Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-21 / 93. szám
I t t t A népfront története 3. A Magyar Történelmi Emlékbizottság 1942 tavaszára az antifasiszta erők táborában megértek a feltételek „a cselekvő együttműködés” megteremtéséhez. 1942 februárjában a magyar kommunisták lapja, az illegális Szabad Nép a következőkben összegezte az elért eredményeket: „A Nemzeti Harci Front jelszavai: szabadság, függetlenség biztosítása és a demokratikus átalakulás megvalósítása — rövid idő alatt a legszélesebb rétegek szimpátiáját nyerte meg. A munkás- és paraszttömegek hangulatát helyesen felismerve a szociáldemokrata párt és a kisgazdák is magukévá tették a célkitűzések legnagyobb részét. A többi kispolgári pártok, így a keresztényszocialisták és demokraták egyelőre még bátortalan helyesléssel támogatják a front kialakulását”. Az idő sürget. A feltételek kedvezőek, meg kell teremteni a nemzeti összefogás közös szervét/ — vallották egybehangzóan a kommunisták. Legyen fórum... Még februárban a kommunista Földes Ferenc, Kállai Gyula, a szocialista Kasztéi András, _ Szakasits Árpád, a népi író Kovács Imre, Darvas József, a polgári újságírók — Ortutay Gyula, Barcs Sándor, Mihályfy Ernő és mások közreműködésével megkezdődtek a közös szervezet, a Magyar Történelmi Emlékbizottság létrehozásának tárgyalásai. A munka a kávéházak különszobáiban, a szak- szervezeti munkásotthonokban, szocialista pártszervezetekben élénk vitát, helyeslést vagy ellenvetést váltott ki. Á sok-sok megbeszélés mellett a szervezet lérejöttében az ország egy. re súlyosbodó helyzete éppúgy közrejátszott, mint a baloldali közvélemény nyomása. 1942 februárjának végén megvolt a bizottság, s március 1- én a Népszavában 28 aláírással megjelent felhívása is. Az aláírók között kommunisták, szocialisták, újságírók éppúgy megtalálhatók, mint egyes szakszervezeti vezetők, kisgazdapárti politikusak, polgári újságírók, országgyűlési képviselők, művészek. Találóan állapította meg Sombor Schweinitzer József a politikai rendőrség vezetője az Emlékbizottsághoz írott jelentésében: hogy a bizottság éppen azért „alakult meg politikailag meglehetősen heterogén elemekből, hogy ezzel is demonstrálja a függetlenség és szabadság kérdésének politikai pártokon és mozgalmakon való felülállását és egységes magyar követelés. jellegét”. A kommunisták és velük szorosan együttműködő hazafiak az Emlékbizottságnak kettős szerepet szántak. Legyen fórum, amely helyet ad a nemzeti1 összefogás kérdésében jelentkező összes problémák megvitatásának, s egyben ezzel összefüggésben ébren tartja és propagálja a nemzeti öntudat, a hazafiság, a „belső felemelkedés” gondolatát; legyen szervezője, irányítója az antifasiszta tömegmozgalmaknak, végső soron előkészítője és végrehajtója a fasiszta Németországgal való szakításnak és a demoíkratikus átalakulásnak. Valamint: Magyarország parlamentjének és kormányának előfutárát látták benne, s azért küzdöttek, hogy ez ne csak elképzelés, hanem valóság is legyen. Az Emlékbizottságban helyet foglaló polgári politikusok egy része csak az első szerepet akarta vállalni és ellenezte, hogy az antifasiszta propagandán túlmenő németellenes megmozdulások szervezésére is vállalkozzanak Ebben a kérdésben komoly erőpróbaként jelentkezett a kommunisták által javasolt március 15-i tüntetés. Az Emlékbizottság tagjainak többsége végül is egyetértett abban, hogy az MTEB hivatalosan is vállalja és szervezze az antifasiszta tüntetést; Tüntetés a Petőfi-szobornál A kommunista párt a „nemzeti egység összekovácsolásának” jegyében minden erejét mozgósította, hogy ez a március is valóban „Talpra magyar” kiáltás legyen, olyan „kiáltás”, amellyel „csatasorba szólítjuk a nemzetet a szabad, független és demokratikus Magyarország kivívásáért”. Március 15:-i megmozdulásra mozgósított, a Szociáldemokrata Párt és a náciellenes polgári lapok többsége. Az új kormány, amelynek elnöke Kállay Miklós lett, jól tudta, hogy egy sikeres tüntetés felnyithatja a terror és a mákony minden eszközével elzárt zsilipeket és „beláthatatlan következményekkel járó” antifasiszta mozgalomnak nyitna utat. Ezért ők is hatásos akcióba léptek. A Szociáldemokrata Párt és a polgári erőkre gyakorolt nyomással megakadályoztak azok szervezett részvételét. így a résztvevők száma csökkent ugyan, de mintegy 6—8 ezer ember, -zömében szervezett munkások, mégis ott voltak a Petőfi téren és tiltakoztak a fasiszták oldalán viselt háború ellen, hitet tettek a nemzeti összefogás, a másik Magyarország gondolata mellett. A kormány ezután a kegyetlen megtorlás és a mézes madzag jól ismert módszeréhez nyúlt. A kommunisták százai és százai kerültek börtönbe és internáló táborba, a szocialisták a fronra, a polgáriak a rendőri üldözés áldozatai lettek. Mások pedig, akik hajlandók voltak Kállayval együttműködni egy eleve kudarcra ítélt hintapolitikában, morzsákat kaptak a kormánytól, hogy azután vele együtt egy egész országot veszítsenek eL A megtizedelt kommunista pártnak és vele továbbra is együttműködőknek mindent előírói kellett kezdeni, de újrakezdték s nekik köszönhető, hogy Magyarország német megszállása után is volt erő, amely új szabadságharcot hirdetett a nácik és magyar csatlósaik ellen. DR. PINTÉR ISTVÁN Következik; Magyar Front. nyolchónapos művezetöképzö tanfolyamra jelentkezhetnek :- szobafestő-mázoló, • kőműves, ■ ács-állványozó, vagy .... vasbetonszerelő szakmunkások, legalább négy és fel eves szakmunkás-bizonyítvánnya I. TIZHÔNAPOS SZAKMUNKÁSKÉPZŐ TANFOLYAMRA — vasbetonszerelő, vagy — villanyszerelő betanított munkások kérhetik felvételüket legalább hároméves szakmai gyakorlattal. HATHÓNAPOS GÉPKEZELŐ-TANFOLYAMRA 18—45 éves ' — férfi és — női segédmunkások jelentkezhetnek. A TANFOLYAM KEZDETE KECSKEMÉTEN június 1-én (művezetőképző, vasbetonszerelő szakmunkás- képző és gépkezelőképző.) KISKUNHALASON június 12-én (magasépítő-ipari művezetőképző, villanyszerelőszakmunkásképző és gépkezelőképző.) A tanfolyam ideje alatt munkásszállást, ebédet és keresetet biztosítunk. A tanfolyam befejezése után kötelező szakmai gyakorlat nincs. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatás t. BÁCS MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT ÜZEMI AKADÉMIÁJA Kecskemét, Klapka utca 34. sz. (305) Szekszárdi középvállalat közgazdasági egyetemi végzettséggel rendelkező munkaerőt keres UZEMG AZD ASÄGI OSZTÁLYVEZETŐI munkakör betöltésére. Jelentkezés a szekszárdi hirdetőben „Május 411764 jeligére. (394) A TITÁN Kereskedelmi Vállalat szekszárdi raktárháza felvételre keres FÉRFIAKAT RAKTÁRI MUNKÁSNAK, VALAMINT GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ NŐT KÖNYVELŐNEK. (334) A stuttgarti csata IV. ,,Megtagadom Höffner bíboros jogát arra nézve, hogy meghatározza a hívőknek, mely jelöltek választhatóak és melyek nem. Erkölcsileg megvonom tőle ezt a jogot... mivel ugyanez a Höffner József más morálteológusokkal egyetemben 1958- ban állást foglalt atomeszközök fel- használása mellett." — Norbert Grei- nacher tübingeni teológiaprofesz- szor, Konkret, 1972. március 23. Baden-Württembergben — részben a bismarcki időkben mély gyökeret eresztett katolikus Centrumpárt, s a weimari demokrácia keresztény kurzusú pártjainak örököseként — a CDU sokáig abszolút többséget élvezett. Az Adenauer-éra alatt fennálló helyi uralom szilárdsága kedvező feltételeket biztosított a nagy konszernek terjeszkedése számára. Az 50-es évek folyamán és a 60-ás évek elején tartósnak mutatkozó konjunktúra olatt az Adenauer—Erhard, Kiesinger—Strauss adminisztráció által kedvezményezett helyzetben a Német Szövetségi Köztársaság déli szektorában kiformálódhatott egy második számú nagy katonai-ipari komplexum. E gazdasági bázis és militáris bázis, társadalmi kihatásainak révén, mind nacionalistább elemek előtérbe nyomulását vonta maga után a közéletben. E jelenségekkel kapcsolatos az is, hogy a délnyugati CDU-t ma is a „legklassziku- sabbnak” tartják. Csakhogy a nyugatnémet revizionista erőpolitika csődsorozata éreztette hatását itt is. A 60- as évek során a keresztény- demokraták elvesztették tiszta többségüket és kormányzati koalíció alkotására kényszerültek. Magának a pártnak taglétszáma 50 ezres, viszonylag alacsony, ha a Dél testvéri alakulatával, a bajor CSU-val hasonlítjuk össze. De a csekély számú tagság aktivitása és tömeghatása kiterjedt. E tömeghatás biztosításában olyan faktorok is közrejátszanak, mint a klerikális apparátusok. Jellemző, hogy Höffner bíboros, kölni érsek, kinek hatásköre a délnyugati katolikusokra terjed ki, már ez év februárjában ismert nyilatkozatában újólag megtiltotta a katolikus választóknak, hogy szocialistákra és liberálisokra szavazzanak. A kortescélokat pásztorlevelek is szolgálják. A püspökök nagyobb része szembehelyezkedik a szocialista tanügyi reformtervekkel, a családtervezést könnyítő kormányindítványokkal, a válásjogi köny- nyítésekkel, s egyéb reformokkal is, már pusztán azért is, mert liberálisok és szocialisták javasolták azokat. Nagy fontosságú tényként kell regisztrálnunk azonban azt, hogy a kispapák, a lelkészek bővülő tábora merészkedik szembeszállni az antibolsevista, a nacionalista, a birodalmi ihletésű pásztorlevelekkel, dacolva a klerikális felsőbbséggel is. Megbízható források szerint a nyugati és déli katolikus papoknak mintegy tizede szervezett formába tömörülve munkálkodik a reakciós klerikális politikai tevékenységgel szemben. Munkaközösségük 2300 tagjából mintegy 2000 egyházi személy. Ideológiailag ro- konszenvezőkre és támogatókra leltek bajor és sváb teológusoknál, éppúgy, mint frank vallás- történészeknél. Olyan elismert tekintélyek állanak mögöttük, mint a müncheni Rahner, a münsteri Metz és Lengsfeld, a badeni és sváb tudósok közül pedig Vorg- rimler, Kasper, Küng és Grei- nacher, mely utóbbiak a tübingeni egyetem professzorai. E demokratikus érzületű egyházi munkaközösség 1972 elején felszólította a hivatalos egyházat, hogy ne akadályozzon meg a családi élet szempontjából előnyös reformokat, hogy ne különböztesse meg hátrányosan a házasságon kívül született gyermekeket és a leányanyákat, és azt ajánlotta a püspököknek; — jobban tennék, ha támogatnák a szociális intézkedéseket. Ilyen irányzatok már korábban kifejlődtek az evangélikus lelkészek körében s ezen irányzatok nemcsak a fasizmus alatt és a háború után hatottak, de továbbra is hatnak és részt vesznek a szellemi közélet egészséges irányba való terelésében. A klerikális CDU-tábor és a demokratikus reformtábor közötti összecsapás különösen éles a tartományi tanügyi reform kérdésében. Az ilyen természetű reformokat éppúgy, mint az igazságügyi, vagy kommunális reformokat nem elégséges szövetségi szinten szorgalmazni, mivel ezek az ügyek a tartományi szervek hatáskörén belül nyerhetnek rendezést a gyakorlatban. Szociáldemokrata írók, mint Günter Grass és Dieter Latt- mann, valamint kultúrpolitikusok, mint az eljövendő szociál-iiberá- lis kormány kultuszminiszter-jelöltje, Gisela Freudenberg, elég mélyreható változtatásért küzdenek. Fel akarják számolni a maradi közoktatási és főiskolai viszonyokat. Jelenleg a tartomány tankönyveinek tartalmát inkább pénzes kiadók szabják meg, és ez a tartalom konzervatív, nacionalista, és klerikális szemléletet alapoz. Különösen a német nyelv és irodalom, a történelem, a társadalomtudományok egyéb alkalmazott tárgyaiban — a CDU kiesingeri—fil- bingeri nácirokon politikumának megfelelően. Az egyetemeken és főiskolákon a tantárgyakat régen elavult keretben és szellemben oktatják. Amint egy szociáldemokrata haladó értékű tervezet (Mannheim 1972. február) kimondja: „A tantárgyak izolálják a tartalmat, szétszaggatják az élet összefüggéseit, és meggátolják a tanulókat abban, hogy betekintést nyerjenek összetett jellegű társadalmi problémákba, amely betekintés pedig nélkülözhetetlen a demokratikus értékekhez való kritikus állásfoglaláshoz." A demokratikus baloldalnak ez a munkaközössége, amelyben különböző világnézeti elkötelezettségű tudósok vesznek részt, véget akar vetni annak az állapotnak, hogy a történelmet „Cézártól az 1871-es birodalom megalapításáig az uralkodók történelmének fogják fel, ameJy felfogásban a többségnek csak kisebbségi szerep jut.” (Worwörts 1972. február 24.) Gy. K. Népújság 4 1972. április 21.