Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-08 / 57. szám

I ( I T Huszonhat nap Nyugat-Európában Hommage a Picasso It Hommage — szép, sokértel­mű francia szó. Jelenti a hó­dolatot a tiszteletnyilvánítást, a tiszteletteljes hódolatot, s ha nagy művész neve elé il­lesztik e szót, akkor ponto­san alig kifejezhető ünnepi tisztelgéssé változik. Hódolat Picassonak, dicsőség Picasso- nak — nem, így nem az iga­zi, nemzetközi művészi jelen­tése így teljes: „Hommage a Picasso”. A párizsi Louvre-ban azon a vasárnapon is sokan álltak a Mona Lisa kép előtt, körbe- tolongták a turisták a gyönyö­rű tört karú Miiéi Vénuszt, de legalább ilyen szenzáció volt a hirtelen herendezett kis Picasso-terem. Nézték a látogatók a nagy mester ké­peit, s a gyönyörködésnek kü­lönös varázst adott a közele­dő 90. születésnap. A teremőr kétlapú újságot árult, a mű­vészt és művészetét bemutató nyomtatványt, Párizs számon tartja Picas- sot, Párizs szereti a kommu­nista művészt, Párizs érti a mestert. A L’Humanité — a Francia Kommunista Párt köz­ponti lapja — címoldalán a központi bizottság köszönti a kilencvenéves művészt, s így invitálja az érdeklődőket : „Ma este a Sportpalotában a pári­zsiak tisztelegnek Pablo Pi­casso előtt!” Ezen az estén mi is itt voltunk a Sportpalota előtt. Jegyet már nehezen le­hetett szerezni, de segített az újságíró-igazolvány — tapasz­talatunk szerint nagy tekinté­lye van Franciaországban a Sajtónak —, s különösen ked­vessé vált a szervező iroda ve­zetője, amikor megmondtuk nemzetiségünket. A sziabad mozgást biztosító meghívólap rögtön a rendelkezésünkre állt. A hatalmas Sportpalotában telt ház volt, a színpad előtti pódiumon álltak, ültek kollé­gáink, az újságírók, fotósok, filmesek. Az operatőrök időn­ként az első sorra irányítot­ták a reflektorokat, berregtek a kamerák, s gyorsan mi is ex­ponáltunk. Hiszen a fényben felismertük Jacques Duclos-t, a Francia Kommunista Párt veterán harcosát, Georges Marchais-t és több más párt- vezetőt. Később Louis Aragon, a kommunista író-költő került a vakuk kereszttűzébe. A több ezernyi tömeggel együtt ók is ott voltak a tisztelgők között. Aztán elsötétült a csarnok, négy diavetítőből egyszerre su- gárzódott a kép a hatalmas vászonra: tíz gyertya, húsz gyertya, ötven, kilencen gyer­tya. Egy villanás, s a gyer­tyák lángra gyultak, az egy­másra vetített képek hatásá­ra hajladozni kezdtek a lán-fc gocskák, halk susogás hallat­szott a hangszórókból. Majd egy fújás, s egyszerre minden gyertya elaludt, megszólalt az elektronikus, hangeffektusokra épülő konkrét zene, aztán az első Picasso-festmény állt ösz- sze a vásznon, előbb csak á főalak, aztán a háttér, később a mellékfigurák: újraterem­tették az alkotást. Hirtelen csend, mély zengő férfihang szólalt meg, a francia nyelv csodálatos zeneiségével: „Hom­mage a Pablo Picasso!” Meg­kezdődik a gálaest, amely rangos művészeti csemegét ígér. Tansvihar fogadja a Bolsoj Teátr operaénekesnő­jét, a moszkvai balett-tánco­sokat. s ünnepük a spanyol táncművészeket, akik a szülő­föld tiszteletét hozták el Pab­lo Picassonak. Közben a ve­títővásznon tovább pomoáz- nnk a Picasso-kének, a göm­bön hajladozó fiatal artista, a rikító színekkel kontúrozott bohóc. És a Guernica! A négy vetítőgép mozaikról mozaikra rakja össze a spanyol polgár­háború vízióját, ítéletét, tilta­kozását. A nézőközönség üte­mes tapsban tör ki. A több tucat hangszóróból csendülő hol lágy, hol békés, hol nyug­talan, hol vérlázító, hol em­berséges zene tökéletessé te­szi a látvány érzelmét. S az­tán felröppen a vászonra a békegalamb, picassói szimbó­lum...' A műsorvezető Jacques Duclos-t szólítja a mikrofon­hoz, a közönség vastapssal fo­gadja. Duclos beszél, Duclos kitűnő szónok, hullámzása, dallama, ritmusa van beszé­dének, s harsányan kiált, ha hangsúlyozni akarja valame­lyik gondolatát. Picassot kö­szönti, a művészt méltatja, de a téma egyre távolodik —vagy közelít! — a tisztelgéstől: az antifasizmusról beszél, a kom­munista emberről, a kommu­nista eszméről, a francia hely­zetről, a mozgalomról, a nem­zetközi munkásmozgalomról. Duclos, Picassoról szólva a mindennapokról beszél. Pieas- sót elemezve a francia min­dennapokat elemzi. Duclos Pi- cassóval agitál. Duclos és Pi­casso agitál.. Jacques Duclos a nézők A műsorvezető Louis Ara- gont szólítja a mikrofonhoz, a közönség vástapssal fogadja a kommunista író-költőt, a Les Lettres Française igazgatóját. Aragon, Picasso születésnap­jára írt poémáját szavalja el, tiszteleg és dicsér, de ő is: a festőóriás életművét az élet­be, a politikába helyezi... Ä Francia Kommunista Párt a picassói évfordulót egybekötöt­te a kommunista eszme har­cos terjesztésével. És e gon­dolat, tudjuk, Picasso gondo­lata is. A politikai agitációt egésziti ki a művészet — a festő társművészeinek — egy­Az élő Janus címen harma­dig hónapja olvashatjuk a legnagyobb magyar humanista költészetét bemutató összeállí­tást a pécsi folyóiratban. A dicsőítő énekek és az elégiák után a márciusi számban az epigrammákból kapunk ízelítőt Csorba Győző fordításában. Janus Pannonius emlékét idé­zi emellett Martyn Ferenc rajzsorozatának két új darab­ja. Külön összeállítással köszön­ti a folyóirat a Pécsett élő 70 éves Bárdosi Németh János költőt. Verseinek csokra, Csor­ba, Győző köszöntő írása és Tüskés Tibor tanulmánya ka­pott helyet az összeállításban. Bertha Bulcsu interjúsoroza­sorában. (Foto: Urbán Tamás). sége: az ének, a zene, a tánc — â gondolat' segítőtársául szegődik. A Vetítővásznon ki­rajzolódó Picâsso-kép. Aragon szava, az orosz nyelvű opera­ária, a spanyol tánc együtt hatnak, s egységesen válnak: „Hommage”-á ! Éjfélre jár az idő, a han­gúiét forró a Sportpalotában. Mi pedig este ezt jegyezzük noteszünkbe: ,;Hommagé, — tisztelet Pabló Picasso éá a kommunista ügy előtt!” FÓTI PÉTER Következik: III. Fogyassz! Fogyassz többet ! tában ezúttal Simon Istvánnal folytatott beszélgetést. Ehhez kapcsolódik a költő új verse. A szépprózai rovatban Hal- lama Erzsébet és Mészöly Miklós elbeszélését, valamint Kolozsvári Grandpierre Emil önéletrajzi regényének részle­tét olvashatjuk. Bertha Bul­csu Balaton-szociográfiájának új részlete a Balaton-parti üzemek munkájával foglalko­zik. Figyelmet érdemel Bükkös- di László művészeti írása Für­tös György kerámiáiról; ehhez kapcsolódik a szám illusztrá­ciós anyaga is. a Pécsett élő fiatal művész néhány alkotá­sának fotó-reprodukciójával. A kolhozok Sok szovjet kolhoz saját re­pülőteret létesít: a szövetke­zeti gazdaságok ugyanis szí­vesen veszik igénybe a mező- gazdasági repülőgép-szolgála­tot. Ennek segítségével szállít­ják például a műtrágyát és szórják a földekre a növényvé­dő szereket. 1971-ben több mint 80 millió hektárt láttak el növényvédő szerekkel a le­vegőből. A repülőgépek hasz­nálatáért a kolhozok csekély bérleti díjat fizetnek. A repülőgépek mezőgazda- sági alkalmazásában a Szov­jetunió minden más országot megelőz. A szovjet mezőgaz­dasági légiszolgálat más or­szágok, Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország termelőszö­vetkezeteinek is segítséget nyújtanak. A lengyel önkéntes rendőrök Huszonöt éve alakultak meg az önkéntes rendőri osztagok Lengyelországban. Az elmúlt negyedszázad folyamán a szer vezet jelentősen segítette a közrend és közbiztonság meg­szilárdítására és fenntartására foganatosított állami erőfeszí­téseket, hozzájárult a törvé­nyesség és a szilárd néphata­lom biztosításához. Most a legfőbb feladatuk a fiatalko­rúak erkölcsi elzüllésének és bűnözésének megakadályozá­sa, a közúti balesetek elleni harc, az állampolgárok sze­mélyi tulajdonának védelme, az alkoholizmus elleni küzde­lem és a rend biztosítása a nyilvános helyeken. Az önkéntes rendőrség szé­les körű társadalmi szervezet, amely soraiba bevonja a párt­tagokat és a pártonkívülieket, a különböző társadalmi réte­gekhez és csoportokhoz, fog­lalkozási kategóriákhoz tarto­zókat. Az állomány jelenleg 380 000 fő, ebből 205 000 a munkás, 120 000 a paraszt és 55 000 az értelmiségi. • ‘r’&L-V/.i , *****X.-&«$£3£ ■■■ . /'■■G. G.TOUDOUZE í REGÉNYÉBŐL RAJZOLJA SCHUBERT PETER Megjelent a Jelenkor márciusi száma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom