Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
Hétmillió 152 ezer forint » Tanácsülés À kezdést tíz órára tervezték. is-esetc az fc>z.ivii' Dizott- sagauaK Vezeeoje, az újságíró, kec tuzono, egy művezető es a szaKszervezec központjának munkatársa. Tíz után tíz perccel Odri szaktárs, a termelési osztály vezetője íólaiit a kis asztal mógui es megnyitotta a tanácsülést. Köszöntött mindenkit, vendégeket, dolgozókat, Paladinét, a főkönyvelőt, Antal szaktársat az szó titkárát. — Az a föladatunk, hogy meghallgassuk a gazdasági vezető elv társnő tájékoztatását a múlt évi munkáról és idei tennivalónkról. Meg is kérem Faludiné szaktársnőt, tartsa meg beszámolóját. A tanácsteremben két sorban állnak az asztalok. Fiatal, idősebb asszonyok, lányok, meglett férfiak, keménykezű gépmunkások, nyakkendős irodisták ülnek a két asztalsor mellett négy sorban. Középen alig lehet elmenni. A hőség pokoli, a radiátorcsapnál gőz sziszeg. Látni a meleget. Szívják a cigarettát, mintha kötelező volna. Nyílik az ajtó, munkásasszony lép be. Tenyerébe fordított égő cigarettával jön. Velem szemben ül le. Hamutartó után néz, nyújtom neki. „Köszönöm” — súgja. Faludiné közben szép szabatos mondatokban vázolja a gyár múlt évi munkáját. Beszéde közben meg-megáll, a pontos, a mindenki számára érthető kifejezéseket keresi. — Sok programváltozás volt a múlt évben, a belkereskedelem egyszer például 67 000 pár cipőt mondott vissza. Kapkodni kellett volna, ha nem készülünk fel időben az ilyen rendelők szeszélyeire. Jobb partner a külföldi, különösen a, szocialista országok rendeléseit szeretjük, baj hogy stopp- áras a megrendelésünk, és az év közben érkező ármódosításokat már nem tudjuk a megkötött szerződésben érvényesíteni ... — Lesz vita a tanácsülésen? — szomszédomhoz, az aljaüzem egyik művezetőjéhez szólok. — Nem hiszem, ez nem olyan téma. A múltkor például, akkor volt. A bérfejlesztésről, a differenciálásról vitatkoztunk. — Az jó tanácsülés volt — csippent rám szemével a szemben ülő munkásasszony. Meglátjuk, milyen lesz ez. — Szóval a múlt évben nem tudtunk bért fejleszteni. — hallom ismét Faludinét — úgy terveztük, ha a hatékonysági mutató 2,8 százalékot javul, akkor lehet három uszkve öt százalék bérfejlesztést végrehajtani, a negyedik negyedév rossz volt, önök is tudják, a hatékonysági mutató nemhogy javult, hanem 8,7 százalékot romlott... Nyílik az ajtó, mindenki odafigyel, megjött a központ küldötte, mögötte egy csinos, tűzőnő. Véle már találkoztam, még akkor, amikor Vass Istvánná volt a bonyhádiak országgyűlési képviselője, és ő kérte, írjon a szocialista brigád naplójába. Mindketten az előadó kisasztala elé ülnek. A központi küldött jobbról, a fiatal csinos tűzőnő balról. — A nyereségrészesedésről nem beszélek, ennek kiosztásán már t"l vagyunk ... l engyel László barátom, a gyár oo-rtáivvezefőie stenciles papjrköteget nvújt át: — Szaladj át rajta, ebben van a kollektív módosítása. Az ablakot kinyitják. Fehér köpenyes, fekete hajú, csinos kislány tálcán feketekávét hoz be. — Az idén sok bajunk lesz. — mondja Faludiné — január elsejétől szinte minden kellék, segédanyag árát megemelték. A ráma árát például húsz százalékkal. Minden cipőbe kell ráma. Most ezt az áremelést a fogyasztóra hárítsuk át? Az asztalok körül mocorgás, morgás. — Mi is fogyasztók vagyunk. Megrpóbáljuk a kevés szabadáras cipőbe kalkulálni az áremelkedést, tárgyalunk a termelési adó csökkentéséről is. Szóval, sok gondunk lesz idén, beszéltünk már erről a termelési tanácskozásokon is. Beszélünk még a munkáról, vitatkozunk is, ‘veszekedünk is. Kérem, fogadják el tájékoztatómat. Szünet. A kávét még hordják, vagy negyvenen ülünk a parányi tanácsteremben. Az ablakokat kinyitják, friss levegő helyett műgyanta, ragasztó, nitro; meg ki tudia miféle macskászag nem vágódik a tanácsterembe. — Folytatnánk akkor, elvtársnők, elvtársak. Felkérem Lengyel szaktársat, ismertesse a kollektív szerződés módosítását. Lengyel László „szóbeli kiegészítését az írásos anyaghoz előterjeszti”. Figyel mindenki, ez már új téma, még nem hallottak róla, a mostani megfogalmazás lesz érvényes legalább e<?v évig... v Antal Géza, az sáb. titkára szól: — Nem tereljük a fogyasztó felé az ármódosítást, mi is fogyasztók vagyunk. Gyárunknak évtizedek óta az az árpolitikája, hogy mi is a piacról élünk, tisztességes haszonnal adjuk el termékeinket, de ne srófoljuk az árakat, mint más gyárak, ktsz-ek teszik. Később még majd kérek szót. — Javaslom, hagyjuk ki a hat hónap visszafizetési kötelezettséget. Nines arra semmiféle tö’-vény, hogy a gyári ösztöndf'assal visszafizettessük a ráköltött gyári pénzt, ha elmegy... — az egyik osztály- vezető a fiatalok érdekében beszél. — Meleg van a műhelyben is — mondja szomszédom. Megint kinyitottak két ablakot. — A műhelyben nincs légkondicionáló? — Van, csak többet rossz mint jó. Momentán két hónapja áll. Ha meg bekapcsolják, akkor ki akarja az ember fejét Is vinni... Nyáron még tűrhető, de ilyenkor.« Télen még a havat is behordja... — mondják körülöttem a tanács tagjai. — Helyesnek tartom, hogy az igazolatlan hiányzókat szigorúbban felelősségre vonjuk. Kiegészítésül javaslom, hogy a művezetők az ismert lógósokkal szóban is közöljék, külön hívják föl figyelmüket a módosításra. előzzük meg az év végi vitát... Ezzel a javaslattal is mindenki egyetért. — Egyetértek azzal, hogy a társadalmi tulajdon védelmét szigorúbban vesszük. Kérem, a múltkor egy kiváló aljakészítő munkás elvitt hét és fél forint értékű talpbőrt, hogv cipőjét megjavíthassa. Csak nevetett, amikor felelősségre vonták. Ha megbüntetjük az ilveneket legalább százkétszáz forintra..: Bundakesztyű kell a raktári munkásoknak. Télen vasakat, nehéz alkatrészeket cipelnek. A módosítás e pontja is egyetértésre talál. Vita alakul ki viszont a hivatalsegéd egyenruházata körül. Az esőköpeny, a bakancs az rendben volna. Az egyenruha, az okozza a problémát. Feláll azonban egy ember, s azt mondja, hogy a „Tisza, a Duna, meg a szigetvári cipőgyár hivatal- segédje is egyenruhát kap. 1-cpjon akkor a bonyhádi is”. Úgy van, adjanak neki — szól a javaslat. Rázós téma. — A nyereségjutalom elosztással nem vagyok elégedett, azzal, ahogyan most módosítják — szól az egyik munkás. Kérem, az aljaüzemben legalább háromszázötven ember dolgozik, s csak annyi pénz kapnak, jutalmazási célra, mint a kereskedelmi osztály dolgozói harmincán. Nem vagyok én irodistaellenes. De azért ezt furcsának tartom. Kérem, egy művezető kap kétszáz forintot, egy bérelszámolási csoportvezető kétezer- ötszázat, egy brigádtag százat, egy könyvelő hétszázat. Hol az igazság? Föláll egy nyakkendős, szép műszálas barna munkaköpenybe öltözőit tisztviselő. Érvel, magyaráz. Szavait nagy figyelem kíséri. El kell fogadni érveit. El? — Én nem értek esrvet a velem vitázóval — ismét felszólal a prémiumosztást kifogásoló munkás. Végül abbamarad a vita azzal, hogy a szakszervezet megyei tanácsának képviselője kér szót. A végén még erre a témára visszatérnek, de már nem olyan szenvedéllyel, mint ahogy kezdték. Nem vált ki vitát az a módosítás sem, hogy a szakszervezeti titkár, bár nem a gyár fizetett embere, meg annak titkárnője is kapjon műszálas barna munkaköpenyt. Javaslat születik arra, hogy a visszaérkező cipőket ne a BÂV, hanem a dolgozók vehessék meg — belekerül a szerződésbe. És egy nagyon figyelemreméltó javaslat, bár ellene szól a Munka Törvény- könyve megállapításának: az új termék gyártási normáját ne előre adják ki, hisz akkor még nem tudják mennyi időt kell egy-egy munkafogásra tölteni. Amikor szalagon van a termék, akkor kellene rá a normát megállapí- tmi, gyakorisági mérés alapján... Az ifjúság képviselője is szót kér: — Szerezzenek érvényt annak a szerződési tételnek, hogy a fiatalokat a művezetők ne osszák be egészségükre ártalmas munkahelyre. Még a mai napon is sok fiatal dolgozik ilyen munkahelyen. A vezetők a munkások ösz- szenéznek. Ez igaz. Csak hát ki intézkedjen? Tiszai Béla javasolja: „Az újítómozgalom úgyis haldoklik, miért kétszázezer forint haszonnál adunk a dolgozónak három nap nyereségrészesedést, miért nem százezernél? Ennek haszna az egész kollektíváé, és mi az a három nap juitalomszabadság?” — Ugv van, a mozgalom fellendítése megér nem három. hanem tízszer három nap jutalomszabadságot is... Körösi István, az SZMT közgazdasági bizottságának vezetője szól még: Nagyon jó ez a szakszervezeti tanácsülés. Látjuk, úgy akarják most is csinálni a módosítást, mint a szerkesztést. Alapjává akarják tenni méginkább a gyár törvényét a gyár életének. Egyet azonban kiigazítok : a gazdaságvezetés köteles beszámolni, nem tájékoztatót adni a tanácsülésnek a végzett munkáról, a kollektiv szerződés betartásáról... Azután Odri szaktárs be is rekeszti a tanácsülést, mert elérkezett dél. Kint már húzzák a harangokat, a gyári étteremben megtérítettek, a fürgébbek már kanalazzák a levest. Kovács Mihály mielőtt a szakszervezeti tanács szétoszlana a Bonyhádi Cipőgyárban, még szót kér: ■— Elvtársak, itt van a munkásnők szép, korszerű öltözője. de a délutános asszonyok soha nem tudnak fürödni, mert nincs meleg víz. Két hónapja panaszkodnak már... Vannak még hibák. PALKOVACS JENŐ Szép pénz, sok pénz. Kapni is, adni is. Ennyit „kapott” az elmúlt hetekben pótlólag fejlesztésre, beruházásra Tolna megye tizennégy ipari szövetkezete és öt tanácsi vállalata, miután lezárták az 1971-es mérlegeket és döntöttek a nyereség felosztásáról. Ezt a szép summát azonban nem az állam utalta ki számukra, nem is a Magyar Nemzeti Bánik nyújtotta hitelként. Maguk a szövetkezetek, vállalatok dolgozói adták. Tulajdonképpen a zsebükből. Persze, a kérdés bonyolultabb, mert amint az alábbiakból kiderül, nem pontosan annyit adtak, amennyit kaptak. A hétmillió forint tekintélyes részét — hozzávetőleg a felét — tulajdonképpen az állam adta. Éppen azért, mert a munkások, műszakiak, adminisztratív dolgozók is a zsebükbe nyúltak. Legmélyebbre a vezetők. Miről is van szó? — Korábban is kialakult már olyan gyakorlat a ktsz-ekhen, hogy a kiosztható nyereség terhére növelték a fejlesztési alapot. A Bonyhádi Ruházati Ktsz tagsága például az ötéves terv indulásakor közgyűlési döntést hozott arról, hogy öt éven keresztül minden esztendőben átcsoportosít a részesedési nyereséghányadból a fejlesztésibe félmillió forintot — az adó levonása után 300 ezer lesz az ily módon képezett fejlesztési alap. A tavaly életbe lépett új jövedelemszabályozási rendszer most már az állami vállalatoknak is lehetővé teszi az ilyenfajta átcsoportosítást. így a korábbi, meglehetősen ritka lel en ség kezd általánossá válni. Az ipari szövetkezeteknek csaknem féle. a tanácsi vállalatok közül öt élt a lehetőséggel. A rendeletek szigorúan elő- ’'riák. mi történjék a mérlegben kimutatott — az egész évben képződött — nyereséggel. Szinte fillérre ki keli számítani. mennyi jut fejlesztésre, kiosztásra, mentivi az adó. A nyereséget