fiú tanulá­sát? — Kaptunk meghívókat a szülői értekezletre. — Nem tudta, hogy mi van a fia fed jóben? — Erről soha nem be» szélt. I Horváth János az ítélet^ hozatal előtt, az utolsó szó jo­gán — ez, fiatalkorúak eseté-* ben a törvényes képviselőt is megilleti — arra kéri a bíród Ságot, ne szabjon ki túl szigod rú büntetést, mert Zoli oda­haza jól viselkedett, otthon! rendes fiú volt. Aranka — nemcsak mint bakfis, de mint nő is lenyűd göző jelenség — a kihallgat tásfcor ezt mondja: — Zoli gyakran hangoztatta, hogy amit eltervez, az úgy is törd ténik. — Nyilvánvaló, hogy egyre csökkenő esélyeit a lánynál ily módon próbálta ellensúlyozni. Ehhez a követ­keztetéshez szorosan tapad aZ ügyvéd, dr. Endrényi Tibort kérdésére adott válasz: —* Szerettem Zolit, de ez nem volt az igazi, jobban is lehet valakit szeretni. Lélekjelenlét, hidegvér, fel-* lépés, magabiztosság, tőkéié-* tes színjátszás több mint 12 órán át, étien, szomjan és al­vás nélkül — mint a cselekd mény lebonyolításának jeld lemzői. Milyen energiák robbantad az általuk elkövetett szörnyű tettben ? A mindkettőjükre kiszabott 15 év szabadságvesztés-bünte­tés erre nem ad választ. Az ítélethirdetés után a Rákóczi útra kitóduló embertömegben is tovább forrong a kérdés* Felnőttekben, szülőkben, isme­rősökben, s a csak a borzalmak szenzációja iránt érdeklődők­ben is. És azokban a fiatalok­ban is, akik szótlanul ballagd nak vissza az iskola padjai-: hoz, s még véletlenül sem pil­lantanak a taxiállomás felé. Oda, ahol a fuvarra várakozó kocsik közé Berte János mát sóha többé nem sorol be. (Vége)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom