Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-17 / 114. szám
t t t * lfersenytärsunk : az idő „Szép Ssó”-e§tek Tolna megyében ^ T Ä Népszava szombati mellékletének, a Szép Szó-nak szerkesztői, írói tartózkodnak e héten megyénkben, a Szakik szervezetek Megyei Tanácsának meghívására. Hétfőn, a si- I montornyai művelődési házban Thiery Árpád, aki az elmúlt években több nagy sikerű regénnyel tette ismertté nevét és Tamás Menyhért költő, a Szép Szó szerkesztői találkoztak ol- ' ■ vasóikkal, kedden pedig Dalmandra látogattak el. Szerdán Tolna, csütörtökön Paks látja vendégül Gerő János írót és Tamás Menyhért költőt, ■r Cigánydal és filmfesztivál Tolna, Fejér, Baranya, So- tnogy és Zala amatőr filmeseinek, akiknek gyűjtőneve „dél- dunántúli csoport”, e pillanatban neve van az országban. Az említett megyei szakvezetők közül elsőnek Czank József — a Tolna megyei Filmklub elnöke és a megyei moziüzemi vállalat igazgatója — teremti majd meg ez év őszén az amatőr filmesek alkotásai részére a rendszeres bemutatás fóru- |*nát. — E pillanatban megyeszerte (vetítik a Bárd—Kiss: Cigány- dal című filmet. Hatvanhárom helyre kerül el Tolnában. A MOKÉP azonban országos forgalmazásra adott engedélyt, aminek népművelési súlya is van, hiszen a keskenyfilmet elsősorban olyan helyeken lehet pergetni, ahol feltehető a cigány lakosság jelenléte is. — E hét péntekjétől vasárnapig Balatonalmádiban lesz Bizonyára a kedves olvasó is látott már ilyen barna márványtáblát, mely képünkön, a kapuiból balra, a zászlótartó vas alatt van. Ez a ház Szekszárdon van, pontosan a Bezerédj utca 1. szám. A táblán ez áll: Műemlék jellegű épület, épült 1840 kőiül, klasszicista stílusban. Szűkszavú utalás ez a ház értékére, mely magán hordozna a kor építészeti jegyeit. Nyolc család él itt. Egy hétköznapon, a délelőtti órákban, jártam itt. Csend volt. Az ajtók zárva. Az udvar végén egy jugoszláv rendszámú autó állt. Találomra csengettem. Kis idő múltán a kapubejárat jobb oldalán kinyílt egy ajtó. — Nincsenek itthon a gye-' rekek, dolgoznak. Tessék este keresni őket — mondta az idős asszony, aki gyorsan visz- szalépett a lakásba, maga után zárva az ajtót. Délután öt óra múlt. Megelevenedik a Bezerédj utca, az országos amatőrfilmes tájegységi konferencia. Ezen az illetékes szakvezetők megvitatják az idei nyári táborozások, tanfolyamok kérdéseit. Ezenkívül az ősszel Győrben sorra kerülő I. nemzetközi amatőrfilmes fesztivál programját, melyen a dél-dunántúliakat Kiss István Tolna megyei szakreferens képviseli a rendező bizottság tagjaként. — Május 27—28. közt kerül sor Zomborban a jugoszláv amatőr filmesek fesztiváljára, ahol a szekszárdiakat delegáció képviseli. — Bárd Flórián és Kiss István korábbi cigányfilmjének, előbb is említett sikerén felbuzdulva újabb cigányfilm készül megyénkben. Ezúttal színes kivitelben: „Keresztelő— lakodalom—temetés” ideiglenes címmel. Az őszi dombóvári VI. dél-dunántúli amatőr filmszemlén bemutatják. autóik jönnek-mennék, vége a munkának. — Mára — mondja özvegy Dorogi Zoltánná, a ház legrégibb lakója. — 1949. novembere óta lakunk itt. Ülünk a kis szobában. Do- roginé édesanyja, Fligl Já- nosné, aki már nyolcvan felé jár, odahúzódott székével az ablak elé kötni. — Mit tudnak a házról? — Majdnem csak annyit, amennyi a bejáratnál lévő márványtáblán van. — Mégis? — Valami öreg ügyvéd építtette. Talán Pirnitzernak hívták. — Más itt élni, mint például a 160 lakásosban? — Nekünk lakás ez is, sem-; mi több. — És annak milyen? — Elég sötét. Kicsik az ablakok. Látja, édesanyám is csak úgy tud kötni, ha odaül az ablak elé. Az udvar megelevenedett. Két kisfiú játszadozik, egyik A műszaki fejlődés, mint minden progresszív változás, az egyszerűtől halad a bonyolult felé. Nem kétséges, például, hogy a telefonnál bonyolultabb technika a rádió, a rádiónál összetettebb a televízió. Mégis, különös módon, ahogy megyünk előre a műszaki fejlődés, a technikai bonyolultság lépcsőfokain, úgy csökken egy- egy fontos felfedezés és annak gyakorlati alkalmazása közötti idő. íme: a fényképezésnél ez az idő még több mint 100 év, a telefonnál több mint ötven, a rádiónál harminc, a televíziónál tizenkettő, a lézernél öt év. Mindez sajátos módon példázza, hogyan gyorsul meg korunkban, a tudományos és technikai forradalom időszakában, a fejlődés. Mivel magyarázható, hogy a mind bonyolultabb megoldások egyre gyorsabban hasznosíthatók? Az egyes ember szellemi teljesítőképessége lényegében változatlan maradt, a kísérletek és kutatások kockázata pedig inkább növekedett. Egy dolog változott időközben. Sokszorosára növekedett az egyazon feladat megoldására koncentrált szellemi erők és anyagi eszközök mennyisége. S a koncentrált mennyiség minőségi változással párosul. A kutatók körében nagyszabású szakosítás és együttműködés bontakozhat ki. Drága berendezések — számítógépek, részecskegyorsítók, űrhajók stb. — eddig ismeretlen és megközelíthetetlen világra nyitnak kaput. Az anyagi és szellemi erők magasfokú összpontosítása a kutatás-fejlesztés növekvő hatékonyságával társul. kis kerékpárjával köröz a másik körül. Néhányan kijönnek a házból, hallva a beszélgetést. Dr. Sinikó Attila állatorvos így vélekedik: — Ugyanazok az örömök, gondok vannak itt is a lakással, mint bárhol másutt. Semmivel sem több, semmivel sem kevesebb. — Érzi ezt az ,állatot”? — kérdi dr. Sinkóné. — Érzem. — Nagyon, jó lenne egy zárt szennyvízcsatorna. — mondja dr. Vajdik Lajos, a másik lakó. — Ráférne már egy tatarozás, nézze meg, ütöfct-kopott a vakolat. :. — Életveszélyes a kapu. Ez igaz. A hatalmas kaput ki támasztották, nehogy eldül- jön és ráessen valakire. — Itt építkeztek a szomszéd utcában és az udvaron keresztül hordták az építőanyagot. Kidöntötték a kapu egyik kerékivető kövét is. Doroginé még hozzáfűzi: — A bejáratot belülről egy nagy ajtó választotta el az udvartól, de azt úgy összetörték az autókkal, hogy le kellett szereim. — Az egész lakásban a mennyezeti boltívek a szépek. — mondja dr. Sinkóné. — Ha egy modem lakájunk lenne ilyen mennyezettel, nagyon örülnénk. — Szereti ezt az épületet? — Lakók vagyunk. Lakbért fizetünk — mondja Doroginé. — Az új lakbér-megállapításnál félkomfortosnak minősítették a lakásomat. —* Egy új, modem lakásért elcserélnék? Még mielőtt kimondanák, tekintetükben ott a válasz. — Igen. Járjuk a lakásokat. Hetven centis válaszfalak, sokszögű szobák, öreg, régi épület. Furcsán hatnak benne a modem bútorok, a rádió, a televízió. Műemlék jellegű, régi ház — mai gondokkal, mai örömökkel. Varga József Az egyre gyorsuló műszaki fejlődés megnövelte az időtényező szerepét, s kiélezte a világcégek és a világrendszer rek versenyét. Bizonyos élenjáró ágazatok, főként a kozmosz és az atom titkainak kutatási igénye olyan nagy, hogy a verseny a két gazdasági világhatalomra, a Szovjetunióra és az USA-ra szűkül. Jogos tehát az a kérdés: hogyan állhatnak helyt a hazánkhoz hasonló kis és gazdaságilag közepesen fejlett országok? A fejlődő országok — a harmadik világ — és a fejlett tőkés országok közötti műszaki és gazdasági különbségek például nem csökkentek, hanem észrevehetően növekedtek az utóbbi évtizedben. Hazánkban jelentős erőfeszítéseik árán sikerült elérni, hogy lemaradásunk nem nőtt tovább. Szakembereink közül többen is állítják: belátható időn belül nem érhetjük utói műszaki színvonalban a gazdaságilag fejlett országokat, legfeljebb tarthatjuk a távolságot. Rövid távon ez az állítás meggyőzőnek tűnik. Ám, ha történelmileg vizsgáljuk, kiderül, hogy a Szovjetunió rendkívül elmaradott országból vált a világ második ipari hatalmává. Hosszabb távon nem csak az egyenlőtlen fejlődés törvénye érvényesül, hanem a szocializmus potenciális előnyei (a terv- gazdaság. a dolgozók tulajdonosi aktivitása, a magasabb- rendű erkölcsiség, a műveltségi monopólium felszámolása stb.) is kibontakozhatnak. Ebből azonban, nem következik, hogy dolgainkat az időre bízhatjuk, mondván: hosszú távon automatikusan megoldódik minden. Ellenkezőleg: a legfőbb konkurren- ciánól is nagyobb versenytársunk az idő. Meg kell tanulnunk becsülni a perceket és a másodperceiket. Nem általában sietség, hanem céltudatosabb munka, magasabb fokú szervezettség szükséges. Azért, mert országunk viszonylag kicsi, s erőforrásaink végesek, nem fordíthatunk