kétfelé osztják, n-»é°Pedig aiz évi átlagos eszközállomány, valamiint a bérszorzóval korrigált, egész évi -ni mit óit)ér arányában. Az előbbibőn 60 %-ot kell befizetni adóként, a megmaradó összeget a vállalat, szövetkezet fejlesztésre, beruházásra használhatja fel. A másik a részesedési hányad, amit szin- +°n adó. mégpedig progresz- szív adó terhel. Ha az évi munkabérnek nem több, mint 8 %-át teszi ki, akkor 40 % az adó, de ami az egész évben 1*í fizetett munkabér 20 %-a felett van. azt már 70 %-os adó terheli. Az így „megmaradt” részesedési alapból még ♦eljesítik a bérfejlesztési befizetést. a többi a részesedési alap. Mind a fejlesztési, mind a részesedési alap egy meghatározott százalékát tartalékolni kell. A többi felhasználható. illetve kiosztható. A A7irMn TTtór dönt arról, hogyan osztják szét, milyen szabályok alapján a részesedést. Dönthet azonban úgy is, hogy a részesedési alap terhére növeli a fejlesztési alapot. És ez nem is rossz üzlet. Különösen ott fizetődik ki, ahol különben is nagyon jól dolgoztak, magas a részesedés. Ha például a vállalat, szövetkezet a nyereség egy része után 70 százalékos adót fizet, ugyanezt az összeget, ha átteszik fejlesztésre, 40 százalékos, kedvezményes adó terheli. A Szekszárdi Nyomda 1,2 millió forintot csoportosított át. Tulajdonképpen 360 ezer forint kiosztható nyereségrészesedésről mondtak le a dolgozók, de ennek duplájával, 720 ezerrel nőtt a fejlesztési alap. Köny- nyű utánaszámolni: az előbbi esetben 840 ezer, az utóbbinál 360 ezer forint az adó. Van helye mindenütt az ilyen plusz-pénznek. A Szekszárdi Vasipari Vállalat meggyorsítja folyamatban lévő beruházásait az 1,2 millió forintból, a nyomda hasonlóképp, de be tudja fejezni a Dombori- ban épülő vállalati üdülő építését, berendezését is, a Báta- széki Fémipari Szövetkezet korszerűbb, termelékenyebb gépeket szerez be, a Simon- tomyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat meg tudja vásárolni azt a modern, nagyteljesítményű nedves szőrmenyírógépet, amire különben nem jutott volna pénz. Hasonló a helyzet a többi vállalatnál, szövetkezetnél is, mint a Bonyhádi Ruházati Ktsz-nél, ahol a szövetkezet ötéves tervében előirányzottnak több, mint dupláját, 1,2 millió forintot tettek át a részesedési nyereséghányadból a fejlesztésibe, ezáltal — az adó befizetése után — 720 ezer forinttal növelték a fejlesztési alapot. Tanúi vagyunk tehát ismét a negyvenötös időkre jellemző áldozatvállalásnak azzal a különbséggel, hogy most nem éhezve, fázva kell lemondani anyagi javakról az újjáépítés, a felemelkedés érdekében, hanem azért évről évre jobban élünk. Ami azonban azonos érdekében történt a lemondás, akkor is határozott, világos cél most is. Mert egy-egy korszerűbb gép, berendezés, egy hamarabb befejezhető beruházás már igen hamar többletnyereséget is hozhat. Ma valamivel kevesebb a borítékban, de holnap már több lehet. Éppen azért, mert a ma kiosztható, de ki nem osztott pénzből a termelést fejlesztik, korszerűsítik. Az ipari szövetkezetek 6 751 000 forintot tettek át a részesedési nyereséghányadból a fejlesztésire, ezáltal 4 050 000 forinttal növelték a fejlesztési alapot. Az öt tanácsi vállalat hasonló adata: 5 170 000, illetve 3 102 000 forint. A példa követhető. JANTNER JÁNOS Beiskolázunk : SZERKEZETI LAKATOS SZAKMÁBA IPARI TANULÓKAT. Tanulmányi Idő 8. ált. végzetteknek 3 év, érettségizetteknek 2 év. HEGESZTŐ SZAKMÁBA IPARI TANULÓKAT. Tanulmányi idő 8. ált. végzetteknek 2 év, érettségizetteknek 1 72 év. Jelentkezés az üzem munkaügyi előadójánál. VEGYÉPSZER Szerelési Igazgatósáig, előregyártó üzeme. Tamási, Szabadság u. 91. (94)
