Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-26 / 73. szám

■ Szakma — érettségi után Gaudeamus igitur, juvenes dum sumuis — örvendezzünk tellát, míg fiatalok vagyunk. — így kezdődik az a régi diák­dal, amely alig másfél hónap múlva a negyedikesek ajkáról csendül majd fel a középisko­lák folyosóin. Az érettségi, a felvételi vizsgák után új sza­kasz kezdődik az életükben — elindulnak az egyetemekre, főiskolákra, a munkahelyekre. Egy részük szeptembertől a szakmunkásképző intézetek­ben folytatja a tanulást, és két év elteltével az érettségi mel­lé megkapja a szakmunkás­bizonyítványt. Ezek a lányok, fiúk — utóbbiak vannak töb­ben — miért választják a bol­dogulásnak ezt az útját? Meg­találják-e számításukat? Mi­lyen akadályokat, nehézsége­ket kell legyőzniük? Érde­mes-e érettségi után szakmát tanulni, vagy ha fordítva tesz- szüdr fel a kérdést: nem vesz­tegetik-e el hiába a négy évet a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése előtt? Szekszárdon, a 11-eg Volán­nál 14 középiskolát végzett fiú ezen a nyáron vizsgázik. Autó­villamossági műszerészek lesz­nek. A vállalati tanműhely sarkába húzódva Magyar Pé­ter szakoktatóval és Varga Béla oktatási vezetővel, a vál­lalat KISZ-titkárával beszél­gettünk a fentebb már emlí­tett kérdésekről. — Kérdezze meg tőlük, a legilletékegeb bektől — mond­ták a műhelyben serénykedő fiúkra mutatva. Előbb azon­ban az ő véleményüket is meghallgattuk. Magyar Péter 1964 óta foglalkozik érettségi­zett tanulókkal, tehát elég ta­pasztalata van ahhozj hogy róluk nyilatkozzon; — Jó az előképzettségük, rengeteg olyan ismerettel ren­delkeznek, ami a nyolc általá­nost végzetteknél természet­szerűleg hiányzik. Könnyeb­ben meg lehet teremteni köz­tük és köztem a kontaktust — ennek hatása megmutatko­zik az eredményeknél. Varga Bélának is jó a fiúk­ról alkotott véleménye. — őszinte a légkör. A vélt vagy jogos sérelmekre gyorsan reagálnak. Ügyesek, fegyelme­zettek, tisztelettudók. A mos­tani csoport különösen össze­tartó, széles látókörű. A vál­lalati ifjúsági vezetők nagy része közülük kerül ki. Véle­ményükre nemcsak a tanulók, hanem a szakmunkások is ad­nak. Munkássá válásuk folya­mata gyorsabb, kiegyensúlyo­zottabb, mint a nem érettsé­gizetteknél. Lehet, hogy mind­ez túl szép, de igaz. Míg a szakoktató és az ok­tatási vezető szavait jegyzem, mellénk telepszik Vaszari Ti­bor. ő is idén kapja meg a szakmunkás-bizonyítványt. 1970-ben érettségizett a szek­szárdi Garay Gimnáziumban — közepes eredménnyel. így aztán hiába volt kémiából je­lese, nem vették fel a vegy­ipari egyetemre. — Már a gimi előtt latol­gattam, hogy idejöjjek-e. Az utolsó félévben érdeklődtem, kedvem is volt hozzá. Nem ■BfflBBB&aBSBI bántam meg. Komolyan vesz­nek bennünket az idősebb szakmunkások; Szőke Jánost az egyik mun­kapadnál kérdeztük meg, nem tartja-e elveszett időnek azt a négy évet, amit a gimnázium­ban eltöltött; — Nem. Ha az általános is­kola után három évig tanulom a szakmát, és utána érettségi­zem, az sokkal nehezebb lett volna. Jól érzem itt magam. Megkedveltem ezt a foglalko­zást, és a vizsga után is sze­retnék ennél a vállalatnál maradni. Minden nagyon szép, min­den nagyon jó, mindenki min­dennel elégedett — önkénte­lenül is ez a — kissé elferdí­tett — ferencjózsgfi mondás jutott eszembe, mikor a mű­helyben egyik fiútól a másik­hoz fordulva, a véleményüket kérdeztem. Nem egészen így van. Ezt; Szűcs Ferenctől tud­tam meg. A nyolcadik osztály­ból egyenesen ide jelentkezett, de akkor nem vették fel. (Di­vatos, nagy jövőjű szakma az autóvillamossági műszerésze­ké.) így hát előbb leérettsé­gizett; — Szerintem elmaradott a mi oktatásunk. Ugyanazt ta­nuljuk, amit az általános isko­lát végzettek. Korszerűtlenek a könyveink is. Itt van pél­dául az intőkaros iránvlélző. Ilyet már nem is lehet látni, de a tananyagban még szere­péi. Ugyanakkor a tranziszto­rokról jóformán semmit nem tanulunk. Ha már érettségiz­tünk. magasabb szinten is fog­lalkozhatnának velünk. Szűcs Ferenc bizonyos .„de- . dós” módszereket is kifogá­solt — azt tudniillik, hogy fe­gyelmi, rendtartágbeli vonat­kozásokban majdnem ugyan­azok a kötelmek érvényesek a 14—16 éves szakmunkástanu­lók esetében, mint a 20—21 éves érettségizetteknél. Magyar Péterrel, Varga Bé­lával és Kovács András szak- szervezeti titkárral ezekről a kérdésekről beszélgettünk az egyik irodában. — A fiúk szakmunkásként lépnek egy-egy munkakörbe. Elméletileg mindegy, hogy nyolc általánost végeztek-e, vagy érettségijük van. Ugyan­azokat az ismereteket kell el­sajátítaniuk — ezért szak­munkások. Ha ennél többet akarnak, akkor végezzenek el magasabb iskolát. Ami a mun­kafegyelmet illeti, ezt akkor is meg kell szilárdítani, ha kd- sebb-nagyobb csoportoknak; problémát okoz — így hang­zott Kovács András vélemé­nye. Népújság 6 — Mi ezeket az embereket vesszük majd fel és könnyebb lesz a munkafegyelemhez szok­niuk, ha már most ebben a szellemben neveljük őket — mondta Varga Béla; Megállapításaikkal teljesen nem érthetünk egyet. Fegyel­mi, rendtartásbeli szempont­ból nem lehet egy kalap alá venni az általános iskolából kikerülő 14 éves tanulót, és a gimnáziumot végzett 18—19 éves — hivatalosan is nagy­korú, szavazati joggal rendel­kező — fiatalembert. Szüksé­ges lenne, bizonyos ésszerű differenciálás — nemcsak a rendtartásban, a fegyelemben, hanem a tananyagban is. Ha ez nem valósul meg, könnyen előfordulhat, hogy az érettsé­gizett szakmunkástanulók szel­lemi kapacitásának egy része kihasználatlan marad. szakmunkásképző .intézet' igaz. gatója is így vélekedik: — Biztosan van ilyen prob­léma. A C-tagozat (az érettsé­gizett szákmunkástanulók) ok­tatása a szakmunkásképzés perifériáján van, így-fájuk ke­vesebb gondot fordítanak. Fi­gyelembe kellene vennie hogy őket nem terhelik a közisme­reti tárgyak és igényesebbnek kellene lenni a szakképzésnëk. Nyilvánvaló, hogy- más névélé. sí, oktatási módszerekkel le­hat erédményt elérni egy 14 éves gyereknél, és egy 21 éves fiatalnál. Indokolt a hatéko­nyabb oktatásra vonatkozó igényük, de ez nemcsak a ta­nárokon, oktatókon múlik, ha­nem rajtuk is.- Ami hiányzik az óráról, azt öntevékenyen, az ajánlott szakirodalom tanul­mányozásával .pótolhatják. A magatartás, a fegyelem terén gondolni kell arra, ha az érettségizettek nem vállalják ezt a továbbtanulást, felnőtt emberként „azt csinálnak, amit akarnak”, így viszont rengeteg „tiltótáblával” találják szem­közt magukat; A C-tagozatosok nemcsak a vállalat, hanem az iskola kö­zösségi, társadalmi életéből is kiveszik a részüket, a peda­gógusok. tanulók számíthatnak rájuk. Mint Kaszás Imre el­mondotta, örülnének, ha még többen jelentkeznének érett­ségi után szakmunkástanuló­nak. Az értelmes pályaválasz-' tást azonban sokszor akadá­lyozza a szülői hiúság. Azon sem lehet csodálkozni,, ha a fiataloknál bizonyos , megráz­kódtatást jelent, mikor négy év középiskolai tanulás után szerte foszlik a fehér köpeny nimbusza — helvette marad-a műhely kevésbé csiszolt (de őszinte>, levegője. lírn.'j eb .tsad Nem hagyható ~ figyelmen- kívül, hogy egyik-másik üzem vezetői rosszul értelmezett te­kintélyféltés miatt nem szí­vesen fogadják az érettségizet­teket. „Majd mi megtanítjuk őket kesztyűbe dudálni” — mondják, és nem gondolnak arra, hogy egy életre elvihetik a tanulók kedvét a szakmától. Azonban az ilyen eset ma már ritka, és egvre inkább a ser>í- teniakarás jellepizi az oktatók, vezetők, valamint a tanulók között kialakult , viszonyt. Ez érthető, hiszen a gyakorlat azit mutatja, hogy; özekből a fia­talokból tesznek a legjobb szakemberek, akik nemcsak a termelésben, hanem idővel a vállalat társadalmi, gazdasági vezetésében is becsülettel megállják a-helyüket. Azon­ban nemcsak az ő érdekük, . hogy a még meglévő oktatási, nevelési problémákat minél előbb megoldjuk. GYURICZA MIHÁLY Most jelent meg 1972. március 26» Kaszás Imre, a szekszárdi A SZOLNOKI BÉG VÉRDÍJA móM A Móra - Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó ez évi ' könyvúj­donságai közé tartózik Makra Sándor, a Szolnoki bég vérdi­ja címűregénye. A regény nemrég hagyta el a nyomdát 24 800 példányban. írója, Makra Sándor- gimontomyán református lelkész. Tolna me­gyében néprajzi tevékenysé­gével tette nevét ismertté. Ugyanis ennek megfelelő az eredeti képesítéseinek egyike. Bár életpályája sokfelé ka­nyargóit, a néprajzkutatással sohasem szakított. Akkor sem, amikor más jellegű, főhivatást választott. Éppen ezért nem véletlen, hogy Tolna megyé­ben . is főként mint néprajzos vált közismertté, méghozzá a megye déli részében lévő Mó­rágyon. ahonnan később át­helyezték Birríontornyára. Legalább ilyen szenvedély fűti át irodalmi munkásságát is. Több műve jelent meg az elmúlt évtizedekben. Bár nem hozott egyik sem kirobbanó irodalmi sikert, de ő, nem. is ezt, a;. .célt tíjzte, maga . elé: - meggyőződése, hogy mind a néprajzi, ~mirrd 'az irodalmi ténykedésével jó ügyet szol­gál. Témáinak nagy része — mivelhogy igen btthonosan mozog ' történelmiünk régmúlt századaiban — zömmel törté­nelmi jellegű. Arra azonban mindig ügyel, hogy mondan­dója modern legyen: a múlt­ról úgy beszél, hogy az ama emberének is szóljon, az a ma emberét is- tettekre ser­kentse. Ilyen regény A szolnoki bég vérdíja is, amelyet Tolna me­gyében alkotott, s innen el­indulja járta végig vele a kiadás- zegzugos labirintusait. Tolna megyének jelenleg nincs számottevő irodalmi élete, s ha valaki-- in,neri indul vala­melyüt -kiadóhoz' egy köteg kézirattal • a hóna alatt, nem viszi magával a márkás iro­dalmi környezet íratlan ajánló­levelét. Makra Sándornál is csak ' a kézirat volt, s hogy •a7,t 'észrevették, méltányol­ták, kiadták, az csupán annak köszönhétő, amit' a papírra ------——-----------­v etett: a regény maga volt az ajánlólevéL — A regény alapcselekmé­nyé nem kitalált, hanem a valóságban is megtörtént — tudtam meg a szerzőtől. — Kutatásaim közben bukkan­tam rá a régi iratok közt, és íme, végül -regény lett belőle. A helyszín nem Tolna me­gyei. Az eredeti dokumentu­moknak megfelelően az Al­föld a regény cselekményé­nek is a földrajzi területe. De ez számunkra, Tolna megyei­ek számára mit sem von le az értékéből: a történelem mindannyiónknak szól, attól függetlenül, hogy földrajzilag hol történt. A cselekmény magva a bi­zonyos „lőzárhal-mi eset”. Kar­cag és Püspökladány között, a Lőzérhalom tövében holtan találták a szolnoki bég futá­rát, aki Debrecen felé igye­kezett. A török ilyen esetben azon a városon, falun szokta kitombolni a bosszúját, ame­lyik területén kioltották a tö­rök katona életét. A karcagiak letagadták, hogy hozzájuk tar­tozik ez a terület. A püspök­ladányiakat viszont, mit sem sejtettek a történtekről, elra­gadtatta a könnyű birtoksz&r- zés lehetősége és szívesen vál­lalták a tulajdonjogot. Csak­hogy ez vérdíjjal is járt. Vé­gül nagy birtokvita kerekedett belőle, ami jól rávilágít a ko­rabeli állapotokra, arra, hogy a tisztelt uraink számára sok­szor nem a magyar nép kö­zös ellensége, a hódító töxök elleni küzdelem volt a fontos, hanem vagyonszerzési manő­verekkel őrölték fel energiá­jukat. Ezzel szemben a másik oldalon felsorakoznak az egy­szerű emberek, akik a maguk naiv módján, de annál fur­fangosabb eszközökkel lépten, nyomon szembeszálltak az ellenséggel. Befejezésül álljon, itt né­hány sor a regényből: „Az élen Vasmarkú Balázs haladt. Egyszer, még legényko­rában virtusból úgy megszo­rította valakinek a kezét, hogy két Híjából kiserkent a vére. Mi kell a szegénynek? Olyan erős vezető, mint Vasmarkú! Ezért tették meg vezérnek. Vasmarkú feltartotta a ke­zét. nagyot kiáltott: — Hé!!! Megálljunk, embe­rek! Az áradat megállt, de nem úgy, mint a cövek, mozdulat­lanul, hanem hullámozva, mint amikor a búzafejeket hajtja a szellő. — Tudjátok, ki hozta ránk ezt a veszedelmet?! — Léleg- zetnyi szünetet tartott: — Az éhenhalás nyavalyáját? ! — Maga válaszolt rá: — A tö­rök! Kiveresedett halántékkal folytatta: — Tudjátok, ki szed kará­csot még a bőrünk alól is?! Újra csak enenmaga felelt rá: — A török!" Boda Ferenc Két Európa újdonság Kis nép nagy költészete — Â hadnagy tűzkeresztsége A nagy sikerű; s gazdag előzményekre visszatekintő Népek meséi sorozat új kötete lett népmeséket tartalmaz. Kápráztatóan csillogó kincses­tárból válogathatott a kötet összeállítója, Vöigt Vilmos, . hiszen. — mint az utószóban, írja — több, mint 150 ezer népmese szövegét gyűjtötték össze a lett. archívumokban. Párányi töredék tehát a kötet­be foglalt 164 írás, mégis át­tekintés. Néhol csupán pár soros anekdota, .oldalnyi tör­ténet, vagy több lapot meg­töltő mese, de mind-mind olyan emberekről vall, akik gondolkodásban, ítélkezésben, a jó, a szép akarásában roko­nok a magyar folklór névte­len alkotóival. Az eldönge­tett iölüésúr, a rászedett kap­zsi. • vV-nya körül forgolódó pa, a hűtlenkedő, s rajta­vesztő férj megunhatatlan me­sealakok, s megunhatatlan az báj is, ahogyan a valamikori ■ mesélők formálták, csiszolták a • történeteket, mígnem tö­mörségükben tökéletessé let­tek. ; A már megszokottan .szép kiállítású, kötet, utószó­val és jegyzetekkel kiegészí­tetten' az Európa ' Könyvkiadó ' gondozásában • jelent meg. Ugyancsak Európa újdon­ság a magyar olvasóközönség előtt sem ismeretlen ■ Jurij Bondarev legújabb könyve, az „Égő hó”. A nagy vissz- , hangot' keltő „Csend” — s an­nak folytatása, £ „Ketten” — alkotója,, mestere a finom szá­lakból szőtt, drámai történe­teknek. .Most megjelent mun­kájának színhelyé á háború poklában égő Sztálingrád, ám az olvasó ennek hallatán, ne gondoljon szokványos háborús regényre. Bondarevet nem maga a cselekmény, hanem a cselekvő ember izgatja, s így kerül a történet közép­pontjába Kuznyecov hadnagy, aki fokról fokra érti meg, hogy másokkal csak akkor le­het szembenézni, ha ezt ma­gunkkal már • megtettük. A szerző nem fél a harcban hős­sé vagy gyávává váló emberek ellentétének ábrázolásától: hű tükrét adja a küzdelemnek, amely nemcsak emberek kö­zött, hanem az emberekben is folyt. Ezzel tudja igazán meg­nyerni alakjai számára az ol­vasó együttérzését. S azzal, hogy a lélekrajz finomsága a cselekmény irgalmasságával párosul. A könyvet Árvay Já­nos fordította. (m)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom