Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-06 / 80. szám
J» I f Vasárnapi utazás a GV 3769-eii A soraimat megtisztelő olvasót olyan utazáshoz invitálom, amelynek 1912. március 31. napjában gyökeredző immár kerek hatvanesztendős története van. Az akii őri „Dombóvár és Vidéke” ugyanis közölte: Szabó Lajos, a nosztányi uradalom bérlő- urasága megépíttette és üzembe helyezte a Nosztány-pusz- tát Dombóvárral összekötő 75 cm-es keskenyvágányú gazdasági kisvasutak A születésnap évfordulóján — a Dombóvár környéki puszták mindent-szállító alkalmatosságát kifürkészendő — érdemes egy nagyot szippantanunk az idei márciusi korahajnali levegőjéből, s nekivágni a Kondapatak-parti „kis-állomás” épületének. A menetrend megállói ; — táj és emberek Ez a kisvasút évtizedeikkel ezelőtt része volt annak a kisvasúti érhálózatnak, amelyik a dombóvári járás — s egyben megyénk egy részének — legnyugatibb mezőgazdasági területét futotta be, ölelte körül a Tüske—Ó-Dalmand; Üj- Dalmand—Szilfás; Dombóvár —N osztány—Csorna—Szabad i és Nosztány—Somogyszil erezetével. E kisvasúti erezet megyénkén belüli útvonalon, élőoda- visszalüktetéssel ma már csak a Dombóvár—Nosztány állomások között indítja útnak — naponta négyszer — 50 lóerős motorjaihoz kapcsolt 4—5 mini-kocsiját. A mostani „mien- kén”, a kifele menő első járat oldalán sárgállik „az” a GV 3769 jelzés. Lépjünk csak föl a szerelvényre! — Mint balatoni csónak vészes viharban — himbálódzik az első kocsi. Nem csoda, hisz a járat 12 utasa egytől egyig ebbe szállt. Ugyanis e tavaszi hajnalon embernek jó szolgálatot ebben a kocsiban teljesít az utasterem közepén vaspálcás katrocba zárt „Super Kalor”, Salgótarjánból. Jólesik a meleg, — a kályháé. Nekem: a tájé s az emberé is. Tndulás! — S északnak vágunk a Konda-patak völgyében. Háromnegyed hat: hosszú éles fütty, s a tüskei közúti Étjárón robogunk keresztül nyolckilométeres sebességgel. Jobbra, a dombon fönt Tüske hajdani pusztavoltából már alig valami. Balra: Kot- kodács-tanya. A megállóban két vasárnap hajnali tüskei legény. Az egvik Nosztányba, a másik Inamba tart. Tüske, Tüske-puszta? —: A dombóvári járás pusztáinak valamikori büszke „Délcsillaga”. A múlt század közepén (1853—56-ban) a 18 pusztából alakult Új-Dombóvár eszmei (számos dokumentumunkban : „eszményi”) község majd ötezres lélekszámú cseléd-metropolisának egyik legerősebb fellegvára. S ma? — Dombóvár város sátortetős északi kerülete, s részben ipartelepítési körzete. Lakosságáról külön statisztikát most már nem találunk. Találomra mondják a városi tanács szakemberei: kb. 320— 350 lélek lakhatja ma a hajdan volt „klasszikus” Tüske területét. A tüske-pusztaiak városi dombóváriak tehát. így a tüskeiek (helyesebben: más pusztákon élő kiterjedt rokonságuk) számára ez a kisvasút — a 20 esztendő óta itt szolgálatot teljesítő „gévé- sek” mondják: — már csak a hagyományos október 20„ Vendel-napi búcsú előtti s utáni naodkban jelent isazi közlekedési eszközt és áldozatokkal fenntartott közösségi jótéteményt. (Szt. Vendel, hagyomány szerint — a jószág- őrző emberek, a pásztorok pártfogója.) A GV ezekben a nanokban a járással szomszédos kelet-somogyi nuszták : Szentiván.. Inam és Os^reoes, a iárásbeli: Nosztánv. Szilfás, Mászlonv és Kiskonda „nem- feledkező” pusztai rokonságát úov önti-ömleszti