Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-08 / 57. szám
T J 1 J Tolna megyei asszonyok 1970-ben Tolna megye 260 948 állandó lakosa közül 134 098 volt a nők száma. Ebben mindenki benne van, csecsemőktől a sír felé tartó öregekig. A munkaképes korban lévők 60,5 százaléka az „aktív keresők" kategóriájába tartozott, ami a húsz évvel korábbi aránynak majdnem duplája. A tizenöt évesnél idősebbek 39,3 százalékának volt legalább nyolc általános iskolai osztályos végzettsége; a tizennyolc év felettiek 8,7 százaléka érettségizett, a huszonöt évet betöltötték 1,4 százaléka felsőfokú tanintézeti oklevéllel rendelkezett. Mindhárom utóbbi arányszám alacsony, korrekcióra szorul, de a tényeket mutatja, amelyekre talán egy ünnepi összeállításban sem árt emlékeztetni. Az itt következő rövid, nem a példák hiánya gátolt bennünket abban, hogy akár tízszeres méretűre növesszük. Különböző végzettségű, beosztású, feladatkörű, igényű és emberileg is egymástól eltérő asszonyok rövid bemutatásával akartuk érzékeltetni azt, amit nap-nap után éreznünk kellene és kell is, a női munka fontosságát a termelésben, a közéletben, egész életünkben. Egy asszony a szalag melleit Szabó Jánosné, született Péntek Mária, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára szekszárdi gyáregységének betanított munkása, ma délelőtt a Parlament Munkácsy-termében magas kormányid tüntetést vesz át. — Nem értem, — mondja olyan őszintén, hogy csodálkozásához a kételkedés árnyéka se férhet. — Miért éppen én? — És miért ne? — Nem csináltam és semmi különöset ! Pontosabban: semmi látványosat. 1966 szeptembere óta dolgozik a gyárban, kezdettől mindmáig szalag mellett. Szocialista brigádtag... — természetes, — veti közbe. Ami ha természetes is, nem mindenkinél az, amiként az sem, hogy a Kiváló dolgozó cím tulajdonosa, üzemi nőfelelős és ezenkívül a városi pártbizottságon is végez párt- munkát. Vagyis többet tesz, mint amennyit a fizetéséért tenni köteles. — Hogyan kezdődött? Itt a gyárban úgy, hogy bekerülésekor, amikor még „új” volt. valamiféle pletyka borzolta a kedélyeket a szalagvezetővel kapcsolatban. Olyasmi, hogy aki szebben néz rá, azt munka közben is kiengedi az üzemből. — Igaz volt? — Azt én akkor, űj létemre, nem tudhattam. De megmondtam azoknak, akik a munkakörére kiválasztották, hogy „Maguk állították ide, most a maguk kötelessége vagy kiállni mellette, vagy nyíltan megmondani a hibáját!” Kiállni és nyíltan beszélni. — Könnyű ez? — Nálunk lehet. Â jogos kérelmeket el lehet intézni. Meg az ember nem tud szó nélkül elmenni valami mellett, amit egyszer észrevett. A magamfajta sokszor két szóból többet megért, mint a főnök, akihez a panasz esetleg el sem jut, mert van aki nem tudja kihez forduljon, vagy nem mer panaszkodni. Közel kell lenni tehát az emberekhez; A szalag mellett tizennyolcán dolgoznak, javarészt távolabbi településekről bejáró ingázók. Az élet mindannyiuk- nak rengeteg apróbb-nagyobb gondot, megoldandó problémát hóz, amikor nagyon jó, ha mögöttük áll a közösség, az üzem és segít. A segítéshez kellenek ' olyanok, akik közel vannak a többiekhez, az emberekhez. Szabó Jánosné ma estefelé ér haza Budapestről. Várja egy büszke üzem, egy nem kevésbé büszke, honvédtiszt férj és egészségügyi szakközépiskolás lánya. Utóbbiak egy ízléses. kisméretű, kétszobás szekszárdi lakásban. A lakás olyan mint a háziasszonya. Szerény. Egy lány, óvónő akart lenni..» Gyermekgondozónő lett és nem bánta meg. Ahol dolgozik, a belecskai egészségügyi gyermekotthonban beteg, születélamelyikébe. A gondozottak hároméves korukban kerülnek ide és előfordul, hogy itt ünnepük meg negyedszázados süktől gyógyíthatatlanul sérült gyerekek élnek. Javarészt olyanok, akik betöltve 18. életévüket nem a családi környezetbe mennek vissza, hanem szociális otthonaink vaszületésnapjukat is. mert hiába jutnak túl a megszabott korhatáron. Amíg a „gyereknek” nincs megfelelő helye, itt kell, hogy az otthona legyen. Jánosi Konrádné gondozónő a nemzetközi nőnap alkalmából kapta meg március 7-én az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. — A törzsgárdajélvényen kívül ez az első kitüntetés a családban. — mondja a férj, az intézet gazdasági vezetője, mintegy segítségül, hogy feloldja a kitüntetett zavarát. — Tessék elhinni, nem tudok én nyilatkozni! A munka, az más... Akkor hát arról beszélünk, a munkáról, ami nehéz, de mindennél szebb, mert kimeríthetetlen türelem kell hozzá és sok szeretet. Az otthon lakói szeretetszomjasabbak, rágás zk odóbbak az egészséges gyerekeknél. Mire jut idő a munka mellett? Nem sokra. Amint az osztályon befejeződik a nap, itthon kezdődik a háziasszonyi, a családanyai műszak. Szórakoztató kikapcsolódás? Nyáron az üdülés két hete alatt! Egyébként rengeteg a szakmai olvasnivaló. Ezért van az, hogy Jánosiné nagyon kevésszer tud odafeledkezni a televízióra, vagy egy-egy könyvre. Miért nem ment óvónőképzőbe, ha oda húzta volna a szíve? Mert akkoriban települt a belecskai kastélyba az egészségügyi gyermek- otthon, amikor neki el kellett volna határoznia magát. Ha úgy dönt az apja, a téglagyári telepvezető, hogy ,,a lány márpedig menjen és tanuljon”, el kellett volna hagyni a szülői házat. Akkor még nem szívesen engedték „világgá” a lányokat.-- Munka mellett szereztem meg a szakképesítést. Előttem nem volt a családunkban A könyviári Mecseki Jánosné részlegvezető. Ez a komoly, javakorabeli embert sejtető kifejezés nem nagyon illik hozzá, hiszen csinos fiatalasszony, akit még a szemüvege sem tud öregíteni. A részleg, amit vezet, a megyei könyvtár egy ré* sze. Azok az olvasók, akik nála iratkoznak be. valamennyien gyerekek. Akad köztük, aki még az olyan könyveket kedveli, amelyekben több a rajz, mint a betű, és van, aki mar az egyszerűbb technikai kiadványokat falja. — Szeretek gyerekekkel foglalkozni. Félig pedagógusnak érzem magam. Naponta átlag nyolcvanan, kilencvenen fordulnak meg nálam. Most egészségügy!, én vágyóit 02 első, és a második a keresztlányom lesz. Ö Szekszárdon tanul az egészségügyi szakiskolában. Az ősszel kezdte. Ápolónői szakon. — És a kislányuk? — Olga még csak 13 éves, ezért hol ez, hol az szeretne lenni. Egyszer orvos, máskor színész, mindig attól függ, mit olvas, mit lát és hall. — Ha idővel azzal állna elő, hogy a mama példája nyomán — akárcsak a keresztlány — ő is gyermekgondozónő, vagy ápolónő akar lenni, mit szólnának? — Semmi esetre sem beszélném le, mert ez nagyon szép pálya és csak szívvel szabad csinálni. Ezt már Olga is tudja. Valahányszor új gyerek érkezik, átjön ismerkedni. — öriil ilyenkor? — Igen. Márcsak azért is örülök, hogy érdeklődik. — Hogyan telik itt egy nap? — Reggel 7-kor kezdek. Nem az osztályon, hanem az orvosi rendelőben, amit előkészítek az intézet orvosának az érkezésére. Mikor minden rendben, kezdődik a gyógyszerkiosztás, aztán a szükséges levelezés a szülőkkel. Amikor mindez kész, a rendelésig, majd azután is kint vagyok az osztályon. 75 gyerekünk van. — Mennyi mindehhez a nővérlétszámuk ? — Huszonnyolc. Ebből tizennyolcán vagyunk szakképzettek. Egyébként az intézet dolgozólétszáma 53, és tíz kivételével valamennyi nő. Amikor a megyei tanács egészségügyi osztályának főorvosa, dr. Horváth Jenő tegnap délután átadta Jánosi Konrádnénak az „Egészségügy kiváló dolgozója” kitüntetést, az intézmény negyvenhárom nődolgozóját is köszöntötte. A kimagasló munka mellett a mindennapos, odaadó szolgálatot egy nagyon speciális föl- késsültséget igénylő helyen.., részlegvezető várjuk az ezredik olvasót. Már elkészítettem neki az emlékplakettet, és egy jutalomkönyvet is kiválasztottam. Mecseki Jánosné sokrétű munkát végez. A gyermekkönyvtárban nemcsak kölcsönözni lehet. Sokszor egy egész osztálynak tartanak érdekes foglalkozást. A rendhagyó irodalomórákon plántálják az iskolásokba a könyv, az olvasás szeretetét. — Miért lett könyvtáros? — Gimnazista koromban divattervezőnek készültem, de rájöttem, hogy ahhoz több kézügyesség kellene. Itt volt hely, hát ide jöttem. 1964 óta vagyok könyvtáros, és 1967- től vezetem a gyermekrészleget. Nagyon megkedveltem ezt a foglalkozást. — Ez érthető, hiszen szép, és úgy hiszem. hálás feladat gyerekekkel foglalkozni, de azért bizonyára van a munkájának nehezebb oldala i& — Mindig űj őtíeftefcét ke!3 kitalálnom, de aki szereti ezt csinálni, az könnyen boldogul. — Szabad idejében mivel foglalkozik? — A munka, a háztartás vezetése és a gyereknevelés — egy három, és egy ötéves fiam van —, a tanulás mellett nem sok szabad idő marad. Nagyon meg kell válogatni, hogy melyik filmet, színházi előadást nézzük meg. A Szombathelyi Tanítókép* zó Intézet utolsó éves levelező hallgatója. Mint mondotta, különösen a vizsgák előtt sok segítséget kap a kollégáitól. — Legközelebbi célja? — Szeretném, ha júniusban sikerülne az államvizsgám. A mezőgazdaság kiváló dolgozója Özvegy Baranyai Istvánná Faddon lakik. Két gyermek anyja. A két gyermekre főz, mos. Munkahelye a faddi Lenin Tsz műanyag-feldolgozó üzeme. A férje öt éve meghalt. Két műszakban dolgozik. Ha nincs otthon, a gyerekek elvégzik helyette a házimunkát, megetetik az állatokat Munkahelyén, a vakolatlan több szintes épület legfelső emeletén gumituskókat köszörül. Vagy húszfélét. Ezek tartják az Ifákban, Csepelekben és az Ikarusz buszokban a motort. A gyorsan forgó tengelyre erősített kő simára csiszolja a fekete gumitömb felületét. Ez az utolsó munkafázis. Amit kiad a kezéből, azt beszerelik. Azt mondják róla, szeret vitatkozni. Ég megvédi az igazát. De nem a vita kedvéért, hanem az emberekért. A vele együtt dolgozó asszonyok, lányok jobb életéért. így ezek a viták nem öncélúak. A munkatársai érdekeit képviseli a pártvezetőségben, a nőtanácsban és mindenhol, minden fórumon, ő szólt, mikor rossz volt a fűtés, ő járta ki az órabéremelést. Most az üzemi konyha beindításán fáradozik. Kecskeméten született. Heten vannak testvérek. Három nő, négy férfi. Két nővére Bonyhádon van, a fiúk Kecskeméten maradtak. Sok évvel ezelőtt a MÁV- nál dolgozott. Tizenhárom éve jött el az Alföldről. Tizenöt éve párttag. Bács-Kiskunban részt vett a tsz-szervezésben. Nehéz napok voltak. Ha hazamegy, érdeklődik. Belátják, neki volt igaza. Mikor idejött Tolnába, először a földeken dolgozott. Aztán Vaj tán az állattenyésztésben. öt éve Faddra költöztek. Hétfőn nem ment be a munkahelyére. Felutazott Pestre, a miniszterhez, hogy átvegyen egy kitüntetést. Egy kicsike jelvényt, amire az van ráírva: a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója”. Ipari munkás, egészségügyi dolgozó, könyvtáros, termelőszövetkezeti tag. Felvillanó képek voltak csupán, melyeket bemutattunk, hiszen a már említett statisztika oszlopaiban rádió- és tv-szerelő, gépkocsivezető, tanár, könyvelő nők éppúgy szerepelnek, mint például az a 12 618 növénytermesztő munkás, vagy az az 1081, aki az állattenyésztésben dolgozott. Egyetlen foglalkozás sem azért maradt ki. mintha nem lenne a megyében olyan képviselője, aki munkájával, személyes értékeivel megérdemelné, hogy ezeken a hasábokon írjunk róluk. Az itt megörökítettek termelési tevékenységét is azért hangsúlyoztuk inkább, mint családanyai, háziasszonyi szerepüket, mert ez az a terület, melyben rendszerünk forradalmian újat adott, az alkotmányban is rögzített egyenjogúságot, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, nemre való tekintet nélkül. Nőnapi megemlékezésünk természetesen mindenkinek szól, asz- szonyoknak és lányoknak egyaránt, ott, ahová az élet állította őket.
