Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
jelentés Szerelők dolgoznak az új Diesel-mozdouyjavító az első negyedévről Jó telük volt a fűtőháziak- naík. Az első negyedév úgy múlt el — időjárás tekintetében — mint máskor az április. Kellett ez a jó idő, mert a fűtőháziban most minden a íeje tetején áll. Siessünk megmagyarázni, mielőtt félreérthető volna megállapításunk: a nagy építkezés miatt létszák r’endetlennek a fűtőház... A mechanizmus, a fűtőházi kis belső mechanizmus, amely mozdonyvezetőket, szerelőket, oktató tiszteket, közgazdászokat. anyagbeszerzőket, üzemanyag-kiadókat irányít-moz- gat, utasít, pontosan, precízen működik, úgy ahogy egy vasútüzemben lenni kell; Az első negyedév különös esemény nélkül telit el. mondja Busch Károly mérnök, vontatási főnök, örül ő is ennek, meg az emberek is, akik nem a huzatos műhelyekben, hanem a szabad ég alatt javították a mozdonyokat. Az újakat is, meg a régieket is. Azután, amikor már-már letudták az első negyedévet, ismét bontás-javítás kezdődött: a Miskolci Járműjavító felvonult, hogy az ötven éve működő fordítókorongot, amelyen. a mozdonyokat forgatják a kijárat felé, felújítsák. Három hónapra vállalták a munkát. Három hónap rengeteg idő. Addig lebontják a körfűtő- ház nyolc mozdonyállását... Ha még a korong is áll?! Szóval ez a fordítókorong olyan a fűtőházban, mint rulettasztal korongja a szerencsejátékos számára. — Menjünk el Miskolcra, beszéljünk az ottani elvtár-, sakkal — volt a fűtőházi vezetők véleménye. Vonatra ültek, elmentek Miskolcra. A megállapodás eredménye: három helyett két hónap alatt újítják fel a fontos berendezést. Két üzem kommunista vezetői, dolgozói így segítik egymást. Az első negyedév sok eseményét nehéz utólag összegezni.. „Visszafelé gondolkodjunk — mondják az elvtársak — amikor annyi tennivalónk van a jövőben?!” Azután mégis összeáll a kép. a negyedéves munka összesítése: bár soha ne menjenek rosszabbul a dolgok ! Harminchét munfcabrigád kezdte az évet azzal, hogy megtartja — a munka verseny- vállalások révén — a szocialista címet. Újabb nyolc brigád csatlakozott a régiekhez, akik először akarják a címet elnyerni. Tehát megkezdődött a munka január elsején, mintha nem is jött. volna az 1972- es új év Kaptak a negyedév során tíz új mozdonyt. Nagy, erős gépeket, a legkorszerűbbeket, amelyeket a MÁV használ. Azután idedrányították Pécsről az M— 40-es sorozatú Dieseleket is. Jó, hogy korábban, még a múlt évben hozzáfogtak a lakatosok, a szerelők képzéséhez: meg kell őket tanítani a Diesel-mozdonyok, ezek gépegységeinek szerelésére. A Diesel-mozdony áramfejlesztője annyi áramot termel, hogy égy közepes községnek elég volna. Bonyolult gép, nagy hozzáértést kíván. Úgyszintén a motor is. Hát ezeket tanulják még most is javítani. Hetenként ülnek az oktatóterembe a gőzmozdonyok szakemberei, s figyelik az előadásokat, a maketteken próbálják a fo- gásókat. esténként szakkönyveket bújnak. A Diesel-program a munkások kezébe került. Több mint száz ember tanulja pillanatnyilag is — legalább ennyien vizsgáztak már — az új mozdonyok javítását. Az első negyedévben téliesítették a köríűtőház középső részét. Elkészült a háromszintes Diesel-mozdonyjavító műhely első része. Olyan szép, tágas, hogy hasonlót talán sehol sem építettek még a MÁV- nál. Várhegyi János szb-titkár örömmel kalauzolja a vendégeket az új műhelyekben. „Szebb, világosabb, mint a főnök irodája” — mondja. Szóval ezt az új javítóműhelyt március 15-én a bizottság megelégedéssel átvette. Azonban még nem indíthatják itt a mozdonyok javítását, mert a fordítókorong nem kész, nem tudják a mozdonyokat ideirányítani. A nagy műhelyben, legalább két sportcsarnok nagyságú, még otthagytak néhány régi gépet: egy csapágyfúrót, egy prést, a villanyhegesztőt. Majd ha kész lesz a körcsarnok másik fele, odaköltöztetik ezeket is, az alagsorban levő esztergákkal egyetemben. De a körfűtőháznak ezt a részét most bontják. A század- forduló elején épült mozdonyállásokat ledöntik, törmelékét elhordják, a vasvázat viszik a kohóba. Beton-üvegcsarnok lesz a helyén. A folytonos átépítés azzal is jár, hogy az embereket idegesíti a költözés, a most még rosszabb munkakörülmények. Sokat beszéltek erről a munkásokkal. És akik illetékesek, nagyon sokat dolgoztak, hogy a munkát hátráltató okokat lehető minimálisra csökkentsék. Harangozó László főnökhelyettesnek sok álmatlan éjszakájába került — és a jövőben sem lesz gond nélküli élete — a Diesel-program közeli végrehajtása Dombóvárott... És még a munkáról. Mert amint folyt a bontás-újjáépítés, úgy adták a gépet a forgalomnak. Nem volt megállás. Csupán arra vigyáztak, hogy a szolgálati időt csökkenteni tudják. A cél az, hogy ne töltsön az utazó személyzet há- romszázhatvan-négyszáz órát — mint még négy-öt éve is volt— távol a családtól, munkában. Tavaly januárban 260, februárban 227 órát dolgoztak átlagosan az utazók. Idén januárban 225 órát, februárban pedig 211-et... Havonta kifizettek a dolgozóknak átlagosan hárommillió-négyszázezer forint munkabért, most a csökkentett óraszámok ellenére alig kétszázezerrel kevesebbet. Nézzük a teljésítményeket: idén januárban 15, februárNépujság i 1972. április 16. Bontják a hetven éve épített gőzmozdonyok fűtőházát. nagy csarnokában. ban 6 százalékkal továbbítottak több árut, mint a bázishónapokban. A szállítási egységköltség a felére csökkent, mert a Diesel-mozdonyok részaránya a forgalomban nőtt: tavaly februárban 45:55 volt az arány a gőz- és a Diesel-mozdonyok teljesítménye között, idén 22:78 ... Nagy esemény volt az első negyedévben: idén először kapott a fűtőház, a vasút történetében is először, önálló bérgazdálkodási jogot. Huszonnyolcmillió forint munkabérrel gazdálkodhatnak. Ez ismét sok gondot okoz, de szívesen vállalják. Az első negyedévet a termelési tanácskozásokkal zárták. Négy üzemben tartottak munkaértekezletet. Közel százan mondták el véleményüket a köz, a munka érdekében. Mindenről beszéltek, ami a fűtőházi munkásélethez tartozik. Imé' kiragadva néhány munkás véleménye, egy mondatban: Németh Lajos mozdonyfelvigyázó: „Csatlakozzunk a gu- narasi fürdőtelep felépítéséhez, egynapi munkabért, és egynapi társadalmi munkát ajánlunk fel.” Sági Jenő mozdonyvezető: „A szabadnap nincs a törvény szerint biztosítva.” — ezért bírálta a mozdonyfelvigyázókat. Lázár János mozdonyvezető: „A szocialista brigád aranyjelvényét akarjuk idén elnyerni.” Tóth I. József: „Nem csatlakozom a brigádversenyhez, mi külön versenyzünk.” Márkus József mozdonyvezető : „Pusztaszabolcson rossz a mozdonyszerelés, nem adják meg a biztonságos, nyugodt munkához a feltételeket.” Horváth III. János mozdony- vezető: „A pusztaszabolcsi állomás laktanyája büdös, kérem a sürgős intézkedést.” Farkas IV. József mozdony- vezető: „Ösztönzőbbé kell tenni a mozdonyvezetőket az üzemanyag-takarékosságban.” Tejmel Ferenc mérnök: „Csatlakozzunk a nagykanizsaiak újítási versenyéhez.” Púpos Józsefné takarítónő : „Adjanak meleg vizet a személykocsik takarításához.” A salakosok a bőfcsizma helyett gumicsizmát kernele, mert az nem ázik át. PÁLKOVÁCS JENŐ Kevesebben — a többért Ärvendetes, hogy csők- ken a mezőgazdaságban dolgozók száma. A statisztikát forgatva szinte meghökkentő adatok igazolják,' hogy a földekre is „betört” a műszaki forradalom. Negyven évvel ezelőtt még 2 031 000 aktív kereső élt a földből,' mára ez a szám 1 480 000-re csökkent. Ennek ellenére adatok és számok tucatjaival lehetne és lehet bizonyítani, hogy ez a létszám szerint egy. re kisebb tábor, a technika és a tudomány eredményeinek felhasználásával évről évre növelni tudja a termelési eredményeket. Egyetlen tény a sok közül : Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek együttes átlagát véve alapul, 1965-ben az egy keresőre jutó bruttó termelési érték: 19100 forint volt. Tavaly pedig: 68 ezer forint. De — és ez a lényeg: at számban egyre kevesebb ember, egyre több tudás birtokosa. De ez a „több” — és ez nem szójáték, hanem szigorú valóság: már ma is kevés ! Az egyik dunántúli állami gazdaság négyezer holdas üzemegységében 26 erőgép és 4 kombájn végez el minden munkát. A szakosítót!; tehenészeti telepen tizen, a ser- tésfarmon tizenöten dolgoznak összesen. Hozzá is teszem mindjárt, hogy fehér köpenyben. Tíz évvel korábban még két puszta és egy kisebb falu lakóinak adott munkát a kerület. Ekkora változást hozott egyetlen évtized! S hogy mit hoz a jövő? Még többet ! Az állami gazdaságok döntő többségében már a hatvanas évek elején számoltak a holnappal és nagy gondot fordítottak a szakmunkásképzésre. Nincs is különösebb gondjuk vagy bajuk, mert az új gépek, technikák! alkalmazásával egyidőben becsülni is megtanulták a szakmunkásokat. A termelőszövetkezetek — érthetően — később ismerték föl a szakmai tudás, jelentőségét. És sajnos aránylag még ma is kevés helyen. A járási és megyei szervek agitálására teljesítették ugyan a beruházási tervet, de a tényleges foglalkoz’- tatást már nem vették komolyan. „A szántani, vetni,' meg aratni iskola nélkül is lehet” — szemlélet oda vezetett, hogy az utóbbi tíz évben végzett szakmunkások ötven százaléka mindössze egy-két hetet, vagy hónapot dolgozott szakmájában. A kár pénzben talán ki sem fejezhető. A megbecsülés lépten-nyomon tapasztalt hiánya pedig oda vezetett, hegy szinte teljesíthetetlen a beiskolázás. Az általános isko. Iából kikerült fiatalok mindössze 15,2 százaléka választotta munkahelyéül a mező- gazdaságot. Az iskolák negyvenezer jelentkezőt vártak, de alig harmincezer akadt. Vannak persze szép T számmal nemcsak a gazdálkodáshoz, de a szakmunkások eredményes foglalkoztatásához is értő, vagy érteni akaró szövetkezetek. Tö- rökszentmiklóson például irigylésre méltó módon bánnak a kertészekkel. Alsógö- dön szarvasmarha-tenyésztő osztályt szeretne indíttatni a tsz. A balatonkenesei Egyetértés Tsz közgyűlésen hozott határozatot arról, hogy három év múlva csak szakmunkások dolgozhatnak a szakmunkakörökben. Ez a hétezer holdas közös gazdaság külön ösztöndíjat ad a fiataloknak és téli tanfolyamokon képezted a felnőtteket. A berhidai Törekvés tagsága is felismerte, hogy mit veszített az elmúlt években: most már élnek a szakmunkástörvény adta lehetőségekkel és minden tanulójuknak társadalmi ösztöndíjat adnak.