kevesebb szellemi erőt, vagy anyagi eszközt egy-egy önálló kutatási és fejlesztési témára — ha hasonló idő alatt akarjuk világszínvonalra fejleszteni azt — mint például az Egyesült Államok. A felzárkózás időszakában persze némileg kevesebb anyagi és szellemi ráfordítással licenceket, gyártási eljárásokat vásárolhatunk. De még itt is lerövidül azátAz MHSZ-ben a lövészet az egyik legnépszerűbb és a legnagyobb tömegeket megmozgató szakág, egyszerre kiképzés és sport is. A lövészet révén készülnek fel a fiatalok a haza védelmére, a katonai szolgálatra, de a felnőttek készségét is növeli. Az elmúlt években Tolna megyében különösen népszerűvé váltak, és elismerésre méltó eredményeket hoztak a tömeges lövészversenyek. Viszont a további, jobb eredményekhez az eddiginél is jobb feltételeket kell teremteni. Ezt szolgálják a nagyobb községekben megindult lőtér-építések is. E községek közé „iratkozott fel” Gyönk is. A községi MHSZ-vezetőség ehhez a/ múlt évben kezdte meg az előkészítést, a különböző helyi szervek, üzemek megnyerésével. Az MHSZ-ve- zetőséget támogatta a községi tanács, segítséget ígért a szövetkezet, a Mezőgép-gyáregység, a tűszelep-üzem. Így kezdődött meg az igényeknek megfelelő, tizenkét lőállásos, fedett lőtér építése, jórészt társadalmi munkában Vételi, az adaptációs idő, há nő a szellemi és az anyagi erők koncentrációja. Hasonló módon, fokozott koncentráció-; val méginkáibb meggyorsíthatjuk a műszaki fejlődést az önálló, a saját kutatási témáknál. Miután erőink, eszközeink végesek, műszaki haladásunk meggyorsítása nem utolsósorban attól függ, hogy milyen mértékben sikerül a kutatási és a fejlesztési témák számát csökkenteni. Persze nem mechanikusan, hanem a _ hazai adottságoknak megfelelően és a jövő követelményeit légin.-; kább szolgáló fő irányba koncentrálva az erőket. A kutatásfejlesztés koncentrációjának sajátos formája a nemzetközi műszaki tudományos együttműködés, amely egyre nagyobb szerephez jut a KGST keretében. A műszaki fejlesztés, amely végső soron a termelékenység emelésének, s így az egész társadalom anyagi fejlődésének alapja, nem szorítkozik! kizárólag kút atóin tezetek re, laboratóriumokra, kísérlett üzemekre. A társadalom adott technikai színvonalát legalább ilyen mértékben befolyásol-- ják például a beruházások, vagy a termelés szubjektív tényezői (a szakképzettség, a vezetés szintje stb.). A leghatásosabb technikai vívmányaid is csak akkor válnak anyagierővé, ha széles körben képe-; sek azokat alkalmazni, hasznosítani. A tennivalók tehát sokrétűek. A gyorsuló fejlődés az egész társadalom számára diktálja a tempót, az idő mindenki számára pénz. Az anyagi és szellemi erőid átütő erejű összevonása egyébként a hatékony beruházási és termelő-tevékenységnek egyaránt feltétele. Vagyis időt nyerünk — esetenként éveket — ha nem kezdünk el több beruházást, mint amennyinek gyors kivitelezésére erőnkből futja. Hasonlóképpen szükséges a gyártmányválasztéki szűkítése is ahhoz, .hogy termékeink mind az alkalmazott technológiát, mind a sorozat- nagyságot tekintve világszínvonalon készülhessenek. A műszaki fejlesztésben, minő-; ségben csak akkor lehetünk igényesek, ha a mennyiségi feladatok vállalásábán mértéktartóak vagyunk. Magunktól is sokat tehetünk ezért, de erőnk meghatványozódhat a KGST-országok összefogásával, a nemzetközi szakosítás-- sál és kooperációval, a szocialista integrációval. 1 I - il! K. 3. 3 — amelyet az ipari szövetkezei tagjai, a tanács építőbrigádjának, a lövész- és a tartalékos klubok tagjai végeztek. , A lőcsarnok, az iroda és a raktárhelyiség falai már állnak, csak a tetőszerkezet fel-- rakása van hátra. Még egy, utolsó lendület, és birtokukba vehetik a lövészetet kedvelő fiatalok, felnőttek. Az eddig elvégzett munkáért elismerést érdemel Cserhalmi István községi MHSZ-titkár, Gyén Miklós, a lövész-, Kaspari János, a tartalékos klub titkára, Kem- ler Henrik ktsz-tag, végül mindazok a szervek, üzemek, amelyek ebből a munkából kivették részüket. Népújság 5 1912. május VU, Műemlék jellegű házban élni jó ? Gyönkön is épül a fedett lőtér A Bezerédj utca 1-es számú ház. foto; Gottvald Károly