ide, mintáz első lóré csilléi e gazdaságok cukorrépáit. Följebb, kis kaptatőval érjük el a mászlónvi megállót. Mászlonyt — balra — a dombvonulattól nem látiuk, jobbra: a dalmandi Â. G. kiskondái halastavának víztükre remegve csillog. E Mászlony? — íme, a puszta 1970-es statisztikai gyorsfényképe: állandó népesség; férfi-n5; a népesség éves kora; 0—14; 15—39; 40—59; 60—X 208 103—105 45 75 51 37 aktív; inaktív; eltartott; aktív keresőből kereső mgl. fizikai; nem mgl, fizikai; szellemi munkát végez 103 14 91 79 21 S A mászlonyi megállóban leszálló utasunk nincs, fölszálló is csak egy. ötvenes évjáratú. kék munkásruhás pusztai férfi. Vonatunk billegve — szuszogva hagyja el a Konda- völgyét, hogy fent. a külsősomogyi löszhát legkeletibb szélén balra kanyarodjon. Szilfást így éri él, s szinte kettévágja a pusztát ez a haj- szál-sínerezet. Két kocsit lekapcsolunk a hétfő reggel befele jövőkért. Szilfás? — A gyorsfénykép 1970-es statisztikája ezt mutatja; állandó népeség; férfi-nő; 188 97-91 aktiv inaktiv; eltartott; kereső 91 4 »3 a népesség éves kora 0-14; 15—39; 40—59 ; 60—X 68 77 36 7 aktív keresőből mgL fizikai; nem mgi, fizikai; szellemi munkát végez 61 23 1 öt percet sem döcögünk, amikor Szilfás fölött keresztezzük a Dombóvár—Nak belső földesutat. Máris a nosztányi újsor modern házai előtt ballagunk. Jobbkéz felől a kisvasutat építtető Sza- bó-uraság fehér oszlopos kastélya mutatja magát. A környező puszták egyik legrosz- szabb emlékű kastélya. E vidék cseléd nagyapái nálam- nál jobban és hitelesebben is elmondhatják unokáiknak a nosztányi uraság kilencszáz- ötös júliusi s egész nyári-őszi, s 19-es őszi-téli tetteit. Nosztány a forradalmi-lehelet kapujaként mindig test- vércsillaga volt Tüskének. Méghozzá méltó csillagpárja az előbbinek. Nosztány? — A gyorsfénykép mai arcát így mutatja: állandó népeség; férfi-nő; 60 29—31 aktív inaktív; eltartott; kereső 24 8 28 a népesség éves kora 0-14; 15—39; 40—50 ; 60—X 21 23 12 4 aktív keresőből mgi. fizikai; nem mgi. fizikai; szellemi munkát végez 19 t * A kitérőben ,.ittfelejtett” két kocsi után, ismét fölfelé emelkedünk: a naki újsor kertjei alatt, Inám irányába. Itt: — megyénk és járásunk nyugati határmesgyéjét magunk mögött hagyva — átgurulunk a szomszédos Somogy berkeire. Elfektetett törzsét elénk. nyújtóztatja az inámi emeletes magtár. S míg Inámból járatunk farral letolat Cserepes-pusztára, számbavehetjük megtett 18 km-es utunkat: Tulajdonképpen eddig négy pusztai települést s egy községet érintettünk. S mivel Naknak, az 1031 lélekszámú községnek ma már rendszeres autóbuszköfelekedési lehetősége, ég Tüskének Dombóvár révén mindenirányú városi állandó népeség; férfi-nő; 514 259—255 aktív inaktív; eltartott; kereső mgi. 245 26 243 közlekedése biztosított: igaza lehet a korombeli „gévés” kalauznak, hogy „Egy fordulónk 3—400 forintjával s legjobb hétköznapunk ■ 80—90 utasával .nem cikk ez a. zötyögtetés”. Igen; — de pusztáink minden időbeni járhatóságát, akkor meg kell teremtenünk. Közösen velük, — értii>: a népesség éves kora 0—14; 15—39; 40—59; 60—X 156 198 112 48 aktív keresőből fizikai; nem mgi. fizikai; szellemi munkát végez 176 55 14 A somogyi „idegen’ szón: Inamtól (Göllén—Gölle- magtáron és Szentivánon át) Csoma-Szabadi „nagy állomásig” mellette ültem. A motoros masiniszta mellett, aki üzemelő kis gépe zajában sem sajnálta tőlem a szót: — „Alsómeggyes-pusatán születtem 1913-ban. Szüleim a Kornfeld-báróéknál cselédként szolgáltak. Az én sorom is ez lett, s így kerültem ide; a herceg Esterházy hitbizomá- nyába tartozó Mászlony-pusz- tára. Mikor is? — 1929-ben, talán. Az a régi kisvasút még lóré volt, kérem. Dombóvárra a cukorrépát szállítottuk Nosz- tányból és Mászűonyból vele. Emberfia azon csak a lóha.jtó és a segítő ülhetett; az is áz- va-fázva, naptól hevülve. Az első két ÓVÉO-motort — emlékszem — a kaposvári cukorgyártól kaptuk, hogy állítsuk be Nosztány és Mászlony viszonylatába. Akkortól igazi kisvasút ez a kisvasút. Akkortól, — de a 906-ban épült Szabadi— Inám vonal a mienknél előbb is olyan volt már. Hiába, a cukorgyár somogyi cég volt, s ez a rész Somogyba futott, — egész föl Szilig. Aztán a felszabadulás után 1947-ben építettük ki, újítottuk föl megint a pályát Dombóvártól Inámon keresztül Csornáig és Somogyszilig. Az Inám—Szili szakaszt, évekkel ezelőtt megszüntették. Engem ehhez a géphez — (így mondja: „géphez”) — 1950-ben próbaidőre vettek fel. Jól szolgálhattam, — gondolom — mert nem mondták az- , óta sem, hogy a próbaidőm letelt. így hát próbaidősnek felvéve ma is rajta vagyok. E vasútnak a jövőjét s az enyémet is kérdezi az elv- társ? — A vasutét nem tudom. Úgy mondták már hetvenre megszüntetik. Most meg úgy, hogy hetvennégyre; mások meg azt, hogy hetvennyolcra. Gondolom, amikorra megcsinálják a puszták másik útjait. Talán még, kilencszáznyolcvan is lesz abból! Az biztos, hogy nemcsak én, — egy évre nyugdíjba megyek — de ezek a népek is sajnálják ezt a mi vasútunkat. Azért ha 8—10—12 kilométeres sebességgel is, csak elkocogunk kertjeik alatt. S ha lassan is mentünk, azért a lábuk nem érte a földet; — nem igaz? Meg aztán a mi szállításunk! Szállítunk mi mindent, elvtárs. Élő ég vágott állatot, Harkányban r mmmww epulo társasüdülőben garzon, egy-, kettő- és háromszobás lakrészek előjegyezhetök a Pécsi 2. sz. Ügyvédi Munkaközösségnél. Pécs, Kossuth u. 22. Kérjen díjtalan tájékoztatót. (28) kutyát és macskát, s ha kell egy zsák krumplit, tejet vagy egy véka almát. Mindent. Nem válogatunk! S hogy milyen a munkakörülményem, s mi lesz a nyugdíjam? — Nekem jó itt! Már összenőttem vele; — a járattal. Az én vidékem ez! Mindenkit ismerek a pusztákon, s ismernek engem is. S ha baj van a pályán, leszállók s szólok a pályamester kollegának, hogy itt meg itt, s ezt és ezt csináljuk meg. Megcsináljuk és kész, s már mehet! Jelenleg átlagosan kétezer- nyolc-kétazerkilencszáz forintot keresek. Nyugdíjra, majd úgy kétezer körül számítok. Házam van Dombóváron, — hisz oda húzódott be ezekről a pusztákról a sok nép. Ja! Láttam, nézem a tévémben a „Magyarország kisvasútjai” sorozatot. Tudja: nagyon érdekes, nekem való! 5 igen várom, hogy mikor jön benne erről a mienkéről is a film. Nem tudja, elvtáirs?” — — Ezt igazán nem tudom, kedves Kadlicskó Lajos bácsi. Különben : köszönöm ezt a 6 évtizedünket visszatükröz- tető igazi élményutazást. — SIMON KÁROLY Fonodái munkára felveszünk ! Fonó szakmunkás nőket, rr m női betanulókat. 14—16 éves korig két műszakba, 16 év betöltése után három műszakba. Betanulási idő: 1 hónap. Bérezés betanulási időre: 1200 Ft. Betanulási idő után 1900—2500 Ft fizetéssel. Kéthetenként szabad szombat. Vidéki nődolgozók részére szállást biztosítunk. Férfi munkásokat' is keresünk betanított és segédmunkára. Bővebb felvilágosítást levélben is adunk. Cím: Pamuttextilművek Fonógyára, Budapest, XI. Boeskai u. 90. Munkaügyi • osztály.- „ . • • - <33) A masiniszta pályája szakaJátszóbolt Gyakorlóbolt nyílt egyik nagyvárosunkban. Az üzlet afféle kis áruház, amelyben csak kereskedelmi tanuló eladók vannak, vevő nincs. Áru persze van, de a kedves vásárló- közönséget magnószalagok helyettesítik. Magnóról kérik hát a kívánt árut az emberek. S a kereskedőszakmát tanuló gyakorló fiatalok készségesen kiszolgálják a láthatatlan vevőt. Azt mondják a szakemberek, hogy ez a kis létesítmény „játszóbolt’’. Elkésett vagy száz évet. Meglehet, nem tudom. Nekem más a véleményem erről az üzletről. Mindenesetre nem a késését hiányolom. Inkább azt, hogy ha már száz évet késett, akkor talán tökéletesre is sikerülhetett volna. Hiszen úgy érzem, a lényeg sikkadt el. Pedig nem ártana egy jó iskola, amelyben mindent tanítanak, az eladás lélektanát, az emberekkel valá bánásmódot is. De legyünk igazságosakj méginkább tárgyilagosak. Mielőtt elmondanánk kifogásainkat, bírálat tárgyává tennénk egy újdonsült kereskedelmi produkciót, mondjuk el, ismerjük el a jót is. Kereskedelmünk árubősége] valamint a belföldi és az importáruk nagyszerű, minden igényt kielégítő minőségi fejlődése természetesen megfelel lő áruismerettel rendelkező kereskedelmi szakemberek, képn zett, művelt eladókat kívánd Másképp, őnélkülük nem megy a „bolt”. Hiszen a vásárlók igénye az idővel és az életnívóval együtt gyorsulva nő. A gyakorlóbolt, miniatűr tanműhely ,a szakemberek szerint éppen erre hivatott: a megfelelő áruismeret elsajátítására; az áruval való bánás- mód, a raktározás, a kezelés — ezek itt a fő tantárgyak. Persze tanulnak a fiatalok kereskedelmi levelezést, árukönyvelést, pénztárkönyv-vezetést. pénzkezelést, árumegrendelést stb-t is. Feltételez• hetően mindent, ami a kereskedelmi szakmához tartozik. Ez igazán nagyszerű, ennek örüljünk és reménykedjünk. Higgyük, hogy sok ilyen „tanáruházunk” lesz, ahonnét szakmailag képzett kereskedő-fiatalok kerülnek ki és kezdik majd az igazi, „felnőtt”-boltokban az életet. Hogy ezek után mégis mit hiányolunk? Megmondjuk: az eladó és a vásárló közötti kulturált kapcsolatok gyakorlását. Lehet e sorok szerzője elvakult, mint a vevő. De énéi- kül csupán árnyékbokszolás Ok kereskedőtanuló-képzés. Arcnélküli, láthatatlan vevőközönség?! Képtelenség. Hiszen a hiánycikkek lassan láthatóvá, eladható, megvehető cikkekké változnak. Gyártjuk vagy behozzuk őket a kedves vevő kívánságai szerint. Csupán egy hiánycikk tartja magát, valahol mélyen elrejtve, makacsul: az emberi, az eladói kedvesség, az előzékenység. Pedig az a kereskedelmi szakma legnehezebb, de legnemesebb tantárgya. Emberismeret, lélektan, tapintat, kedvesség, személyi varázs. Ezekkel az adottságokkal, képességekkel a jó kereskedő mindennap képes eladni egy egész boltot. Ezt is lehet tanítani, sőt ezt kell igazán tanítani. A legfontosabb tantárgy nem lehet „fakultatív”. A jó sohasem késő, tegyük ezt is kötelezővé, hogy mindent tudjanak a fiatalok. Hiszen nemsokára megjelenik előttük az igazi vásárló a maga valódi, látható arcával, hallható hangjával, igényeivel. SUHA ANDOR
