Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
I a & Munkások asszonyai Az újságíró tartozik egy vallomással az olvasónak. Nem szereti a fiktív riportokat. Az olyan írásműveket, melyek X. vagy Z. községről szólnak, ahonnan a szerző magával hozza T. K., vagy F. N. magyar állampolgárok véleményét. Lehetőleg olyan véleményt, amelyről messzire szaglik, hogy nem eredeti, hanem maga az újságíró az, aki a megkérdezettek szájába adta: — tulajdon gondolatait. Ezek előre bocsájtása uitán az olvasó az alábbiakban kevés helymegjelöléssel fog találkozni és nevek helyett névbetűkkel. A megkérdezettek „főhivatású” háziasszonyok voltak, akiknek módja, életkörülményei változatosak, egy valamiben azonban csalhatatlanul megegyeztek. Nem kívánták nevük publikálását, sőt éppen az ellenkezőjét óhajtották, amikor már sikerült szóra bírni őket. (A szóra bírás sem volt mindig könnyű feladat.) Mindezt miért? Az újságíró még egy vallomással, ' vagy ha úgy tetszik „műhelytitokkal” tartozik az olvasónak. Nem szereti a „nyilatkozó” embereket sem. Az olyasféléket, akikkel sűrűn összehozza a sors, és akikből szinte gombnyomásra ömlik a már majdnem nyomdakész, rutinos nyilatkozat. Olyasféle honpolgárok az illetők, akiktől kérdezni is felesleges. mert csak a saját kérdéseikre válaszolnak, elsősorban önmaguknak, olyany- nyira. hogy a tollforgató hovatovább jelenlétét is feleslegesnek érzi mellettük. Nos, a megkérdezett háziasszonyok nem voltak ilyenek. Munkás emberek feleségei voltak csupán. akik nem is titkolt idegenkedéssel figyelték a távolról jöttét és csak nagysokára váltak hajlandókká közösen boncolgatni, a szerintünk valóban közérdekű kérdést, milyen megbecsülést kap ma ■ valaki, aki nem közvetlen részese a termelőmunkának, hanem „csak” a háztartást vezeti, ahogyan mondani szokták „otthon ülő életmódot folytat”? Á népi Magyarország negyedszázada 1970. márciusában nemzetközi tudományos ülésszakot rendezett az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete és Politikai Főiskolája Magyarország felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére. Az ülésszak plenáris és két szekcióban megtartott ülésein elhangzott előadásokat jelentette most meg Bias- kovits János és Zsilák András szerkesztésében az Akadémiai Kiadó. Hazánk legújabbkori történelmének negyedszázada — s ezt az előadások bizonyítják — rengeteg föltárásra, elemzésre váró politikai és gazdasági kérdéseket kínál. A több, mint negyven előadás olyan kérdésekre kereste a feleletet, mint a koalíció ellentéteinek kiéleződése, a kétfrontos harc tapasztalatai az ötvenes években, a népi demokrácia gazdaságpolitikája az újjáépítés időszakában, a szocialista nemzeti egység értelmezése. A hazai és külföldi előadók között szép számmal találunk olyanokat, akik egy-egy témakör nagytudású művelőinek számítanak, s ennek köszönhető, hogy az ülésszakra készített munkájuk sok új ténnyel, összefüggéssel gazdagítja az olvasó ismereteit. Volt egy időszak, a század korábbi évtizedei, amikor ez az elfoglaltság természetesnek számított. Majd egy másik, amikor szinte lenézés kísérte ezt a „terméketlen” elfoglaltságot. Most egy reális harmadik napjait éljük, amikor elismerjük azt, ami hasznos, emberileg értékes, és elvetjük a haszontalant, értéktelent (Magyarázatul: háziasszonyként is lehet hajnaltól estig tartó inat szakasztó munkát végezni, vagy minden nap déli tizenkettőig ágyban maradni.) • Z. K.-né ötvennyolc éves, madárszerű, törékeny, hét gyereket nevelt. Hatan az ország legkülönbözőbb pontjain, a hetedik itthon. Férjhez ment, gyerekgondozási segélyt élvez. Z. K. esztergályos, kerékpárral jár munkába a lakásuktól mintegy három kilométernyire. A lakás kétszoba, veranda, konyha. Fürdőszoba nincs, háromszázhúsz négyszögöl szőlő és két disznónak 61 van. Az udvaron tvúkok. — Megbecsülés? Kérem, én ezen még sosem gondolkodtam. A gyerekeim, unokáim szeretnek, az öregemmel soha életemben nem volt balom, hiszen akkor fel se tudtuk volna nevelni ezt a hét gyereket. A faluban? Nem úgy mérőik, mi egymást itt, hogy beesülnek-e. vagy sem. Ismerek mindenkit, ismer mindenki. Ha lakodalom van. többnyire elhívnak, temetésre tisztességből is elmegyek. A tanács? Sosem voit bajunk nekünk az adófizetéssel... I. N.-né hetvennyolc éves, özveevasszony. Egyedül él. a fia ötvenhat után disszidált. — Argentínában van, azaz tavalyelőtt még onnan írt. Azóta nem írt Megbecsülés? Tudja, lelkem, nem a magamfajta vénasszonynak találták ki azt Négyszáznyolcvan forint kegydíjam van, meg amit az ókulám mellől hozzá tudok varrogatni. Sokan járnak hozzám, ezt-azt igazíttat- ni. Még szerencse, hogy szegény urammal valamikor — tán harminchétben lehetett — megvetettem ezt az öreg Singert. Aki jön, az beszél, az emberek szeretik kimondani, ami a bögyüket nyomja. Nekem mindenki elmondja, ami a szívén fekszik. Engem ezzel becsülnek meg..’. T. F.-né, harmincnyolc éves, két gyerek anyja, öt évvel ezelőtt i nszala gszakad ást szenvedett az üzemben. Meggyógyult az egyik lábát alig észrevehetően húzza. Műszerész férje nem engedte dolgozni. — Megbecsülnek? Szóban! A valóságban nem nagyon. Ha találkozom régi munkatársnőimmel, irigyelnek. Könnyű neked, Jucikám, téged eltart az urad, nincs más dolgod, csak a lakás. Csak a lakás, meg csak a két gyerek, meg csak az ember akit néha éppúgy el kell látni, mint a gyerekeket Nem szeretek én erről beszélni ! Az az igazság, tudja, hogy az olyan asszonynak, mint én, aki tizenhéttől harminchárom éves koráig dolgozott, kevés... — nem, rosszul mondom hiszen meny- nyiségben nem kevés, de mégsem elég, amit itthon végezhet. .. Hogyan magvarázzam ezt meg magának? Annyiféle klub, kör, meg isten csodája van ebben a városban, háziasszonyoknak szólóról nem tudok, csak valahol az űivárosban, de arról se sokat Azt hiszi, hogy sajnálnám azt a tíz, vagy húsz forintot valamilyen komoly elfoglaltságra, társaságra, tanulásra? Szóval olyasmire, ami többet ad. Ez lenne a megbecsülés! F. I,.-né, negyvenéves, karcsú, feltűnő szép asszony. Két gyerek anyja. Férje autóbusz- vezető. — A munka becsület és dicsőség dolga úgy-e? Én még emlékszem ilyen feliratokra. A háziasszony nem dolgozik? Tavaly olvastam az újságban, hogy sokszor többet, mint áld valamelyik gép mellett órabérben lazsál. Becsülik? Fenét! A férjem nagyon rendes emper, már amennyire egy férfi egyáltalán rendés lehat de ő is a fejemhez vágta már egyszer-kétszer: „Én dolgozom, nem te!” Az, hogy az utcán összekarolunk, meg néha előre enged az ajtóban, nem megbecsülés. Hiányzik? Igén! Na és, ki tehet ellene? Ki tehet éltté és ld tehet el-' lene, amikor ellene kell tenni? A társadalom, ami persze nem elvont gyűjtőfogalom, hanem épp annyira különféle egyének, egyéniségek összessége, mint amilyeneket az előbbiekben tömören megszólaltatni próbáltunk. O. I, Tartós tavasz a szekszárdi szőlőhegyen A mandulafák már virágba borultak, a barackok is kezdik bontogatni szár- maikat és mindenfelé metszik a szőlőket. Mint minden tavasszal, A szekszárdi szőlősdombokon azonban nagyon sok olyan is történik mostanában, ami nem a tavaszi évszakkal függ össze, de ami kapcsán mégis azt mondják: „Tartós tavasz van a szekszárdi szőlőhegyen,” 1967-ben elkészült a szekszárdi szőlőhegyek talajvédelmi ég szőlőrekonstruk- ciós programja, s ennek alapján minden évben olyan beruházásokra, intézkedésekre kerül sor, amelyekkel teljesen megváltozik a szőlőhegyek képe: Egyrészt úgy, hogy azokra a határrészekre, amelyek szőlőművelésre kiválóan alkalmasak, valóban szőlő kerül, az aggastyán tőkéket pedig fokozatosan eltüntetik, s helyükbe fiatalokat ültetnék, másrészt pedig úgy, hogy a minimálisra csökkentik az eróziót, a talaj- pusztulást. A rekonstrukciós program 1975-ig ütemezi a különféle beruházásokat, amelyek végösszege 175 millió forint 1967-es árakon számolva, öt fő egységre bontva írja elő a szőlőhegyi munkálatokat, a komplex vízrendezést, ami tulajdonképpen az egész rekonstrukció egyik fő meghatározója; Ez