Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
f 1 } > Mitől szocialista a brigád ? RE P I 2, Erik a gyümölcs: a szocialista brigádmozgalom kezdi felismerni adósságait az emberfők művelésében. A jogos társadalmi igény, hogy e mozgalomban a jövő művelt munkásait tartozunk felnevelni, egyes üzemekben már meghallgatásra talált. Készülnek szép témajavaslatok, születnek többé-kevésbé jó vállalások. A brigádmozgalom dokumentumaiban lapozgatva mégis úgy érzi az ember, hogy kulturális vállalások vannak ugyan, de hogy miért? — ezt a vállalók maguk sem mindig tudják. Erről árulkodik a vállalások egyhangúsága. Valamennyi brigádnál megtalálhatók a közös mozi-, színházlátogatás, a kirándulás, egy-egy képtár és múzeum megtekintése, könyv- olvasás, részvétel író—olvasótalálkozókon. Aztán következnek a szakmai, politikai tanfolyamok, továbbtanulás. Ki mennyiben veszi komolyan mindezt, az egyén lelkiismeretén múlik. Üzemi méretekben pedig attól: a gazdaságvezető hisz-e a mozgalom emberformáló erejében? Hallottam ilyen megdöbbentő kijelentést is: éppen a kulturális vállalás miatt essünk el a címtől?! Kétféle szemlélet feszül e kifakadásban : egyfelől, hogy eddig nem vették komolyan a „tanulni és élni” feladatot, másfelől, hogy már kezdik feltételként szabni a cím odaítélésében. Nos, van-e valamilyen tétje e vállalásoknak? A jó pontszerzésen kívül, csupán egyetlen: az egyén fejlődése. Csakhogy ennek felismeréséhez két feltétel szükséges : Először, hogy a brigádtag felismerje önművelésének, önfejlesztésének értelmét, másodszor pedig az, hogy a kulturális vállalások ne legyenek idegenek az adott személyiségtől, ügy vélem, a felismeréshez éppen ez utóbbi (a „testre szabott” vállalás) vezeti el leghamarabb a munkásembereket Az üzemi témajavaslatoknak csak mint útbaigazító, művelődési és termelési lehetőségeket kínáló „kalauzoknak” van értelmük. Amint ezekből vállalási séma lesz, hamis útra vezetnek. Hiszen az egyes brigádtag személyiségétől — érdeklődési körétől, képességeitől, törekvéseitől — idegen kulturális vállalások, a valóságos életformájától távol álló „szocialista” életkövetelmény csak formalitásokat eredményezhet. Egyik üzemben a brigádtagoknak mintegy fele maga is elismerte, hogy hasonló vállalásaik többé-kevésbé formálisak. Megerősíti ezt egy üzemi vizsgálat, melyből kiderült, hogy a brigádtagok többségű távolmarad a közös programoktól. Például közös színház- és mozilátogatáson, kiránduláson, ismeretterjesztő előadáson nem vett részt a brigádtagok mintegy 55—70 százaléka. Aránylag egyöntetű a jelenlét a társadalmi munkában, brigádtársuk segítésében. Vonzó az együttes poha- razgatás is, szórakozóhelyeken. A „tanulni” témában az iskolai továbbtanulás és a könyvolvasás érdemel különös figyelmet. Egy üzemi vizsgálat tapasztalata, hogy a brigádtagok mintegy 80 százaléka egyáltalán nem tanul tovább, ráadásul éppen azok nem, akikre igazán ráférne. Egy másik üzemben évközben szűnt meg az általános iskolai oktatás, jóllehet mintegy 300 fiatal nem végezte el a nyolc általánost!. Az a tapasztalat, hogy a szocialista brigádmozgalom serkenti a továbbtanulást, sokan ösztönzésére iratkoztak be az iskolába. De — úgy tűnik — ez a pozitív hatás nem elegendő. Érdemes lenne mérlegelni: vajon egyáltalán lehet-e szocialista brigád tag az, akinek nincs meg a nyolc általánosa, vagy (éppen a cím elnyeréséért) nem vállelta annak megszerzését. Hiszen e minimális követelmény mellőzésével veszélyeztetjük a brigádtagság tekintélyét. Kezd általánossá válni, hogy a brigád és könyvtár szocialista szerződést köt egymással. Ez a kapcsolat — bár előrelépés a könyvtár és brigádok egymásra találásában — magában rejti a formalitás lehetőségeit. A szerződésben vállalt 20—30 könyv elolvasása ugyanis nem ellenőrizhető. Elég, ha a brigád kikölcsönzi. A színlelés olykor „tetten érhető” volt, egyik brigád képviselői például az S-betűnél található könyvsort egyből leemelték a polcról, hogy a vállalásnak eleget tegyenek. Előfordult, hogy néhányan az értékelés előtt pár nappal vitték ki a „könyvmennyiséget”, s két nap múlva visszahozlak Persze, olvasatlanul. Ilyenkor a könyvtáros szemfülességén és lelkiismeretességén múlik, hogy észreveszi-e a kegyes csalást. Hibásnak tartom a meghatározott kötetszám (egyes megyékben 20 könyv) előírását. A darabszám csupán sok könyv — de nem feltétlenül jó könyv! — elplvasására ösztönöz. A Csendes Don, a Háború és béke, az Anna Karenina, a Bűn és bűnhődés elolvasása eszerint nem „kifizetődő”. Egyik megyében három „lépcsőn” vélik elvezetni a brigádtagokat a könyvhöz. Első: csak legyen beiratkozott az olvasó, második: váljon rendszeres olvasóvá, harmadik lépcső: saját egyéniségéhez igazított olvasóprogramja legyen. Aligha kétséges, hogy e harmadik fokozaton válik a szocialista szerződés — őszinte „vérszerződéssé” ember és könyv között. A kulturális vállalások többsége — még teljesítés esetén is — többnyire a brigadtag részvételét, jelenlétét feltételezi. Hogy mi van e mögött? Puszta jelenlét vagy cselekvő ismeretszerzés? — kideríthetetlen. Gyarapodott-e valamit egy rendezvény vagy könyv által a brigádtag személyisége? Ez nincs kiderítve. Hogyan is lehetne mindezt ellenőrizni? Hogyan is lehetne mérni a mérhetetlent, az emberben munkálkodó valamit? E határnál már csődöt mond a papír és pontrendszer. Itt különös rejtett, emberi „világ” kezdődik: az értelem és lélek birodalma. Az ember benső világának — csak emberi „mértékegység” felel meg. A személyes ismeretség, személyes beszélgetés, őszinte eszmecsere, lényegre és igazságra tapintó közös viták. Mindaz, amire alig-alig jut idő, energia, sót hely is alig! BALOGH ÖDÖN Olvasom az újságban, hogy hazánkban magas a reprezentációra fordított összeg. Állítólag ebben már sikerült megelőznünk néhány fejlett kapitalista államot is. Az e tárgyban szólók, persze, megállapítják, hogy a reprezentációra szükség i>an, ám csak mértékkel. Nos, ezek általánosságok. Gondolom, sokan tanácstalanok: mikor szükséges a reprezentáció és mikor mondhatják, hogy nem túlzott? Az alábbiakban néhány iránymutató tanácsot adnék. REPI, HA EGY TARSVAL- LALAT DOLGOZÓI A LÁTOGATOK: Meleg kézszorítás, a csinos- titkárnő maxiszoknyában kétszer elsétál a vendégek előtt Amennyiben vezető beosztású dolgozók is vannak közöttük, a titkárnő miniszoknyát visel és kél számmal kisebb pulóvert ... A reprezentáció ezen módja alkalmas arra, hogy a látogatókat jókedvre derítse, ami kedvezően befolyásolja a tárgyalás légkörét. REPI, HA EGY TARSVAI^- LALAT VEZETŐI A LÁTOGATOK: Nagyon meleg kézszorítás, esetleg barátságos lapockave- regetés. Két új vicc, az egyik lehet enyhén reakciós. A titkárnő szuperminiben sétál és Tiszái is. Az eljárás szintén megteremti a kellemes légkört, az enyhén reakciós vicc pedig kifejezi a vendégek iránti bizalmat. REPI, HA A FELETTES SZERV MEGBÍZOTTAI A LÁTOGATÓK: Tiszteletteljes főhajtás, kemény, férfias kézszorítás. A tárgyalás félidejében szellőztetés. Ezekből a gesztusokból a felettesek kiolvashatják a tiszteletet, de az öntudatot is, valamint azt a dicséretre méltó törekvést, hogy vigyáznak becses egészségükre, amely mindennél drágább, még a Napóleon konyaknál is. REPI, HA A LÁTOGATÓ EGY KONKURRENS VÁLLALAT IGAZGATÓJA: Fáradt, kellemetlen kézfogás A titkárnő többször bejön és jelenti, hogy X. miniszterhelyettes. X. főosztályvezető szeretne kihallgatást kérni, amit az igazgató — elfoglaltságára való hivatkozással — csak tíz nappal későbbre tud előjegyezni... Ebből a konkurrens igazgató megláthatja, hogy egy jelentős férfiúhoz jött látogatóba és mindjárt elveszti magabiztosságát. REPI, HA A LÁTOGATÓ BARÁTI ORSZÁG POLGÁRA: Szűnni nem akaró kézszorongatás, erőteljes lapockave-, regetés, esetleg férfias ölelés. A titkárnő mezőkövesdi öltözékben, egy szem savanyú cukorral és két puszival kínálja meg a vendéget ... A fogadás szimbolizálja a testvéri rokonszenvet, a magyaros vendégszeretetet, valamint azt is, hogy tudjuk: a látogatóink nem éhesek, nem szomjasak, mert van nekik otthon is mit enni és inni... REPI, HA A LÁTOGATÓ NYUGATI ÜZLETEMBER: Ilyenkor hadd lássa a partnerünk: van mit a tejbe aprítanunk. Ezért egy pohár tejjel vendégeljük meg, amibe egy fél kiflit apríthat. A fél kifliből az is kitűnik, hogy nem szórjuk a pénzt, tehát nem számíthat nagy üzletre. A hangulat emelését ezúttal is a titkárnőre bízzuk, aki szuperminiben egyfolytában az asztal körül cirkál és minden harmadik körben leejt valamit, amiért azonnal le is hajol, hogy a vendégek a saját szemükkel is láthassák, mi nem hagyunk semmit kárba veszni. Ha sikeres üzletet kötöttek, megengedhető egy búcsúfogadás, ahol fogadnak egy fricskába, hogy ki nyeri az olasz bajnokságot. Ilyenkor illik emléktárgyat is adni: egy kezelt autóbuszjegyet és két tihanyi kecskekörmöt. Említést érdemel még az újévi reprezentáció, amikor is nem küldünk naptárt, toronyórát és üdvözlő lapot. Elegendő, ha Szilveszter este, a vállalatvezető egyperces néma felállással emlékezik meg minden kedves üzletfeléről, abban a reményben, hogy e pillanatban ők is ezt teszik, ha még tudnak állni a lábukon... Ősz FERENC Kéziratokat nem őrzőnk meg es nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a teheti ség jelét látjuk! MAKAY IDA: 15 14 Gyalázat-trónon paraszt fenség! Seregeidtől elhagyottan. Éppúgy, mint akkor, másfélezer éve, hogy föld megindult, szikla roppant, s kiszenvedett a rabszolgák vezére s országba, földbe bele dobbant a vád és szégyen iker lüktetése. Már tudták mind: Te nem haltál meg. Roppant trónusod lába gyökerét eresztett, sötét egekre fehér neved lobbant. A toronnyá nőtt törött kardokat újraöntötték késő fórra dalmak. Az idő lávájába mélyre nyomtad temethetetlen szén-tűz arcodat. Dombori 1972 április Foto: Jantner J.