az öt egység a következő: I. Tót-völgyi vízgyűjtő, II. Csatári-patak (Baranyavölgy) vízgyűjtője, III. Séd-patak vízgyűjtője a Kerékheggvel és az Előhegy jobboldalával. IV. Parászta-patak vízgyűjtője az Előhegy baloldalával, V. Hidas- petre. A vízrendezési munkálatok kivitelezője a. Sárköz-Völgységi Vízitámulás. A költségeket a legkülönbözőbb forrósokból — közpénzből — fedezik. A munkálatok — bár ezernyi bonyodalommal — állandóan folynak, és az 1967-es program alapján készített tervekből már nagyon sok minden megvalósult. A Kerékhegyen már kövesút vezet a Bati-kereszt felé, ami egyben vízelvezető is. Ugyanilyen kettős célú út épült Baranya-völgyben. Itt 1969-ben kezdődtek a munkálatok, és 1971-ben volt a műszaki átadás. Három év alatt több mint 5 millió forintot fordítottak az itteni vízrendezési feladatok megoldására. A Kerékhegyen, Hosszúvölgyben. Rövidvölgyben és a Benedek-szur- diknái ugyancsak több mint 5 millió forint értékű beruházással javították a szőlőművelési viszonyokat, a Tót-völgyben pedig hozzávetőlegesen 8,5 millió forinttal. A szekszárdi stólővidéken az erózió mellett, illetve azzal párhuzamban az egyik legnagyobb gondot a gépjárműközlekedés, szállítás jelentette régóta. A Iófogatok zöme a technikai fejlődés következtében eltűnt és a gépjárművek sok helyre még száraz időben is képtelenek eljutni, esőben, sárban pedig mozdulni sem tudnak a domboldalakon. A megvalósulás alatt lévő program keretében olyan fejlesztésre kerül sor. hogy a szekszárdi szőlőskertek mintegy 80 százaléka megközelíthető lesz köves- útón. A Bati-kereszthez vezető köves- utat összekötik a Baranya-völgyi úttal, tehát ugyanaz a rész két irányból is megközelíthető lesz: Néhány évvel ezelőtt a külföldet járó szakemberek sóvárogva beszéltek arról, hogv sok helyen már a fontosabb dűlőutakat is lekövezték. És sokan pesszimistán megjegyezték: „Mikor jutunk mi el oda!” Nos, az ilyen jellegű fejlesztés már nálunk is folyamatban van a mezőgazdaság általános fejlesztése keretében, és már — amint a szekszárdi példa is iga- 7-r.lja — nem is csuoán kezdeti eredményeket tudunk felmutatni. Az idén tovább építik mintegy 4 milliós költséggel a kerékbegyi út- illetve vízelvezető-hálózatot. Â baktai övárok megépítésére 3 millió forintot fordítanak, Parasztén ugyancsak övárok épüli Ezekkel a közcélú beruházásokkal párhuzamosan a Jóreménység Tsz 120, a Béri Balogh Ádám Tsz 50 fch a Garay Tsz 20 kh és az őcsényi Kossuth Tsz 100 kh szőlőt, telepített. A telepítés sok minden függvénye, és a telepítési kedv hol nagyobb, hol kisebb. Jelen pillanatban az előző évek fellendülése után némi megtorpanás tapasztalható ugyan : de várható, hogy rövid időn belül ismét fellendülés következik be. Mintegy 450 holdnyi. olyan nagyüzemi művelés-», re alkalmas terület adott, ahol kártalanítás nem, vagy csak egészen minimális mértékben terhelné a beruházási költségeket. Most keresik a módját, hogyan lehetne ezt hasznosítani. Ennek érdekében tárgyalások folynak a MO- NIMPEX-szel'is. Szó van arról is, hogy városon kívüli termelőszövetkezeteknek is lehetővé tennék a szekszárdi szőlőhegyeken a nagyobb arányú telepítést.’. Ez a 450 holdnyi terület megoszlik a Baranya-völgy, Csötönyi-völgy, Hidas- petre, Gyertyános, Gulyás-völgy. Faluhelydűlő és Gurovica között; A szőlőhegyeken folyó beruházások a nagyüzemek mellett szolgálják a háztáji kertek kialakítását is, másrészt pedig a város védelmét. Szekszárd város közvetlenül a szőlősdombok aljában terül el, és egy-egy nagyobb zápor esetén mindig ki van téve az alázúduló csapadékvíz közvetett és közvetlen károkozásának. Nem egyszer okozott már a csapadékvíz sok milliós kihatású kárt! részben az utak, hidak kimosásával; megrongálásával, részben a házak elöntésével, de a domboldalakról lemosott és a város utcáira lerakott iszap eltakarítása ás sok pénzbe került minden alkalommal. Ezért ennek a re» konstrukciós programnak megvan a maga városfejlesztési vonatkozása is.: BODA FERENC %
